"A nemzetközi kollíziós jog mindig kicsit úgy tekintetett, mint egy érdekes szellemi játék, a jogágak jogága." - Prof. Dr. Martonyi János
" A nemzetközi magánjogi kodifikációs munkában való részvételt egyfajta jutalomjátéknak tekintem a Polgári Törvénykönyv elkészítése után, ahol szintén a Bizottság vezetője lehettem." - Prof. Dr. Vékás Lajos
Új Nemzetközi Magánjogi Kódex megalkotásáról döntött a Kormány 2015 májusában. Az 1337/2015. (V. 27.) Korm. határozat szerint a törvény Koncepcióját ez év november végére, a normaszöveg tervezetét pedig jövő novemberre kell megalkotnia az Igazságügyi Minisztériumnak. A Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság elnökét, Dr. Vékás Lajos professor emeritust, akadémikust, és a Bizottság egyik tagját, Dr. Martonyi János professor emeritust, volt külügyminisztert a készülő törvény jelentőségéről és a jogalkotási kihívásokról kérdeztük, a Koncepciót elfogadó kodifikációs bizottsági ülést követően.
Mi a jelentősége egy új Nemzetközi Magánjogi Kódex megalkotásának?
Prof. Dr. Martonyi János: Érdemes mindenekelőtt egy pillantást vetni arra, hogy mit jelentett a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet. Annak idején a nemzetközi magánjog egy nagyon szűk kört érdeklő, elsősorban elméletileg, intellektuális szempontból izgalmas matéria, a civilisták kedvenc területe volt, és mindig kicsit úgy tekintetett, hogy ez egy érdekes szellemi játék, a jogágak jogága, mondhatni ezoterikus témának tűnt, amely csekély gyakorlati jelentőséggel bírt.
Ennek ellenére az 1979-es szabályozás időtállónak bizonyult.
Prof. Dr. Martonyi János: Az 1979-es szabályozás véleményem szerint mindenféle nemzetközi összehasonlítást kiállt, egy egészen különleges területe a rendszerváltozás előtti jogalkotásnak. A törvényerejű rendelet a Ptk.-hoz hasonlóan az absztrakció magas szintjén mozgott, a jogi kultúrát olyan színvonalon képviselte, hogy legtöbb elemében tovább tudott élni. Ennek egyik oka, hogy ezt a törvényerejű rendeletet olyan kiváló jogászok munkájára építették, akik nemcsak éltek, hanem tudományosan is működtek még a piacgazdaság idején. A korábbi szabályozás alapvetően Szászy István 1948-ban készített tervezetére épült. A törvényerejű rendelet előkészítésében az akkori nemzetközi magánjogtudománynak a legkiválóbb képviselői vettek részt, és a meghatározó szerepet Mádl Ferenc játszotta. Egyetértek Vékás professzor úrral, hogy a magyar jogi kultúra megőrzése és 1989 utáni folytatásának lehetősége többek között annak is köszönhető, hogy volt egy csiszolt kollíziós jogunk.
Ha jól tudom, Professzor úr részt vett az akkori kodifikációs munkában is.
Prof. Dr. Martonyi János: Abban az időben a Magyar Jogászszövetség Nemzetközi Magánjogi Szakosztályának voltam a titkára, ebben a minőségben részt vettem a kodifikációs munka utolsó szakaszában. Az interjúra készülve elő is kerestem azt az előadást, amelyet 1979 nyarán a Magyar Jogászszövetség IX. Országos Munkaértekezlete keretében tartottam. Két témával foglalkoztam előadásomban, az egyik az állami immunitás volt, amellyel kapcsolatban bíráltam a még hatályba sem lépett jogszabályt. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a törvényerejű rendelet, amelyet egyébként törvénynek hívtunk, az abszolút állami immunitás talaján állt, ami nem helyes, mert a világban ezen már túlléptek, ez egy elavult tétel volt. Az államot csak a közhatalmi funkciók gyakorlásában illeti meg az immunitás, ha az állam leveszi magáról a szuverénnek a tógáját és felveszi a kereskedő köntösét, akkor már ne tartson igényt immunitásra sem eljárási, sem anyagi jogi értelemben véve. A másik érdekes téma, ami tulajdonképpen még mindig időszerű, a szerződésekre jogválasztás hiányában irányadó jog volt, ahol két iskola vívta a harcot. Az egyik irány képviselői azt vallották, hogy ezt nem lehet előre, minden szerződésre meghatározni, hanem rugalmas szabályozás kell, általános elv szükséges, amely eltéréseket enged.
