Az Szjt.[1] 1. § (2) bekezdése értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet valamennyi alkotása függetlenül attól, hogy az a törvény példálódzó felsorolásában nevesítésre kerül-e vagy sem. A jogvédelem tárgya tehát a mű, amely egyéni alkotó tevékenység eredményeként jön létre az irodalom, a művészet vagy a tudomány területén. A szerzői jogi védelem az alábbi feltételek megléte esetén állapítható meg.
Első megkülönböztető ismérve a megalkotott mű egyéni-eredeti jellege, amely önálló gondolatiságban, kreatív és individuális kifejezésmódban ölt testet. Nem beszélhetünk tehát önálló, individuális jegyek meglétéről abban az esetben, ha a mű csak egyszerű utánzásként, szolgai másolásként vagy reprodukcióként valósul meg, hiszen a szerzői jog az egyéni és eredeti módon kialakított és kifejtett gondolatszövedéket védi.[2] A szabályozás az irodalom, a tudomány és a művészet területén (területi követelmény) létrejövő valamennyi alkotás részére biztosítja a védelmet függetlenül annak esztétikai megítélésétől, a társadalom értékítéletétől vagy
- 75/76 -
mennyiségi, minőségi jellemzőitől.[3] A szerzői jogi jogvitákban tehát elsődlegesen arról kell állást foglalni, hogy az alapul szolgáló alkotás szerzői jogi értelemben védett műnek minősül-e, rendelkezik-e annak törvényi feltételeivel, az egyéni-eredeti jelleggel. Ennek eldöntése olyan szakkérdés, melynek megítélése a Szerzői Jogi Szakértő Testület hatáskörébe tartozik.[4]
A mű nem feltétlen, de szokásos fogalmi eleme a rögzítés, a gondolat megformálása, mások számára történő érzékelhetővé tétele. Amennyiben tehát a szerzői jogi alkotás nem kerül rögzítésre, úgy a szellemi alkotófolyamat eredménye, a gondolati tartalom megformálása, az azonosítható és egyediesíthető gondolatsor a külvilágban mint szerzői mű nem jön létre. Néhány kivételtől eltekintve csak a megformált gondolati tartalom adhat alapot az egyéni-eredeti jelleg megítéléséhez, nem magát a szellemi tevékenységet, hanem annak az eredményét védi a törvény.[5]
Az Szjt 1. § (2) bekezdésében a törvény a teljesség igénye nélkül sorolja fel azokat a leggyakrabban előforduló műfajtákat, amelyek tipikusan a szerzői jogi védelem hatálya alá esnek. E példálódzó felsorolásban az építészeti alkotások, valamint annak tervei, a műszaki létesítmények tervei, továbbá az épületegyüttesek, illetve a városépítészeti tervek is említésre kerülnek.[6] Az építészet területére tartozó alkotások azonban ennél tágabb kört ölelnek fel, ahol a szerzői jogi védelem indokoltsága szintén felvetődhet. A belsőépítészet, a kertépítészet, a településrendezés, valamint az épített környezet kialakítása is hordozhat magán olyan individuális jegyeket, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelően szerzői jogi oltalmat keletkeztethetnek.[7]
Az építészeti alkotások, valamint annak tervei csak abban az esetben élveznek tehát szerzői jogi oltalmat, ha az egyéni-eredeti jelleg, a térala-
- 76/77 -
kításban rejlő kreatív gondolatiság bennük fellelhető, még akkor is, ha más képzőművészeti ágakhoz képest a tervezőnek a fizika törvényei és a kötelező jogszabályi műszaki előírások csak jóval szűkebb mozgásteret hagynak.[8] Az építészeti művek megalkotása és kivitelezése azonban bonyolult folyamat, amely több munkamozzanatból épül fel. Ebből fakadóan tehát a védelem tárgyában is az építészeti mű kettős jellege mutatkozik meg: a terv és a kivitelezett épület sajátos kapcsolata e műfajta jellegzetes tulajdonsága, a terv és az az alapján felépített épület ugyanannak az építészeti alkotásnak a kétféle anyagi megjelenési formája.[9] Az építészet területére eső alkotások esetében elsőként tehát az Szjt. 1. §-ában foglalt törvényi követelmények megvalósulását kell vizsgálnunk. Amennyiben egy építészeti alkotás vagy annak terve nem rendelkezik egyéni-eredeti jelleggel, mert például a tervező elsődlegesen műszaki megoldások vagy tartószerkezetek megvalósítására koncentrál, akkor ebben az esetben szerzői jogi védelemről nem beszélhetünk. Az építészeti művek tehát elsődlegesen művészi vagy tudományos mivoltuknál fogva részesülnek szerzői jogi oltalomban,[10] ha egy épület vonatkozásában mégis a műszaki jelleg a domináns, akkor az iparjogvédelem jogintézményei biztosíthatnak számára oltalmat vagy nevesítetlen szellemi alkotásoknak tekinthetőek a Ptk. 86. § (3) bekezdése alapján a hézagmentes oltalom elvének megfelelően.[11]
Nem állnak fenn az alkotássá minősítés feltételei abban az esetben sem, ha a kiválasztott megoldás az egyetlen kivitelezési és műszaki lehetőség az épület megvalósítására, valamint a felhasznált műszaki elemek összeállításából más építményi struktúra nem következhet (például panelházak esetében).[12] Ebben az esetben az objektív tényezőkön alapuló meghatározottság egyáltalán nem hagy teret az individuális alkotásnak, így nem beszélhetünk szerzői jogi értelemben vett műről a típustervek szerint megvalósuló lakótelepek, mezőgazdasági és ipari épületek vagy a
- 77/78 -
típusiskolák esetében.[13] Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az első terv vagy egy lakótelep komplex épületegyüttesként, még akkor is, ha annak egyes alkotóelemei önmagukban nem rendelkeznek egyéni-eredeti jelleggel, annak elhelyezésére, környezetbe való egyedi beillesztésükre tekintettel a téralakításban individuális jelleggel rendelkezzen, és szerzői műnek minősülhessen (például békásmegyeri lakótelep).[14]
A terv esetében általánosságban megállapíthatjuk, hogy bármilyen, tehát valamennyi tervfajta szerzői jogi oltalomban részesülhet, ha annak törvényi feltételei fennállnak.[15] Ide sorolhatóak a vázlattervek, a műszaki rajzok, a tanulmánytervek, a különféle tervdokumentációk, az építési engedélyezési tervek, valamint akár a kivitelezési tervek is.[16] A Szerzői Jogi Szakértő Testület gyakorlata szerint már a műszaki részmegoldásokat tartalmazó építészeti vázlatok és látványtervek is részesülhetnek szerzői jogi védelemben. Abban az esetben azonban, ha azok nem érik el azt a szintet, amely alapján az épület megvalósítható és kivitelezhető lehetne, vagy nem tartalmazzák azokat az építészeti determinációkat, műszaki és esztétikai elemeket, amelyek egyértelműen meghatároznák az építési folyamat legfőbb irányait, nem az építészeti alkotás terveként, hanem grafikai műként élvezhetik az oltalmat.[17] Egy megvalósulási tervdokumentáció sem élvezhet szerzői jogi oltalmat, hiszen funkcióját tekintve az csak a kivitelezés során történő módosítások feltüntetését szolgálja. Ez nem jelent önálló tervező-alkotó tevékenységet, így új szerzői alkotás sem jön létre.[18] Az engedélyezési tervek vonatkozásában azt kell megemlítenünk, hogy annak funkcióját tekintve, miszerint hatósági eljárás keretében használják fel őket, ügyiratként, de csak az eljáráshoz szükséges többszörözés és átdolgozás aspektusában, elveszíthetik a szerzői jogi védelmet.[19] Nem részesülhetnek szerzői jogi oltalomban azok a kiviteli tervek sem, amelyek az engedélyezési tervekhez képest semmiben nem térnek el és nem mutatnak fel individuális jegyeket a tervező-alkotó munka során.[20] Az Étv. is
- 78/79 -
számos tervfajtát szabályoz (településszerkezeti és szabályozási tervek), azonban a szerzői jogi védelem csak abban az esetben valósulhat meg, ha annak Szjt-ben foglalt törvényi kritériumai fennállnak, tehát művészi értéket kifejező egyéni-eredeti gondolatiságot is tartalmaznak.[21] A településszerkezeti tervek esetében az Étv. által adott fogalomból kiindulva ilyen egyedi jelleget jelenthet az egyes területrészek felhasználási módja, térbeli kialakítása és elrendezése, míg a szabályozási tervek vonatkozásában az újonnan beépítésre vagy átépítésre kerülő területek, illetve a védett övezetekre vonatkozó elképzelések hordozhatnak magukon ilyen individuális jegyeket.[22]
Az előbbiek mellett külön foglalkozunk a tanulmánytervek szerzői jogi oltalmával, melynek megítélésénél a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 06/07/01. számú szakvéleményében foglalt elvi jelentőségű megállapításokat hívhatjuk segítségül. Az irányadó tényállás szerint a tervező még 1992-ben kapott felkérést arra vonatkozóan, hogy készítsen egy beépítési tanulmánytervet egy egyetem klotildligeti campusára és piliscsabai épületeire vonatkozóan. Az építész ehhez kapcsolódóan többek között azt sérelmezte, hogy az egyetem mint megrendelő a későbbiekben a campus közepén egy olyan könyvtárépületet kívánt terveztetni, amely megbontja az egyetem megépítése során kialakult, az egységes elvek alapján megtervezett építészeti képet. A tervező a tervek megalkotása során különös gondot fordított ugyanis arra, hogy az általa megjelenített építészeti stílus összhangja az épületek és a közösségi terek között is megjelenjen és harmóniában álljon.
