Egyre gyakrabban és egyre hangosabban merül fel napjainkban az a vélekedés, hogy a magyar közjegyző tevékenysége csak egy részében (nemperes eljárások, elsősorban a hagyatéki eljárás lefolytatása) hatósági jellegű, más részében (közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozatok jogügyletek) viszont a jogi szolgáltatások piacának egyik szereplője.
Időnként elhangzik ez az ügyfelek részéről is, főleg, ha a közjegyző megtagadni készül a közreműködést. Jogászi körökben is találkozunk olyan vélekedéssel, hogy az okiratszerkesztés területén a közjegyző valójában "ügyvédként" jár el. Legújabban az áfa-kötelezettség újbóli megváltozása állította dilemma elé az adóhatóságok munkatársait.
Álláspontom szerint kizárt a közjegyző egyes tevékenységeinek olyan elhatárolása, miszerint azok egy része hatósági, más része nem hatósági tevékenység, különös tekintettel a közjegyzői hivatás törvényi definíciójára. Ezt az álláspontot a jogirodalomban néhány megjelent tanulmány szerzője is osztja (Juhász Edit, Bókai Judit: A közjegyzők jogállásáról. Közjegyzők Közlönye 4/99:3-6., Juhász Edit: A közjegyzői törvény módosítása, Collega, Szakmai folyóirat joghallgatók számára 3/2000:8-11, Beck'sches Notar-Handbuch, Beck, München 1992, p. 935., L. I. 16., "Der Notarberuf kann zwar nur als Amtstätigkeit ausgeübt werden.").
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) első szakasza a közjegyzői jogállást és tevékenységet a következőkben határozza meg. "Ktv. 1. § (4) bek.: A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez."
Az idézett rendelkezés a közjegyzőség intézményének a magyar igazságszolgáltatási szervezeten belüli helyét és a közjegyzői tevékenység jellegét egészében határozza meg.
A közjegyzői tevékenység hatósági jellegével kapcsolatos álláspontot a következőkben az Alkotmánybíróságnak a közjegyző helyzetével kapcsolatos döntéseinek, a közjegyző jogállására és eljárására vonatkozó hatályos szabályoknak a bemutatásával kívánom alátámasztani.
A közjegyzői jogállás és tevékenység jellegének részletes kifejtésével különösen a következő alkotmánybírósági határozatok foglalkoznak: a 108/B/1992. AB határozat, valamint a 944/B/1994. AB határozat, a 161/B/2000. AB határozat, a 46/1991. (IX. 10.) AB határozat, 52/1991. (X. 22.) AB határozat, a 30/1994. (V. 20.) AB határozat. Következzék néhány idézet e határozatokból.
"A közjegyzői tevékenység az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi. Ezt fejezi ki a Tv. 1. § (1) bekezdése, amikor úgy határozza meg a közjegyzőket, mint közhitelességet nyújtó, jogszolgáltató tevékenység végzésére feljogosított személyeket. A (2) és (3) bekezdés részletezi azokat a tevékenységeket, amelyeket a közjegyző az előző bekezdésben kitűzött célok elérése érdekében végez (közokiratok készítése, okiratok megőrzése, értékmegőrzés, jogi tanácsadás, egyes nemperes eljárások lefolytatása) ."
"... látható, hogy a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyző állami, hatósági státuszát bizonyítja továbbá, hogy egyes tevékenységei körében hozott határozatainak jogosultságot megállapító jellege lehet (értékpapírok vonatkozásában gyakorolt jogkörei, öröklési jogi határozatai stb.)."
"A vállalkozáshoz való jog [Alkotmány 9. § (2) bek.] az 54/1993. (X. 13.) AB határozat szerint a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bek.] egyik aspektusa, gazdasági tevékenység kifejtésére vonatkozó alapjog. A közjegyzői tevékenység viszont, annak ellenére, hogy vannak gazdasági, más jogterületre is kiható vonatkozásai (a szolgáltatásokért fizetett díj, amely a közjegyzőt adójogi jogalannyá teszi, a közjegyző társadalombiztosítási jog alapján biztosítottnak számít) bér- és jövedelemszerzésre irányuló, de nem gazdasági tevékenység, a jövedelmi-gazdasági vonatkozások a közjegyző érdemi tevékenységével összefüggésbe nem hozhatók."
