1. Bármely tudományág korábbi művelőjének munkásságát csak akkor ítélhetjük meg tárgyilagosan, ha figyelembe vesszük annak a korszaknak sajátosságait, amelyben a méltatott személy élt és alkotott. Az ágazati jogtudományok között a közhatalmi rendszerrel foglalkozó magyar közjogtudomány a magánjoghoz és a büntetőjoghoz képest viszonylag későn, a 17. században bontakozott ki. Azóta a megközelítési szemléletet és az alkalmazott módszereket tekintve több mint tíz irányzata követte egymást. Példaként említem közülük a közjogi intézményeket pusztán bemutató, ún. leíró, a múlt magyar intézményeit dicsőítő történeti, a különböző országok közhatalmi rendszerét összehasonlító, a hangsúlyt a tételesjogi szabályozás ismertetésére helyező, pozitivista irányzatokat, amelyekkel szemben a dogmatikai irányzat a közjogi intézmények fogalmait, elméleti követelményeit, törvényszerűségeit és a közöttük fennálló összefüggéseket törekedett tudományos igénnyel feltárni és összefüggő rendszerbe foglalni. Ezt az iskolát a szervezett politikai erők, valamint az érdekérvényesítő társadalmi csoportok és szervezeti formák szerepére összpontosító politikatudományi vagy politológiai, továbbá a közhatalmi megnyilvánulások társadalmi fogadtatását és hatásait tanulmányozó szociológiai irányzat követte. Korszakunk közjogtudománya vállalja a korábbi irányzatok értékelését és a kutatott témához adaptált alkalmazását. Napjaink haladó közjogtudományának erőfeszítései nagyrészt az integrálódó, globalizálódó és egyidejűleg differenciálódó közjogi intézmények pluralista adottságaiból és a rájuk vonatkozó eltérő nézetekből kiindulva, a korszerű alkotmányi értékek feltárására, elismertetésére és alkalmazására, valamint az alkotmányi értékeket veszélyeztető megnyilvánulásokkal szembeni küzdelemre irányulnak.
2. Molnár Kálmán szakmai pályafutásának kezdetén a tudományos igényű fogalmakat kimunkáló és azokkal operáló dogmatikai irányzatot megalapozó, nagytekintélyű Nagy Ernő, a magyar Laband példáját követte és az akkor legkorszerűbb irányzat, a jogdogmatika elvárásait alkalmazta. Ezzel a szemlélettel és módszerrel írta meg 1911-ben a "Kormányrendeletek" c. monográfiáját, amelynek alapján a budapesti Jogi Kar magántanárrá habilitálta. Ennek az irányzatnak a jegyeit viseli magán az egri Érseki Joglyceum 1912-13. évkönyvében publikált "Döntvényeink jogi természete" c. tanulmánya is. Mindkét műben szerző olyan tudományos fogalmakat és követelményeket munkált ki - így pl. a jogforrás, a jogszabály és a jogi norma egybeeső és eltérő fogalmi elemeit, a törvényvégrehajtó, a törvénypótló és a törvényrontó kormányrendelet sajátosságait, valamint a vizsgált kúriai döntvények normativitásának és szabályozó szerepének megnyilvánulásait -, amelyeket a jelenlegi hazai közjogtudomány is széles körben hasznosít.