Az előbbiekben ismertetett tényálláshoz kapcsolódóan a testület vizsgálta egyrészt a tanulmánytervek szerzői jogi oltalmának a kérdését, valamint az épületegyüttes kialakításában rejlő gondolatiságot is. A tanulmánytervek vonatkozásában abból indult ki, hogy a tervműveknek több egymásra épülő és különböző részletezettséggel, valamint kidolgozottsággal rendelkező foka van. Ezek közül egy a tervező által készített és hivatkozott beépítési terv, amely az alkotás olyan szakasza, ahol a tanulmánytervben szereplő és feltüntetett épületek tervei még nincsenek teljes körűen és pontosan kialakítva, mintegy vázlatként funkcionálva mutatják be azok elhelyezkedését, valamint főbb vonalait és kontúrjait. Erre tekintettel tehát minden esetben külön kell vizsgálni, hogy maga a tanulmányterv a vázlatos kidolgozás és a korai stádium ellenére is hordoz-e már
- 79/80 -
magán olyan egyéni és alkotói jellegű tevékenységet, amelyet a törvény az oltalom előfeltételeiként megkövetel. Az épületegyüttes látképének a megítélésénél pedig a Szerzői Jogi Szakértő Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tervező által hivatkozott azon ok, amely szerint az új könyvtárépület esetlegesen megbonthatja a kialakult építészeti látképet és harmóniát, fokozhatja egy jövőbeni eredményes fellépés és igényérvényesítés lehetőségeit. Ennek keretében az új könyvtárépület egy már meglévő és stílusában harmonizáló egységes kialakítású épületegyüttes és egy olyan építészeti kép részévé válna, ahol az alkalmazott stílusjegyek elég hangsúlyosak és sajátosak ahhoz, hogy önálló szellemi alkotásnak és szerzői műnek tekinthessük őket.[23]
A tervezési folyamat jellegzetessége azonban, hogy a tervek nagy valószínűséggel több fázison, különböző változatokon keresztül jutnak el a végső megoldásig, valamint azok nem csupán az épület megépítésére, hanem átalakítására, sőt akár a lebontására is vonatkozhatnak. Ez utóbbi esetben, az épület lebontását rögzítő tervekben azonban nem érhető tetten a kreatív alkotói munka, így szerzői jogi oltalom sem állhat fenn.[24] Bármely fázisú is legyen egyébként a terv, valamennyi tervfázis vagy akár a befejezetlen terv is szerzői jogi védelemben részesülhet akkor, ha az ötlet szintjét meghaladva egyéni-eredeti jelleggel bír és maga is rendelkezik a védelem előfeltételeivel.[25] Nem minősülnek tehát szerzői műnek a terv előkészítése során jelentkező olyan műszaki gondolatok és elképzelések, amelyek csupán az ötlet szintjén egzisztálnak, így szerzői jogi jogsérelem sem valósul meg abban az esetben, ha egy kutatási-fejlesztési központ megtervezésénél a korábbi tervező helyett az új tervező például csak az alapterület beosztására vagy a helyiségek rendeltetésére vonatkozóan az alapgondolatot mint ötletet veszi át, és ennek alapján más építészeti, kivitelezési megoldást választ.[26]
A terveken túlmenően az építész nem csupán papír alapon, hanem más formában, például makett alakjában is rögzítheti elképzeléseit. A makett abban az esetben részesül szerzői jogi védelemben, ha az szintén egyéni-eredeti jelleggel bír. A makett védelme azonban kettős jellegű lehet: amennyiben az építész nem tervben, hanem háromdimenziós alakban ábrázolja a megépítendő épület formáját, akkor eredeti szerzői műként élvezhet ol-
- 80/81 -
talmat, amennyiben pedig már egy meglévő másik építészeti művet dolgoz fel egyéni-kreatív stílusban, például gyufaszálakból készült makett (a Parlament vagy a szegedi Dóm) esetében, akkor a későbbiekben tárgyalandó származékos művek közé sorolható.[27] Azok a makettek pedig, amelyek csupán valamely épület kicsinyített másaiként vagy reprodukciójaként jelennek meg, és sem látószögükben, sem pedig anyaghasználatukban nem tartalmaznak egyéni, kreatív gondolatiságot, nem élvezhetnek szerzői jogi védelmet, mert annak törvényi feltételei, az individuális-eredeti jelleg nem állnak fenn. Ilyen például a Vasúttörténeti Parkban kiállított Nyugati-pályaudvar makettje, amely pusztán arányosan és hűen kicsinyített mása az eredeti állomásépületnek anélkül azonban, hogy szerzői jogi megközelítésből újszerű meglátásokkal vagy anyaghasználattal rendelkezne.
Végül, de nem utolsó sorban az építési folyamat fázisainak a végén megvalósuló és kivitelezett épülettől szintén nem tagadható meg a szerzői jogi oltalom, hiszen ez a terv kész épületben történő realizációjának tekinthető az építészeti alkotások sajátos kettős jellege miatt. Az épületeken túlmenően bár nem tartozik szorosan az építészeti alkotások fogalmi körébe, az Szjt. a műszaki létesítmények (például a hidak, termelőüzemek, üzemcsarnokok) oltalmát is kifejezetten deklarálja, ha az törvényi feltételek megvalósulását magán hordozza.[28] Nem részesíthető azonban műszaki létesítmény címén szerzői jogi védelemben például egy hulladékelhelyező létesítmény megvalósításának az algoritmusa; az oltalomra ebben az esetben az iparjogvédelem egyes védelmi lehetőségei jelenthetnek garanciát és biztosítékot.[29] Szintén nem tekinthető műszaki létesítmény terveként szerzői műnek az az Olimpiai Központ megépítésére vonatkozó tanulmánytervezet, amely csak a megvalósításnál eshetőlegesen felhasználható ötletek és módszerek egybefoglaláson alapuló leírását testesíti meg. Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy a kulturális szórakoztatóközpont létrehozását és kivitelezését elősegítő, a különféle mérlegelendő szempontok feltárását bemutató tanulmánytervezet írásműként egyébként ne részesülhessen szerzői jogi oltalomban.[30]
- 81/82 -
Mint ahogy azt már a makettek esetében említettük, nem csupán az építészeti alkotások és annak tervei részesülhetnek szerzői jogi védelemben, hanem mindazok a művek, amelyek az építészeti alkotások mint szerzői művek felhasználásával, annak alapul vételével jöttek létre, és a védelem törvényi feltételeit kimerítik (származékos művek).[31] Ide tartozhat egyrészt az az esetkör, amikor az egyes tervfázisok szerzői nem azonos személyek, és a következő tervfázis elkészítője a korábbi tervező munkájára építve fejleszti tovább és tervezi át a művet. Emellett új szerzői mű létrejötte állapítható meg abban az esetben is, amennyiben a később elkészült tervdokumentáció a már meglévő tartószerkezetek által behatárolt épületi struktúrát (épülettömböket, pilléreket, lépcsőházakat) figyelembe véve, azokat jórészt adottságokként kezelve, részben pedig új tartalmat és megjelenést hordozva kerül megalkotásra. Ennek keretében tehát, ha egy adott terv vonatkozásában a már korábban megépített tartószerkezeti elemek alkalmazásával az épület szintjeinek a kialakítása, az emeletráépítések vagy akár a felvonórendszer és a különböző nyílásszerkezetek kiépítése is eltérő a korábbi tervektől, akkor egy új, önálló védelemre alkalmas szerzői alkotásról, az átdolgozás vonatkozásában pedig csak közvetett kapcsolatról beszélhetünk.[32]
Az építészeti művekhez kapcsolódóan a származékos művek másik leggyakrabban előforduló tipikus példája az épületekről készült fotóművészeti alkotások.[33] Ennek keretében a szerző a valóság, jelen esetben az épület egészét vagy valamely részletét olyan egyéni nézőpontból vagy látószögből rögzíti fényképezés útján, ahogy azt csak ő látja.[34] A fotóművészeti alkotások individuális jellege megmutatkozik tehát a témaválasztás gondolatiságában és kiválasztásában (például az épület egy jellegzetes részének a lefényképezésével), a megörökített pillanat sajátosságában (naplementekor vagy télen a havas táj részeként bemutatott épület esetében), a speciális beállítások alkalmazásában, a sajátos látószögben és nézőpontban (például alulról nézve vagy a fák koronájából szemlélve), a nem hagyományos technikai megoldások alkalmazásában, a színegyensúly és a kontrasztok kialakításában. Amennyiben tehát a képfelvétel megalkotója valamely más, egyben szerzői jogi védelem alá is eső műalkotást, jelen
- 82/83 -
esetben egy épületet ezen egyedi, sajátos beállításban mutat be, akkor az eredeti mű szerzőjének a jogainak a sérelme nélkül maga is szerzői jogi védelemben részesülhet.[35] A származékos művekhez sorolhatóak még azon ismeretterjesztő könyvek is, amelyek célja valamely város látnivalóinak, építészeti jellegzetességeinek a bemutatása, hiszen ezek is az építészeti alkotásokra, valamint az arról készült fotóművészeti alkotásokra épülnek. Ehhez kapcsolódóan nem minősülnek azonban szerzői műnek azok az építészeti szakkönyvek illusztrálására készített alaprajzok és metszetek, amelyek az építészet világtörténetének a bemutatása érdekében a valaha élt kiemelkedő tervezők munkáinak az elveszett és rekonstruált újrarajzolását képezik le, hiszen ebben az esetben nem beszélhetünk olyan egyéni és eredeti jellegű alkotói tevékenységről, amely a védelem előfeltételeit kimerítené.[36]
Az Szjt. 4. § (1) bekezdése alapján a szerzői jogi védelem azt illeti meg, aki a művet megalkotta (szerző). A mű és a szerző, alkotó között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot jogunk csak a természetes személyek esetében ismeri el,[37] és még a szerzői vagyoni jogok kivételes átruházhatósága vagy átszállása sem jelenti azt, hogy a vagyoni jogok megszerzője a művet alkotó természetes személy helyébe léphetne.[38] Ebből fakadóan nem tekinthetőek szerzőnek azok a nagyvállalatok, gazdasági társaságok vagy tervezőirodák, akik a tervek elkészítésével megbízzák, illetve munkaviszony vagy más tagsági jogviszony keretében alkalmazzák a tervezőt vagy az építészt, még akkor sem, ha a munkaviszonyban alkotott művek felhasználására vonatkozóan a törvény ex lege külön rendelkezést tartalmaz ezen szervezetek és munkáltatók javára.
Az építészeti, műszaki alkotások szerzője mindig a tervező,[39] rögzítse elképzeléseit akár papír, akár makett formájában. Az építészet tágabb fo-
- 83/84 -
galmi körét tekintve ide tartozhatnak a szakági tervezők,[40] a táj- és kerttervezők, a belső építészek és a technológiai tervezők is, ha azok olyan egyéni alkotó tevékenységet végeznek, amelyet a törvény a védelem előfeltételéül előír. A típustervek alapján történő kivitelezés esetében, ha egyébként a védelem kritériumai fennállnak, csak az eredeti tervezőt tekinthetjük szerzőnek, hiszen minden további megvalósítás csak adoptációként kerül kivitelezésre. A megrendelő csak abban az esetben minősülhet szerzőnek, ha elképzeléseivel a tervezési folyamatot olyan mélységben befolyásolta és determinálta, amely önálló, individuális alkotó jelleggel bír.[41] Amennyiben pedig olyan segédek, munkások is közreműködtek a mű megvalósításában, akiknek a tevékenysége nem saját mű létrehozására, hanem a mű műszaki kivitelezésére irányult, akkor közreműködésük szerzőtársi jogviszonyt nem hoz létre, így szerzői jogi védelemre sem tarthatnak igényt.[42] Szintén nem tekinthető szerzőnek a felelős műszaki vezető, valamint a műszaki ellenőr sem, hiszen feladatkörük az építési munka megfelelő megvalósításának és szakszerűségének, a szakmai, biztonsági szabályok és szabványok megtartásának az ellenőrzésére terjed ki, és önálló alkotó tevékenységet nem végeznek.[43]
Probléma abban az esetben jelentkezik, ha a tervezési folyamat többlépcsős jellegéből fakadóan az egyes tervfázisok szerzője nem ugyanaz a személy, hanem a legtöbb esetben a terv az alkotás és a kivitelezés későbbi fázisaiban módosításra, de akár átdolgozásra is kerülhet. Azok a művek, amelyek megalkotásában többen is részt vettek, igen sokféleképpen minősíthetőek.[44]
Ha a terv vagy az épület több szerző műszaki tervezésének az eredményeként állt elő, és a mű ténylegesen az egyes fázisok eredményeinek az egyfajta összegződése, egyesülése, akkor többszerzős műről,[45] annak típusai közül is együttes műről beszélhetünk. Az egyes tervezők alkotó folyamathoz való hozzájárulásai ebben az esetben tehát nem határolhatóak el egymástól, és e kollektív munka, valamint az egyes munkafolyamatok eredményeként a terv egységes egésszé kovácsolódik össze a tervezési folyamat
- 84/85 -
sajátosságai miatt.[46] Emellett az együttesen létrehozott művé minősítésnek nem feltétele a felek közös akarat-elhatározása,[47] amely az építészet területén inkább jellemző a tervek több tervező általi megalkotására. Ebben az esetben a szerzői jogi védelemből fakadó vagyoni jogok, beleértve a felhasználás engedélyezésének a jogát is, a szerzők jogutódjaként azt a megrendelőt illeti meg, aki a terv létrehozását kezdeményezte, irányításával a munkafolyamatokat befolyásolta, valamint a tervet saját nevében nyilvánosságra hozta.[48] Nem kizárt azonban, hogy a felek, például tervezőirodák alkalmazottai akarategységben dolgozzanak együtt, ebben az esetben közös mű valósul meg. Ha annak részei nem választhatóak el egymástól, akkor a szerzők (a tervezők) a szerzői jogokat is közösen gyakorolhatják, ha pedig többen készítik el a művet, azonban az egyes munkafázisok egymástól jól elkülöníthetőek, akkor az előbbiekkel ellentétben a védelemből eredő jogosítványok és a felhasználás engedélyezésének a joga csak saját tevékenységük vonatkozásában illeti meg az egyes szerzőket.[49]
Az építészeti alkotások és a tervek megvalósítása során a kivitelezés az építészeti mű létrehozása egy adott technológiai folyamat és műszaki adottságok szerint, amit maga a terv rögzít.[50] Tekintettel tehát arra, hogy az épület megépítése az engedélyeztetett terveknek megfelelően kell, hogy történjen, így a kivitelező vállalkozás nem tekinthető szerzőnek, hiszen szerzői jogi szempontból új, egyéni-eredeti jellemzőkkel bíró alkotó tevékenységet nem fejt ki. Amennyiben azonban az épület nem maradéktalanul a tervnek megfelelően épül meg (ez lesz a gyakoribb eset), a szükséges módosítások bevezetése érdekében, ha azt nem az eredeti szerző végzi, és nem tartozik szerződéses kötelezettségei körébe sem azok elvégzése, akkor szerzőtárs lehet a változtatásokat lekoordináló tervező, művezető vagy építésvezető is.[51]
A törvény védelemben részesíti a származékos művek szerzőit is,[52] akik csak az eredeti műre tekintettel élvezhetnek szerzői jogi védelmet. Az olyan művek esetében tehát, amelynek megalkotásában, megtervezé-
- 85/86 -
sében többen is részt vettek, például az egyes tervfázis további felhasználása, átdolgozása esetén, a fentiekben ismertetetteken túlmenően származékos mű is keletkezhet.[53] Az építészeti alkotások alapulvételével létrejövő, más tipikusan előforduló, a jogvédelem tárgya keretében elemzett szerzői művek esetében szintén nem csupán az építészeti alkotás szerzője, annak tervezője élvezhet oltalmat, hanem az épületről készült makett (ha az származékos műnek, és nem eredeti alkotásnak minősül), a fotóművészeti alkotás szerzője, valamint az ismeretterjesztő könyv írója vagy szerkesztője is.
