Az UNIDROIT-nak a franchise-ról 1998-ban kiadott kézikönyve1 az elmélet és a gyakorlat képviselői körében egyaránt elismerést aratott. A kiadvány máig keresett, ezért az UNIDROIT úgy döntött, hogy a Franchising Guide megérett egy újabb kiadásra. A 2007-ben megjelent második kiadás nem egyszerű utánnyomás, naprakésszé teszi mindazokat a fejezeteket, amelyek a közel tíz év alatt bekövetkezett nemzetközi és nemzeti kodifikáció hatására változtak. A kötet elkészítésében részt vevő munkacsoport tagjai a franchise nemzetközi viszonylatban ismert szakértői: Alan Rose, Andrzej Calus, Aldo Frignani, Franklin C. Jesse Jr., Alexander S. Konigsberg, Martin Mendelsohn, B. Sen, Albrecht Schulz, John Vernon, Philip F. Zeidman, Lena Peters, és nem utolsósorban magyar részről Kiss István.
Az UNIDROIT célja, hogy hozzájáruljon ennek a fontos üzleti módszernek a megértéséhez, amely a gazdaságban jelentősen elterjedt, elfogadottá vált, és egyre meghatározóbb szerepet kap minden országban. A nemzetközi franchise biztosítja a termelő technológia transzfert, növeli a külföldi beruházások szintjét, hozzájárulva ezzel a fejlődő országok gazdaságának felemelkedéséhez.
A kiadvány 20 fejezetből és három függelékből épül fel, részletes elemzést ad a franchise közgazdasági és jogi aspektusairól. A megfogalmazása érthető és világos, nem szakemberek számára is érdekessé teszi az olvasást. A franchise elméleti és gyakorlati művelői mellett ajánlom a kötetet mindazoknak, akik érdeklődnek a franchise hálózatok működése iránt.
Az első fejezet az alapfogalmakat tisztázza: egyrészt a master franchise megállapodásokat megpróbálja elhatárolni más kereskedelmi megállapodásoktól, másrészt a megfelelő eszköz kiválasztására és a megállapodás megtárgyalására vonatkozóan ad iránymutatást.
a) Számos különböző üzleti megállapodás tartozik a franchise körébe, nincs egyetlen, mindenki által elfogadott definíciója. Az egyik felosztás szerint ipari (industrial), felosztó (distribution) és szolgálati (service) franchise megállapodásokat különböztethetünk meg, egy másik nézet alapján termék felosztó (product distribution) és üzleti formájú (business format) franchise között kell elhatárolást tenni.
Az üzleti formájú franchise lényege röviden abban foglalható össze, hogy a franchise átadó (franchisor) engedélyezi a kereskedelmi névből, védjegyből, márkanévből, know-how-ból álló, egymással egységes üzleti rendszert alkotó szellemi alkotásainak és más vagyoni értékű jogainak korlátozott ideig tartó használatát ellenőrzési és utasítási jogainak fenntartása mellett, valamint a jogviszony fennállása alatt folyamatos, továbbképzésre is kiterjedő kereskedelmi, technikai támogatást nyújt, a franchise átvevője (franchisee) ezért díjat fizet.
A master franchise megállapodások jelentik a közös pontot a nemzetközi franchise világában, ezért a kötet elsődlegesen ezzel a típussal kíván foglalkozni. A master franchise kétszintű megállapodást takar. Létrejön egy megállapodás a franchise átadó és az al-franchise átadó (sub-franchisor) között, melynek alapján az al-franchise átadó megfelelő összeg fejében jogot (gyakran kizárólagos jogot) kap a franchise átadótól arra, hogy bizonyos területen franchise megállapodásokat köthessen - ez a tulajdonképpeni master franchise megállapodás. Az al-franchise megállapodás az al-franchise átadó és az al-franchise átvevők (sub-franchisees) között teremt kapcsolatot. A legtöbb esetben a franchise átadója és az al-franchise átvevő nem léphet fel közvetlenül egymással szemben, bár néhány országban a szellemi alkotások kérdésében közvetlen keresetindításra nyílik lehetőség.