3. A másik szemlélet, amely Molnár Kálmán kiterjedt tudományos munkásságában markánsan érvényesült, a tudós mély és rendíthetetlen hazaszeretetéből táplálkozott és a magyar történe-
- 74/75 -
lem sajátos közjogi intézményeinek gondos feltárásában és sokoldalú, elkötelezett értékelésében nyilvánult meg. Példaként említhetem a Szent Korona tanról, a trónöröklés rendjéről, a koronázási szertartásról, a királyi hitlevélről, a koronázási esküről, valamint a király gyámságáról és nagykorúságáról szóló munkáit. A történelmileg kialakult és alkotmányosan megerősített magyar közjogi intézmények iránti tiszteletéhez és ragaszkodásához kapcsolódik az a közjogtudományi alapfelfogása, amelyet Magyarországon Ő alapozott meg és a két világháború között, negyed századon keresztül rendíthetetlen kitartással, fáradhatatlan tudományos, közéleti és oktatómunkássággal szolgált. Ezt az irányzatot legitimista, jogfolytonossági koncepciónak nevezzük. Molnár Kálmán a jogfolytonosságról szóló nézeteit először "A jogfolytonosság követelményei és a kibontakozás útja" c., 1920-ban Egerben megjelent 32 oldalas füzetében fejtette ki. Első ízben itt rögzített megállapítása szerint "a jogfolytonosság azt jelenti, hogy a jogszabályok alkotása, változtatása vagy eltörlése csupán az Alkotmány értelmében arra hivatott tényezők által eszközölhető". Majd ebből kiindulva megállapította, hogy a magyar alkotmány addig "jogszerűen meg nem változtatott alaptételei szerint a magyar állam szuverén szerve a koronás királyból, a főrendi házból és a képviselőházból álló, a Szent Korona egész testét reprezentáló törvényhozás". E koncepció alapján Molnár Kálmán nem fogadta el legitimnek az 1920-ban kibocsátott választójogi rendelet alapján megválasztott nemzetgyűlést, a kormányzói tisztséget és azt vallotta, hogy ezeknek a provizórikus intézményeknek nem lehet más szerepük, mint hogy gondoskodjanak az említett ősi alkotmányos intézmények visszaállításáról.
4. Molnár Kálmán a II. világháborút követően is folytatta tudományos munkásságát, a végbement nagy történelmi változásokat azonban nem hagyta figyelmen kívül. 1945 október 15-én "A két világháború közötti provizórium közjogi mérlege" címmel szabadegyetemi előadást tartott Pécsett. Előadása a Pannónia Könyvtár 80. füzeteként 31 oldal terjedelemben megjelent és fennmaradt. Bár előadásában a jelzett korszak történelmi eseményeinek és szereplőinek megítélésében több vitatható megállapítás is található, kiemelést érdemel , hogy a provizórium valamennyi fasiszta megnyilvánulását éles szavakkal, mélységesen elítélte. Kinyilvánította, hogy "az út a jobb jövőbe csupán a közelmúlt egyéni és közéleti nagy bűneinek beismerésén át vezet, amely múlttal a kapcsolatot nem szabad keresnünk". Molnár Kálmánt nem csak a II. világháború előtti időszakból sarjadó következetes tudományos felfogása és antifasizmusa miatt illeti tisztelet, hanem azért is, mert 1945 után, különösen a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvény hatályba lépését követően tudomásul vette Magyarország kormányzati rendszerében alkotmányosan bekövetkezett lényeges változásokat és a tőle megszokott igényességgel, több publikációban elemezte a törvényhozó hatalom jogi helyzetét, valamint a végrehajtó hatalom élén álló köztársasági elnök, a kormány és néhány egyéb közjogi intézmény sajátosságait.
1927-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává, 1942-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló előadását 1944 márciusában tartotta "A magyar király törvénykihirdetési joga történeti kialakulásában" címmel. 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától. Ezt a jogtalan és méltánytalan döntést a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése 1989-ben semmissé nyilvánította és Molnár Kálmán akadémiai tagságát visszaállította.
5. Molnár Kálmán professzor 1925-től 1946-ig állt a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara Közjogi Tanszékének élén. Elmúlt már 40 éves, amikor az Egri Érseki Jogakadémia Egyházjogi és Jogtörténeti Tanszékéről Pécsre került, ahol rendkívül sokrétű és intenzív oktató munkásságot fejtett ki. Az alapstúdiumként szereplő magyar közjog mellett két mellékkollégiumot is rendszeresen meghirdetett. Ezek keretében előadta a jogforrástan, illetve a magyar jogforrástan elnevezésű ismeretanyagot. Rendszeresen vezetett közjogi szemináriumot is, 1927-től kezdve pedig közjogi gyakorlatokat is tartottak a tanszéken. A felsoroltakon kívül többször hirdetett speciális kollégiumot aktuális kutatási tárgyköreiből. A vizsgaanyag forrásaként a "Magyar közjog" c. tankönyve szerepelt, amelynek első kiadása 1921-ben Egerben, kétkötetes második kiadásának első kötete 1926-ban, II. kötete pedig 1928-ban jelent meg Pécsett. A 752 oldalas tankönyv egyetlen kötetbe összefoglalt harmadik kiadása 1929-ben jelent meg városunkban. Ez utóbbi kiadást a Magyar Tudományos Akadémia Kornfeld Zsigmond díjjal jutalmazta.