A felhasználás engedélyezése az egyedüli jogcím arra, hogy a szerzőn kívül más harmadik személy a művet bármilyen célra, bármilyen módon és mértékben felhasználhassa. Azt, hogy a felhasználó a felhasználási szerződés alapján mire szerez jogosultságot, a szerződés tartalmából, pontos megállapodás hiányában pedig az eset összes körülményeiből állapítható meg. A célhoz kötöttség elvének megfelelően a felhasználó csak olyan felhasználásra jogosult, amellyel a szerzővel megállapodott.[54] Ha a szerződés nem határozza meg a felhasználási módok körét, vagy nem tartalmaz kizárólagosságra vonatkozó kifejezett rendelkezést, akkor az engedélyezett felhasználási módok csak a szerződés célját szem előtt tartva és a megvalósításhoz szükséges elengedhetetlen mértékben tekinthetőek átengedettnek.[55] Az építészeti alkotások esetében a megállapodás célját szem előtt tartva a tervek hatósági eljárás során történő felhasználása és az épület kivitelezése tekinthető ilyen tipikus felhasználási módnak, amely nem foglalja már magában például az épület reklám célú kiadványokban való szerepeltetését vagy későbbi átépítését.[56]
A felhasználás igen tág fogalom, és számos formában valósulhat meg. Az építészeti tervek felhasználását jelenti egyrészt a tervek és egyes tervrészletek továbbterveztetése, versenytárgyalásokon való felhasználása, igaz-
- 86/87 -
gatási eljárás során történő engedélyeztetése és az épület kivitelezése, utánépítése, szelettervként, szerkezeti rendszerként történő hasznosítása, az átdolgozás (átépítés, korszerűsítés, akadálymentesítés, funkcióváltozás, ráépítés tetőtér kialakításával), valamint egyéb célú hasznosítása, például bérbeadása, kiadványokban történő szerepeltetése.[57] Amennyiben tehát a tervekre vagy az épületekre vonatkozó felhasználási szerződés nem tartalmaz kizárólagos jogot a felhasználás engedélyezésére vonatkozóan, a tervező mint szerző egyszerre több megállapodást is köthet például az épület kivitelezésére, átdolgozására vagy akár kereskedelmi célú használatára vonatkozóan.[58]
Annak a kérdése, hogy adott esetben a megrendelő szerez-e, és ha igen, akkor milyen terjedelmű jogosultságot a szellemi alkotás felhasználására vonatkozóan, csak a vonatkozó szerződéses elemek eseti vizsgálatából állapítható meg. Ennek megfelelően célszerű mindig a felhasználási szerződésben előre tisztázni, hogy a tervek például egy közbeszerzési eljárás során vagy azt követően mennyiben használhatóak fel a szerződés céljának megvalósításához szükséges egyéb eljárások (például egy másik közbeszerzési eljárás vagy egy későbbi hatósági engedélyeztetési eljárás) keretében.[59] A felek megállapodhatnak egyrészt abban, hogy a szerződés tárgyát képező tervdokumentáció vonatkozásában a megrendelőt csak egyszeri felhasználási jog illeti meg, ilyen lehet például a tervdokumentáció versenytárgyaláson való felhasználása.[60] Amennyiben tehát a megrendelő a terveket a szerződés szerint csak a beruházásról szóló döntés meghozatalához használhatja fel, azonban ezeket a szerző hozzájárulása nélkül a közbeszerzési eljárás nyertesének a kivitelezés érdekében átadja, és a nyertes ajánlattevő azok felhasználásával készíti el a megvalósításhoz szükséges engedélyezési és kivitelezési dokumentációkat, akkor jogosulatlan felhasználásról beszélhetünk. [61] Ebben az esetben a megrendelő nem szerez automatikus jogosultságot a terv továbbtervezésére, az engedélyezési eljárás során történő felhasználásra vagy a kivitelezésre, hanem a tervdokumentáció ismételt felhasználásához, másnak történő átadásához,
- 87/88 -
illetve átengedéséhez a tervező külön írásbeli engedélye vagy a szerződő felek írásbeli megállapodása szükséges. A felek ugyanakkor olyan szerződést is köthetnek, amely alapján a megrendelőt az elkészített tervek vonatkozásában teljes rendelkezési jog illeti meg, ebben az esetben a megrendelő a tervek teljes körű, korlátozásmentes felhasználásra szerez jogosultságot.[62]
A felhasználási szerződéssel a megrendelő csupán jogot szerez a felhasználásra, de ez nem jár hasznosítási kötelezettséggel, mint az iparjogvédelmi alkotások esetében. Ebből fakadóan a már említett piliscsabai és klotildligeti épületegyütteshez kapcsolódóan a megrendelő nem köteles a korábban elkészített tanulmányterveket a tervezés és a megvalósítás későbbi fázisaiban, például az engedélyeztetési és a kivitelezési eljárás során felhasználni. E jogosultságai körében a be nem épített ingatlanrészek vonatkozásában új beépítési tervek elkészítését is megrendelheti, valamint a kapcsolódó tervezési munkákat bárkivel elvégeztetheti. Amennyiben azonban az új tanulmányterv elkészítője a tervezési folyamat során felhasználja a korábbi tanulmánytervek egyes elemeit, a jogszerű felhasználás érdekében ehhez már szükséges a korábbi tervező hozzájárulásának a beszerzése is.[63]
A felhasználó a felhasználás jogát csak abban az esetben ruházhatja át harmadik személyre vagy engedélyezheti a mű további, mások által történő felhasználását, ha azt a szerző kifejezetten megengedte (például a szerződésben a tervező hozzájárul ahhoz, hogy a megrendelő a felhasználás jogát - az épület tulajdonjogával együtt - harmadik személyre szabadon átruházhassa).[64] Kétség merül fel azonban, hogy ez az engedélyezési jog az átdolgozásra is kiterjed-e a jogátruházó szerződés külön kikötése hiányában vagy sem. Faludi Gábor véleménye szerint ezekben a jogátruházási szerződésekben az átdolgozás engedélyezéséről is kifejezetten kell rendelkezni, hiszen az a mű megváltoztatását is maga után vonhatja.[65] Figyelemmel a tervezési-építési folyamat sajátosságaira és közös tervek esetében a szerzői és tervezői láncolatokra, a megrendelő gazdasági társaság első lépcsőben csak abban az esetben adhat engedélyt a tervek harmadik személy általi felhasználására, ha a felhasználáson túlmenően az
- 88/89 -
engedélyezés jogát is megszerezte az eredeti tervezőtől, amelyet utóbb a tényleges felhasználónak, például egy újabb tervezőnek átengedhet.[66] Az építészeti alkotások tervei esetében a tervek továbbtervezésére vonatkozóan az átdolgozáshoz kapcsolódóan is szükséges a szerző kifejezett engedélye, ha azt nem maga a felhasználásra jogosult, például a megrendelő végzi, hanem ezzel a feladattal más építészt bíz meg.[67] Ennek kapcsán szerződéses rendelkezés alapján megilletheti a megrendelőt az a jog, hogy a terveket maga áttervezze, továbbtervezze vagy harmadik személyekkel át-, illetve továbbterveztesse.[68] A védelmi idő leteltét követően azonban az átdolgozás a szerző hozzájárulása nélkül is jogszerű lehet, hiszen a szerzői jogok érvényesülése időben korlátozott: a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben (szerzőtársak - több tervező - esetében a törvény speciális rendelkezéseket tartalmaz a védelmi idő számítására vonatkozóan).[69] A védelmi idő leteltétől kezdve a mű közkinccsé válik, és azt bárki bármilyen formában felhasználhatja.[70]
Az építészeti alkotások felhasználásához a jogvédelem tárgyi hatályának kettős jellegét is figyelembe véve többféle jogi keret is kapcsolódhat: az Szjt.-ben fogalt felhasználási szerződés, a Ptk.-ban szabályozott tervezési szerződés, valamint a munkaviszonyban alkotott művek esetében a munkaszerződés.