A kézikönyv a master franchise főbb előnyeinek taglalását követően az ezzel kapcsolatos problémákra irányítja rá a figyelmet: a franchise átadójának a franchise hálózat feletti korlátozott ellenőrzési jogára, a megszüntetéssel összefüggő vitás kérdésekre, a díjakból származó jövedelem megosztásának módjára.
A franchise nemzetközi kiterjesztésének - a master franchise megállapodások melletti - másik formája a közvetlen (direct) franchise, ahol al-franchise átadó közreműködése nélkül hoznak létre franchise hálózatokat. A közvetlen franchise megállapodások további két típusra bonthatók.
Az ún. unit franchise esetén a franchise átadó és a franchise átvevő különböző, méghozzá olyan országokban fejti ki tevékenységét, amelyek földrajzi és kulturális szempontból egyaránt közel állnak egymáshoz. Jellemző ennek a megállapodási formának az alkalmazása a szállodaláncolatok kiépítése körében. Ezzel szemben az ún. development franchise azok között az országok között teremt kapcsolatot, amelyek földrajzilag távol esnek egymástól.
b) A franchise megállapodásokat megfelelően el kell határolni a kereskedelmi ügynöki, a forgalmazói, a hasznosítási és a technológia átadásáról szóló megállapodásoktól.
A kereskedelmi ügynöki jogot az Európai Közösségek jogában sikerült valamelyest egységesíteni.2 Az Európai Tanács a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról elfogadta az 1986. december 18-i 86/653/EGK irányelvet3. Az Irányelv meghatározása szerint kereskedelmi ügynök az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy áruk eladására vagy vételére más - a megbízó - javára tárgyalásokat folytasson, vagy hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson, és azokat megkösse4. A franchise átadó és a franchise átvevő ehhez képest két független személy, akik a saját kockázatukra fektetnek be, egymás cselekményeiért és mulasztásaiért nem tehetők felelőssé. A franchise megállapodások általában kifejezetten tartalmazzák, hogy a franchise átvevő nem léphet fel a franchise átadó képviselőjeként, nevében kötelezettségeket nem vállalhat.
Forgalmazási szerződések esetén a forgalmazó áruk eladására, illetve szállítására kap jogot. Ez a viszony megjelenik a franchise megállapodások esetén is, de egy franchise megállapodás jóval több jogot biztosít a franchise átvevője számára.
A hasznosítási megállapodások (licencia-szerződések) szintén szerves részét képezik a franchise megállapodásoknak, itt is jelentkezik azonban többletelem. Licencia-szerződés alapján a licenciaadó köteles meghatározott ellenérték vagy más ellenszolgáltatás fejében a licenciavevőt olyan helyzetbe hozni, hogy meghatározott műszaki megoldást adott színvonalon a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson, bizonyos megjelöléseket alkalmazhasson. Ennek biztosítása érdekében köteles a szükséges információkat a licenciavevő rendelkezésére bocsátani, a szükséges jogi felhatalmazást megadni. A licenciaadó a franchise átadóval ellentétben csak azt ellenőrizheti, hogy a licenciavevő a szabadalmat, védjegyet, know-howt megfelelően használja-e, de nem határozhatja meg, hogy a licenciavevő milyen üzleti politikát folytasson, hogyan szervezze meg a hasznosítást. A franchise átvevő sokkal intenzívebben betagozódik a franchise átadó rendszerébe.
A technológia átadásáról szóló megállapodások esetén sem terjed ki az átadó kontrollja arra, hogy az átvevő miként vezeti az üzletét. A franchise megállapodásoknál viszont fogalmi elem a franchise átadójának ellenőrzési és utasítási joga a franchise átvevő üzletvitelében, az átvevő köteles igazodni az átadó stratégiai útmutatásaihoz.
