A mögöttes felelősség klasszikus alakzata a kkt. tagjának, bt. beltagjának felróhatóságtól független helytállási kötelezettsége a működő illetve a meg szűnt társaság kötelezettségeiért (Gt. 97. §, Gt. 108. §, Gt. 68. §). A jelen tanulmány terjedelmi okokból csak a legismertebb társasági formákra koncentrál, így nem tér ki külön a Gt.-ben szabályozott egyéb társaságokra; ugyanakkor a téma megkívánja, hogy a közös vállalat és az egyesülés (kooperációs társaság) tagjának felelősségéről is szó essen. A tagi mögöttes felelősségi alakzat e társasági formáknál is objektív, felróhatóságtól független azzal, hogy a közös vállalat tagjai a vállalat tartozásaiért együttesen, az egyszerű (sortartásos) kezesi felelősség szabályai alapján felelnek.
A Gt. rendelkezései egyértelműen meghatározzák a kkt. tagjainak és a bt. beltagjának a működő társaság tartozásaiért fennálló mögöttes felelősségét. Ebben a felelősségi alakzatban a tag (beltag) nem valósít meg semmilyen jogellenes magatartást; "felelőssége" nem saját felróható magatartásán alapul, hanem egyszerűen objektív helytállási kötelezettséget jelent a társaság tartozásáért. Ugyanakkor alapvetően fontos, hogy a felelősség másodlagos jellegéből adódóan a hitelező csak akkor fordulhat követelése kielégítése iránti igényével a taghoz (beltaghoz), ha a követelés a társasággal szemben behajthatatlannak bizonyult. A felelősség objektív jellegéből következik, hogy a tagok (beltagok) egyetemlegesen felelnek a tartozásért. Hitelezővédelmi érdekből a törvény tiltja a korlátlan felelősség halmozását, így természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, továbbá közkereseti és betéti társaság nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Más kérdés, hogy ismert jelenség a gyakorlatban, hogy a tag (beltag) korlátlan felelősségével járó cégformákat választó vállalkozók egy része tudatosan ügyel arra, hogy a korlátlanul felelős tagnak lehetőleg semmilyen végrehajtás alá vonható vagyontárgy "ne legyen a nevén".
Az intézményes felelősség-átvitelének - vagy a jogirodalomban elterjedt más elnevezéssel élve a korlátolt felelősség áttörésének - lényege, hogy azoknál a tőkeegyesítő típusú társasági formáknál, ahol a tag (részvényes) a társaság kötelezettségeiért főszabály szerint nem tartozik felelősséggel, a törvényben meghatározott esetekben mégis megállapítható a hitelezőkkel szembeni felelősség és a tag (részvényes) a társaság kötelezettségeiért saját vagyonával is korlátlanul helytállásra kötelezett.
A hatályos magyar jogban az intézményes felelősség-átvitel a következő jogszabályi rendelkezésekben jelenik meg:
- a gazdasági társaság elkülönült jogalanyiságával visszaélő tag felelőssége a jogutód nélkül megszűnt társaság kötelezettségeiért - Gt. 50. §
- a konszernjogi szabályok alapján fennálló felelősség a tartósan hátrányos üzletpolitikáért - Gt. 54. § (2) bekezdés, Cstv. 63. § (2) bekezdés, Gt. 284. § (5) bekezdés (a minősített befolyásszerző, illetve az egyszemélyes Rt. részvényesének felelőssége tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása esetén)
- a konszernjogi szabályok alapján fennálló felelősség a megszüntetési eljárás során törölt cég tartozásaiért - Ctv. 93. § (1) bekezdés
- a konszernjogi szabályok alapján fennálló felelősség a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházásával összefüggésben - Ctv. 93. § (2) bekezdés és a Cstv. 63/A. § bekezdés.
A mögöttesen felelős taggal (részvényessel) szembeni igényérvényesítés ezekben az esetekben nem önmagán a tagi státuszon, hanem további, a jogszabályban meghatározott feltételek együttes fennállásán alapszik. A tag felelősségének megállapítására irányuló eljárásban elsődlegesen ezeknek a feltételeknek a fennállását (pl. a társaság elkülönült jogalanyiságával való visszaélést, vagy a hátrányos üzletpolitika tartós folytatását, továbbá az ok-okozati összefüggést a társaság vagyonvesztésével; illetve egyes esetekben a társaság vagyonvesztésének mértékét is) kell a hitelezőnek bizonyítani, ami a gyakorlatban megítélésem szerint szinte kivitelezhetetlen és mindenképpen észszerűtlen terhet ró a hitelezőkre.