A felhasználási szerződés olyan megállapodás, mely alapján a szerző vagy jogutódja a védett szerzői mű felhasználására, érzékelhetővé tételére enged jogi felhatalmazást. A felhasználó díj fizetésére köteles, és a szerződés alapján jogosult a védett szerzői mű felhasználására.[71] A felhasználási szerződés olyan önálló szerződéstípus, melynek sajátos tárgya a szerzői jogi törvény alapján értelmezhető felhasználási módokra vonatkozó jogok átengedése, nem pedig a mű átadása, tulajdonjogának átruházása vagy meghatározott tevékenység kifejtése.[72]
- 89/90 -
A felhasználási szerződés nem csupán már meglévő tervekre, hanem még nem létező, a jövőben megalkotandó művekre is vonatkozhat, ahol már a facere-jellegű szolgáltatásra tekintettel a vállalkozási jelleg is megjelenik, így a vállalkozási szerződés vonatkozó szabályai is alkalmazásra kell, hogy kerüljenek.[73] Ez az építészeti alkotások és a tervek vonatkozásában ez a tervezési szerződésben ölthet testet, amelyet a Ptk. a vállalkozási szerződés speciális alfajaként nevesít és szabályoz. A Ptk. 408. §-a értelmében a tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. A kontraktus tárgya az építési tervdokumentáció szolgáltatásában ölthet testet, megfelelve a korszerűségi követelményeknek és a hatósági engedély megadási feltételeinek is.[74] A műszaki-gazdasági tervezési munka az épületek és más épített műtárgyak építéséhez, felújításához, helyreállításához, átalakításához, korszerűsítéséhez, bővítéséhez, elbontásához szükséges tervezőmunkákat ölelheti fel, de átfoghatja a tereprendezéshez és parkosításhoz kapcsolódó tervdokumentációk elkészítését, a beépítési tervek kialakítását, az előtervezési műveletek elvégzését, valamint a tervek felülvizsgálatának és átdolgozásának a cselekményeit is.[75]
Amennyiben a fentiekben ismertetett műszaki-gazdasági tervező munka eredményeként szerzői jogi oltalom alá eső alkotás, például egy terv jön létre, akkor felmerül a kérdés, hogy a tervezési szerződés felfogható-e az így készített tervek esetében felhasználási szerződésnek vagy sem. A jövőben megalkotandó műveken túlmenően egy épület megtervezésére irányuló szerződésben felfedezhetőek olyan elemek is, amelyek megbízási jogviszony elemeit hordozzák magukon (műszaki ellenőrzés, tervezési felügyelet), valamint amelyek a vállalkozási jogviszony keretein belül realizálódhatnak, hiszen a tervezés érdemi része és a terv megalkotása csak eredménykötelezettség mellett végezhető. Mindemellett, ha a tervezési munka eredményeként önálló szerzői mű születik meg, akkor a tervek felhasználására vonatkozó polgári jogi (a kutatási szerződés megfelelő ele-
- 90/91 -
mei),[76] valamint szerzői jogi rendelkezések is érvénybe lépnek. Ha a tervezési szerződés egyben a mű a felhasználására vonatkozó elemeket is tartalmaz, amely a terv megrendelőjét ruházhatja fel az építészeti tervek és az építészeti művek hasznosítására, akkor az ilyen megállapodás vegyes szerződésnek minősíthető, amely vállalkozási, megbízási és felhasználási elemeket is magán hordozhat.[77] Amennyiben azonban a tervező munka eredményeképp nem jön létre individuális jegyekkel rendelkező szellemi alkotás, akkor csak a tervezési szerződés Ptk-ban foglalt szabályai lépnek életbe.
A vállalkozási szerződés további speciális alfajai inkább az épületek kivitelezésénél, mintsem a szerzői jogi oltalom alatt álló építészeti művek megalkotásánál jelentkezhetnek, nem kizárt azonban, hogy kivételesen, igen ritka esetben ezek a tevékenységek is hordozzanak magukon bizonyos egyéni és eredeti sajátosságokat. Az építési szerződés tárgya valamely építési-szerelési munka elvégzése lehet, amely magában foglalhatja az új építmény létrehozását, meglévő építmény újjáépítését, bővítését, átalakítását, karbantartását, javítását, valamint lebontását is,[78] amelyek azonban egyéb jellemzők hiányában nem tekinthetőek önálló alkotó jellegű szerzői jogi oltalom alá eső tevékenységeknek, hiszen az építési szerződés keretei között a vállalkozó egy már előre megtervezett építmény kivitelezését vállalja, melynek műszaki tartalmát a rendelkezésére bocsátott tervdokumentáció határozza meg.[79] Az építési szerződés esetében a kiviteli tervek beszerzése a megrendelő feladata;[80] a különböző nagyberuházások esetében azonban nem minden esetben áll feltétlenül rendelkezésre minden terv a kivitelezés megkezdésekor a pályázati rendszerek sajátosságai vagy a megrendelő igényeinek a változása miatt. Ennek következtében a felek a tervek későbbi szolgáltatásában, továbbá a szolgálta-
- 91/92 -
tás oszthatóságában és a beiktatott átadás-átvételi eljárásokban is megállapodhatnak.[81] A vállalkozási szerződés további alfajai közül álláspontunk szerint az épületek kivitelezése során a szerelési szerződés keretében történő technológia-szerelési munkák elvégzése szintén nem valósít meg egyedi és individuális sajátosságokkal rendelkező önálló művészi teljesítményt. Ezen szerződéscsoportnak további speciális megjelenési alakzata a fővállalkozói szerződés is, melynek keretében a fővállalkozó egy adott beruházás teljes megszervezését, tervezését, kivitelezését, hatósági engedélyek beszerzését, a létesítmény vagy az épület átadás-átvételét vállalja magára.[82] E komplex tevékenységek között nem csupán a kivitelezés, de a tervezés mozzanata is megjelenik. A kontraktus tartalmi elemeit vizsgálva önmagában egy-egy épület kivitelezésére kötött vállalkozási szerződés egyéb jellemzők hiányában nem minősíthető fővállalkozói szerződésnek, így a minősítéshez további feltételként megvalósulva az is szükséges, hogy a létesítmény összetett gazdasági vagy műszaki egységként funkcionáljon, például egy gyár megépítése, kivitelezése esetében. Mindemellett azonban egy családi ház megépítése is realizálódhat fővállalkozói szerződés keretei között, ha az önálló és különleges szervezési, tervezési feladatok ellátását is igényli.[83]
A munkaviszonyban létrehozott művek, tervek esetében az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján eltérő megállapodás hiányában a terv átadásával a vagyoni jogokat a munkáltató szerzi meg, ha a mű létrehozatala a tervező munkaviszonyból folyó kötelezettségeihez kapcsolódik. Azt, hogy mi tartozik a tervező munkaviszonyból fakadó kötelezettségeihez, a munkaszerződésből, a munkaköri leírásokból vagy a kollektív szerződések rendelkezéseiből tudhatjuk meg.[84] A szerzői művek létrehozására irányuló munkaszerződés egy sajátos vegyes szerződésnek tekinthető, amely a munkaviszonyban létrehozott mű felhasználására vonatkozó elemeket is tartalmaz.[85]
A törvény rendelkezése alapján tehát a felhasználás joga már a tervek átadásánál automatikusan átszáll a munkáltatóra, kivéve, ha a felek eltérően állapodnak meg, és úgy döntenek, hogy egyes szerzői jogból fakadó jogosítványok gyakorlására nem a munkáltató, hanem mégis a szerző a
- 92/93 -
jogosult. Az átszállástól kezdve a tervező a terven fennálló vagyoni jogait már nem gyakorolhatja, szerzői művét csak azokban az esetekben használhatja fel, amely a törvény más rendelkezései alapján a szabad felhasználás esetköreibe tartozik.[86]
A terv átadását követően a munkáltató, a tervezőiroda válik jogosulttá a mű felhasználásra, annak engedélyezésére, amely jogát ma már nem csak a működési köréhez, valamint az általa végzett tevékenységhez kapcsolódóan gyakorolhatja, hanem bármilyen célú felhasználásra kiterjedhet.[87] Az építészeti művek esetében így a munkáltató nem csak a mű, tehát a terv továbbtervezésére és kivitelezésére szerez jogot, de jogosult például minden további kikötés nélkül a tervek többszörözésére, megváltoztatására, felhasználás céljából történő értékesítésére, az épület reklámcélú használatára, az épületről készült fényképek kiadványokban történő megjelentetésére is.[88]
A munkáltató a művet vagy saját maga használhatja fel, vagy engedélyt adhat másnak, harmadik személynek a terv felhasználására, például továbbtervezésére vagy kivitelezésére, de dönthet úgy is, hogy átruházza a műhöz kapcsolódó vagyoni jogokat. Ez utóbbi esetekben azonban a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg.[89] A munkáltatót megilleti az a jog is, hogy befektetői érdekeire tekintettel a terveken bizonyos változtatásokat, módosításokat hajtson végre, de az nem járhat az eredeti térforma, valamint a külső, belső megjelenés műre sérelmes megváltoztatásával.[90] A munkáltatónak ebben az esetben nem kell felajánlania az eredeti tervezőnek a javítások megtervezését, hanem azt szabadon mással is elvégeztetheti.
Az Szjt. 9. § (6) bekezdése értelmében a szerzői jogok közül a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben átruházhatóak, amely lehetővé teszi a vagyoni jogosultságok élők közötti elidegenítését.[91] Mindemellett a szerzőt megillető vagyoni jogok öröklés tárgyai is lehetnek, ha a szerző élete során az adott szerzői alkotás felhasználására vonatkozóan nem kötött jogátruházó szerződést, azaz nem csupán az alkotás felhasz-
- 93/94 -
nálásához járult hozzá, hanem a felhasználás engedélyezésének a jogát is átruházta.[92] Amennyiben azonban a szerző életében a jogátruházás nem történt meg, hanem az örökhagyó életében a művet egyáltalán nem hasznosította, vagy csak felhasználási szerződés keretében adott engedélyt a felhasználásra, akkor a műre vonatkozó vagyoni jogok is a hagyatékhoz fognak tartozni.[93] Az örökösnek alapvetően több lehetősége állhat fenn a hasznosításra: vagy nem hasznosítja, vagy maga használja fel a művet, vagy erre másnak engedélyt ad, vagy pedig jogátruházó szerződés keretében nem csupán a felhasználás jogát, hanem a felhasználás engedélyezésének a jogát is átengedi.
Az Szjt. 16. § (1) bekezdése értelmében a szerző, jelen esetben a tervező kizárólagos joga, hogy a mű egészének vagy annak egy részének anyagi vagy nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására engedélyt adjon. Ugyanarra a szerzői műre vonatkozóan mind az anyagi, mind pedig a nem anyagi formában történő felhasználás megvalósulhat: az építészeti művek esetében anyagi formában történő felhasználásként értékelhető a tervek másolása vagy a kivitelezett alkotás, az épület hasznosítása, míg nem anyagi formában jelentkezik az épület bemutatása például sugárzás, televíziós műsorszolgáltatás vagy közvetítés útján.[94]
Az egyes felhasználási módokra vonatkozóan a törvény 17. §-a tartalmaz példálódzó felsorolást.
A többszörözés a mű bármely formában való rögzítését, másolat készítését, valamint mások számára közvetlenül vagy közvetve történő érzékelhetővé tételét jelenti.[95] Az építészeti alkotások esetében a törvény expressis verbis kimondja, hogy az épület kivitelezése és utánépítése a tervek többszörözésének minősül.[96] Többszörözésnek minősül ezen túlmenően a tervek reprográfiai úton történő másolása,[97] valamint az építészeti alkotásról készült fénykép is, amely azon túlmenően, hogy származékos műnek és átdolgozásnak is tekinthető, az építészeti mű többszörözésének vagy má-
- 94/95 -
solatkészítésnek is minősíthető. Ez a fajta felhasználási mód digitális fényképezőgéppel készített fotó esetén nem csupán elektronikus adathordozón jelenhet meg, hanem nyomtatott formában is hasznosítható. Az építészeti alkotás látképének a felhasználása az Szjt. 68. §-ában foglalt speciális rendelkezés alapján a szabad felhasználás körébe tartozik, határai azonban csak a személyes felhasználásig, például az otthoni fényképalbumban történő elhelyezésig terjednek, ezen túlmenően azonban az építészeti alkotás látképének védelmi időn belül történő kereskedelmi célú többszörözése és terjesztése (például hűtőmágnesek forgalmazása) már engedélyköteles tevékenységet fog megvalósítani.
A terjesztési jog a műpéldányok nyilvánosság számára történő hozzáférhető tételét, forgalomba hozatalra való felkínálását és forgalomba hozatalát jelenti. A terjesztés joga a gyakorlatban igen szorosan összefonódik a többszörözés jogával, így a törvény vélelmet állít fel amellett, hogy a többszörözést engedő felhasználási szerződés hatálya egyben a terjesztés jogára is kiterjed.[98] A terjesztési jog pontos terjedelme az építészeti alkotások esetében csak a szabad felhasználásra vonatkozó speciális rendelkezésekkel, a 68. § előírásaival együtt értelmezhető,[99] a fenti vélelem azonban nem alkalmazható a szabad felhasználás során keletkezett példányokra, így a fentiekben már említett látképek felhasználása csak a személyes szükségletek kielégítését szolgálhatja, de nem irányulhat sem kereskedelmi célú, sem pedig jövedelemszerző tevékenység végzésére.
