Immár hagyományosnak mondható, szakmai beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatóra került sor a Kar oktatóinak 2003-ban és 2004-ben megjelent munkáiból 2004. július 7-én. A rendelkezésre álló idő a több tucat új könyv közül nyolc mű méltatására adott lehetőséget.
1. Elsőként Szilágyi Péter mutatta be Földi András legújabb, A másért való felelősség a római jogban című monográfiáját.1 A mű a kérdéskör római jogi és újkori magánjogi vetületeinek ismertetése mellett jogelméleti szemszögből is vizsgálja a felelősség, és ezen belül a másokért való jogi felelősség témáját. Amagyar jogi szabályozás szemantikai és logikai elemzése alapján megállapítható, hogy a felelősség fogalma hatályos jogunkban kaotikus, és ez különös aktualitást ad a műben található részletes fogalomtörténeti vizsgálódásnak. A görög és római gyökerektől egészen napjainkig terjedő áttekintés, számos elmélet (pl. Marton Géza, Eörsi Gyula) kritikai feldolgozása és tanulságainak levonása rávilágít, hogy a felelősség fogalma tulajdonképpen körülhatárolhatatlan és elméletileg megfoghatatlan. Szilágyi Péter szerint ez a következtetés látszólag a definíció-alkotás iránt fenntartásokkal viseltető magánjogi gondolkodás (omnis definitio in iure civili periculosa est)2 átvitele a jogelméletbe. Földi professzor azonban - bár formál logikailag korrekt fogalom megadására valóban nem lát lehetőséget - összefoglalja a felelősség elemeit, valamint az ezeket összekapcsoló tényezőket, és megalkotja a felelősség saját elméletét. Szilágyi Péter rámutatott, hogy ez az elmélet egyidejűleg tekintettel van jogpolitikai szempontokra (pl. bizonyíthatóság) és etikai követelményekre, és úgy őrzi meg a felelősség etikai alapjait, hogy eközben nem abszolutizálja a vétkességet. Mindezek miatt a módszertani tudatosságról és alaposságról tanúskodó, széles szakirodalomra támaszkodó monográfia nem csak az elmélet művelői számára, hanem de lege ferenda is kiemelkedő jelentőséggel bír.
2. Egy adott jogág jelentőségét és dogmatikai kimunkáltságát az adott területen rendelkezésre álló kommentárok száma és minősége is jelzi. Magyarországon az alkotmányjog csak a rendszerváltoztatás után válhatott valódi tételes joggá, és a kényszerű cezúra miatt a többi jogágban (pl. polgári jog, büntetőjog) rendelkezésre álló kommentárokhoz hasonló munka mind ez idáig nem születhetett. Ezt a hiányt pótolja a közelmúltban megjelent, a szakma kiváló művelői által jegyzett vaskos kötet (Az Alkotmány magyarázata), melyet Petrétei Józsefmutatott be.3 A mű terjedelmében, formátumában és tagolásában egyaránt a klasszikus kommentárokat idéző, a legfontosabb elméleti és gyakorlati problémákra választ adó kézikönyv. A szerzők sikerrel törekedtek arra, hogy megőrizzék a középutat a szakirodalmi álláspontokat részletesen bemutató és a "népszerűsítő" kommentár műfaja között. Az elemzések szigorú rendben követik az Alkotmány szerkezetét, és a norma szövegének kommentálása mellett természetesen részletesen feldolgozzák az egyes rendelkezésekhez kötődő alkotmánybírósági gyakorlatot is. A mű gyakorlati használatát jól szerkesztett tárgymutató is segíti. Petrétei Józsefszerint egyedülálló vállalkozásról beszélhetünk, hiszen ez az első ilyen jellegű hazai kötet. A négy szerző munkáját dicsérő, feszes logikával és egységes stílusban megírt kommentár kétségkívül nélkülözhetetlen lesz a jogi oktatásban és a joggyakorlatban. Ehhez annyi tehető még hozzá részünkről, hogy Szászy-Schwarz Gusztáv szerint egy törvényt csak az ismerhet teljes egészében, aki azt két megközelítési mód szerint is végiggondolta és megértette: "amit a jó kommentár nyújthat, azt a jó rendszer nem pótolhatja [...], a kommentár és a rendszer úgy viszonyul egymáshoz, mint az analízis és szintézis, mint indukció és dedukció. Pedig egy törvénykönyv tartalmát csak az merítheti ki igazán, aki azt mindkét módszer szerint áttanulta". Ez a meglátás talán feleslegessé tesz minden további magyarázatot, amikor az ország alaptörvényének kommentálására elsőként vállalkozó új könyv jelentőségét méltatjuk.