- 8/9 -
Ezzel szemben a másik iskola követői szerint a legfontosabb a jogbiztonság, hogy a felek tudják előre, hogy melyik jog lesz alkalmazandó az ő jogviszonyukra. A magyar szabályozás akkor ez utóbbi, merevebb, de a külgazdaság számára kedvezőbb megoldást választotta és szerződéstípusonként felsorolta az alkalmazandó jogot. Ma már az európai szabályozás nagyrészt kezeli ezt a kérdést, és időközben kissé merevedett is, a magyar szabályozás pedig rugalmasabbá vált, de bizonyos tekintetben az akkori vita még mindig aktuális. A régi kódex fejlett szabályozásnak számított, ugyanakkor nem volt mögötte társadalmi-gazdasági valóság.
Most azonban már van, az új szabályozás szükségessége egyértelműnek látszik...
Prof. Dr. Martonyi János: Azóta az élet átalakult, a nemzetközi kapcsolatok megtöbbszöröződtek, berobbant az európai jog, fejlődött a nemzetközi magánjog elmélete. Mádl Ferenc professzor úr már a kilencvenes évek második felében többször említette, hogy jó lenne egy nemzetközi magánjogi törvényt is alkotni, de úgy tűnik, hogy most érkezett el a pillanat, hiszen a Ptk.-t is be kellett várni. Nagyon örülök neki, hogy részt tudok venni ebben a kodifikációs munkában, ahogy látja, előjöttek az ifjúkori emlékeim is.
A Bizottság milyen szabályozási indokokat jelölt meg a Koncepcióban?
Prof. Dr. Vékás Lajos: 1979 óta valóban sok minden történt a világban és Magyarországon is. Hazánk egy társadalmigazdasági rendszerváltást hajtott végre, az Európai Unió tagja lett, és végül, de nem utolsó sorban a családi, demográfiai viszonyok változásai is színezték, árnyalták a nemzetközi elemet tartalmazó életviszonyok kollíziós jogi problémáit. Az így eltelt harminchat év indokolja, hogy megvizsgáljuk, miként lehet a mai viszonyokhoz igazítani a szabályozást.
Milyen kodifikációs kihívásokat tartogat az új kódex előkészítése?
Prof. Dr. Vékás Lajos: 1979-ben egy-egy állami jogrendszerben folyt a nemzetközi magánjog kodifikálása, míg mára a tagállamok jogalkotási szuverenitásukat ezen a területen az Amszterdami Szerződéssel átengedték az Európai Unió szerveinek, amely élt is ezzel a hatáskörrel. A nemzetközi magánjogi szabályoknak több mint ötven százaléka mára uniós rendeletekben található. Így a kodifikációs munka kiindulópontjaként meghatároztuk azokat a területeket, amelyeket az Unió még nem rendezett. Ez a feladat első hallásra könnyűnek tűnik, valójában az egyik legnagyobb nehézsége a munkánknak. Egyes esetekben viszonylag egyszerű megállapítani, hogy mit hagytak meg az uniós rendeletek a tagállamoknak, például, amikor a rendelet a szabályozási köréből kifejezetten kizár bizonyos kérdéseket. Ahol azonban az uniós rendeletek nem húzzák meg világosan saját tárgyi hatályukat, vagy nem egyértelműen jelölik ki személyi hatályukat, ott nekünk kell megállapítanunk egyrészt ezeket a határokat, másrészt eldöntenünk, hogy indokolt-e a nemzetközi magánjog újraszabályozása az adott területen.