A területi képviseleti megállapodások is megjelennek a nemzetközi franchise gyakorlatában, és nem a master franchise megállapodások alternatívájaként, hanem a közvetlen formához kapcsolódóan. Mivel a területi képviselő a franchise átadó nevében tevékenykedik, az átadó és az átvevő között közvetlen a szerződéses kapcsolat.
c) Határokon átnyúló üzletpolitika folytatásakor a legalkalmasabb jogi eszköz kiválasztása során objektív és szubjektív tényezőket egyaránt figyelembe kell venni. Objektív tényező a piacszerkezet, a kulturális és a jogi környezet. Szubjektív tényezőként jönnek számításba a kiépítendő üzlet természete, a döntést befolyásoló gazdasági körülmények, a szerződő felek tapasztalata, a felelősség és a bevétel felosztásának módja, az ellenőrzés természete, valamint a kockázati tényezők. Amennyiben valamennyi körülményt mérlegelve a master franchise megállapodás formája mellett maradunk, megfelelően ki kell választanunk az al-franchise átadó személyét, hiszen az üzlet kiépítésének sikere döntően ezen múlik.
a) A kézikönyv második fejezete az átadott jogok természetével és kiterjedésével, valamint a felek viszonyával foglalkozik, általános képet kíván nyújtani a franchise megállapodások tartalmi elemeiről, szerkezeti sajátosságairól.
Franchise megállapodással a franchise átadó egész üzleti rendszerét, védjegyeit, egyéb szellemi alkotásokkal összefüggő jogait a franchise átvevő rendelkezésére bocsátja. Az üzleti rendszer átadása azt jelenti, hogy a megállapodás magában foglalja az üzlet természetének leírását, a munka megszervezésének eljárását, módszereit, technikáját, a termelés minőségi követelményeit. A know-how, a védjegyek, földrajzi árujelzők, a goodwill használatának biztosítása, a szervezési ismeretek részletes ismertetése nélkül nem épülhetnének ki nemzetközi franchise rendszerek.
A hasznosítási jog átengedésére, licencia adására háromféleképpen kerülhet sor. Lehetséges, hogy az al-franchise átadó arra kap jogot, hogy a franchise átadó rendszerére vonatkozóan további hasznosítási engedélyeket adjon. A felek abban is megállapodhatnak, hogy az al-franchise átadó fejlesztheti a franchise átadó rendszerét, saját üzletpolitikát alakíthat ki, majd erre vonatkozóan adhat licenciát. Akár az is elképzelhető, hogy az al-franchise átadó az előbbieket együttesen is megteheti.
A megállapodásban rögzíteni kell a területi hatályt, pontosan behatárolva azt a földrajzi területet, ahol az al-franchise átadó tevékenykedhet. Meg kell határozni azt is, hogy az al-franchise átadó számára biztosított jogok kizárólagosak-e vagy sem.
A master franchise megállapodások három szintet kötnek össze: a franchise átadót, az al-franchise átadót és az al-franchise átvevőt. A szerződő felek kölcsönösen egymásra utaltak, bármelyik fél hibája a rendszer valamennyi résztvevőjének kudarcát okozhatja. Közvetlen szerződéses kapcsolat nincsen a franchise átadó és az al-franchise átvevő között. Mégis, főként a szellemi alkotások területén, vannak olyan helyzetek, ahol el kell ismerni a közvetlen fellépés lehetőségét a jogérvényesítés elősegítése érdekében.
A közvetlen fellépést a gyakorlat két megoldással éri el. Az egyik megoldás a franchise megállapodás háromoldalúvá tétele, amikor a franchise átadó belép, közvetlenül is felhatalmazza az al-franchise átvevőt a szellemi alkotásokból eredő jogok használatára. A másik megoldás szerint a master franchise és az al-franchise megállapodástól függetlenül köt hasznosítási szerződést egymással a franchise átadó és az al-franchise átvevő.
b) A franchise megállapodások tartalmi elemei közül külön fejezetben olvashatunk a megállapodások időtartamáról és a megújítás feltételeiről (harmadik fejezet), valamint a szóba jöhető pénzügyi kérdésekről (negyedik fejezet).