6. Molnár Kálmán vázolt tudományos és oktatótevékenysége mellett sokirányú és igen jelentős közéleti munkásságot is végzett. 1936-tól tagja volt az Országos Felsőoktatási Tanács Jog- és Közgazdaságtudományi Osztályának, 1932-1936-ig tanárelnöke a Pécsi Egyetemi Atlétikai Klubnak, 1937-ben a Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. igazgatási elnökévé választották. A Jogi Kar dékáni tisztségét két alakalommal, nevezetesen az 1929-30. tanévben és az 1941-42. tanévben töltötte be. 1946-ban a budapesti Jogi Kar Közjogi Tanszékére helyezték át, ahonnan 1948-ban kényszerült nyugállományba vonulni. Molnár Kálmán 1961. március 29-én halt meg Budapesten.
- 75/76 -
7. Személyiségét és minden megnyilvánulását előkelő származása, igényes neveltetése, sokrétű hazai és külföldi képzése, kiváló szellemi és fizikai adottságai, szilárd jelleme és a magyar haza minden irányú felemelkedése iránti lankadatlan elkötelezettsége határozta meg. Az 1881. április 7-én Nagyváradon született, római katolikus családból. Atyja, Marcsamagyari Molnár Imre a nagyváradi Jogakadémia ny. r. tanára volt, anyja, Horváth Anna pedig a "Harasztkereki" előnevet viselte. Középiskoláit a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végezte, ahol 1903-ban jogtudományi, 1904-ben pedig államtudományi doktori oklevelet szerzett. Jogi tanulmányait az 1904-05. tanévben egy féléven át a berlini, egy féléven át a heidelbergi, majd az 1905-06. tanévben két féléven át a párizsi egyetem folytatta. 1907. január 20-án nevezték ki az Egri Jogakadémia Magyar közjog, Politika és Nemzetközi jog Tanszékére, ahonnét 1920. július 1-jén - mivel nem kívánta az akkori illegitimnek tartott közjogi intézményeket oktatni - saját kérésére az Egyházjogi és Jogtörténeti Tanszékre került.
Molnár Kálmánt dr. vitéz Szabó Pál, "A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága" c., 1940-ben megjelent, rendkívül alapos és terjedelmes mű szerzője, a széles körben vallott értékelésnek megfelelően "a bátor kiállás és a katonás fegyelmezettség, az elvhűség emberének, a tárgyilagos igazság feltétlen hívének minősítette, aki a jogászifjúság megértő barátja és bőkezű mecénása volt. Egyetemi pályamunkák jutalmazására és különböző diákjóléti célokra a professzor jelentős összegeket áldozott. A hallgatók körében tekintélynek és még ellenfelei előtt is tiszteletnek örvendett". E megállapítások megalapozottságát számos ismert ténykedése és megnyilvánulása bizonyítja. Elég, ha a numerus clausus, a tanszabadság és jogegyenlőség tárgyú, valamint a jogi oktatás reformjáról írt cikkeire, különösen pedig az egyetemen előfordult fasiszta jellegű atrocitások elítélését tartalmazó, kinyomtatott és 1937. március 7-én kiosztott "Nyílt válasz"-ára hivatkozunk. Egyetemünk múzeumában bekeretezett nagyításban olvasható nyilatkozatában a zsidó hallgatótársaikat súlyosan bántalmazó hallgatók hozzá intézett kérdéseire reflektálva Molnár Kálmán többek között határozottan kijelenti: "Én az igazságtalanul megtámadottakkal érzek együtt... Én azzal becsülöm meg a magyar ifjúságot, hogy kertelés nélkül megfelelek a feltett kérdésekre. Magukról megfeledkezett ifjak kihágásait sohasem helyeseltem, és soha nem fogom helyeselni, minden durvaságot lelkemből megvetek és elutasítok. Az ifjúság semmiféle jogtalan cselekedetét védeni nem fogom, és a bűnösöknek bűntársává - sem sunyi bíztató mosollyal, sem "bölcs" hallgatással - lealacsonyodni nem fogok".
