Rektor-helyettes Úr!
Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Vendégeink!
Kedves Hallgatók és Kollégák!
Köszöntöm Önöket a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanévnyitó ünnepi tanácsülésén!
Tisztelt Hallgatók!
Egyetemünk, amelynek Önök a hallgatói eskü letételét és a beiratkozást követően hamarosan polgárai lesznek, az előttünk álló tanévben a magyar felsőoktatás számára is jelentős évforduló ünneplésére készül, illetve terveink szerint a tanév során számos ünnepi és tudományos rendezvényre kerül majd sor. Az esemény, amelyről először - már az Önök részvételével - e hét csütörtökén az egyetem Szigeti úti aulájában 11 órakor tartandó tanévnyitó ünnepi szenátusi ülésen alkalmunk lesz megemlékezni az, hogy száz esztendővel ezelőtt, a magyar országgyűlés az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel felállította a tanszabadsággal felruházott pozsonyi magyar királyi tudományegyetemet. Az egyetem, amely 1916 óta az Erzsébet királyné-tudományegyetem nevet viselte, a Pécsi Tudományegyetem jogelődje és amelynek jogi kara 1914 októberében kezdte meg működését a korábbi pozsonyi jogakadémia épületében - ma már látjuk, szerencsétlen történelmi pillanatban. Az I. Világháború nyomán kialakult új európai status quo az egyetem és a kar számára azt hozta, hogy tanárai és diákjai jórészt a trianoni Magyarországra menekültek, egyes professzorainak heroikus erőfeszítései hatástalannak bizonyultak a korabeli hatalmakkal szemben. Az 1921. évi XXV. törvénycikk intézkedett a pozsonyi egyetem - akkor ideiglenesnek szánt - áthelyezéséről, mégpedig a szóba jött dunántúli városok közül Pécsre.
A korabeli Pécs melletti országgyűlési döntés nem volt előzmények nélküli. Közismert, hallgatóink előtt talán a "Pécs, Magyarország első egyeteme" szófordulatból, hogy a felsőfokú oktatás pécsi kezdetei a középkori Magyarországra mennek vissza. A sajátos európai politikai, diplomáciai, gazdasági közegben, a pécsi káptalani bibliotéka és iskola bázisára is támaszkodva bocsáttatott ki 1367-ben a pécsi egyetem, a studium generale alapító levele, amely városunkban, mint - ahogy az Avignonban székelő Orbán pápa által Viterboban kiadott oklevél fogalmaz - "másoknál jelesebb s erre a célra felettébb megfelelő és alkalmas helyen" létrehozta Magyarország első egyetemét, a Közép-Európában az akkor már működött prágai, krakkói és bécsi egyetem mellett. Noha a középkori egyetem csupán néhány évtizeden keresztül állott fenn, a pécsi felsőoktatás megteremtésére irányuló törekvésekről folyamatosan, egészen a huszadik század kezdetéig számot adhatunk, elsősorban a pécsi egyházi központhoz kapcsolódóan. Emlékezzünk meg most a pécsi püspökök közül Klimó Györgyről, aki XVIII. század közepi egyetemalapítási törekvései körében megalapozta, majd - Magyarországon először - 1774-ben nyilvánossá tette püspöki könyvtárát és kibocsátotta annak használati szabályzatát. A gyűjtemény ma az Egyetemi Könyvtár régi gyűjteményének része. Használati szabályzatának záró fordulata: "Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban" az internet nemzedékének is szentenciája lehet.
Karunk pécsi működésének közvetlen előzménye a XVIII. század végi kísérletek után 1831-ben alapított Püspöki Jogi és Filozófiai Líceum, ahol - kisebb megszakításokkal - a pécsi jogi kar tevékenységének felvételéig, 1923-ig folyt a jogi oktatás. A líceum több professzora az 1923 őszén első tanévét megnyitó pécsi jogi karra nyert kinevezést.
A Kar a kezdetektől meglehetős nehézségek között működött, többször felmerült megszüntetésének gondolata is, ám elődeink kitartó és áldozatos munkálkodásának eredményeként most 90. tanévünket nyithatjuk meg és a következő évben számos tudományos és közéleti rendezvénnyel emlékezhetünk az elmúlt évtizedekre. Karunk mintegy négyezer hallgatójával, a most már tízkarú Pécsi Tudományegyetem egyik meghatározó kara. Fejlődése a kilencvenes években vett új lendületet, amelynek eredményeként megsokszorozódott az akkor néhány százas hallgatói létszám, látványosan bővült a könyv- és folyóirat-állomány, sor került a kari épületek felújítására. A fejlesztések legutóbbi látványos hozadéka a Tudásközpont, amelyben a Kar könyvtára nyert elhelyezést. E könyvtárra igyekszünk fokozott figyelmet és jelentős erőforrásokat fordítani, nemcsak napjaink tudományos világirodalmi eredményeinek beszerzésével, hanem a hallgatók számára rendelkezésre álló tananyagok és informatikai alapú jogi és tudományos adatbázisok széles körű és ingyenes biztosításával is. Beiratkozó hallgatóink számára a könyvtár működésének és használatának megismerése kötelező! Ennek módjáról hamarosan tájékoztatják Önöket!