A franchise megállapodásokat általában határozott, de hosszú időre (akár tíz-húsz évre) kötik a befektetett saját tőke megtérüléséhez igazodóan. A franchise átvevő az adott rendszerhez tartozás fejében belépti díjat köteles fizetni, amelynek fejében az adott rendszerhez kapcsolódó jogokat és lehetőségeket - többek között versenyelőnyöket - kapja meg - a belépti díj tehát a név, a különböző szellemi alkotások, a know-how ellenértékének tekinthető. A további díjfizetési kötelezettség már a rendszer működtetéséhez kapcsolódik, mégpedig a forgalom utáni jutalékfizetési kötelezettséget takarja (royalty) - a tanácsadás, képzés, reklámozás, rendszerfejlesztés díjaként fogható fel. A pénzügyi kérdések körében egy kis időre átlépünk a közgazdaságtan világába, és képet kaphatunk a franchise átadó és az al-franchise átadó számára elérhető jövedelemforrásokról, a felszámítandó díjakról, a termékek haszonkulcsairól, a termelők és szállítók fizetéseiről, költségvetési, kincstári szempontokról.
c) A master franchise megállapodás összetett, mindegyik félnek megvannak a maga jogai és kötelezettségei, amelyek nélkül a franchise hálózat kiterjesztésére nem nyílhatna mód. A kézikönyv a három szereplő közül elsőként a franchise átadó szerepét tisztázza ebben a többszintes viszonyban (ötödik fejezet), ezt követően az al-franchise átadó jogaival és kötelezettségeivel ismerkedhetünk meg (hatodik fejezet).
A franchise átadó kötelezettségei közé tartoznak a rendszer kiépítéséhez szükséges információk szolgáltatása, betanítás, gyakorlati ismeretek átadása, segítségnyújtás, tanácsadás, rendszerfejlesztés, továbbképzés, árubeszerzés, reklámozás, szellemi alkotások ideiglenes átengedése, védjegyek védelme. A jogok nehezen határolhatóak el a kötelezettségektől, gyakran átfedik egymást. Példaként említhető a folyamatos ellenőrzési és utasításadási jog, amely kötelezettségként is felfogható.
Az al-franchise átadó szerepe főként az üzembe helyezés, a fejlesztés ütemezése, az üzemeltetés során jut jelentőséghez.
d) A hetedik fejezet a master franchise megállapodások másik szintjével, az al-franchise megállapodással foglalkozik. Jogainak megóvása érdekében a franchise átadó ellenőrzést gyakorol ezen megállapodás felett is. Az ellenőrzés terjedelmét - ezzel együtt az al-franchise átadó önállóságát - illetően két megoldás képzelhető el.
Az egyik lehetőség az általános szerződési feltételek alkalmazása, melynek minden kikötését köteles beépíteni az al-franchise átadó az al-franchise szerződésbe, kivéve a helyi jogszabályokkal, szokásokkal, üzleti gyakorlattal ellentétes rendelkezéseket. Ebben az esetben az al-franchise átadója csak a szerződés és a mellékletek fordítására köteles, az e körben felmerülő hibákért felelősséggel tartozik.
A másik lehetőség nagyobb szabadságot biztosít az al-franchise átadó számára az al-franchise megállapodás tartalmát illetően. A franchise átadó előír ugyan számára alapvető kötelező elemeket, de az al-franchise megállapodás további feltételeit az al-franchise átadó saját belátása szerint alakíthatja ki.
A választás számos tényezőtől függ, többek között az al-franchise átadó üzleti életben való jártasságától, pénzügyi hátterétől, a franchise rendszer összetettségétől, az országok közötti földrajzi, kulturális, gazdasági, jogi különbségek mértékétől.
a) A reklámozás (nyolcadik fejezet) és a berendezések, termékek, szolgáltatások beszerzése (kilencedik fejezet) olyan kérdések, amelyek elsősorban pénzügyi, közgazdasági szempontú elemzést kívánnak. Az ezeket taglaló fejezeteket követően ismét jogi problémákkal foglalkozik a kézikönyv. Elsőként a szellemi alkotások joga, azon belül is a védjegy, illetve a szerzői jog kerül előtérbe.