A terjesztés joga magában foglalhatja a műpéldány tulajdonjogának az átruházását is. A mű példány tulajdonjogának átruházása és megszerzése ugyanakkor nem jelenti egyúttal a szerzői jogok átruházását is.[100] A felhasználási szerződés alapján átadott dolog ellenkező kikötés hiányában a szerző tulajdona marad, valamint ez a megállapítás fordítva is igaz, ha a szerző művét más tulajdonába adja, a szerzői jog és a felhasználás joga külön kikötés hiányában nem tekinthető átengedettnek. Minden esetben az eset összes körülményeit és a felek megállapodását kell vizsgálat alá vonni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a szerző a tulajdonjog átruházásán túlmenően egyes szerzői jogosítványokat is átruházott-e vagy sem, és ennek függvényében dönthetünk arról, hogy az épület felhasználását a tervező (tervezők), a megrendelő, a munkáltató vagy az épület tulajdonosa jogosult-e engedélyezni. A terjesztés joga nem csupán tulajdonjog-
- 95/96 -
átruházással, hanem bérbeadással és haszonkölcsönbe adással is megvalósulhat,[101] amelyet a törvény 23. § (4) bekezdése alapján az építészeti alkotások esetében azzal a megkötéssel alkalmazhatunk, hogy a tervező a bérbeadás jogával a megvalósult épület vonatkozásában nem élhet, hanem ezen joga csak a tervek bérbeadására korlátozódhat.
Az Szjt. 24. § (1) bekezdése értelmében a szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosan előadja, azaz a jelenlévők számára érzékelhetővé tegye, reprodukálja vagy erre egyébként másnak engedélyt adjon. Az építészeti alkotások esetében az Szjt. 24. § (2) bekezdésének b) pontja alapján nyilvános előadás keretében az épületekről készült fényképek kivetítővel történő szemléltetése, értékesítés céljából történő ábrázolása vagy a tervek elemzésére épülő szintén kivetítéssel járó bemutató minősülhet ilyen felhasználási módnak. Az építészeti művek esetében azonban a 24. § rendelkezéseit szintén a 68. §-ban foglalt korlátokkal együtt kell értelmezni. Ebből fakadóan vizsgálni kell tehát, hogy az előadás milyen célból került megtartásra: ha az iskolai oktatás, tudományos vagy ismeretterjesztő célt szolgál, akkor a tervező engedélyének a beszerzésére nincsen szükség.
Nyilvánossághoz való közvetítés szintén a szerző engedélyéhez kötött felhasználási mód, amely megvalósulhat egyrészt sugárzással, amely távollévők számára a vezeték nélkül történő átvitelt és hozzáférhetővé tételt jelent képek vagy hangok formájában (például földi vagy műholdas sugárzás). Másrészt ide sorolható a kábel, vezeték útján történő továbbítás is, hiszen a törvény rendelkezése alapján ezekre a technikai átviteli módokra is a sugárzás szabályait alkalmazzuk.[102] A nyilvánossághoz való közvetítés megítélése már összetettebb elemzést takarhat, hiszen több felhasználási cselekmény egymásra épülését foglalhatja magában. Ilyen többszörös folyamatnak tekinthető az épületről készült ismeretterjesztő televízió-műsorok felhasználása: a felvétel a mű rögzítését, az épület többszörözését foglalja magában, a vetítés pedig a nyilvánossághoz való közvetítés és a továbbközvetítés engedélyezését veti fel (itt azonban már nem csupán az építészeti alkotás szerzőjének szerzői jogosítványai, hanem a felvétel készítőjének a szerzői jogai is előtérbe kerülhetnek).[103]A szerzőnek ebben az esetben minden egyes önálló felhasználási folyamat vonatkozásában kizárólagos engedélyezési joga van.
- 96/97 -
A beruházási-tervezési-kivitelezési folyamat komplex egymásra épülése, valamint az idő múlása okozta állagromlás miatt az építészeti alkotások tervezőinek gyakran kell szembe nézniük a tervek és az épület megváltoztatásának a problematikájával.[104] A mű változtatás-torzítás elleni védelmét a különféle jogrendszerek lényegében hasonlóan, de a szabályozásmód tekintetében eléggé változatosan oldják meg. Az egyik megoldás a szerző művének minden megváltoztatását a szerző engedélyéhez kívánja kötni, a másik viszont csak a szerzőre kifejezetten sérelmes (a művet torzító, a szerző hírnevét sértő) változtatást tiltja. A hazai törvény nem ad aprólékos felsorolást arról, hogy milyen magatartás tekintendő jogosulatlan felhasználásnak és megváltoztatásnak, hanem ennek keretében olyan szerkesztési elvet követ, amely csak a jogosult felhasználások és változtatások eseteit határozza meg, és ezen a körön kívül minden felhasználást és változtatást jogosulatlannak tekint meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.[105]
Az építészeti mű megváltoztatásának a kérdéskörénél több jogszabályhely alkalmazásából kell kiindulnunk.
Az Szjt. 67. § (1) bekezdése értelmében az építészeti alkotás vagy műszaki létesítmény tervének a jogosulatlan megváltoztatásáról beszélhetünk abban az esetben, ha azokon a szerző hozzájárulása nélkül olyan módosításokat hajtanak végre, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Ezt a rendelkezést általános szinten az Szjt. 13. §-a fejezi ki, amely a mű egységének és integritásának a védelme érdekében tiltja a szerzői mű mindenfajta eltorzítását, megcsonkítását vagy más olyan módon történő megváltoztatását, amely a szerző hírnevére vagy becsületére sérelmes lehet.[106] E két törvényhely mellett azonban az Szjt. 29. §-át is elemeznünk kell, amely a mű felhasználásához kapcsolódóan rögzíti a szerző átdolgozáshoz, illetve erre vonatkozóan az engedélyezéshez való jogát, amely szintén az épület vagy a tervek megváltoztatásával járhat együtt.[107] Itt is fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az átdolgozás szabályait csak abban az esetben alkalmazhatjuk, ha annak eredményeképpen új szerzői mű jött létre. Az átdolgozás esetében vizsgálnunk kell még azt is, hogy a beavatkozás eléri-e azt a mértéket, amelyhez
- 97/98 -
már a szerző kifejezett hozzájárulása szükséges vagy sem.[108] A negyedik jogszabályi rendelkezés, amely a szerzői művek megváltoztatásához kapcsolódik, az Szjt. 50. §-a: a szerző a felhasználáshoz elengedhetetlen és nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő kisebb módosításokat köteles végrehajtani.
A fenti rendelkezések elemzéséből kiindulva a megváltoztatás és az átdolgozás jogszerűségének a kulcspontja egyrészt a tervező erre irányuló engedélye és hozzájárulása,[109] másrészt pedig az építészeti alkotásokra vonatkozó speciális rendelkezésként az, hogy a megváltoztatás és a módosítás vajon eléri-e azt a mértéket, amely az épület külső megjelenését vagy rendeltetésszerű használatát befolyásolja.
a) A Szerzői Jogi Szakértő Testület vonatkozó szakvéleményeit elemezve a külső kialakítás lényeges megváltoztatásával jár például, ha az épület homlokzatán az ablakok befalazásra kerülnek, a meglévő ablakok helyett kevesebb ablakot helyeznek el,[110] vagy a pince és az emeletek belmagassága olyan mértékben változik meg, amely kihatással van a nyílás-falfelület arányra.[111]
b) Az épület rendeltetésszerű használatához kapcsolódóan nem érinti az építészeti alkotás rendeltetésszerű funkcióját az az esetkör, és a beavatkozás nem eredményez az épületegyüttes külső megjelenésében is megnyilvánuló módosulásokat, ha az épület áttervezésére kizárólag a korszerűségi követelmények változása miatt került sor.[112]
A tervezési folyamat során az egyes tervfázisokban történő, egyébként szerzőtársi jogviszonyt eredményező tervezői közreműködés, újratervezés is átdolgozásnak minősülhet a változtatás mértékét is figyelembe véve. A tervfázisok során történő felhasználás az így keletkező szerzőtársi jogviszony ellenére is kimerítheti a jogosulatlan megváltoztatás törvényi tényállását abban az esetben, ha az eredeti tervező hozzájárulása nélkül a tervezési munkát időközben egy másik tervező veszi át.[113] A közbeszerzési eljárásban felhasznált tenderterv mellett például még akkor is el kell készíteni az engedélyeztetési és kiviteli terveket, ha a tenderterv kellő részletességgel tartalmazza az említett tervdokumentációk követelményeinek megfelelő és kellő színvonalú alaprajzokat, metszeteket és más iratokat. A
- 98/99 -
hasznosítási cselekményhez, valamint az esetleges módosítások esetén a jogosulatlan megváltoztatás és átdolgozás elkerülése érdekében ebben az esetben is szükség van az eredeti tervező engedélyére és hozzájárulására.[114] A kiviteli tervek elkészítésénél szintén feltétel az engedélyezési tervek elkészítőjének a hozzájárulása, hiszen tekintettel arra, hogy a kiviteli tervek az engedélyezési tervek alapul vételével kerülnek megalkotásra, az Szjt. értelmében többszörözésnek, engedélyköteles felhasználásnak minősülnek.[115] Az építészeti tervek átdolgozására vonatkozóan tehát mindig a szerzővel kötött felhasználási szerződésben kell megállapodni, és e körben a szerző előzetes engedélyét beszerezni a terv szükség szerinti továbbtervezésére vagy az épület átépítésére vonatkozóan.[116]
A tervezési és a kivitelezési folyamat előrehaladásával szinte természetes, hogy a terveken bizonyos módosításokat kell eszközölni, amennyiben azonban e beavatkozások annak mértékét vizsgálva a tervek, valamint az annak alapján megvalósuló épület érdemi részét nem érintik, akkor e jelentéktelen változtatásokat a szerző vagy maga köteles végrehajtani, vagy ennek hiányában azokat a tervező hozzájárulása nélkül is el lehet végezni.[117]
A tervezési és építési folyamatokban nem csupán a tervek módosítása, újratervezése, hanem a tervektől eltérő kivitelezés is jogosulatlan megváltoztatásnak minősülhet a tervező erre vonatkozó engedélyének a hiányában.[118] A kivitelezés során a célszerűbb műszaki megoldások gyakran gazdaságossági döntésekként jelennek meg (például a burkolati anyagok megválasztása), amely csak akkor lehet jogellenes és minősíthető jogosulatlan megváltoztatásnak, ha a szerző hozzájárulása nélkül történik és egyben a burkolat jellegét, valamint a téralakítást is lényegesen befolyásolja.[119]
Az épület utóéletét tekintve az építészeti alkotás utólagos, későbbi, akár több év vagy évtized elteltével történő átalakítása is hordozhat magán olyan veszélyeket, amelyek egyúttal a tervező szerzői jogainak a megsértését eredményezhetik. Az épület átépítését célzó tervek esetében is köteles a megrendelő az eredeti tervező előzetes, írásbeli hozzájárulását beszerezni, valamint egyeztetéseket folytatni abban a kérdésben, hogy elsődlegesen az eredeti szerző, tervező kaphasson lehetőséget az áttervezés
- 99/100 -
megvalósítására.[120] Ezen szabályok megszegése miatt jogellenesnek, jogosulatlan felhasználásnak és megváltoztatásnak minősítette az eljáró bíróság azt, amikor az alperes a tetőtér, a szélfogó és a porta kialakítását a felperes, az épület korábbi tervezőjének a hozzájárulása nélkül végeztette el.[121]
Az épület tulajdonosának tulajdonjogból fakadó jogosítványai, valamint az időmúlás következtében bekövetkezett állagromlás a fenti esetekben azonban már szükségképpen gyengíti a tervező integritáshoz való jogát.[122] A szerzői jog és a tulajdonjog összeütközése esetén az a kérdés merül fel, hogy az épület átalakításakor, megváltoztatásakor, lebontásakor a tervezőnek az alkotáshoz fűződő szerzői jogai vagy a tulajdonos dologi jogból fakadó jogosítványai az erősebbek-e. A tulajdonos tevőleges kötelezettségét írja elő az Étv. 54. § (2) bekezdése, amely az épület tulajdonosának a kötelezettségévé teszi az építmény állapotának a fenntartását, és szükség esetén az állagmegóvó munkálatok elvégzését is. Ezek a karbantartó munkálatok azonban nem feltétlenül járnak együtt az átdolgozással, de nem is zárják ki annak lehetőségét a jó műszaki állapot megőrzése érdekében.