Prof. Dr. Martonyi János: Az egyetemi oktatásban is folyamatos probléma volt, hogy bizonyos törvényi rendelkezéseket tulajdonképpen kettévágott az európai rendelet, az egyik felét lefedte a közvetlenül alkalmazandó rendelet, amelyet nem is szabad inkorporálni, megismételni, figyelemmel arra, hogy az Európai Bíróság azt megtiltotta, a mondat másik felét ugyanakkor a rendelet nyitva hagyta, a tagállamra bízva a szabályozást. Az egyik legizgalmasabb feladata ennek a kodifikációs munkának, hogy meghatározzuk, miként kell a hézagokat kitölteni, a nem szabályozott területeket megtalálni és eldönteni, hogy kell-e azokat egyáltalán szabályozni. Amennyiben szükséges, akkor úgy szabályozzuk, ahogy a rendeletekben van, vagy élve a szabályozási autonómia lehetőségével, másként. Ezeket a kérdéseket a törvényerejű rendelet egymást követő módosításaival nem sikerült igazán tisztázni.
Az uniós rendeletalkotási hullámot követően megfigyelhető olyan trend, hogy a tagállamok újraalkotják nemzetközi magánjogi szabályozásukat?
Prof. Dr. Vékás Lajos: Belgiumban, Csehországban, Hollandiában, Lengyelországban már hoztak új törvényt, és a többi tagállamnak is előbb-utóbb rendeznie kell nemzetközi magánjogát. Nagy területek maradtak még ki az uniós szabályozás köréből. Tagállami hatáskörben van például az egész személyi és a teljes dologi jog, a kötelmi jog néhány kérdése, a családjog jelentős területei, nem is szólva az ún. általános részi kérdésekről. Itt (például a közrend fogalmának értelmezésénél) csak igazodni tud a tagállami jog az uniós elképzelésekhez, amelyek elsősorban az Európai Unió Bíróságának gyakorlatából olvashatók ki.
Ez utóbbi kérdések Professzor úr különös érdeklődésére tartanak számot, ha jól értesültem.
Prof. Dr. Vékás Lajos: Egészében is nagyon szívesen veszek részt ebben a munkában, egyfajta jutalomjátéknak tekintem a Polgári Törvénykönyv elkészítése után, ahol tizenkét évig dolgozott az a bizottság, amelynek a vezetője voltam. Ahhoz képest ez a feladat azért átláthatóbb terület, a normák számát tekintve is. Engem legjobban valóban az általános részi kérdések érdekelnek. Ezért a kodifikáció soron következő fázisában, ahol eljutunk a Koncepciótól a normaszövegig, ezeket a problémákat vontam magamhoz. Ezek a kérdések: hogyan szabályozzuk az ún. minősítést, miként viszonyuljunk a viszonosság követelményéhez vagy az ún. csalárd kapcsoláshoz, fenntartsuk-e a felek jogát a külföldi jog mellőzésének igénylésére, mit értsünk a közrend alatt, mi legyen az imperatív szabályok szerepe, hogyan alakítsuk ki a visszautalás és továbbutalás szabályait, milyen segítséget kapjon a bíróság a külföldi jog megismeréséhez és mi legyen e tekintetben a felek szerepe stb.
Valamely uniós tagállam nemzetközi magánjogi kódexe mintaadóként szolgál a kodifikációhoz?
Prof. Dr. Vékás Lajos: A Koncepció elkészítése során a fent említett tagállamok szabályozásán kívül figyelemmel voltunk olyan korábbi kodifikációkra is, amelyekből szakmai színvonaluk miatt tanulni lehet ma is, annak ellenére, hogy az adott államban nem alkottak átfogó új törvényt. Így például tanulmányoztuk a német magánjogi kódexet, amely fiatalabb, mint a magyar, 1986-ban született, igaz: azóta többször módosították. Érdemes volt egy pillantást vetnünk egy nem uniós tagállam törvényére, a svájci kódexre is.
