- Műhelybeszélgetések a Szladits Szemináriumban -
2002. június 4-én immár második alkalommal került sor szakmai-tudományos műhelybeszélgetésre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékén a Szladits Szemináriumban. Hagyománykövető és hagyományteremtő e rendezvénysorozat, amelynek célja egy-egy diszkusz-szióra érdemes és alkalmas témakör megvitatása neves elméleti és gyakorlati szakemberek részvételével. E beszélgetések, a hozzászólások gondolatébresztőek és megfontolásra érdemesek lehetnek az új magyar Polgári Törvénykönyv kodifikációja során is.
A vitát Dr. Gárdos István ügyvéd tanulmánya és előadása készítette elő és indította, amelyek középpontjában a közvetett károkozásnak egy a társasági jog területén felbukkanó részkérdése, vetülete állt. Az eszmecsere kiindulópontjául a következő modellt szánta: valaki kárt okoz egy gazdasági társaságnak, a Ptk. 339. § tényálláselemei fennállnak, s e kár következtében (okozatosan) a társaság tagja is kárt szenved azáltal, hogy vagyoni részesedésének (részvényének, üzletrészének) értéke (árfolyama) csökken. Kérdésként merül fel, hogy e szituáció a közvetett károkozás alá szubszumálható-e, illetve van-e lehetősége a gazdasági társaság tagjának arra, hogy kártérítési igényét közvetlenül érvényesítse a károkozóval szemben.
Közvetett kárról akkor lehet beszélni, ha a károkozó magatartás folytán több káresemény következik be, amelyek az ok-okozati láncolatban közelebb, illetve távolabb helyezkednek el. E távolabb elhelyezkedő, áttételesebb káreseményeket tekinti a tudomány közvetett kárnak. De vajon közvetett kár-e a társaság tagjának kára, ha a közvetlen károsult a gazdasági társaság? A vitaindító tanulmány szerint e helyzetben nem szabad lehetővé tenni a közvetlen tagi igényérvényesítést a károkozóval szemben, amit a fenti kérdésre a tanulmány által adott nemleges válasz mellett a gazdasági társaság konstrukciójából, jogi személyiségéből fakadó, valamint jogpolitikai érvek is indokolnak. A vitaindító tanulmány és előadás megállapította, hogy a közvetett károkozás és a társaságnak okozott kárból "a tagra háramló" értékvesztés között számtalan fontos elvi különbség van. A közvetett károkozás esetében az egyes káresemények és a károsultak között véletlenszerű, esetleges a kapcsolat, illetve az elsődleges káresemény is következetlenül, a "sors szeszélyénél fogva" válik további káresemények okává, kiindulópontjává. Az események a károkozás eszmei pillanatában, illetve amennyiben erre sor kerül, az igényérvényesítés folyamata során találkoznak, majd újból szétválnak, egymástól függetlenül zajlanak tovább. Kiszámíthatatlan és kalkulálhatatlan az egyes károk összegszerűsége is. A társaság tagja által közvetve elszenvedett vagyoni hátrányról mindezek ellenkezője mondható el. Szükségszerű és célzott a kapcsolat a gazdasági társaság és tagja között, mondhatni amíg a tag tagsági viszonya fennáll, addig osztozik a társaság sorsában; a társaságnak okozott kár szükségszerűen kihat a tag vagyoni részesedésének értékére; a tagok által elszenvedett vagyoni hátrányok összege meg kell, hogy egyezzen a társaságnak okozott kár mértékével, s végül, de nem utolsó sorban elmondható, hogy a társaság és a tag kárának összekapcsolódása megmarad a károkozás eszmei pillanatát követően is: a közvetlen (a gazdasági társaságnál bekövetkező) kár megtérítése megszünteti a tag vagyoni részesedésében a károkozás folytán beállt vagyoncsökkenést is (ez az összefüggés ugyanakkor egyirányú, a tagot ért kár reparálása a tag szintjén nem eredményezi egyúttal a társaságot ért kár megtérülését is). A polgári jogi értelemben vett közvetett kár esetében ez biztos nincsen így.
Vagyis, amennyiben a társaságnak okozott kár folytán a tag vagyoni hátrányt szenved, az nem tartozik és nem is tartozhat a közvetett károkozás fogalmi körébe.
Arra a kérdésre, hogy akkor mégis mivel magyarázható, miből ered e jelenség, a gazdasági társaság jellegadó ismérvei adják meg a választ. A gazdasági társaság önálló jogalany, (többnyire) jogi személy. Az alapításkor rendelkezésre bocsátott vagyon a társaság tulajdona lesz. A gazdasági élet jogi szempontból is önálló szereplője jön e módon létre, s így a jogviszonyok szükségképpen megkettőződnek. A kiindulópontban vázolt esetben tehát nincs két önálló káresemény, ugyanazon káreseménynek van - a társaság önálló jogi személyiségéből, e fikciónak a tagok és harmadik személyek közé állításából fakadóan - kettő, vagy több károsultja.
E következtetés felvet számos jogpolitikai kérdést, mégis abból az axiómából kell kiindulni, miszerint a kár e látszólagos megkettőződése semmiképpen nem vezethet arra az eredményre, hogy a károkozónak kétszer kelljen megfizetnie az okozott kárt. Ki léphessen fel, mint károsult, a kár megtérítése iránt? Az előbbiek szerint el kell vetni azt a megoldást, hogy a társaság is és a tag is egyaránt. Csak a társaság tehát, vagy pusztán a tag? A jogalkotói döntéshozatal során, de a hatályos joganyag értelmezése kapcsán sem szabad figyelmen kívül hagyni a társasági jogban hangsúlyosan helyet kapott hitelezővédelmi szempontokat. A társaság, mint önálló jogalany, maga lépjen fel a károkozóval szemben, s így a vagyonveszteség a társaság szintjén kerüljön reparálásra. Ellenkező esetben - vagyis ha a tag az általa elszenvedett vagyoni hátrányt közvetlenül, a maga javára érvényesítheti - csökken a hitelezők rendelkezésére álló vagyontömeg.
Gárdos István végül rámutatott, hogy más államok jogában sem ismeretes olyan jogalap, amely segítségével a tag közvetlenül érvényesítheti az őt ért vagyoni hátrányt. E végkövetkeztetésnek - szerinte - azonban hiányzik a tételes jogi alapja a magyar társasági jogban, a Ptk. 339. §-ban foglalt feltételek teljesülése folytán nehéz megakadályozni a tagot abban, hogy kárigénye érvényesítését közvetlenül megkísérelje. A bírói gyakorlat ugyanakkor a közvetlen igényérvényesítés lehetőségét így is következetesen elutasítja.
A bevezető előadást élénk vita követte. A hozzászólók nem mindig tartották magukat a Gárdos István által kitűzött kiinduló tényálláshoz; az előfeltevéseket megváltoztatva más és más következtetésre jutottak, rávilágítva ezáltal a társasági jogviszonyok és a delik-tuális kártérítési jog problémáinak és összefüggéseinek széles spektrumára. A vita résztvevőinek nagy többsége azonban egyetértett a fenti végkövetkeztetéssel, nevezetesen, hogy a társaságnál bekövetkezett káresemény folytán a tag vagyoni részesedésének értékcsökkenése miatt nem szabad biztosítani a közvetlen igényérvényesítés lehetőségét. Az út, ahogyan e következtetésre a felszólalók eljutottak, igen sokszínű és sokféle volt. Értékes gondolatok kerültek napvilágra strukturális kérdések és határeseti jelenségek kapcsán is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