"...a közjegyző érdemi tevékenysége nem gazdasági jellegű tevékenység, hanem az állam igazságszolgáltató funkciójának egyik végrehajtójaként hatósági jogalkalmazó tevékenység, amely területen pedig nem érvényesülhetnek a jogalanyoknak vállalkozáshoz való alkotmányos alapjogai, ..."
"... a közjegyzői tevékenység és a vállalkozás joga nem hozható összefüggésbe ..."
"... a közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik. A közjegyzői foglalkozásgyakorlás szabályai közjogi tartalmúak, valamint a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak...".
"Az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott a közjegyzőknek a demokratikus jogállamban betöltött sajátos szerepével. A 108/B/1992. AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a modern jogállamokban a közjegyzőket a törvény közhiteleséggel ruházza fel. "A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is." (ABH, 1994. 523, 525.) A 944/B/1994. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy: "ahhoz, hogy a közjegyző e megelőző, segítő feladatának eleget tudjon tenni az igazságszolgáltatásban elfoglalt különleges helyzete miatt különböző - az intézményt védő, valamint személyével szemben követelményként megfogalmazott - garanciális jellegű szabályok szükségesek. (...) a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el."
"...a közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik, s minthogy a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, így normatívák által erősen behatárolt."
"Ebben az esetben egyfelől a végrehajtási záradékolást nem előzi meg olyan bírósági vagy közjegyzői eljárás, amely garanciát jelentene arra nézve, hogy az állítólagos adós egyértelműen tudomást szerez a vele szemben támasztott követelésről, másfelől az adóst nem védi hatékony jogorvoslati lehetőség sem, hiszen a Vht. 21. §-a kizárólag akkor nyújt lehetőséget - halasztó hatály nélküli - fellebbezésre, ha a végrehajtási záradékot a Vht. 15-20. §-ának megsértésével vezették az okiratra. Már pedig nem minősül a Vht. 18. §-ában foglaltak megsértésének az az eset, amikor a közjegyző előtt a végrehajtást kérő igazolja, hogy az adóst a meghatározott összeg fizetésére vagy természetbeni szolgáltatásra irányuló kötelezettségének teljesítésére előzetesen írásban felkérte, azonban az adós önhibáján kívül a felhívást nem vette kézhez. A Legfelsőbb Bíróság 228. PK. sz. állásfoglalása ebből arra a következtetésre jut, hogy "a postakönyvet, sőt annak másolatát is el kell fogadni igazolásul, és sem külön vétív, sem külön számlamásolat becsatolását nem kell megkövetelni."
"Az Alkotmánybíróság hasonló indokok alapján 652/B/1990. határozatával - bírósági vagy garanciális ellenőrzést nyújtó közjegyzői előzetes eljárás hiánya miatt - a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 18. §-ában szabályozott közjegyzői végrehajtási záradék jogintézményét már megsemmisítette. Ezen közjegyzői végrehajtási záradékolás alkotmányellenességét megállapító érvei értelemszerűen érvényesek a pénzintézeti közvetlen letiltásról szóló pénzügyminiszteri rendeletre is."
"A polgári nemperes eljárások az anyagi jogi igény érvényesítése szempontjából két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot (ide tartozik például a hagyatéki eljárás) azok az eljárási fajták képezik, amelyek (hasonlóan a peres eljáráshoz) valamilyen polgári, gazdasági, házassági, öröklési anyagi jogi igény érvényesítésére szolgálnak, de különböző (gyorsasági, pergazdaságossági etc.) szempontok miatt peren kívüli elbírálása ezeknek az igényeknek célszerűbben megoldható. Az eljárások másik csoportját (a jelen alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező törvényességi felügyelet is e csoportba tartozik) azok az eljárások alkotják, amelyek elsődlegesen nem a jogalanyok anyagi jogi igényeinek érvényesítésére szolgálnak, hanem más olyan cél elérését biztosítják, amelyeknél a bíróság (közjegyző) általi határozathozatal valamilyen anyagi jogi igény érvényesítését vagy a törvényesség megtartását, illetőleg helyreállítását segítik elő. Ez utóbbi eljárási fajtában a bíróság főszabályként a jogalanyok anyagi jogi igényéről nem dönthet.
