Az audiovizuális médiapiac egyik sajátosságát a kommunikációs csatornák versenye jelenti, amelynek fő kérdése mindig az, hogy melyik műsornak mekkora a nézettsége. A reklámozók szemszögéből nézve egyáltalán nem mindegy, hogy hol és milyen reklámot érdemes elhelyezni. Reklámok nélkül az üzleti világ nem működne. A televíziók műsorideje e célból nem szabdalható a végtelenségig és nem vezetheti a műsor élvezhetetlenségéhez. A nemzeti médiatörvények részletesen foglalkoznak a reklámozással, és rendszerint maximálják az óránkénti reklámok idejét, ami a nemzeti jogok különbözőségéből fakadóan értelemszerűen eltérő lehet. A versenytorzulások elkerülése, a jogbiztonság javítása, a belső piac megvalósításának elősegítése és az egységes információs térség kialakulásának megkönnyítése érdekében azonban szükséges, hogy az unión belül minden audiovizuális médiaszolgáltatásra legalább alapvető szintű összehangolt szabályok vonatkozzanak. A tagállamok számára alapvető követelmény minden olyan magatartás megelőzése, amely káros lehet a televíziós adások áramlásának és kereskedelmének szabadságára, vagy amely olyan erőfölény kialakulását teszi lehetővé, amely a televízión közvetített információ és az egész tájékoztatási szektor pluralizmusának és szabadságának korlátozásához vezethet.[1] Az Európai Bíróság RTI vs. AGCOM ügyben adott jogértelmezése - az audiovizuális médiaszolgáltatások jogi szabályozásának területén, az irányelv rendelkezéseinek további jogi értelmezéseire és a gyakorlatra, különös tekintettel a reklám korlátozásainak alkalmazására nézve - meghatározó. Nemcsak a konkrét ügyben érintett felek számára nyújt világos iránymutatást, hanem az egész uniós médiaszektor számára is meghatározó jelentőséggel bír.
One of the peculiarities of the audiovisual media market is the competition of communication channels, the main question of which is always which program has the highest viewership. From the point of view of advertisers, it does not matter at all where and what kind of advertisement should be placed. Without advertising, the business world would not function. Because the program time of televisions cannot be set indefinitely for this purpose and cannot be at the expense of the enjoyment of the program. National media laws deal with advertising in detail and usually limit the amount of advertising time per hour, which may vary by definition due to differences in national laws. However, in order to avoid distortions of competition, improve legal certainty, promote the implementation of the internal market and facilitate the formation of a unified information area, it is necessary that all audiovisual media services be subject to at least a basic level of harmonized rules. It is a fundamental requirement for Member States to prevent any behavior that may be harmful to the freedom of the flow and trade of television broadcasts, or that allows the development of a dominance that may lead to the restriction of the pluralism and freedom of televised information and the entire information sector. The legal interpretation given by the European Court of Justice in case RTI vs. AGCOM - in the field of legal regulation of audiovisual media services, with regard to further legal interpretations of the directive's provisions and practice, in particular with regard to the application of restrictions on advertising - is decisive. It not only provides clear guidelines for the parties involved in the specific case but is also of decisive importance for the entire EU media sector.
A vizsgálódásunk tárgyát képező ügyben kelt előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az olasz államtanács, - a Consiglio di Stato - a televíziós műsorszórási és kapcsolódó szórakoztató szolgáltatásokat nyújtó Reti Televisive Italiane SpA (RTI) társaság és az olasz távközlési felügyeleti hatóság - az Autorità per le garanzie nelle comunicazioni (AGCOM) - közötti, e hatóság három határozatának jogszerűsége tárgyában keletkezett jogvita keretében terjesztette elő az EUB-hoz.[2]
Az eset kapcsán mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a televíziós műsorszámok sugárzása - ideértve a televíziós műsorterjesztés útján továbbítottakat is - az EUMSZ 56. cikk értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak minősül.[3] Az ügyben a "vállalkozás" fogalma csak közvetett módon érintett, mivel versenyjogi vállalkozásfogalom kifejezett szabályozás hiányában nem ültethető át minden további nélkül a médiaszolgáltatás szabályozási területére.
Miként azt az e tárgyban korábban hatályos 89/552 irányelv rögzítette[4] - és azt az EUB ítélkezési gyakorla-
- 52/53 -
tában is megerősítette -, valamely műsorszolgáltató más műsorszámainak követésére való ösztönzés reklámnak minősül.[5] Reklámhordozó az a csatorna, amelyen keresztül a reklám a fogyasztóhoz eljut.
Az olasz államtanács által értelmezni kért az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv[6] célja, hogy biztosítsa az audiovizuális médiaszolgáltatások egységes európai piacának megfelelő működését, továbbá hozzájáruljon a kulturális sokféleség elősegítéséhez, és megfelelő szintű fogyasztó- és gyermekvédelmet nyújtson. Hatálya alá tartozik a nemzeti jogszabályok uniós szintű összehangolása valamennyi audiovizuális médiumra - mind a hagyományos televízióadásokra, mind a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra - vonatkozóan.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezen irányelv 23. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontjának, valamint az - ezen eredeti irányelvet módosító, de az ügyre időbeli hatályánál fogva nem alkalmazandó - 2018. november 14-i 2018/1808/EU irányelv[7] (43) preambulumbekezdésének az értelmezésére vonatkozott.
Az esettel kapcsolatban feltétlenül rögzíteni kell, hogy az értelmezni kért audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 2010. május 5. óta van hatályban. A tárgyi életviszonyok rohamos változására tekintettel az irányelvet a digitális egységes piacra vonatkozó stratégia részeként a 2018/1808/EU irányelv módosította és aktualizálta.
Az új irányelv által bevezetett módosítások 2018. december 18. óta hatályosak. Átültetési határideje az uniós országokban 2020. szeptember 19. volt.
A 2018/1808 irányelv módosította és aktualizálta az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló eredeti irányelvet azzal, hogy bizonyos audiovizuális szabályokat a videómegosztó platformokra, valamint a közösségimédia-szolgáltatások révén megosztott audiovizuális tartalmakra kiterjesztette és rugalmasabbá tette a vonatkozó korlátozásokat. Ezzel elősegítette az európai tartalmak promotálását, és megerősítette a nemzeti szabályozási hatóságok függetlenségét is.
A megváltozott szabályozás eredményeként a műsorszolgáltatók rugalmasabbak lettek a reklámidővel kapcsolatosan, az új határérték pedig 20% lett a 6.00 és 18.00 óra, valamint a 18.00 és 24.00 óra közötti időszakra vonatkozóan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