- 9/10 -
Az 1979-es magyar szabályozás mely elemei élik túl a kodifikációt, és menthetőek át az új kódexbe?
Prof. Dr. Vékás Lajos: Volt számos olyan rendelkezés a hatályos kódexben, amelyet nem vetettünk el; például változatlanul a dolog fekvésének helye marad a fő kapcsolóelv a dologi jogban. Szükséges azonban hozzátenni, hogy az Európai Unió szabályozása egy kicsit befolyásolta az elképzeléseinket olyan körben is, ahol nincs rendelet. Az Unió például a személy szokásos tartózkodási helyének jogát látszik favorizálni, szemben a lakóhely jogával és részben az állampolgárság jogával is. Ezt az elmozdulást mi is figyelembe vettük. Az állampolgárság, mint a személyre irányadó jogot meghatározó kapcsolóelv terveink szerint jelentős marad azért az új törvényben is. Magyarországnak gondolnia kell ugyanis arra, hogy milliónyi állampolgára él a határokon kívül.
Milyen újdonságokat tartalmaz majd az új szabályozás, amelyek már a Koncepció szintjén is megjelennek?
Prof. Dr. Vékás Lajos: Újdonságok az új törvényben jelenlegi terveink szerint fontos részletszabályokban lesznek. A külföldi példákból és a magyar gyakorlat nehézségeiből okulva tettünk javaslatot a változtatásokra. A problémákat először előtanulmányokban dolgozták fel a Bizottság tagjai, és azok alapján készült a Koncepció. A dologi jogban, ahogy előbb is említettem, nincs uniós előkép, így viszonylag szabadon mozgott a Bizottság jogalkotói fantáziája. Így javasolunk például kivételes szabályokat a dolog fekvési helyének általános rendelkezése alól. Komoly fejlemények vannak a műkincsek tulajdonjogi megítélését illetően a nemzetközi forgalomban. Ezeket is figyelembe akarjuk venni, részben dologi jogi, részben szerzői jogi kérdésként. A fizetésképtelenséggel kapcsolatos kérdéseket az 1979-es törvényerejű rendelet egyáltalán nem rendezte. Akkor ez a problémakör Magyarországon még a nemzetközi magánjog szintjén is fehér folt volt. Azóta az Európai Unióban már uniós rendelet szabályozza a kollíziós jogi kérdéseket. Éppen a közelmúltban módosították ezt a rendeletet, és gondolkodnunk kell az esetleges hézagai kitöltéséről. A régi kódex némely szempontból korszerűtlen volt a szerződési jog és a szerződésen kívüli kötelmek nemzetközi magánjogi szabályozása területén. Szükség van ezért néhány fontos kérdés újragondolására. A szerződésen kívüli kártérítési kötelemre például a hatályos jog a károkozó magatartás elkövetésének helyét tekinteti mérvadónak. Ez a megoldás már 1979-ben sem illeszkedett a nemzetközi tudomány és joggyakorlat fejlődési tendenciáiba, és azóta a nemzetközi szabályozás még inkább elment abba az irányba, hogy ne a jogellenes cselekmény elkövetésének helye, hanem a káros eredmény bekövetkezésének helye legyen irányadó. Ezt figyelembe vesszük. E területeken egyébként a kérdések zömét az ún. Róma II. uniós rendelet szabályozza ugyan, de a hézagok kitöltéséhez (például a személyiségi jogsértések körében) korszerű tagállami - így magyar - kollíziós normákra van szükség.
A Nemzetközi Magánjogi Kódex szabályai nem állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket a polgároknak és szervezeteknek, de az alkalmazandó jog kijelölésén is sok múlik. Kirajzolódott-e esetleg a koncepcióalkotás során az öröklési jog vagy a házassági jog területén olyan újdonság, amely sokakat érdekelhet, érinthet?