A franchise rendszerek elengedhetetlen eleme a védjegyek használatának biztosítása. A master franchise megállapodásokban - ahol ezt az országok joga lehetővé teszi - a franchise átadó nemcsak használati jogot ad védjegyeire az al-franchise átadónak, hanem az al-franchise átadó azt a jogot is megkapja, hogy a védjegyekre használati jogot adjon az al-franchise átvevők számára. Ahol nincs mód allicencia megállapodások kötésére, ott a franchise átadó közvetlenül szerződik az al-franchise átvevőkkel annak érdekében, hogy számukra biztosított legyen a védjegyek használatának joga.
Természetesen a franchise átadó jogosult ellenőrizni, hogy az al-franchise átadó és az al-franchise átvevők általi védjegyhasználat megfelel-e az előírt követelményeknek. Amennyiben harmadik személy védjegybitorlást követ el, a master franchise megállapodás tartalmától függ, hogy ki lesz jogosult a harmadik személlyel szembeni fellépésre. A franchise átadó fenntarthatja magának a keresetindítás kizárólagos jogát, lehetőséget adhat az al-franchise átadónak arra, hogy amennyiben ő maga nem perli be a harmadik személyt, az al-franchise átadó másodlagosan megtehesse, vagy akár párhuzamos keresetindítási lehetőséget is biztosíthat az al-franchise átadó számára. Abban az esetben pedig, ha az al-franchise átadó védjegyhasználati joga harmadik személynek a védjegyen fennálló jogaiba ütközik, a franchise átadó felelősséggel tartozik, általában korlátozott összeg erejéig.
A szerzői jog mint az irodalmi, tudományos, művészeti alkotások védelmének eszköze a franchise kapcsán is jelentőséghez jut. Ezáltal biztosított a termékek formájának, a reklámanyagoknak, bizonyos díszleteknek, designoknak a jogi védelme, felhasználása.
b) A szellemi alkotások joga köréből a know-how és az üzleti titkok védelmével a kézikönyv külön fejezetben foglalkozik (tizenegyedik fejezet). A magyar jogban társadalmilag széles körben felhasználható, még közkinccsé nem vált vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretekként és tapasztalatokként definiált5 know-how a franchise megállapodásokban különösen fontos szerepet játszik. A titkos műszaki megoldások, forgalomképes információk megszerzői megtakarítják a kísérletezésre fordítandó időt és költséget, készen kapják a szervezési, eljárási technikákat.
Különbséget kell tenni a know-how átruházása és használatba adása között. Az átruházás a know-how feletti tulajdonjog átszállásához vezet, így csak azokban az országokban kerülhet rá sor, ahol a know-how tulajdonjog tárgya lehet. Megszerzőjének, használójának gondoskodnia kell arról, hogy a know-how körébe tartozó információk ne juthassanak illetéktelen harmadik személyek tudomására. Ennek érdekében a master franchise megállapodásokban a felek különféle klauzulákat alkalmaznak. A know-how védelmét biztosítani kell a franchise időtartamára és a megállapodás végét követően is titoktartási, versenykizáró, visszaadási klauzulákkal, használati terület megszorításokkal.
a) A franchise rendszereknek folyamatosan meg kell újulnia, igazodnia kell a technikai, műszaki, gazdasági, jogi fejlődéshez, szembe kell néznie a legújabb kihívásokkal. A merev, alkalmazkodásra képtelen rendszerek hosszú távon nem maradhatnak a piac szereplői, mert idővel versenyképtelenné válnak. A változtatás tehát elengedhetetlen, a kézikönyv is külön fejezetben (tizenkettedik fejezet) boncolgatja a fejlődés fontosságát.
