I. 1. A felperes bérlőnek az alperes bérbeadóval szemben támasztott kereseti követelése az volt, hogy a Választottbíróság a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése és 235-237. §-ai alapján állapítsa meg a felek által határozott időre kötött üzlethelyiség-együttes bérleti szerződés érvénytelenségét, és kötelezze az alperest az eredeti állapot helyreállítása mellett a megfizetett bérleti díj visszafizetésére. A felperes szerint az alperes a szerződés megkötésekor elhallgatta előtte azt a körülményt, hogy a bérlet tárgyát képező helyiség-együttesből az üzlethelyiségre nézve a reklámlehetőségek igen korlátozottak, holott ha ezt az alperes tudta volna, a szerződést meg sem kötötte volna.
A felperes az eljárás során módosította keresetét, kérve egyfelől az alperesnek a Ptk. 310. §-a alapján általános kártérítésben marasztalását. Pontosan ki nem számítható kára annak folytán merült fel, hogy az alperes hibás teljesítése folytán üzletét 6 hónapon át nem tudta működtetni, árukészlete avult, az alkalmazottak részére ezalatt járulékokkal terhelt munkabért kellett folyósítania, továbbá költözési és raktározási kiadásai merültek fel. Felemelte másfelől keresetét a bérleményben az alperes egyetértésével végzett beruházás költsége mint kár megtérítése iránt.
2. Az alaperes válasziratában a kereset elutasítását kérte azzal az indokolással, hogy a feleknek nem kell a szerződésben rögzíteniük olyan kérdéseket, amelyeket jogszabály rendez. Ekképp a reklámok rendkívül korlátozott elhelyezhetősége tekintetében a felperes tévedését nem ő okozta. Álláspontja szerint ugyanis a felperestől volt elvárható annak gondos vizsgálata, hogy a bérbe venni szándékolt üzlethelyiség - in concreto ebből a szempontból -megfelel-e a szerződéssel megvalósítani kívánt céljainak. Vitatta azt a felperesi beállítást, hogy a reklám elhelyezhetőségére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket bele kellett volna foglalni a szerződésbe, és azt is, hogy a használatbavételi engedély tartalmához, mint feltételhez kellett volna kötni a bérleti szerződés hatálybaléptét.
Kérte az alperes a módosított kereset elutasítását is annak alapján, hogy a szerződés érvénytelenségére és az alperesi hibás teljesítésre egyidejűleg alapított kereset önmagában mond ellent, a kétféle jogalap kizárja egymást.
3. Az alperes viszontkeresetet is terjesztett elő a felperessel szemben egy bizonyos időszakra szóló bérleti díj megfizetése iránt.
II. a) A Választottbíróság ítéletében a kereset vonatkozásában az alábbiakra volt tekintettel:
a) A Ptk. 424. §-ának (1) bekezdése értelmében a bér-
beadó - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg. [Hasonló rendelkezést tartalmaz a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletére is alkalmazandó 1993. évi LXXVIII. törvény 8. §-ának (1) bekezdése is].
Felhívta még a Választottbíróság az 1997. évi LXXVIII. törvény 44. §-ának (1) bekezdését, valamint a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 28. §-ának (1) bekezdését is. Ez utóbbi szerint az építtetőnek a használatbavételi engedélyt az építésügyi hatóságtól a használatbavétel előtt kell kérnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
