Katarban 2004-ben első ízben kodifikálták a nemzetközi magánjogot a 22/2004-es törvényben, amely-lyel az új Polgári Törvénykönyvet hirdették ki. Mint az ún. MENA (Middie East and Northern Africa) régió több más állama, Katar is elsősorban az egyiptomi modellt követi. A nemzetközi magánjogi szabályokat a katari Ptk. 10-38. Cikkei tartalmazzák. Az új katari Ptk., 2004. augusztus 18-i hatállyal lépett az 1971. évi Polgári- és Kereskedelmi jogi Törvénykönyv 1-208. Cikkeinek helyébe. A nemzetközi magánjogi szabályok a bevezető fejezet első címében nyertek elhelyezést.
A Ptk. újraszabályozása abba az 1996 óta tartó reformfolyamatba illeszkedik, melynek keretében a katari törvényhozás a jogrendszer és a politikai rendszer megújítását kívánja véghezvinni. Ez a törekvés más fontos jogterületeken is érezteti hatását. Így a közelmúltban sor került a Büntető Törvénykönyv, a munkaviszonyokat szabályozó törvény újraalkotására, valamint a külföldi befektetéseket szabályozó törvény módosítására, továbbá annak a törvénynek az elfogadására, amely meg kívánja akadályozni a külföldiek által az országban folytatott engedély nélküli gazdasági tevékenységet.
Az új katari nemzetközi magánjogi rendelkezések tartalmilag az 1948-as egyiptomi Polgári Törvénykönyv 10-28. Cikkeire támaszkodnak, melynek megalkotója a 20. század legjelentősebb arab jogásza, az egyiptomi As-Sanhuri (1895-1971) volt. Ily módon a katari nemzetközi magánjog ugyanabba a körbe sorolható, mint amelybe Afganisztán, Algéria, Irak, Jemen, Jordánia, Kuvait, Líbia, Mauritánia, Szomália, Szudán, Szíria és az Egyesült Arab Emirátusok is tartoznak. Ezen országok közül Kuvait az, melynek nemzetközi magánjogi szabályozása a legnagyobb mértékben egyezik meg.
A kuvaiti hatásnak tulajdonítható, hogy a többi felsorolt ország jogához képest a katari részletesebb szabályokat tartalmaz és olyan kérdéseket is érint, melyeket a legtöbb jog kifejezetten nem rendez. Így például a katari nemzetközi magánjog külön cikket szentel (28. Cikk) a munkaviszonyokra irányadó jog meghatározásának, valamit speciális szabályt tartalmaz a jegyességre vonatkozólag (18. Cikk). Ugyanakkor vannak eltérések is. A katari nemzetközi magánjog nem szabályoz egy sor olyan jogintézményt, melyet a kuvaiti szabályozásban megtalálhatunk. Ilyenek például az örökbefogadás, az ajándékozás, a követelések és kötelezettségek, az üzletrészek és értékpapírok átruházása, valamint a szerzői jog és az iparjogvédelem. Nem vette át a katari törvény a kuvaiti jogban ismert külön kapcsolást az áruk adásvételére vonatkozólag, mely szubszidiáriusan az eladó lakóhelye államának joga alkalmazását rendeli.
Az alábbiakban a joggyakorlat szempontjából legfontosabb rendelkezéseket a következőkben lehet ösz-szefoglalni:
A személyek joga körében a katari törvény az állampolgárság kapcsoló elvét alkalmazza. Egy természetes személy jogállására és cselekvőképességére annak az államnak a joga irányadó, melynek a személy az állampolgára (11. Cikk). Ha a természetes személy állampolgársága ismeretlen, vagy több állampolgársággal rendelkezik, akkor a bíróság határozza meg az alkalmazandó jogot. Ha azonban a többes állampolgársággal rendelkező személynek katari állampolgársága is van, akkor kizárólag a katari jog alkalmazandó (35. Cikk).
A külföldi jogi személyek, mint például társaságok, alapítványok, vagy egyesületek személyes joga annak az államnak a joga, ahol igazgatásuk székhelye van. Katar tehát nem a bejegyzés, hanem a székhely elvét követi. Amennyiben azonban a jogi személy elsősorban Katarban végez tevékenységet, akkor abban az esetben is katari jogot alkalmaznak a bíróságok, ha a jogi személy székhelye nem Katarban található (12. Cikk)
Az európai bíróságok, így különösen a német bírói gyakorlat szempontjából fontos családi jog területéről a következőket érdemes kiemelni:
A katari nemzetközi házassági jog a házasság alakiságaira alapvetően a házasságkötés helyének jogát rendeli alkalmazni (14. Cikk). Az anyagi érvényességi feltételek szempontjából a házasulók személyes joga irányadó, amennyiben ezek különböznek, akkor mindkét jog szempontjából meg kell felelni az érvényességi feltételeknek (13. Cikk). A házasfelek személyi és vagyoni viszonyaira alapvetően a férjnek házasság megkötésekori személyes joga irányadó (16. Cikk 1. pont) Külön szabály vonatkozik azokra az esetekre, amikor a házasfelek a házasságkötést követően közös állampolgárságot szereznek. Ebben az esetben a személyi és vagyoni viszonyokra - a közös állampolgárság megszerzésétől kezdve a házasfelek közös személyes joga irányadó (16. Cikk 2. pont).
A házasság felbontására a házasfeleknek a házasság magánjogi ügylettel (talaq, eltaszítás) történő egyoldalú felbontásakor meglévő közös személyes joga irányadó, vagy ha a házasságot bíróság bontja fel, akkor a keresetlevél benyújtásakor meglévő közös személyes joga. Ha azonban a házasfelek állampolgársága különböző, akkor a férj személyes jogát kell alkalmazni (17. Cikk). A házasság felbontását követő vagyonjogi igényekre (a feleség tartása a várakozási időben ['idda] és a menyasz-szonypénz [mahr] még ki nem fizetett részének megfizetése) a bontásra irányadó jogot kell alkalmazni. Ugyanez irányadó a házassági vagyonjogi igényekre abban az esetben is, ha a Katarban irányadó hanbalita rítusú iszlám jog szerint kizárólag a vagyon-elkülönítés létezik.
A házasságkötésre és a bontásra irányadó szabályok megfelelően alkalmazandók az eljegyzésre is (18. Cikk). Ez annyit jelent, hogy a felek közös állampolgársága esetén a jegyesség megszegésére (különösen a jegyajándékok visszaadására) a jegyesek közös személyes joga irányadó. Ha a jegyesek állampolgársága különböző, akkor a vőlegény személyes joga alkalmazandó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