3. A chartális alkotmányokkal rendelkező országok számára a legtöbb tanulságot talán a világ egyik legrövidebb és legrégebben hatályban levő alkotmányának története rejtheti. Az Egyesült Államok alaptörvényéről számos politológiai, politikatörténeti elemzés magyarul is megjelent az utóbbi években, ám kifejezetten jogtörténeti munkával csak idegen nyelven találkozhattunk. Ezért is aktuális Nagyné Szegvári Katalinnak az amerikai alkotmány történetéről írott új könyve, melyet Rácz Lajos méltatott.4 További aktualitást ad a műnek, hogy jelenleg is zajlik az Európai Unió tagállamainak jövőjét alapjaiban érintő vita arról, milyen legyen Európa jövője: föderációban vagy az unióban fog-e végződni az integrációs folyamat? Több mint kétszáz évvel ezelőtt az amerikai alkotmányozó atyáknak ugyanezzel a kérdéssel kellett megbirkózniuk, és a válasz sikerét bizonyítja, hogy ugyanaz az alkotmány képes volt kiszolgálni a kezdetek kicsiny, ritkán lakott, gyarmati igától éppen megszabadult Amerikáját és a XXI. század vezető világhatalmát. A könyv szerzője részletesen ismerteti és elemzi azokat a vitákat, melyek a történelem egyik legsikeresebb alkotmányának megszületését körülvették. Rácz Lajos kiemelte, hogy a mű remekül mutatja be az elnöki jogkör kialakulását és természetét, a szabadságjogok fejlődését és a nagy történelmi egyéniségek szerepét, az USA alkotmányos fejlődésére gyakorolt hatásukat is.
4. Berényi Sándornak az európai közigazgatási rendszerek intézményeiről írott munkájáról beszélve méltatója, Fazekas Marianna a könyv tematikus gazdagságát emelte ki.5 A szerző az előszóban a következőképpen foglalja össze koncepcióját: "a mű két olyan előkérdést tárgyal, amely nem tartozik szorosan a közigazgatási intézményrendszer témakörébe. Ezek közül az első a XX. század államiságának alapvető jellemzőit, mindenekelőtt az állami, közigazgatási feladatok kibővülésének folyamatát részletesen értékeli. Ehhez kapcsolódik a XXI. század folyamatos tudományos kritikai értékelése, különösen az államiság alapvető irányzatai, folyamatai, ideértve az állami, közigazgatási feladatok csökkenését, ill. ennek megőrzését. E bevezető első részben tárgyalt kérdések ugyanis meghatározzák az egész közigazgatási intézményrendszert különösen a XXI. századra jellemző átalakulásokat, új irányzatokat. Ilyen előkérdésnek tekintettük a mű második részét, amely a közigazgatási rendszer meghatározását vizsgálja. A közigazgatási rendszer rendszerelmélet, igazgatástudományi, valamint állam- és jogtudományi fogalma, a rendszer határainak megvonása, az államrendszer más alrendszereitől való elhatárolása, a funkcióknak és feladatoknak alrendszerek közötti megosztása, ideértve a hatalommegosztás kérdéseit is, a közigazgatási intézményrendszer kereteit közvetlenül determinálja, ill. magyarázza azokat az új folyamatokat, amelyek a XX. század második felében kialakultak, és elvezettek a modernizáció új irányaihoz is. Egyben bizonyos szintézist és választ kíván adni azokra a vitakérdésekre is, amelyek évszázados múltra tekintenek vissza." A könyv ezzel az elméleti alapvetéssel, közigazgatás-tudományi nézőpontból - a politológia, szociológia és jogtörténet eredményeit is felhasználva - vizsgálja meg és mutatja be az európai közigazgatási rendszereket. Fazekas Marianna elsősorban az elmélet művelőinek figyelmébe ajánlotta a kötetet, ám oktatási célokra is kiválóan alkalmas - főként a doktori képzésben - példaértékű tudományos módszere és a benne foglalt információk gazdagsága miatt. Emellett kézikönyvként is használható, és a témával foglalkozó gyakorlati szakemberek számára is nélkülözhetetlen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
