A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény több bűncselekmény kapcsán korábban hazánk büntetőjogában nem szabályozott esetet vezetett be. A "bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére" történő elkövetés szabályozásának jogpolitikai célkitűzése világos, nem is vitatható, az időskorúak, fogyatékkal élők védelme kiemelt célja a nemzetközi egyezményeknek is. A normaszöveg megfogalmazása azonban - mint általában minden újdonság - értelmezési kérdéseket is felvet, ezért a jogpolitikai háttér áttekintése olyan eredményeket is hozhat, amely nem csupán a tudomány, hanem a gyakorlat számára is hasznos lehet.
1. A büntetőjogtól nem idegen, és talán soha nem is volt az, hogy fokozott büntetőjogi védelmet biztosítson bizonyos társadalmi csoportoknak, azok - jogalkotó által akceptált - személyes körülményeire tekintettel. Gondolhatunk e körben a hivatalos személyek fokozottabb büntetőjogi védelmére, de akár meghatározott életkorú - pontosabban az alatti - gyermekek[1], vagy állapotú személyek körére is. E személyek esetében a jogalkotó által méltányolt személyes jellemző lesz az adott magatartás büntetendővé nyilvánításának alapja, vagy éppen a súlyosabb minősítést meghatározó körülmény. Az életkor passzív alany oldalán történő hangsúlyozása kapcsán ugyanakkor érdekes - s érdemes - arra is figyelemmel lennünk, hogy hosszú időn keresztül a gyermekek fokozottabb büntetőjogi védelmét exponálta elsősorban a jogalkotó, és a skála másik irányát illetően nem mutatott különösebb érdeklődést; valljuk meg, semmilyet sem.[2] Pedig hát azon jogpolitikai indokok, amelyek igazolhatóak a gyermekek vonatkozásában, nemritkán igazolhatóak az idősebbek, illetőleg valamilyen fizikai vagy mentális nehézséggel küzdő személy esetében is. Ilyen értelemben tehát a jogalkotói választás kissé bicebóca volt.
Az idők változásával olykor a büntetőjog is változik. Nem volt ez másként a vizsgált körülményeket illetően sem, hiszen például a törvényben használt, de nem definiált fogalomhoz kapcsolódóan, a bírói gyakorlat által kimunkált "védekezésre képtelen"-ség fogalmát elfogadva, a jogalkotó legális definíciót inkorporált.[3] Ezt megelőzően (is) ugyanakkor az életkort olykor összekapcsolta a védekezésre képtelenséggel, s egyes tényállásoknál ex lege - minden személyes fizikai, mentális körülménytől függetlenül - védekezésre képtelennek volt tekintendő a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett.[4]
2. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény az 1979-es hatálybalépését követően - a 2013. június 30-i hatályon kívül helyezéséig - több mint száz alkalommal módosult, ebből a jogalkotó a '80-as évek óta több mint kilencven alkalommal módosította, és több alkotmánybírósági határozat is érintette a normaszöveget. Ezek a változások ezerhatszáznál is több rendelkezést módosítottak, vezettek be, illetve helyeztek hatályon kívül. A módosítások nagy száma arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás óta a különböző kormányok eltérő büntetőpolitikai irányvonalat követve igyekeztek formálni - sokszor egymásnak (s olykor-olykor saját maguknak is) ellentmondva - a büntetőjog rendelkezéseit, így a módosítások a törvény eredeti rendszerét jelentősen átformálták. Átalakult a büntetési rendszer, és a rendszerváltás évtizede a Különös Részre is jelentős befolyást gyakorolt. Ez különösen szembeötlő volt a gazdasági bűncselekményeket szabályozó fejezetnél, de jelentősen módosult az olyan hagyományosnak gondolható terület is,
- 17/18 -
mint a személy elleni bűncselekményeket szabályozó fejezet. A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és - olykor közvetett módon - az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is. A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések. Nos, az előbbi indokokból (is) kiindulva szilárdult meg a kormányzati gondolat: szülessen új Büntető Törvénykönyv.[5]
3. Az új törvény kodifikációja[6] elérte a különös részt is: új tényállások és új minősített esetek születtek, egyes tényállások más fejezetbe kerültek, s van, amelyet a dekriminalizáció ért utol.[7] Az új körülményeket illetően van olyan, amellyel csak egy-egy tényállás gazdagodott, de van olyan is, amely több tényállásban is feltűnik. Ez utóbbi körbe tartozik "a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére" (emberölés, testi sértés esetében), valamint "a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére" (rablás, kifosztás, sikkasztás, csalás esetében) történő elkövetés. Mint látható, a különbség a két fordulat között annyi, hogy előbbinél az elhárítási képességet, míg utóbbinál a felismerési vagy elhárítási képességet érinti hátrányosan az állapot. Jelen tanulmányban a második esetkörrel foglalkozom, hiszen ez magában foglalja az előbbit, s a megfelelő fogalmi elemek kapcsán értelmezendőek a leírtak az előbbi esetkörre is.
Talán nem felesleges ugyanakkor felhívni arra a figyelmet, hogy a jogalkotó a vizsgálódás tárgyát képező esetet tulajdonképpen több esetből kovácsolta eggyé, hiszen valójában az alábbiakról van szó:
- a bűncselekmény felismerésére idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés;
- a bűncselekmény felismerésére fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés;
- a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés;
- a bűncselekmény elhárítására fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés.
Az eredeti törvényjavaslat[8] nem tartalmazta e körülményt, s egy 2012. május 30-i[9] egyéni képviselői módosító indítvány formájában került a törvényhozás elé.[10] Az indítvány az emberölés, a testi sértés, valamint - a tág értelemben felfogott vagyon elleni bűncselekmények körében - a rablás, a kifosztás, a sikkasztás és a csalás tényállásaihoz javasolta beiktatni az új körülményt.
4. Az indítvány előterjesztői azzal indokolták a törvénybe iktatás szükségességét, hogy "az utóbbi időben az időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények vonatkozásában nem csak számszerű növekedés mutatkozik, hanem a jogsértések elkövetési módja is egyre súlyosabb. Az elkövetők kihasználják, hogy az általában egyedülálló időskorúak kevésbé tudnak védekezést tanúsítani. Hasonlóan a fiatalkorúakhoz az időskorúakat is nagyobb védelemben kell részesítenie a büntetőjognak. A sérelmükre megvalósított tipikus bűncselekmények, így az emberölés, a testi sértés, a rablás, a kifosztás, a sikkasztás és a csalás esetében ezért indokolt minősítő körülményként szabályozni a bűncselekmény felismerésére, illetve elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetést, amely nagyobb visszatartó erővel hat. Ez ugyancsak indokolt az állapotuknál fogva kiszolgáltatottabb helyzetben lévő fogyatékos személyek esetében is."[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