Abból a tényből, hogy ezek az eljárások - háttérszabályként azonos eljárási szabályok alkalmazása révén - egymással és a polgári peres eljárással is hasonlóságot mutatnak [amely elvet a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése akként fogalmazza meg, hogy amennyiben a törvényerejű rendeletből és a cégbíróság eljárásának nemperes jellegéből más nem következik, a cégnyilvántartás és a cégek törvényességi felügyelete során a Polgári perrendtartás megfelelő szabályait kell alkalmazni] nem következik az, hogy ezek az eljárások az azokban előforduló anyagi jogi igények szempontjából is azonosak lennének. Ezek a hasonlóságok kizárólag a mindegyik eljárásban eljáró szerv (bíróság, közjegyző) azonosságából, és ebből következően a bírósági (közjegyzői) eljárásokkal kapcsolatos alkotmányos garanciák érvényesülésének követelményéből fakadnak."
A közjegyzőnek az idézett Alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott jogállásából következik, hogy fogalmilag nincs és nem is lehet olyan tevékenysége, amely az állam igazságszolgáltató tevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül helyezkedne el.
A fenti fejtegetések azt tanúsítják, hogy közjegyző kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján végez az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet, a másik oldalról nézve pedig a közjegyzői tevékenység minden területén (közokirat szerkesztéstől kezdve, a csőd- és felszámolási eljárásbeli közreműködésen át, a bizalmi őrzésen keresztül a nemperes eljárások lefolytatásáig) kizárólag az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet végez. Ezt támasztják alá a közjegyzői jogállásra és eljárásokra vonatkozó alább vázlatosan felsorolt rendelkezések.
A közjegyzői okirat elkészítésére irányuló eljárás hatósági jellegű, ebből következően a közjegyző és az ügyfél egymáshoz való viszonya közjogi jellegű szemben az ügyvéd és ügyfele közötti tisztán magánjogi jellegű viszonnyal.
4.1. A közjegyző köteles közreműködni valamennyi hatáskörébe tartozó ügyben, feltéve, hogy annak ellátására illetékességgel rendelkezik (Ktv. 5. §, 12. §). Ez azt jelenti, hogy ellentétben a piaci szereplőkkel a hatáskörébe tartozó ügyet nem háríthatja el, az ügyek között semmiféle szempont szerint nem válogathat. Ugyanez a kötelezettség terheli a bíróságot és más hatóságokat a hatáskörükbe tartozó ügyek tekintetében. A piac szereplőjét ezzel szemben szükségszerűen a bevétel elérése motiválja, üzleti elképzeléseinek megfelelően vállal, vagy nem vállal megbízásokat, illetve a már elvállalt megbízást bármikor felmondhatja.
4.2. A közjegyző által - a Ktv.-ben előírt alakszerűségek megtartásával - elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és a közjegyzői tanúsítvány: közokirat (Ktv. 111. §). A Pp. 195. § (1) bekezdése a közokiratról a következőket tartalmazza: "Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, ... közokirat."
A törvény a közokirathoz vélelmet fűz és egyes esetekben kikényszerítésüket állami eszközökkel biztosítja (végrehajtási lap, végrehajtási záradék). Ennek célja az, hogy a vélelemmel a bírósági eljárást tegye könnyebbé és rövidebbé, másrészt a jogcímében és összegszerűségében nem vitás lejárt követelések érvényesítését - peren kívül biztosítsa. Az utóbbi mind a bíróság, mind az állampolgár számára költség- és időmegtakarítást eredményez.
A vélelem és a végrehajthatóság egyaránt megköveteli egyrészt azt, hogy "hatáskörében eljáró hatósági személytől" származzon a közokirat (erről a közjegyző jogállásáról szóló részben esik szó), másrészt azt is, hogy az jogilag szigorúan szabályozott eljárás eredményeképpen jöjjön létre. Ezért a közokirat készítésének szabályai, ahogy azt az elmélet is értelmezi (Kengyel: Magyar polgári eljárásjog 473-474. o.), önálló nemperes eljárásnak tekinthetők. Ez megfelel az európai gyakorlatnak is, pl. Németország Beurkundungsgesetz 28. 08. 1969., 1513 (BGBl. III. 303-13), Ausztria (Notariatsordnung), a közjegyzői okirat-készítés szabályai a latin országokban még sokkal szigorúbban szabályozottak (pl. Olaszország, Spanyolország, Franciaország).
Az eljárási szabályokat részletesen a Ktv. tartalmazza. A közokiratszerkesztési eljárás lényege az eljárásban szereplők személyazonosságának, ügyletkötési képességének és ügyletkötési jogosultságának vizsgálata, majd a jogügylet jogszerűségének vizsgálata, a közokiratnak a tartalma szerinti joghatás kiváltására való alkalmassága, az elkészült közokirat őrzése, az arról kiadható kiadmány, másolat hitelesítése.