E megállapításokban is egyértelműen kifejeződött náciellenes, humanista beállítottsága miatt a professzort Magyarország német megszállása után, 1944 áprilisában Nagykanizsára internálták. Nem csodálható, hogy 1944 decemberében Pécsett az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Molnár Kálmán vállalta a megbízatást és részt vett Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentőségű döntéseinek meghozatalában.
8. Molnár Kálmán életművének, személyiségének átfogó jellemzésekor nem mellőzhetem annak a hősies helytállásnak és különleges szerepnek a felidézését, amelyet O az I. világháborúban betöltött. Mint tartalékos hadnagy katonai szolgálattételre már az I. világháború kitörésének napján bevonult. A m. kir. 23. honvéd gyalog-hadosztály a keleti hadműveletek keretében 1914. szeptember 14-én érkezett Przemyslbe azzal a rendeltetéssel, hogy az orosz határ felől visszavonuló seregtestek mozgásait biztosítsa és a város erődítményrendszerét, illetve annak központi várát megvédje. Molnár Kálmán felismerte, hogy e szerep betöltéséhez mellőzhetetlen egy többarculatú hadi hírlap alapítása és megjelentetése. Kezdeményezése alapján, az O szerkesztésében jelent meg október 4-én 600 példányban a " Tábori Újság" első száma. Az újság a hadi jelentéseken kívül tájékoztatást adott a hátország belső helyzetéről, szülői és rokoni üzeneteket közvetített és a vár belső életéről tudósított. Különös arculatot kölcsönöztek a lapnak a katonaírók és -költők írásai és versei. A Tábori Újságban jelentek meg a krasznojarszki fogolytáborban elhalt, híres katonaköltőnek, Gyóni Gézának első versei, valamint az ugyancsak tehetséges katonapoéta, Kacskovics Tibor Béla tüzérhadnagy költeményei és számos katonaköltőnek a háború borzalmait, a lelki gyötrelmeket, az elszántságot és bátorságot kifejező versei. Molnár Kálmán a háború után számos publikált visszaemlékezésében és két önálló kiadványban is bemutatta a Tábori Újság szerepét és közzétette az újságban megjelent jelentősebb írásokat és verseket. E visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogy a Tábori Újság nagyon fontos szerepet töltött be és a lapot rendkívül élénk érdeklődés övezte a katonák és a lakosság körében. Az 1915. február 4-én megjelent jubiláris 100. szám már 4400 példányban, a vár elestének napján, március 22-én megjelent 141. szám pedig 5200 példányban látott napvilágot.
9. Molnár Kálmán legitimista, jogfolytonossági koncepciójához igazodó kiemelkedő eseményként tartjuk nyilván azt a történelmi tényt, hogy 1932-ben meghívásra Belgiumba utazott, és Steenockerzeelben a 20. század és a most induló harmadik évezred kiemelkedő szerepet betöltő, nagytekintélyű történelmi személyiségének, egyetemünk nagyra becsült díszdoktorának, Habsburg Ottó trónörökösnek két hónapon keresztül előadásokat tartott a magyar közjogból. Dr. Habsburg Ottó Molnár Kálmánnak ezt a különös tanári szereplését a Pécsi Tudományegyetemen tartott előadásaiban hálás elismeréssel, többször megerősítette.
10. E rövid összegezés is bizonyítja, hogy Molnár Kálmán több tudományos eredménye beépült a magyar élő közjogtudományba és a jelenlegi gyakorlatba. Sajátos jogfolytonossági koncepcióját pedig a hazai közjogelmélet története számon tartja. Emberi tartását, tanári habitusát követendő példának tekintjük. Mindezekről nemcsak tudományos és ünnepi rendezvényeken szólunk. Molnár Kálmán életműve szerves része a "Bevezetés a közjogtanba" c. kötelező tananyagnak, amely iránt minden tanévben a megfelelő évfolyam hallgatói őszinte érdeklődést tanúsítanak. Mindez nem teszi feleslegessé, hanem megkönnyíti számomra, hogy Molnár Kálmán élete, munkássága, szerepe és emberi nagysága előtt, mint egyik tanszéki utóda ezúttal is mély tisztelettel fejet hajtsak. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
