A házasság és a migráció kapcsolódására térben és időben már a történelem egészen korai szakaszától kezdve rendelkezésre állnak bizonyítékok, ugyanakkor azzal, hogy a társadalmunk alapját és egyben "saját létének végokát" megtestesítő házasságot, illetve - jelenkorunk felé haladva - további családi kapcsolatok létrehozását tartózkodási jog megszerzésére használják fel, csak a történelmi léptekkel mért közelmúltban kellett számolnunk. Az Európai Unió tartózkodási szabályainak kontextusában értelmezve az ilyen jellegű kapcsolatok a szabad mozgás és tartózkodás jogának korlátozását alapozzák meg, a XXI. század egyik legmarkánsabban jelentkező globalizációs tényezőjének, a migrációnak a fokozódásával pedig a kapcsolódó küzdelem is felélénkülni látszik. A releváns európai uniós instrumentumokat vizsgálva végeredményben egy határozottan konstruktív fellépés iránti igény rajzolódik ki, a migrációs vonatkozással bíró érdekkapcsolatok különböző bűncselekményekkel történő kapcsolódása pedig új színeket hoz az egzakt módon meg nem határozható mértékű jelenség vizsgálatába. A tagállamonként eltérő színezetű kép tekintetében a formálódó eszköztárnak a felvázolása keretében kereshetjük a választ arra a kérdésünkre, hogy merre tart - pontosabban merre tarthat, volna szükséges tartania - a vizsgált jelenség elleni küzdelem.
There is evidence of the link between marriage and migration in space and time from an early stage in history, but using marriage, the foundation of our society, and establishing other family relationships to acquire the right of residence, we have only recently faced, through historic steps. Examining the relevant instruments of the European Union, a definite need for constructive action emerges, and the connection of migration-related relationships of convenience with various criminal offences brings new colours to the investigation of the phenomenon, to which extent cannot be determined precisely. This paper aims at, concerning the different situations in each Member State, seeking to answer the following question: where - or where it should be - the fight against the phenomenon in question is heading?
Tárgyszavak: érdekkapcsolatok, Európai Unió, Europol, Eurojust, közös nyomozócsoportok
Az Európai Unió érdekházasságok elleni fellépése kapcsán született instrumentumainak sorában az első a Tanács 1997. évi állásfoglalása, amely ugyan még soft law eszközként,[1] de megadja az érdekházasságnak az Európai Unió tartózkodási szabályainak kontextusában értelmezett fogalmát, azt egy uniós polgár, illetve valamely uniós tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár és egy harmadik országbeli állampolgár között kizárólag az utóbbi fél beutazására és tartózkodására vonatkozó jogszabályok megkerülése, és az érintett állampolgár részére egy tagállamban tartózkodási engedély vagy tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében létrejött házasságként definiálva.[2] Megjegyzésre érdemes, hogy míg az állásfoglalás eredeti tervezete kiterjedt hatáskört ruházott volna a tagállamokra az érdekházasságok elleni határozott fellépés jegyében, végül "felpuhított" formában került elfogadásra.[3]
A jelenség egyre markánsabb uniós szintű jelenlétét jól példázza, hogy a Szabad Mozgás Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) kifejezetten - és egyedül - az érdekházasság esetét nevesíti példaként a joggal való visszaélés vagy csalás esetében.[4] Az érdekházasság tehát a szabad mozgás és tartózkodás jogának korlátozását alapozza meg,[5] a tagállamoknak pedig nemcsak lehetőségük, hanem kötelességük is fellépni e jog valamennyi visszaélésszerű formában megnyilvánuló gyakorlásával szemben,[6] ezzel elsődlegesen - a szankcionálás helyett - a visszaéléseknek a jogot jóhiszeműen gyakorlók, és a teljes szabályrendszer egységes és hatékony érvényesülése érdekében való visszaszorítására törekedve.[7] Az európai uniós fejlődéstör-
- 298/299 -
ténet azért is bír jelentőséggel, mert a magyar ítélkezési gyakorlat az ott kimunkált fogalmakkal dolgozik, szinte nem is található döntés a következőkben felvillantott dokumentumok felhívása nélkül.[8]
A fogalom evolúciója kapcsán figyelemre méltó előrehaladásként értékelhető az Irányelv jobb átültetése és alkalmazása tárgyában készített átfogó közleményben[9] annak lefektetése, miszerint az érdekházasság meghatározását analógia útján ki lehet terjeszteni a szabad mozgás vagy tartózkodás jogának megszerzésére irányuló egyetlen célból létrejött egyéb kapcsolatokra is, így az érdekből létrejött élettársi kapcsolatokra, a névleges örökbefogadásra, illetve az olyan helyzetekre, amikor uniós polgár egy harmadik országbeli gyermekkel kapcsolatosan - bár tudja, hogy nem ő az apa, és nem is hajlandó szülői felelősséget vállalni - apasági nyilatkozatot tesz azért, hogy rajta keresztül a gyermek és anyja állampolgárságot és tartózkodási jogot szerezhessen.[10]
Visszatérve az érdekházasság fogalmának evolúciójára, kiemelésre érdemes, hogy az élettársak fogalmának az Irányelv tükrében való értelmezése esetében éppen a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nyújtott be előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a C-459/14. számú Cocaj-ügyben.[11] Az Irányelv értelmében ugyanis a "családtag" fogalma különösen a házastársat, valamint azt az élettársat foglalja magában, akivel az uniós polgár egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él,[12] feltéve, hogy a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekintik. Magyarországon azonban bejegyzett élettársi kapcsolatot kizárólag azonos nemű személyek létesíthetnek, akik a házasság intézményéből ki vannak zárva. Különböző nemű személyek közjegyző előtt tehetnek élettársi nyilatkozatot, amelynek joghatásai azonban nem azonosak a bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásaival. A kérdéses ügyben megtagadták annak a koszovói férfinak a családegyesítés jogcímén történő magyarországi tartózkodása engedélyezését, aki egy magyar nővel közjegyző előtt tett élettársi nyilatkozatot, tekintettel arra, hogy a magyar idegenrendészeti hatóságok álláspontja szerint egy közjegyző előtt tett élettársi nyilatkozat alapján nem szerezhető meg az Irányelv szerinti "családtag" jogállás. A férfi keresete alapján eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság), hogy az irányelv alapján elismerhető-e "családtagként"[13] a koszovói férfi.
Végeredményben, mivel a kérdést előterjesztő bíróság visszavonta az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét,[14] az ügyben nem született Bíróság által kimunkált döntés. Érvelését tekintve azonban elfogadható a fentebb már említettekből kiinduló magyar kormány álláspontja, amely szerint a tartózkodási kérelmet az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába való bejegyzésre azért nem lehet alapozni, mert a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett, mind azonos, mind különnemű párok esetében értelmezhető Nyilvántartásba bejegyzett élettársi kapcsolatnak a magyar jogszabályok alapján nincsenek a házassághoz hasonló jogkövetkezményei - megjegyezve, hogy joghatásait tekintve csak az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolat tekinthető a házassággal egyenértékűnek.[15] Ez összhangban áll a Kúria Idegenrendészeti joggyakorlat-elemző csoportja által megállapítottakkal, amely, különösen arra hivatkozva, hogy ezen együttélési forma jelentősége megnövekedett Magyarországon, külön vizsgálatot szentelt a kérdésnek.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