4.4. A közjegyző csak a kinevezési okiratában meghatározott illetékességi területen tevékenykedhet (Ktv. 12. §).
Hatósági feladat ellátása esetén gondoskodni kell arról, hogy az állampolgárok az ország egész területén igénybe vehessék azt. Így van ez a helyi bíróságok területi elhelyezkedésében, így működik az önkormányzatok esetén. Evvel szemben a piaci szereplő szabadon dönt, hol kíván vállalkozni, vagy esetleg azt az ország több helységében, sőt májustól az EU-n belül bárhol megteheti. Ha a szolgáltatást ügyfele lakásán, székhelyén nyújtja, őt ott fel is keresheti, a helytől függetlenül.
4.5. A közjegyző kizárására a Polgári perrendtartásnak a bíró kizárására vonatkozó szabályai vonatkoznak (Ktv. 4. §). E rendelkezés nem csak hagyatéki eljárásban, hanem akkor is köti a közjegyzőt, amikor gyermekének érettségi bizonyítványáról kell másik közjegyzővel hiteles másolatot készíttetni.
4.6. A közjegyző a közokiratot jogszabályban meghatározott, szigorú ügyviteli szabályok szerint kezeli és szolgálatának megszűnéséig (Ktv. 166. §) őrzi, majd azokat a nyilvántartásokkal együtt a MOKK által fenntartott közjegyzői levéltár veszi át (Ktv. 166. §). A közjegyzői okirat és nyilvántartás, mint közirat a jogszabályban meghatározott őrzési idő (50 év) elteltét követően az állami levéltárba kerül.
E rendelkezés biztosítja, hogy a közjegyzői okiratról a készítő közjegyző, vagy szolgálatának megszűnése után a MOKK Közjegyzői Levéltár vezetője bármikor a jogi forgalomban közokiratként résztvevő hiteles kiadmányt adjon ki. A közjegyzői okirat őrzésének kötelezettsége rendkívül költségigényes és az elveszett, megsemmisült, megrongálódott okirat pótlásának kötelezettségére tekintettel nagy felelősséggel jár.
4.7. A közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot [Ktv. 7. § (4) bek.].
A jogalkotó e rendelkezéssel kifejezetten kizárta azt, hogy a közjegyző hatósági eljárása a magánokirat-készítés hatóságinak nem tekinthető eljárásával keveredjen. Azokban az esetekben, amikor a közjegyzői okirati forma nem kötelező, a sok kötöttséggel járó, sokszor körülményesnek tűnő eljárás hátrányban van a magánokirattal szemben.
A jogalkotó 1991-ben és azóta is a közjegyző jogállását következetesen a bíró és az ügyész jogállásához hasonlóan határozta meg.
5.1. A közjegyzői tevékenység "árát" nem az ügyféllel kötött szabad piaci megállapodás határozza meg, hanem a 14/1991. (XI. 26.) IM rendeletben meghatározott díjtételek az irányadóak (Ktv. 6. §). Más hatósági jogi szolgáltatásért illetéket, vagy díjat kell fizetni, melynek mértékét jogszabály határozza meg. Az önálló bírósági végrehajtó - a közjegyzőhöz hasonló - díjszabás alapján határozza meg díjtételeit.
A közjegyzői díjszabás sokszor nincs tekintettel az egyes közjegyzői eljárások munkaigényességére, a ráfordításokra költségigényes voltára, hanem jogpolitikai vagy szociális célok elérését szolgálja. Erre példa a hagyatéki eljárás kirívóan alacsony díja, a degresszív érték szerinti díjtételek, vagy az államilag támogatott lakáshitelek igénybevételénél előírt jelzálog-hitelszerződések speciális díjtételei.
A piaci szereplő szolgáltatásának "árát" szabad megállapodással köti ki, ami tükrözi a kettőjük viszonyának magánjogi jellegét. Ha a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő közötti viszony közjogi jellegű, a szolgáltatásért fizetendő díj sem lehet szabad alku tárgya.
5.2. A közjegyzőt - hasonlóan más közhatalmi feladatot ellátó személyhez - vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség terheli [Ktv. 7. § (5) bek.]. Ha ennek nem tesz eleget, szolgálata megszűnik [Ktv. 22. § k) pontja]. E kötelezettség a közjegyzőn kívül egyetlen az adójogszabályok szerint vállalkozónak minősített jogalanyt sem terheli.