A franchise életciklusában a különböző nélkülözhetetlen változtatások az egyes fejlődési szakaszokban jelentkeznek. A rendszer egyre kiterjedtebbé válásával szélesedhet a termékkör, a franchise rendszer irányításában történő személycsere maga után vonhatja a profil, a promóció változását. Körvonalazhatóak továbbá olyan körülmények, amelyek a változtatásokat elkerülhetetlenné vagy legalábbis valószínűvé teszik. Ilyen külső tényezők például a demográfiai, technológiai, jogi változások, a piac versenyfeltételeinek, a beszállítók személyének módosulása. A változtatás adódhat belső elhatározásból is, a franchise átadó vagy az al-franchise átadó kezdeményezésére. Példának okáért az al-franchise átadó bővíteni szeretne, meghosszabbítaná a megállapodás időtartamát, vagy a franchise átadó olyan új terméket vagy szolgáltatást fejleszt ki, aminek az al-franchise átadó számára történő elérhetővé tétele a franchise átadójának nem szerződéses kötelezettsége.
A franchise hosszú távú együttműködést feltételez, az üzlet természete, a külső megjelenés, az al-franchise átadó és az al-franchise átvevők közötti kötelezettségek, a franchise átadó tevékenységi köre időről időre változik. A módosulásoknak a franchise rendszerekbe történő beépítése előtt lehetőleg közölni kell az érintett felekkel a változtatás szándékát, biztosítani kell a változtatások megvalósíthatóságát, meg kell adni a szükséges segítséget annak érdekében, hogy a résztvevők számára minél könnyebbé válhasson az alkalmazkodás.
b) Amennyiben az al-franchise átadó olyan helyzetbe kerül (természetes személy megrokkan, meghal, jogi személy fizetésképtelenné válik), amely lehetetlenné teszi az együttműködés folytatását, sor kerülhet a franchise érdekeltségek átruházására.
Az átruházás általában a franchise átadó által előírt feltételek betartásával történhet. A feltételek előírása azt a célt szolgálja, hogy az adott üzletpolitikát ugyanolyan színvonalon folytatni lehessen, ezért például a franchise megállapodásba belépni kívánó személynek rendelkeznie kell mindazokkal az anyagi, műszaki, technikai, egyéb feltételekkel, amelyek a franchise megállapodásban foglaltak végrehajtásához szükségesek, a kilépő félnek el kell számolnia, fennálló jogait engedményeznie kell, a franchise érdekeltségekre elővásárlási jogot lehet biztosítani a franchise átadó számára.
a) A franchise átadó általában nem vonható felelősségre az al-franchise átadó és az al-franchise átvevők által okozott károkért. Sem az al-franchise átadó, sem az al-franchise átvevő nem tekinthető a franchise átadó teljesítési segédjének, ezért a közreműködőért való felelősségre vonatkozó szabályokat alkalmazni nem lehet. Ha a fogyasztó vagy olyan harmadik személy szenved károsodást, aki nem áll szerződéses kapcsolatban az al-franchise átvevővel, a megbízottért, képviselőért való felelősség szabályai szerint az al-franchise átadó, illetve a franchise átadó tartozik helytállni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az al-franchise átvevő az utasításait nem követte, az előírt követelményeket figyelmen kívül hagyta, és a károsodás ennek köszönhetően következett be.
Az al-franchise átadó és a franchise átadó az üzletvezetésével együtt járó, követelésekből, keresetekből, közigazgatási vizsgálatból, nyomozásból eredő valamennyi veszteséget, kárt, költséget, kiadást viselni köteles. Amennyiben követelést érvényesítenek, keresetet indítanak, közigazgatási vizsgálatot, nyomozást folytatnak velük szemben, a franchise többi résztvevőjét haladéktalanul értesíteni kötelesek.