- 253/254 -
Hölgyeim és Uraim!
A kollégák előtt ismert, hogy a megelőző szemeszterben került sor Karunk akkreditációjára, szervezetének, működésének, a képzések minőségének az erre hivatott testület általi megítélésére. Örömmel tájékoztathatom Önöket, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetemi látogató bizottsága várhatóan Karunk 2017-ig történő akkreditációjára tesz javaslatot. A bizottság jelentésének ismert tervezete megállapítja, hogy a Kar képzési, tudományos, szervezeti és gazdálkodási tekintetben egyaránt megfelel a karként való működés feltételeinek, és külön is kiemeli a jelentés, hogy a Kar infrastruktúrája kiemelkedően jó, a tantermek felszereltsége és az oktatók elhelyezése kényelmes, a hallgatók kiszolgálására a legmodernebb eszközök állnak rendelkezésre.
Reményeink szerint ennek is köszönhetjük, hogy noha a jogi és igazgatási képzések iránti társadalmi kereslet - nem utolsó sorban a közelmúltbeli felsőoktatás-politikai megnyilvánulásoknak köszönhetően - szűkült, a Karunk iránti érdeklődés, noha ugyancsak csökkent, változatlanul jelentősnek mondható. E tanévben az alapképzésben, jogászképzésben, mesterképzésben és felsőoktatási szakképzésben felvett hallgatóink száma 637 fő. Meggyőződésem, hogy Karunk az elkövetkező szemeszterekben is képes lesz biztosítani a jogi és igazgatási képzésekkel szemben joggal elvárt feltételeket, annak érdekében, hogy hallgatóink kibontakoztathassák képességeiket, megszerezzék a hivatásuk gyakorlásához szükséges magabiztosságot, a követelményeket sikerrel teljesítők pedig megfelelő egzisztencia és szakmai sikerek elé nézzenek.
Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Kollégák!
A magyar felsőoktatás elmúlt harminc éve, az 1985-ös, 1993-as, 2005-ös felsőoktatási törvények nyomán a politikai reformszándékok folyamatos története. A politikai rendszerváltást követő két évtized az európai integráció, illetve reintegráció jegyében telt, azzal - az összességében sikeresnek mondható - törekvéssel, hogy a hazai felsőfokú képzést és kutatást beillessze az ún. európai felsőoktatási térbe, Európa és a világ tudományosságának vérkeringésébe. Ezek a törekvések egyetemünk és karunk életében is nyomokat hagytak. A hallgatók külföldi tanulmányainak céljait szolgáló, rendkívül kiterjedt ERASMUS-kapcsolatok, az európai közös források felhasználásával lebonyolított tudományos kutatási pályázati programok karunk életének már-már megszokott részévé váltak, és komoly lehetőségeket nyitottak a kar polgárai számára személyes fejlődésük előmozdítására, szakmai és tudományos törekvéseik kibontakoztatására.
Az említett reformfolyamat újabb megnyilvánulása a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, amely két nappal ezelőtt teljes körűen hatályba lépett. A törvényből kitűnő jogalkotói törekvések arra utalnak, hogy az a felsőoktatás csaknem valamennyi lényeges folyamatának új irányt kíván szabni. Érinti a képzési rendszert, az intézmények létesítését, szervezeti és működési kérdéseit, az intézmények vezetését és e körben a hallgatók képviseletét, a foglalkoztatottak viszonyait, a hallgatók jogait és kötelességeit, ideértve a hallgatói költségviselés szabályait is, amelyhez kapcsolódóan megjelent az ún. hallgatói ösztöndíjszerződés vagy az új típusú diákhitel intézménye. A törvény új kereteket szab a felsőoktatással kapcsolatos állami hatásköröknek, a felsőoktatás finanszírozásának és a vagyonnal való gazdálkodásnak is. A törvény nyomán kibontakozó felsőoktatás-politikai törekvéseknek, illetve a preambulumban megfogalmazott célnak, Magyarország felemelésének a sikere nyilvánvalóan csak történeti távlatban lesz majd megítélhető, hasonlóan az állami, társadalmi és a jogélet alapvető változtatására irányulóan megvalósult jogalkotási lépésekhez.
Noha komoly reményekkel és bizakodással tekintünk az említett folyamatok elébe, valljuk be, hogy ez idő szerint helyzetünket leginkább a bizonytalanság jellemzi. Közismert, hogy a Kar polgárainak sorába lépő joghallgatók között ez évtől nincs olyan, akinek tanulmányait az állam támogatja és a várakozások szerint a következő évtől az állam kivonul a jogászképzésnek legalábbis a korábbiak szerinti finanszírozásából. Nem csökkenti a bizonytalanság érzetét az sem, hogy a felsőoktatási törvény által több tucatnyi tárgykörben adott rendeleti szabályozási felhatalmazás nyomán a kormány- és miniszteri rendeletek lényegében nem születtek meg.