5.3. A közjegyző a közhatalom gyakorlásának külső jeleként iratain jogosult a Magyar Köztársaság címerének használatára (Ktv. 11. §).
5.4. A közjegyző szolgálata korhatárhoz kötött, a 70. életév betöltésével szolgálata megszűnik [Ktv. 22. § f) pontja]. A közjegyzői felső korhatár az alkotmánybíró, a bíró és az ügyész esetében alkalmazandó korhatárral esik egybe. Piaci szereplő esetén, amikor a vállalt ügyek mennyisége is szabadon eldönthető, a szolgáltatás nyújtásának egyetlen korlátja a fizikai és szellemi teljesítőképesség.
5.5. A közjegyzői szolgálat szünetelésének szabályai lépnek érvénybe, ha a közjegyző az országos vagy helyi önkormányzati választásokon képviselőjelöltként indul (Ktv. 24/A. §). A jogalkotó a közjegyző pártatlanságát azzal is biztosítani akarta, hogy a politikai életben történő esetleges részvételét hivatásával összeegyeztethetetlennek tartja.
Az ügyvédségről szóló törvény kifejezetten kiemeli a megengedett tevékenységek körében az önkormányzati és parlamenti képviselői tisztség ellátását és kötelezően nem írja elő az ügyvédi tevékenység szünetelését.
5.6. A közjegyzőre és a bíróra valamint az ügyészre - lényegileg - azonos szabályok vonatkoznak a kinevezés feltételei, a hivatás-gyakorlási és az összeférhetetlenségi szabályokat illetően.
Összevetve a bírák és a közjegyzők jogállására vonatkozó szabályokat:
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 3. §-a és a Ktv. 17. §-a a kinevezés feltételeiről, a 23. § (1) bekezdése és a Ktv. 7. §-a az összeférhetetlenségről, a 28. § (1) bekezdése és a Ktv. 8. §-a a bírótól és a közjegyzőtől elvárható magatartásról, a 21. §-a és a Ktv. 3. §-a a közreműködés megtagadásának tilalmáról, 17. § (1) bekezdése és a Ktv. 20. § (1) bekezdése az áthelyezés tilalmáról egymással szinte szóról szóra megegyezik.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény az 50. § (3) bekezdésében kimondja: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve." A Ktv. 2. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy: "A közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható."
Ugyanilyen lényegi azonosságok mutathatók ki a közjegyzőkre vonatkozó szabályok és a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénynek, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvénynek az ügyészekre vonatkozó szabályai között.
A Büntető Törvénykönyv 137. §-a szerint a közjegyző hivatalos személy, mégpedig függetlenül attól, hogy az adott ügyben kifejtett tevékenysége éppen milyen természetű (közokiratszerkesztés, vagy egyéb). Hivatalos személyi minősége tehát magához a közjegyzői tisztségéhez tapad, azonosan az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, vagy az önálló bírósági végrehajtó jogállásával, míg például az ügyvéd még közfeladatot ellátó személynek sem minősül az ügyvédi minőségénél (tehát foglalkozásánál) fogva, hanem csak akkor, és annyiban, amennyiben konkrét a bírósági vagy más hatósági eljárásban ténylegesen védő vagy jogi képviselő.
5.6. A közjegyző eljárásának törvényességét a megyei (fővárosi) bíróság, ügyvitelét, hivatali működését, magatartását az illetékes területi kamara elnöksége rendszeresen ellenőrzi (Ktv. 69. §), a közjegyző az általa intézett ügyekről havonta köteles statisztikai adatszolgáltatásra. A közjegyző tevékenysége körében polgári jogi (Ktv. 10. §) fegyelmi (Ktv. 70. §) és büntetőjogi felelősséggel tartozik. A közjegyző ellen indult fegyelmi ügyekben fegyelmi bíróság jár el (Ktv. 76. §). A Btk. a közokirat-hamisítás tényállását "A közbizalom elleni bűncselekmények" körében tárgyalja. A bűntett minősített esete a következő: 275. § Az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve a) hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja, b) lényeges tényt hamisan foglal közokiratba, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A magánokirat készítőjét hasonló fenyegetettség nem terheli, eljárását, ügyvitelét, működését nem ellenőrzik, működéséről statisztikai adatokat nem szolgáltat.