A franchise keretében foglalkoztatott igazgatók, alkalmazottak, részvényesek, partnerek egyénileg nem tartoznak felelősséggel harmadik személyeknek a franchise működésével összefüggésben okozott károkért, a franchise átadó, illetve az al-franchise átadó - lévén tőkeerős cégek - tartoznak ilyen esetekben helytállni.
A franchise átadójának és az al-franchise átadónak megfelelő biztosítási fedezettel kell rendelkeznie az esetlegesen felmerülő kárigények biztosítására.
b) Ha valamelyik szerződő fél megszegi vállalt kötelezettségeit, és nem teljesíti a megállapodást, a szerződésszegés esetére előírt jogkövetkezményeket megfelelően érvényesíteni lehet.
Leggyakrabban az al-franchise átadó kerül olyan helyzetbe, amely ellehetetleníti a franchise átadója irányában vállalt kötelezettségei teljesítését. A szerződés egyoldalú megszüntetésére ilyenkor csak végső esetben kerülhet sor. Ésszerű keretek között a franchise átadó növelheti az al-franchise átadójának nyújtott támogatását, biztosíthatja a megfelelő továbbképzést, segítséget adhat a marketing, illetve a reklámtevékenységben, pénzügyi forrásokat kereshet számára.
Ha a franchise átadó jut csődbe, a megállapodást hasznosítási szerződéssé alakíthatják át, így az al-franchise átadó megszerezheti a védjegyeket.
c) A franchise megállapodás megszűnési módjai nem térnek el az általános szerződéses szabályoktól. Megszűnik, ha az időtartam, amire kötötték, lejár, és nem hosszabbítják meg6; ha a franchise átadó vagy az al-franchise átadó gyakorolja a megállapodásban rögzített, egyoldalú megszüntetési jogait; továbbá ha törvény erre lehetőséget ad. Megszűnés esetén a feleknek el kell számolni, fennálló jogaikat - amennyiben szükségessé válik - megfelelően engedményezni kell.
a) A szerződő felek a felmerülő jogvitáik rendezése esetére megállapodásukban kiköthetik az alkalmazandó jogot, megválaszthatják az eljáró fórumot, a döntést választottbíróság elé utalhatják (tizenhetedik fejezet).
Ezen kívül vannak olyan kikötések, amelyek rendszerint megjelennek a franchise megállapodásokban: semmisségi, teljességi, joglemondó klauzulák, folytatólagos jogokról való rendelkezések, értesítésre vonatkozó előírások, károk rendezése, etc. (tizennyolcadik fejezet).
b) A franchise megállapodásokhoz számos melléklet kapcsolódik. A franchise megvalósításához szükséges szerződéseket a tulajdonképpeni franchise megállapodástól a felek függetlenítik, ahhoz csak hozzácsatolják. A szóba jöhető mellékleteket jellegüknek megfelelően csoportosítani lehet.
Az általában használt mellékletek közé tartoznak a titoktartási megállapodások, a versenykizáró megállapodások, a garanciavállalások, az átruházási megállapodások, a megszüntetési megállapodások, amelyek lehetővé teszik a szerződéstől való szabadulást. Az üzlet természete által megkívánt mellékletek a szállítási megállapodások, az árukészlet tulajdonba adásáról rendelkező adásvételi szerződések, az üzlethelyiség, a berendezési tárgyak használatba adását célzó bérleti szerződések, a szoftverhasznosítási szerződések. A franchise bizonyos tranzakcióinak szerkezetéből adódó mellékletek a szándéknyilatkozatok, a vegyes vállalati megállapodások, a fizetési módokról rendelkező megállapodások. Vannak továbbá olyan mellékletek, amelyek a helyi jog által megkívántak, például a védjegy hasznosítási szerződés közvetlenül a franchise átadó és az al-franchise átvevő között.