A jogalkalmazói döntés ezekben az esetekben a személyes és a társadalmi érdekek összemérését végzi,[123] amelyet több bírói döntés, így az egri Gárdonyi Géza Színház átépítésével kapcsolatos határozat is jól mutat. A jogvita alapjául szolgáló tényállás szerint a színházat a II. világháború utáni államosítások következtében az 1960-as években az akkori építészeti stílusnak megfelelően átépítették. A Heves Megyei Önkormányzat mint az épület tulajdonosa, a '90-es években elhatározta a színház átépítését, amelyet egyrészt funkcionális okok és a kedvezőbb belső térkihasználás indokoltak, másrészt pedig szerették volna visszaállítani az épület eredeti megjelenési formáját visszaillesztve azt a történelmi városképbe. A tervek elkészítésére az önkormányzat először azt a tervezőt kérte fel, aki az 1960-as években az átépítés terveit készítette, azonban vázlatterveivel nem voltak megelégedve. Végül egy miskolci építészt bíztak meg az átépítés terveinek a kidolgozásával, amelyhez az eredeti
- 100/101 -
szerző ekkor még hozzájárulását adta. Később azonban meggondolta magát, és pert indított az önkormányzat ellen az általa alkotott építési tervek jogosulatlan felhasználása és megváltoztatása miatt.[124]
A tulajdonosi és a szerzői jogok kollíziója és összemérése esetén egyik oldalról mindenképpen megállapítható, hogy az épület tulajdonosa, kezelője, használója a polgári jog szabályai alapján jogosult a tulajdonában lévő dolgot birtokolni, használni, valamint azzal rendelkezni. A tulajdonos használati jogának a rendeltetésszerű gyakorlásához kötődik az átépítés lehetősége is, az ebben megvalósuló felhasználási magatartás azonban nem eredményezheti a tervező szerzői jogainak a sérelmét. Ehhez kapcsolódóan a másik oldalról a szerző érdekeit, a mű egységéhez és integritásához való jogát is mérlegelnünk kell. Ezen két igénypáron és érdekkörön túlmenően harmadik befolyásoló tényezőként azt a társadalmi igényt is figyelembe kell vennünk, amely felveti az épület átalakításának a szükségességét. Jelen esetben funkcionális szempontból például az öltözők és a korszerűbb színpad kialakítása, valamint a történelmi belváros építészeti stílusába való visszaillesztés indukálhatja és alapozhatja meg az épület átépítésére irányuló jogos beavatkozást, de ilyen lehet például egy klinikai tömb esetében az állami felsőoktatási és egészségügyi szolgáltatások ellátásához fűződő közérdek is.[125]
Az épület tulajdonosa tulajdonosi jogainak a gyakorlása során, valamint a tervező is az átalakításra vonatkozó engedély megadása során a polgári jog szabályai szerint, az Szjt. 3. §-ára tekintettel a rendeltetésszerű joggyakorlás és a joggal való visszaélés elvének megfelelően kötelesek eljárni.[126] Ennek keretében tehát az épület tulajdonosát megilleti az a jog, hogy a tulajdonában álló épületet, ha annak reális igénye felmerül, átalakítsa, bővítse, funkcióját megváltoztassa vagy annak műszaki adottságait egy új épülettel kibővítve felhasználja. Ezt a jogát azonban csak abban az esetben gyakorolhatja, ha az átalakítás indoka valóban olyan társadalmi-megrendelői szükségszerűségből fakad, amely előtt a tervező szerzői jogainak meg kell hajolnia. Emellett az eredeti tervező sem zárkózhat el indokolatlanul a terv megváltoztatása elől, ha valóban fennáll az a társadalmi igény, amelyre tekintettel szerzői jogaira hivatkozva nem utasíthatja el a beavatkozás engedélyezését, kivéve, ha az épület más jogi
- 101/102 -
oltalom, például műemlékvédelem alatt is áll. Amennyiben az építész indokolatlanul elzárkózik a közreműködéstől és a hozzájárulás megadásától, a Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Szabályzata szerint etikai vétséget követ el.[127]
Összegzésképpen tehát megállapítható, hogy a szerzői jogi védelem a bírói gyakorlatban megvalósuló tendenciákat elemezve önmagában nem elégséges arra, hogy érdemben korlátozza az épület tulajdonosának tulajdonjogból folyó jogosítványainak az érvényre juttatását,[128] hiszen a tervező alapvetően tűrni köteles az építészeti mű tulajdonos általi megváltoztatását.[129]
A szerzői jog kizárólagos, de nem korlátlan jog. A szerzői jog csak jogszabályban rögzített korlátok között gyakorolható, mely korlátok a szerzői jog társadalmi rendeltetésének határait jelölik. Mindezt megalapozza a szerzői művek társadalmi feltételezettsége. Ahhoz, hogy értékes szellemi alkotás, szerzői mű létrejöjjön, elsősorban az alkotó ember egyéni képességeire, művészi, irodalmi, tudományos vénájára, az átlagból kiemelkedő teljesítményére van szükség, az alkotás létrejöttében azonban a társadalom környezet közrehatása nem lebecsülhető. Elegendő az oktatásra, a megfelelő műveltségi szint elérésére kifejtett erőfeszítésekre, a művek felhasználását elősegítő-biztosító intézményhálózat létrehozására és működtetésére, a szerzők érdekeit szolgáló jogi-szervezeti-pénzügyi feltételek megteremtésére, az alkotó munkát ösztönző társadalmi légkör kialakítására, a kulturális örökség megbecsülésére gondolni. A jogi szabályozásnak tehát nem csupán a szerző személyiségi és vagyoni érdekeinek garantálására kell törekednie, hanem arra is, hogy az érdekes művek minél szélesebb körű zavartalan társadalmi felhasználásához is megteremtse a lehetőségeket. A szerző szerzői jogkörével szemben társadalmi kulturális érdekek állnak. A szerző érdeke, hogy művéről mindenkit kizáró joguralommal rendelkezzék és a közzététel gazdasági feltételeit is egyedül szabja meg, az egyén illetőleg a társadalom érdeke azonban a szellemi javak minél gyorsabb és könnyebb elterjedését kívánja. E két ellentétes érdek
- 102/103 -
közt a szerző jogának törvényes védelme abból a megfontolásból fakad, hogy a köz igényének megfelelő élénk szellemi produkció csak akkor nyer megfelelő biztosítékot, ha a szerzők is kellő garanciákkal rendelkeznek a munkájuk után várható vagyoni hasznok és személyes előnyök megléte felől. E két érdek igazságos és megfelelő arányba hozatala az egyik legfontosabb feladata a tudománynak és a törvényhozásnak ebből fakadóan a törvényben eldöntendő legfőbb gyakorlati kérdés a következő: milyen tekintetben és mennyiben vethető korlátozás alá közérdekből a szerzőnek e kizárólagos joguralma.[130]
A szerzői jogi oltalom alatt álló mű bármely felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges, kivéve a szabad felhasználás törvényben meghatározott eseteit. Egy szerzői mű, köztük az építészeti alkotások, valamint azok terveinek a szabad felhasználása alatt azokat a felhasználási módokat értjük, amelyeknél nincsen szükség a szerző hozzájárulására, valamint a jog a szerző díjigénye elé is akadályt gördít ezekben az esetekben.[131] Az Szjt. az építészeti alkotások szabad felhasználásra vonatkozóan speciális szabályokat is tartalmaz, ezen túlmenően azonban a szabad felhasználásra vonatkozó általános rendelkezések is érvényesülnek abban az esetben, ha a speciális szabályok nem rendelkeznek valamely jogintézményről vagy fogalmilag nem összeegyeztethetetlenek ezen műalkotásfajták sajátosságaival.[132] A szabad felhasználás általános rendelkezési közül az építészeti alkotások esetében az épületek vonatkozásában az idézés szabályai egyáltalán nem alkalmazhatóak, nem kizárt azonban, hogy a műszaki tervek egyes részleteit tudományos vagy műszaki könyvekben a grafikai szemléltetés végett idézzék vagy átvegyék.[133]
Az Szjt. 68. §-a az építészeti alkotások szabad felhasználására vonatkozóan speciális rendelkezésként rögzíti, hogy a szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel kiállított építészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazása nélkül elkészíthető és felhasználható, amely kivételt enged a többszörözés engedélyköteles volta alól.[134] A törvényi feltételek elemzéséből kiindulva azonban nem beszélhetünk szabad felhasználásról azon épületek esetében, amelyek nem nyilvános helyen, hanem például magánterületen, egy magánház elkerített kertjében kerültek megépítésre.
- 103/104 -
Ezt támasztja alá a BH 2005. 143. számú eseti döntés is: egy lakóházról készült fényképek reklám célú kiadványokban történő szerepeltetéséhez minden esetben szükséges a tulajdonos engedélye is. Szintén a törvényi feltételek hiánya miatt nem vonhatóak a szabad felhasználás körébe az ideiglenesen, tehát nem állandó jelleggel, hanem alkalomszerűen megépített pavilonok, bódék sem.[135]
A fentieken bemutatottakon túlmenően az építészeti alkotás képe tudományos, ismeretterjesztő előadás vagy iskolai oktatás céljából is szabadon felhasználható.[136] A tudományos célból vagy ismeretterjesztés céljából történő felhasználás keretében a szabad felhasználás csak az előadásokra, valamint az azokon történő kivetítésre terjedhet ki, nem foglalhatja azonban magában például az építészeti alkotásokat bemutató ismeretterjesztő útikönyvek kiadását. A szabad felhasználás másik esetkörénél, a törvény az iskolai oktatás fogalmát a 33. § (4) bekezdésében definiálja. Bár a 33. § (4) bekezdése a fogalom hatályát csak a törvény IV. fejezetére, a szabad felhasználásra vonatkozó szabályokra szűkíti, irányadónak tartjuk azonban az építészeti művek szabad felhasználásával kapcsolatos speciális rendelkezések értelmezésére is. A mű többszörözését és előadását is magában foglaló felhasználás csak a felsorolásban szereplő intézménytípusokban (például általános iskolában, középiskolákban) és csak a tantervnek megfelelően történhet meg.[137] Az építészeti alkotások esetében ilyen például a rajzórán művészettörténeti oktatás keretében bemutatott látképek és fotóművészeti alkotások kivetítése. Az iskolai oktatás esetében egyébként a tudományos, ismeretterjesztő előadásokhoz hasonló megszorítást nem találunk, hiszen iskolai oktatás céljából - kapcsolódva az Szjt. 33-34. §§-aihoz - az építőművészeti alkotásokról készült képek tankönyvírás és ‑kiadás céljából is felhasználhatóak, így nem csak a tanóra keretében az épület látképének a kivetítése, hanem álláspontunk szerint annak tankönyvekben való szerepeltetése is megengedett.[138]
- 104/105 -
A törvény 36. § (3) bekezdése és 37. §-a szerint televíziós műsorszolgáltatásban bármely építészeti alkotás képe díszletként, valamint a napi eseményekről való tudósítás céljára illusztrációként szabadon felhasználható.[139] A szabad felhasználás ezen esetköre valósul meg akkor, ha egy reklámfilm elkészítése vagy filmforgatás keretében utcai helyszínen filmezve, illetve a híradóban a napi eseményekről való tájékoztatás során a környező házak, épületek is mintegy kellékként, villanásszerűen válnak a felvétel részévé, és a közvetítésnek egyébként nem célja az építészeti alkotás bemutatása, ismertetése.[140] Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a felhasználás célja elhatároló tényezőként és megkülönböztető ismérvként jelenik meg a szabad felhasználás ezen esetkörének a vizsgálatánál és minősítésénél.[141]
A származékos művek felhasználásának a kérdése szorosan kapcsolódik a védelem alanyaihoz, az átdolgozás kérdésköréhez, valamint a szabad felhasználás eseteihez. Egy idegen mű alapvetően inspirálhat más alkotások megvalósítására, új önálló mű megalkotásához felhasználható. A származékos művek szerzői, amennyiben például az építészeti alkotásokról készült fotóművészeti alkotások, makettek, ismeretterjesztő könyvek is rendelkeznek a védelem előfeltételeivel, az egyéni-eredeti jelleggel, maguk is élvezhetik a szerzői jog által nyújtott védelmi lehetőséget. Emellett azonban tekintettel arra, hogy a szerző egyúttal egy már meglévő művet vett alapul az újabb szerzői mű kidolgozásához, az átdolgozás mint felhasználási mód törvényi tényállását is megvalósította, amely főszabály szerint már engedélyköteles tevékenységnek minősül. A származékos mű szerzője szerzői jogait az alábbiak szerint gyakorolhatja.