Prof. Dr. Vékás Lajos: 2015. augusztus 17-e óta az öröklési kollíziós jogot szinte kivétel nélkül uniós rendelet szabályozza. Igaz ugyan, hogy nincs rendeleti norma például a szóbeli végrendeletre vagy az állam öröklésére. Az öröklési jog tekintetében azonban a leendő törvény meglepő fordulatot nem fog hozni. A házassági jogban sokáig a bontási jog volt érzékeny terület. Amíg nem lehetett minden európai országban elválni (1979-ben Olaszországban még új volt a bontójog, Írországban és Máltán pedig nem is volt lehetőség a válásra), addig a válni kívánó felek nem egyszer mesterséges kapcsolatot teremtettek ahhoz a joghoz, amely egyszerű bontást tett lehetővé. Időközben ez a téma nem annyira kiélezett az Unión belül, mert valamennyi tagállam joga biztosítja a házasság felbontását. Emellett immár az Unió tizenhat tagállamában egységes az ún. Róma III. rendelettel megalkotott kollíziós jog is. A kollíziós házassági vagyonjog az Európai Unióban egyelőre "lóg a levegőben". Rendeletjavaslatok ugyan vannak már, de a tagállamok nem tudnak megegyezni, elsősorban abban, hogy milyen kapcsolatot tekintsünk házasságnak. A házasság tartalma ugyanis a tagállamok értékrendjében nagyon különböző. Ezért mi a Koncepcióban ezt a kérdést tagállami szabályozási hatáskörbe tartozónak tekintjük.
Mit várhat a jogásztársadalom az új kódextől, illetve természeténél fogva mennyire lehet időtálló egy 2016-ban elkészülő nemzetközi magánjogi törvény?
Prof. Dr. Vékás Lajos: A jelenlegi szabályozást átlyuggatták a módosítások. Az új törvény elsődleges jelentősége abban lesz, hogy rendet teremt nemzetközi magánjogunkban. Ez fontos követelmény a jogbiztonság szempontjából: a bíró, a közjegyző, az ügyvéd, sőt a jogkereső polgár is tudni fogja, hogy melyik jog irányadó arra a jogviszonyra, amelyben lényeges külföldi elem található. Ma ez nem mindig egyértelmű. Az új szabályozást a nemzetközi magánjog mai elfogadott elveihez igazítjuk, figyelembe vesszük a korszerű tudományos eredményeket és a nemzetközi joggyakorlatban megjelenő tendenciákat. A hatályos jogról ez több területen sajnos nem mondható el. Ügy gondolom, hogy a szabályozás időtálló lesz, mert véleményem szerint nem várhatók új felfedezések, új kapcsolóelvek a következő évtizedekben. Ha azonban az Európai Unió egyik következő Bizottsága aktív lesz (a jelenlegi szerencsére nem mutatkozik annak), és úgy gondolja, hogy a rendeletalkotási jogkört ki kell használnia, akkor egyre több kérdés kerülhet tagállami hatáskörből uniós hatáskörbe.
Prof. Dr. Martonyi János: Amennyire nem volt 1979-ben bírói gyakorlat és egy elméleti játék volt a kodifikáció, addig ma ez már a jogászok számára a mindennapi "bread and butter". Az Európai Unióban a bontóperek tizenhat százaléka külföldi elemet tartalmaz, ez egy óriási szám. Jó volt látni, hogy 1979 óta felnőtt két generáció, amelyek tagjai nálam sokkal jobban értenek a nemzetközi magánjoghoz. Ez egyértelmű pozitív fejlődés. Bízom benne, hogy az új kódex jobb lesz, mint az 1979-es törvény, mert nagyobb szakértelem, gazdagabb gyakorlat, szervezettebb munka áll mögötte. Kiváló előtanulmányok készültek, az eredmény kollektív teljesítmény lesz. Az új jogszabály bevonul a köztudatba, a jogi gondolkodásba, a joggyakorlatnak impulzust ad a további fejlődéshez, és általában emeli a jogi kultúránk színvonalát. ■
Visszaugrás