c) Ahhoz, hogy országokon átnyúló tevékenységeket lehessen folytatni, szükséges az egyes államok felügyeleti előírásainak tiszteletben tartása (huszadik fejezet). A működés megkezdéséhez be kell szerezni a szükséges hatósági engedélyeket, az előírt működési formák követelményeit teljesíteni kell, a megfelelő működési formát nyilvántartásba kell vetetni. A működés során figyelemmel kell kísérni az adójogi szabályokat, az export-import tevékenységekre szabott esetleges korlátokat, a kereskedelemre vonatkozó speciális nemzeti rendelkezéseket.
a) A kézikönyvhöz kapcsolódó három függelék gazdasági és jogi környezetbe ágyazza a franchise megállapodásokat. Az 1. számú melléklet a franchise különböző formái közül az üzleti típusú franchise megállapodásokkal foglalkozik, felsorakoztatja a franchise átadó és a franchise átvevő számára nyújtott előnyöket és hátrányokat.
A 2. számú melléklet a franchise gazdasági életben játszott szerepét elemzi statisztikai adatokkal, táblázattal: megismerhetjük a nemzeti gazdaságokban hozott hasznait, a befektetéseknek azokat a területeit, ahol az üzlet szereplői a franchise formáját részesítik előnyben (a gyorséttermektől az uszodákon, hoteleken át a művészeti galériákig).
b) A 3. számú melléklet az egyes országokban alkalmazott, a franchise jogintézményével összefüggő szabályozási szinteket és tárgyköröket mutatja be.
Az ún. egészséges kereskedelmi jogi környezet (healthy commercial law environment) körébe tartoznak többek között a szerződések jogának általános szabályai, az ügynöki jog, a társasági jog, az adójog, a pénzügyi jog, a szellemi alkotások joga, a tulajdonjog, a versenyjog, a fogyasztóvédelem, a termékfelelősség, a biztosítási jog, valamint a munkajog.
Az egyes államok speciális szabályai nyomon követhetők a függelékben alfabetikus sorrendben Albániától Vietnamig. A franchise megállapodásokkal kapcsolatos problémák megjelennek az Európai Unóban az Európai Bíróság ítéleteiben, jogalkotásában, ahogy az UNIDROIT modelltörvényeiben is.
A franchise szabályozásában szerepet kapnak még a franchise szövetségek, melyek többnyire a franchise átadóit tömörítik, és etikai kódexeket fogadnak el.7 Az etikai kódexek nem jogszabályok, hatályuk csak azokra a személyekre terjed ki, akik azt önkéntesen elfogadják, s ezzel a szövetség tagjává válnak.
Franchise megállapodás keretében tehát a franchise átadó arra vállal kötelezettséget, hogy egy szakmai és kereskedelmi szempontból gondosan kialakított, piacgazdasági körülmények között eredményesen kipróbált komplex rendszert ad az adott márkanév használattal és teljes körű betanítással a franchise átvevőjének. A franchise kézikönyv beható tanulmányozása rávilágít arra, hogy a franchise egyszersmind közgazdasági és jogi kategória, és "helyesebb az a megközelítés, amely szerint a franchise viszonyt nem elsődlegesen jogviszonynak és szerződésnek tekintjük, hanem sokkal inkább egy önálló vállalkozási formának."8 ■
JEGYZETEK
1 UNIDROIT Franchising Guide. (Guide to International Master Franchise Agreements, Rome, 1998.
2 Hazánkban a kereskedelmi közvetítők jogát az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény szabályozza.
3 EK HL L 382 szám, 17. sk. oldalak.
4 Irányelv 1. cikk (2) bekezdés.
5 Lásd a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdését.
6 Az al-franchise átvevő nem él a folytatás lehetőségével, a franchise átadó visszautasítja a további együttműködést, vagy egy teljesen új megállapodást kötnek.
7 Ilyen például az Európai Franchise Szövetség (EFF), az amerikai Nemzetközi Franchise Szövetség (IFA).
8 Darázs Lénárd: Franchise szerződés. In: Wellmann György (szerk.): Aktuális szerződésminták minden üzleti esetre, 1. kötet. Budapest, 1997, Verlag Dashöfer Gazdasági és Jogi Szakkiadó, 1. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Molnár Hella, doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