Amennyiben az alapul szolgáló építészeti alkotás még szerzői jogi oltalom alatt áll, tehát a védelmi idő még nem telt le, akkor a származékos
- 105/106 -
mű felhasználáshoz a törvény mindaddig, amíg a védelmi idő fennáll, az eredeti mű szerzőjének az engedélyét is megköveteli, és a származékos mű szerzője csak az eredeti alkotás szerzői jogainak a sérelme nélkül gyakorolhatja szerzői jogait.[142] Az épületről készült fotóművészeti alkotás esetében ez azt jelenti, hogy a fényképész mellett a tervező vagy az épület felhasználásra jogosult személy hozzájárulását is ki kell kérni az épületről készült fényképek kiállításához, kereskedelmi célú használatához, kiadványokban történő szerepeltetéséhez.[143] Amennyiben azonban az alapul szolgáló építészeti mű már nem áll szerzői jogi védelem alatt, mert a védelmi idő már letelt, vagy a védelmi időn belül történő felhasználás a szabad felhasználás nevesített esetköreihez tartozik, akkor az eredeti szerző vagy jogutódjainak a hozzájárulása már nem szükséges, a szerzői jogok kizárólag származékos mű szerzőjét illetik meg, és a felhasználás jogszerűségét kizárólag az ő hozzájárulása legitimálhatja.[144]
Az építészeti alkotások felhasználásának gyakorlati lehetőségei a beruházási-tervezési-kivitelezési folyamat sokrétűségére tekintettel rendkívül széles kört ölelnek fel, több felhasználási cselekményből épülnek egymásra és igen szerteágazóak - a tervek versenytárgyalásokon való felhasználásától és áttervezésétől kezdve a megépült épület hasznosításán, bérbeadásán át akár az építészeti alkotás megváltoztatását is magukban foglalhatják. Az építészeti alkotások felhasználásra vonatkozóan szerzői jogi törvényünk csak kevés speciális szabályt említ szűk teret engedve az egyedi, jogtárgyspecifikus szabályozásnak. Ezen speciális rendelkezések hiányában csak annyit tehetünk, hogy a szerzői jogi törvényben foglalt általános szabályokat hívhatjuk segítségül az építészeti művekkel és azok szerzői jogi kérdéseivel kapcsolatos jogviták eldöntésénél, valamint elsődlegesen meghatározók és minden körülmények között vizsgálandók a tervezési-építési folyamat szereplői közötti szerződéses viszonyrendszer, a tervek, valamint az épületek felhasználására vonatkozó megállapodások szerződéses kikötései.
A tervek és az épületek különböző felhasználási módjai szinte felleltározhatatlanok számos kérdést hagyva megválaszolatlanul: a képfelvételen
- 106/107 -
történő többszörözés, a képeslapok kereskedelmi célú forgalmazása (amennyiben épületek látképeit jelenítik meg), az Szjt. 33. §-ában foglalt megszorító rendelkezés értelmezése, a bérleti jogokról szóló irányelv átültetése az Szjt. 23. § (4) bekezdéséhez kapcsolódóan, a digitális világ térnyerése következtében az épületek fényképeinek elektronikus adathordozón történő rögzítése, az épület tulajdonosának érdekei a védelmi idő megszűntével, az ismeretterjesztő televíziós műsorok engedélyezési kérdései, a felhasználásra jogosult megrendelő vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése mind olyan szeletei az építészeti alkotások felhasználásának, amelyekre biztos megoldás speciális rendelkezések és irányadó bírói gyakorlat hiányában nem adható.
Ha áttekintjük azokat a jogi kereteket, amelyek az építészeti művek jogszerű felhasználásának alapot adhatnak, akkor azt kell megállapítanunk, hogy minden esetben a felek között létrejött szerződés tartalmát kell gondosan szemügyre vennünk. A felhasználásra vonatkozó megállapodás tartalma irányadó elsődlegesen abban a tekintetben, hogy a felhasználó a tervek vagy az épületek felhasználására milyen mértékű és terjedelmű jogot szerzett (kizárólagos vagy csak egyes felhasználási módokra vonatkozó jogosultság), valamint hogy ki jogosult ennek az engedélyezésére. A felhasználás engedélyezésére a szerződés tartalmától függően jogosult lehet maga a szerző, a tervező, harmadik személy (felhasználó), a megrendelő, a munkáltató, az épület tulajdonosa vagy akár az örökös és az előbbiek jogutódjai, származékos művek esetében pedig külön figyelmet kell szentelnünk a származékos mű szerzőjének a jogosítványaira is. Nem szükséges a szerző hozzájárulása a szabad felhasználás törvényi tényállásaiba illeszkedő magatartásoknál, valamint a védelmi idő leteltét követő hasznosítási cselekményeknél sem.
Mindezeken túlmenően azonban a beruházási-tervezési-kivitelezési folyamatok komplexitása és többszereplős volta ma már sok szempontból veti fel a szerzők és a felhasználók érdekeinek újragondolt értékelését, megfelelő mérlegelését és új egyensúlyba hozatalát.[145] A szerzői jogi szabályozás egyik alapvető célja a szellemi alkotás ösztönzése, ennek jegyében ismer el személyhez fűződő és vagyoni jogokat a szerző javára, és ezáltal járul hozzá a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeinek megbecsüléséhez, megóvásához. A szerzői jogi szabályozásnak ugyanakkor a magán- és a közérdek kényes egyensúlyát is meg kell teremtenie, illetve fenn kell tartania. Egyensúlyra van szükség a szerzők és más jogosultak,
- 107/108 -
valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között. A szerzői jogi törvényhozásnak ki kell elégítenie az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás jogos igényeit is. A jogi szabályozásnak lépést kell tartania a technikai fejlődéssel és gondoskodnia kell a jogosultságok széles körű, hatékony érvényesítésének intézményi és eljárási feltételeiről is.[146]
A jogalkotói döntés alapját elsősorban az adott társadalmi viszonnyal összefüggő érdekek vizsgálata, értékelése, illetőleg az érdekek összhangjának biztosítására törekvés képezi.
Alapvető fontosságú egyrészt az alkotó ember (a tervező) érdeke, a tehetsége kibontakoztatásához szükséges feltételrendszer megteremtése, alkotásához kapcsolódóan személyi és vagyoni érdekeinek az elismerése. A megrendelő erőfölényes helyzetéből fakadóan a felhasználási jogok és az átdolgozás tekintetében a tervezőnek sokszor nincsen szabad mozgástere, az eredeti tervekre a kivitelezés befejezésének időpontjában már szinte alig lehet ráismerni.[147] Az építészeti alkotások esetében a szerzői jogi védelem a gyakorlatban alig hatályosul, a jogviták és a problémák sok esetben nem jutnak el a bíróságokhoz.[148] Mindezek mellett nyilvánvaló azonban, hogy a felhasználó érdekeit sem hagyhatjuk teljesen figyelem nélkül, aki az alkotásba vagy az alkotás létrehozási folyamatába (tervezés, az épület megépítése) anyagi eszközöket fektetett be, legyen az akár egy megrendelő, akár egy munkáltató. Harmadikként jelenhetnek meg az épület tulajdonosának az érdekei, tulajdonosi jogainak az érvényre juttatását (például és épület használatának, hasznok szedésének a joga) is biztosítani kell. Nem hagyható figyelmen kívül a származékos művek köre sem, hiszen egy meglévő alkotás más személyeket is inspirálhat és ösztönözhet egyéni-eredeti jellegű alkotói tevékenység kifejtésére. Az érdekpárok jelentkezése esetén a szakmával való konzultáció után az egyes érdekek mérlegelése és a kollízió feloldása során jogalkotói választás és beavatkozás függvénye az, hogy a többi elé helyezve éppen melyik érdek kaphat prioritást, elsőbbséget.[149]
* * *
- 108/109 -
by Kitti Bakos, Tamás Nótári
Regarding the connection between architecture and the law of intellectual works we should set out from the fact that the issue of exploitation of intellectual products has increased significance in Hungarian economy having turned to market economy. Our paper discusses a special segment of the field of intellectual works that might affect aspects of both copyright and industrial right protection, owing to special forms of realisation and complexity of the object of protection. The external artistic-aesthetic development, intended purpose and function of the building and the characteristic features of the technical means available for realisation of space and materials used might raise questions in both fields of the law of intellectual works. Consequently, the art and technology of construction alike can contain both aesthetic and practical realisation aspects; however, their proportion can vary from work to work from completely decorative buildings to strictly functional structures. In our present study we focus on presenting possible forms of use of architectural works and relevant legal frameworks; our aim is surveying.■
- 109 -
JEGYZETEK
[1] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.
[2] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 1. §-hoz; LONTAI E.-FALUDI G.-GYERTYÁNFY P.-VÉKÁS G.: Magyar polgári jog - a szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2008. 39.; CSÉCSY Gy.: Magyar polgári jog - A szellemi alkotások joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007. 29.; Complex (Szjt.) 30.; CSILLAG Gy.: Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma. Építésügyi Tájékoztató Központ, Budapest, 1987. 18.; SZJSZT 38/2001.
[3] Szjt. 1. § (3) bek.; TATTAY L.: A szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, Budapest, 2007. 90.; Complex (Szjt.) 30.
[4] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 1. §-hoz; Complex (Szjt.) 31.
[5] Kézikönyv 81.; LONTAI: i. m. 42.; CSÉCSY: i. m. 29-30.; Complex (Szjt.) 28.
[6] Szjt. 1. § (2) bek. k-l) pont; Fazekas J.-Szabó Zs.: Az építési beruházás folyamata - A tervező kiválasztása. Építésügyi Kiskönyvtár 2. Complex, Budapest, 2010. 59.
[7] BARTA J.: Az építészeti alkotások és tervek jogi védelmének fejlődése egy színház történetén keresztül. Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXIII/2. 2005. 413-414., 416-417.; Complex (Szjt.) 355.
[8] SZJSZT 38/2001.; PETKÓ M.: A szellemi alkotások hasznosításának jogi lehetőségei a magyar jogban. PhD értekezés, Miskolc, 2007. (http://kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=266&file=PHDertekezes.pdf) 117.; FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 60.
[9] SZJSZT 27/2002.; EBH 2000. 382.; Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Szabályzata (MÉK EFSZ) 7.6. pont.
[10] Complex (Szjt.) 355.
[11] LONTAI: i. m. 35.; TATTAY: i. m. 38.
[12] CSILLAG: i. m. 36., 45., 57.