Valljuk be azonban azt is, hogy az elmúlt években, sőt talán évtizedekben kevés tanév kezdődhetett azzal, hogy tisztán és legalább néhány évre előre láthattuk volna működésünk kereteit, a jogi és igazgatási képzések és tudományos kutatás kiszámítható, de legalább prognosztizálható felsőoktatás- és gazdaságpolitikai bázisát. Úgy vélem azonban, hogy a tradíciókból táplálkozó elkötelezettségünk mellett az elmúlt két évtizedben Karunk egyik meghatározó erősségévé vált a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás képessége. Sikerült megteremtenünk ennek szervezeti és működési kereteit, és ez reménnyel és önbizalommal tölthet el bennünket az előttünk álló, minden bizonnyal küzdelmes és konfliktusokkal terhes időszakra is. Sőt, határozottan úgy látom, hogy a bizonytalan környezetben még inkább helye van a körültekintő tervezésnek. A Kar jelenlegi vezetésének törekvése az, hogy az előttünk álló tanévben sort kerítünk az egyes képzé-
- 254/255 -
seink, elsősorban a jogászképzés elmúlt évtizedben kialakult rendjének revíziójára. Közös bölcsességgel felül kell vizsgálnunk a képzések rendszerét, céljait, tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a hallgatókkal szemben támasztott követelményeket és ezekben a kérdésekben - ideértve az oktatói teljesítmények értékelésének a rendszerét is - olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek újabb évtizedekre biztosítják a pécsi jogi felsőoktatás tekintélyét, a pécsi diploma kiemelkedő megítélését, hallgatóink és oktatóink egzisztenciáját és szakmai presztízsét.
Tisztelt Kollégák!
Ezen - hatodik - alkalommal, és minden bizonnyal utoljára van módom a Kar dékánjaként a tanévnyitó alkalmával köszönteni Önöket! A közeli jövőben, a szokásos eljárási rend szerint a következő szemeszterben a Kar polgárai előtt az a feladat áll, hogy új dékánt válasszanak, őszinte reményeim szerint olyan személyt, aki nálam felkészültebben, bölcsebben, kitartóbban, de legalább olyan elkötelezettséggel irányítja a Kart, amilyent én igyekeztem tanúsítani az elmúlt esztendőkben. Bizonyos vagyok abban, hogy a kari testületek megfontolt, a Kar érdekeit szem előtt tartó döntést hoznak majd, mégpedig - miként a Karon ez már évtizedek óta jellemző - nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között, a lehető legszélesebb körű konszenzussal. Tisztában vagyok azzal is, hogy - a korábban említett körülmények okán - dékáni működésem utolsó esztendejében nehéz, nem egyszer számos kolléga érdekeit és nézeteit sértő döntést kell javasolnom a Kar vezető testületének, illetve ilyen döntést személyesen meghoznom. Szeretném egyértelművé tenni, hogy e döntéseket ebben az utolsó időszakban is meg fogom hozni, mégpedig abban a reményben és meggyőződésben, hogy ezekkel hozzájárulhatok a Kar elmúlt csaknem száz esztendőben kivívott tekintélyének megőrzéséhez, mutatkozó nehézségeink leküzdéséhez, további sikereinkhez.
Tisztelt Hallgatók!
Pécs város napja, a középkori egyetem alapító levele kibocsátásának napja, szeptember elseje. Ebből az alkalomból minden évben - egyéb ünnepi rendezvények mellett - a város ünnepi közgyűlésére kerül sor, amelyen a napokban nekem is volt szerencsém részt venni. Megvallom őszintén, hogy - a felemelő pillanatok mellett - engem is meglepett az, hogy ez a nagy tradíciókkal rendelkező város napjainkban milyen rendkívüli nemzetiségi, vallási, kulturális, tudományos sokszínűséget mutat. Azt tanácsolom Önöknek, hogy tanulmányaik mellett legyenek nyitottak erre a megtermékenyítő sokszínűségre: nem pusztán toleranciára, egymás habitusának, értékeinek, nézeteinek elviselésére is tiszteletben tartására hívom fel és buzdítom Önöket, hanem arra is, hogy nyitott szemmel és szívvel hasznosítsák a maguk javára a város és az egyetem nyújtotta rendkívül változatos közeget.
A 2012/2013. tanévet, a pécsi jogi kar 90. tanévét abban a reményben nyitom meg, hogy az valamennyiünk számára és a Kar javára újabb szakmai és személyes sikereket hoz! ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző dékán.
Visszaugrás