5.7. A közjegyzők létszáma limitált, új közjegyző belépésére nem a szabad piaci viszonyok, hanem a jogszabály az irányadó (15/1991. IM rendelet a közjegyzők számáról és székhelyéről). A hatóságok, bíróság, ügyészség - hasonlóan a közjegyzőhöz - meghatározott székhelyen, meghatározott illetékességi területre kiterjedően végzi tevékenységét.
5.8. A közjegyző nem a tetszése szerinti városban, fővárosban, kerületben működik, hanem hivatalos helysége kizárólag a kinevezési okiratban szereplő székhelyen (Ktv. 30. §) lehet.
5.9. A közjegyzőt az igazságügy-miniszter nevezi ki (Ktv. 16. §). A közjegyzői állást pályázat útján kell betölteni (Ktv. 18. §). A kinevezéssel nyeri el a közjegyző azt a közjogi felhatalmazást, amely a hatósági jellegű tevékenység végzéséhez elengedhetetlen.
5.10. Nem működhet közjegyzőként, aki a bűnügyi nyilvántartásban szerepel [Ktv. 17. § (3) bek. b) pontja, 22. § g) pontja]. A bírák és ügyészek jogállására vonatkozó jogszabályokban hasonló rendelkezés található.
5.11. A közjegyzői közreműködést az IM rendeletben meghatározott székhelyen folyamatosan biztosítani kell, ügyfélfogadást minden munkanapon kell tartani. A közjegyző bármely okból történő távolléte (szabadság, kiküldetés, átmeneti munkaképtelen állapot) esetén helyettesítéséről gondoskodni kell (Ktv. 32. §-37. §). A közjegyzői szolgáltatás folyamatosságát még az ítélkezési szünet sem szakítja meg. A piaci szereplő szabadon dönt abban a kérdésben, hogy tevékenységét folytatja-e, vagy szünetelteti, ha folytatja ezt időbeli és mennyiségi elvárások nélkül teheti.
Az Európai Bíróság is foglalkozott már a közokirat fogalmával. Az Unibank-ügyben hozott döntésben (1999. június 17. C-260/97 Unibank A/S és Flemming G. Christensen) a Bíróság a Luganói Egyezményhez készített Jenard-Möller jelentésre hivatkozik, amikor az EFTA tagországok a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerint közokirat-fogalom feltételeinek tisztázását kérték.
A jelentés az alábbi három együttes feltételt nevezi meg:
1. A közokiratot hatóságnak kell készítenie,
2. a közokirati jellegnek az okirat tartalmára és nem csak az azon található aláírás(ok)ra kell vonatkoznia, valamint
3. az okiratnak abban az államban, amelyben készült, végrehajtónak kell lennie.
Tehát a Jenard-Möller jelentés szerint a hatóság közreműködése elengedhetetlen ahhoz, hogy valamely okirata a Brüsszeli Egyezmény 50. szakaszának megfelelő közokiratnak minősüljön.
A Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza alá eső okiratok ugyanolyan feltételek mellett hajthatók végre, mint a bírósági határozatok, az okiratok bizonyító erejének olyannyira vitán felül kell állnia, hogy a végrehajtás országának bíróságai nyugodtan hagyatkozhassanak rájuk. A magánokiratok ilyen bizonyító erővel nem rendelkeznek, ezért csak valamely hatóság részvétele vagy az okiratba foglalás helye szerinti államban erre feljogosított szerv közreműködése révén válhatnak közokirattá.
A közjegyzők közjogi jogállása, a közjegyzői tevékenység tartalma semmit nem változott az állami közjegyzői időszakhoz képest. Kizárólag a közjegyző állami alkalmazotti viszonya helyébe lépett az önálló közjegyző éppúgy, mint a bírósági végrehajtói státusz felváltotta az önálló bírósági végrehajtói státusz.
Mindez azonban a közjogi jogálláson, a végzett tevékenység jellegén semmit sem változtatott, márpedig senkinek sem jutott volna eszébe annak idején az a felvetés, hogy az állami közjegyzőnek van-e olyan tevékenysége, ami nem minősül az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységnek.
Ha elfogadjuk azt, hogy a közjegyzői tevékenység mibenléte semmit sem változott, akkor annak közjogi megítélése sem változhat attól függően, hogy annak ellátója állami alkalmazott-e vagy sem. Mindebből következik, hogy a közjegyző egész tevékenységével állami feladatot látott el korábban is, és azt lát el most is. ■
Visszaugrás