Az intézményes felelősség-átvitel szabályozásának átfogó kritikai elemzése egyébként önálló tanulmányt érdemel; ehelyütt csak arra kívánok rámutatni, hogy a jelenlegi szabályozás ellentmondásos, átgondolatlan és a gyakorlati alkalmazhatóságot tekintve a jogosulti (hitelezői) igények érvényesítését - a deklarált hitelezővédelmi szándékok ellenére - nem megkönnyíti, hanem megnehezíti.
A hitelező az elsődlegesen kötelezett gazdasági társasággal szembeni követelését alapvetően kétféle jogi úton érvényesítheti: polgári peres eljárás illetve felszámolási eljárás útján. Alapvető különbség, hogy az első esetben az eljárás a működő társasággal szemben folyik és nem célja a társaság megszűnése; míg a felszámolás a társaság fizetésképtelenségének jogi vélelme alapján indított eljárás, mely a társaság jogutód nélküli megszüntetéséhez vezet.
A mögöttesen felelős tagokkal szembeni igényérvényesítés szempontjából alapvető különbség van aközött, hogy a tag mögöttes felelőssége objektív, vagy pedig felróhatóságon alapuló.
Amint arra már utaltam, az objektív mögöttes felelősség eseteiben (kkt., bt.) a tagok korlátlan felelőssége főszabályként mind a működő, mind a megszűnt társaság tartozásaiért fennáll.
A korlátolt felelőséget áttörő, felróhatóságon alapuló felelősségi alakzatok ezzel szemben kizárólag az elsődlegesen kötelezett társaság megszűnése esetén lépnek életbe. A tőkeegyesítő társasági formáknál (kft., rt.) a jogalkotó szándéka szerint a tag (részvényes) a működő társaság kötelezettségeiért nem felel; a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tag (részvényes) másodlagos felelőssége kizárólag az ún. likvidációs vagyonhányad erejéig áll fenn. A tag (részvényes) kizárólag az 5. pontban hivatkozott jogszabályi rendelkezésekben nevesített tényállások fennállása esetén köteles saját vagyonával helytállni a megszűnt társaság nem teljesített kötelezettségeiért.
Érdemes megemlíteni, hogy szakmai körökben egyébként nem egységes az intézményes felelősségátvitel ezen előfeltételének megítélése. A Gt. 50. § -valamint az 1997-es Gt. hasonló rendelkezéseivel [56. § (3)-(4) bek.] - szemben a szakirodalomban megfogalmazott legfontosabb kritika az, hogy a jogalkotó a jogi személyiséggel való visszaélés jogkövetkezményeit a gazdasági társaság megszűnésének esetére korlátozza és nem tartalmaz rendelkezést a joggal való visszaélésről a működő gazdasági társaságok körében4 - ami különösen indokolatlan, ha azt vesszük alapul, hogy a sérelmezett magatartás adott esetben akár bűncselekményt is megvalósíthat.
A működő társasággal szembeni polgári perben érvényesített követelés esetében a Gt. 97. § (2) bek. pergazdaságossági okokból lehetővé teszi a tagnak a társasággal együttes perlését, a tag mögöttes felelősségének érintése nélkül. A tagok saját vagyonára csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. Ez azt jelenti, hogy a hitelező jogosult eldönteni, hogy a perben I. r. alperesként megjelölt társasággal együttesen II. (III. stb.) rendű alperesként perbe hívja-e a társaság tartozásaiért felelős tagokat (beltagokat). A tagok (beltagok) perben állása esetén a bíróság velük szemben csak feltételes hatályú marasztaló határozatot hozhat, amelynek értelmében a hitelező csak akkor fordulhat teljesítésért a taghoz (beltaghoz), ha a követelés a társaságtól behajthatatlannak bizonyult. Amennyiben a hitelező nem jelölte meg alperesként a tagot (beltagot), úgy a pert vele szemben külön, később is megindíthatja, a lényeg az, hogy mindenképpen perelnie kell a tagot is, mert a társasággal szembeni marasztaló határozat alapján nem vezethető közvetlenül végrehajtás a tag (beltag) vagyonára. A tag (beltag) elleni kereset benyújtásakor sem a kereset elutasításának, sem az eljárás megszüntetésének vagy felfüggesztésének nincs helye azon a jogcímen, hogy a követelés még nem bizonyult a társasággal szemben behajthatatlannak. Az ellene folyó perben a tag (beltag) lényegében a sortartási kifogásra hivatkozhat és ezzel a határozat meghozatalát nem, csak a végrehajtását kerülheti el mindaddig, amíg a követelésnek a társaságtól való behajthatatlanságát a hitelező nem igazolta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