[13] KULCSÁR A.: Az építészeti alkotások szerzői joga - És kinek mi köze hozzá? http://www.szab-mek.hu/?p=38; http://epiteszforum.hu/node/11581; A Polgári Törvénykönyv magyarázat, II. (Complex, Budapest, 2007.) 1607.
[14] CSILLAG: i. m. 82.
[15] SZJSZT 09/08/1.
[16] 1997. évi LXXVIII. törvény 10. §, 12. §; SZJSZT 39/2001.; SZJSZT 11/2003.; MÉK EFSZ 2.10. pont.
[17] SZJSZT 26/2004.; SZJSZT 24/09/1.; SZJSZT 28/2001/1-2.
[18] SZJSZT 14/2006.
[19] Szjt. 1. § (4) bek.; SZJSZT 15/10.
[20] SZJSZT 15/10.
[21] BARTA: i. m. 412.
[22] Étv. 10. § (1) bek., 12. § (1)-(2) bek.
[23] SZJSZT 06/07/01.
[24] BARTA: i. m. 412.
[25] CSILLAG: i. m. 41-43., 91.; VAJAI T.: A szerzői jog és az építészet (http://epiteszforum.hu/node/2823, http://archivum.epiteszforum.hu/mitholmikor/vajai.pdf passim; BODÓ: i. m.
[26] Bírósági Döntések Tára (BDT) 2006. 1499.; SZJSZT 04/10.
[27] Nemrégiben készült el a szegedi Dóm makettje 50 000 gyufaszál felhasználásával mintegy háromévi munka eredményeként. Alkotó: Tritz Gábor; http://www.hirado.hu/KepGaleria.aspx?id=74B59674-7BB1-4839-BAF9-7CDAB9A797D9; http://www.hirado.hu/Hirek/2011/03/10/08/Elkeszult_a_szegedi_Gyufa_Dom__kepekkel_.aspx
[28] Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008.; CSECSY: i. m. 32.; Complex (Szjt.) 355.
[29] SZJSZT 25/2003/1-2.
[30] SZJSZT 18/05.
[31] Szjt. 4. § (2) bek.; LONTAI: i. m. 43.; TATTAY: i. m. 93.; Complex (Szjt.) 42-43.
[32] SZJSZT 29/2001.; SZJSZT 11/2006.; SZJSZT 24/2006.
[33] SZJSZT 10/2004.
[34] SZJSZT 24/2004.
[35] SZJSZT 10/07/1.; Complex (Szjt.) 353.
[36] SZJSZT 33/2006.
[37] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 4. §-hoz; UIA Recommended Guidelines 79.
[38] Complex (Szjt.) 41.
[39] EBH 2000. 382.; Bár e jogalkalmazói döntés még a régi Szjt. talaján született, ahol a törvény kifejezett rendelkezése alapján az építészeti alkotás szerzőjének a tervezőt kellett tekinteni, ezt a megállapítást azonban ma is irányadónak tartjuk.
[40] CSILLAG: i. m. 56.
[41] Complex (Szjt.) 360.; Kézikönyv 87.; PETKO M.: A szellemi alkotások hasznosításának jogi lehetőségei a magyar jogban. PhD értekezés, Miskolc, 2007. 80.
[42] VAJAI: i. m.
[43] MÉK EFSZ 2.2. és 2.3. pont; vö. PETKO: i. m. 119.
[44] Complex (Szjt.) 46.; FAZEKAS-SZABO: i. m. 61.
[45] CSILLAG: i. m. 55., 60.
[46] Szjt. 6. § (2) bek.; Complex (Szjt.) 53., 55.
[47] Complex (Szjt.) 54.
[48] Szjt. 6. § (1) bek.; Complex (Szjt.) 55.
[49] Szjt. 5. §; Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat az 5. §-hoz; vö. LONTAI: i. m. 53-56.; Complex (Szjt.) 48-51.; MÉK EFSZ 7.3-7.4. pont, 7.6. a) pont
[50] KULCSÁR: i. m.
[51] SZJSZT 25/07/2.
[52] Szjt. 4. § (2) bek.
[53] Complex (Szjt.) 47.
[54] Például a tervezési szerződés esetében Ptk. 409. § (3) bek.
[55] Szjt. 43. § (1) és (4) bek.; CSILLAG: i. m. 120., 122-124.; FALUDI G.: A felhasználási szerződés és a Ptk. viszonyának egyes kérdései. Gazdaság és Jog, 2001/szeptember 3-10.) 8.
[56] SZJSZT 10/2004.
[57] KULCSÁR: i. m.
[58] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 43. §-hoz; Complex (Szjt.) 239.
[59] SZJSZT 25/2003/1-2.; SZJSZT 30/2006.; SZJSZT 15/10.
[60] SZJSZT 04/10.; SZJSZT 15/10.; MÉK EFSZ 2.11. pont: az építészeti-műszaki tervpályázat célja, hogy a tervezési feladatok előkészítése során az építészeti-tervezési pályamű alapján a megfelelő tervezőt kiválassza.
[61] SZJSZT 30/2006.; SZJSZT 15/10.
[62] BODO: i. m.; SZJSZT 04/10.
[63] SZJSZT 06/07/01.
[64] Szjt. 46. § (1) bek.; Complex (Szjt.) 255.; BODO: i. m.
[65] FALUDI G.: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999., 21.; SZALAY T.: Szerzői jogi kérdések - MÉK állásfoglalás. http://epiteszforum.hu/node/2269; MÉK EFSZ 7.6. b) pont.
[66] FALUDI: A felhasználási szerződés. i. m. 70.; Complex (Szjt.) 232.; BODO: i. m.
[67] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 46. §-hoz.
[68] BODÓ: i. m.
[69] Szjt. 31. § (1) bek.
[70] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 47. §-hoz; LONTAI: i. m. 155.; Complex (Szjt.) 186.
[71] Szjt. 42. § (1) bek.; LONTAI: i. m. 146.; TATTAY: i. m. 157.
[72] FALUDI: i. m. 4.; CSILLAG: i. m. 208.
[73] FALUDI: i. m. 3.; LONTAI: i. m. 145.; CSILLAG: i. m. 202-203.; SZJSZT 15/10.
[74] Ptk. 408. §; BH. 1997. 88.; NOCHTA T.-KOVACS B.-NEMESSANYI Z.: Magyar polgári jog. Kötelmi jog, Különös rész (Dialóg, Budapest-Pécs, 2008.) 50.; FAZEKAS-SZABÓ: i.m. 53., 71.
[75] Complex DVD Jogtár - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 408. §-ához fűzött magyarázat; A tervező feladataira és a tervezés szakaszaira, fázisaira vonatkozóan ld. részletesen FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 72-77.
[76] A tervezési szerződéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében a Ptk. 410. § (5) bekezdése a kutatási szerződés vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni: amennyiben a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, akkor a tervező a szellemi alkotást csak saját belső tevékenysége körében használhatja fel, és az azzal való rendelkezési jog a megrendelőt illeti meg. Ellenkező esetben pedig, amennyiben tehát ilyen kikötést a szerződésben a felek nem tesznek, a tervvel a tervező maga jogosult rendelkezni, a megrendelő pedig csak saját üzemi tevékenysége keretében alkalmazhatja a szerzői művet (Ptk. 413. § (2) bek.).
[77] SZJSZT 25/2003/1-2.; LONTAI: i. m. 145.
[78] Ptk. 402. § (1) bek.; NOCHTA: i. m. 47.; A Polgári Törvénykönyv magyarázata, II. 1583.
[79] BDT 2007. 1619.
[80] BDT 2008. 1888.
[81] Ptk. 403. § (1) bek.; BH 1984. 281.; A Polgári Törvénykönyv magyarázata, IV. Kötelmi jog, Különös rész (Szerk.: Török G.). Magyar Közlönykiadó, Budapest, 2007.) 184-185.; A Polgári Törvénykönyv magyarázata, II. 1586., 1606.
[82] A Polgári Törvénykönyv magyarázata, II. 1579.
[83] A Polgári Törvénykönyv magyarázata, II. 1580.
[84] CSILLAG: i. m. 152.; PETKÓ: i. m. 78., 82.
[85] CSILLAG: i. m. 185.
[86] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 30. §-hoz; SZJSZT 35/2002.; PETKÓ: i. m. 82.
[87] SZJSZT 35/2002.; CSILLAG: i. m. 152.; PETKÓ: i. m. 82.
[88] BH 1997. 19.; Complex (Szjt.) 180.; Kézikönyv 323.
[89] Szjt. 30. § (3)-(4) bek.; TATTAY: i. m. 104-105.; Complex (Szjt.) 181.; CSILLAG: i. m. 160-162.
[90] Szjt. 30. § (5) bek.; LONTAI: i. m. 107.; Complex (Szjt.) 183.
[91] Complex (Szjt.) 66.
[92] PETRIK: i. m. 72.; Complex (Szjt.) 288.
[93] Complex (Szjt.) 70.
[94] Complex (Szjt.) 101.; TATTAY: i. m. 126.; TATTAY L.: A szerzők vagyoni jogai. Közjegyzők Közlönye, 2001/3., 4-5., 7-12.
[95] Szjt. 18. §; LONTAI: i. m. 68.; CSECSY: i. m. 36.; Complex (Szjt.) 113.
[96] Szjt. 18. § (2) bek.; TATTAY: i. m. 127.; TATTAY: A szerzők vagyoni jogai. i. m. 5.
[97] SZJSZT 27/2002.
[98] LONTAI: i. m. 68.; CSECSY: i. m. 37.; Complex (Szjt.) 136-137.
[99] Szjt. 40. §; Complex (Szjt.) 137-138.
[100] FALUDI: A felhasználási szerződés. i. m. 85.; LONTAI: i. m. 69.; CSILLAG: i. m. 119.; Complex (Szjt.) 100.
[101] A használati kötelmekre vonatkozóan ld. az épített műtárgyak mint szellemi tulajdonhoz kapcsolódó felhasználásának jogi vetületeit jelen munkánk IV. fejezetében.
[102] Szjt. 26 § (1) bek.; LONTAI: i. m. 70-71.; Complex (Szjt.) 156-160.
[103] Szjt. 28. § (1)-(2) bek.; Complex (Szjt.) 101., 167.
[104] BODO: i. m.
[105] NÓTÁRI T.: A magyar szerzői jog fejlődése. Lectum, Szeged, 2010. 109-110.
[106] Complex (Szjt.) 358.; FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 63.
[107] BODÓ: i. m.
[108] SZJSZT 2/2001.; Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008.
[109] FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 64.
[110] SZJSZT 38/2001.
[111] SZJSZT 11/2003.
[112] SZJSZT 35/2002.
[113] MÉK EFSZ 7.6. b) pont; FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 64.
[114] SZJSZT 04/10.
[115] SZJSZT 2/2001.; SZJSZT 15/10.
[116] SZJSZT 1/2006.; SZJSZT 09/08/1.; MÉK állásfoglalás; MÉK EFSZ 7.6. b) pont
[117] Szjt. 50. §; CSECSY: i. m. 35.
[118] CSILLAG: i. m. 101.
[119] CSILLAG: i. m. 95-97.; SZJSZT 14/2006.
[120] BDT 2008. 1756.; MÉK állásfoglalás; VAJAI: i. m.; GYENGE A.: Alkotmányossági kérdések a szerzői jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003/november, http://www.mszh.hu/kiadv/ipsz/200310/01-gyenge.html, elektronikus publikáció); MÉK EFSZ 7.6. c) pont
[121] BDT 2008. 1756.
[122] SZJSZT 1/2006.; LONTAI: i. m. 64.
[123] Complex (Szjt.) 358.; SZJSZT 1/2006.; SZJSZT 15/10.; Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008.
[124] BARTA: i. m. 406.; GYENGE: i. m.
[125] BH 2005. 427.; Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008.; SZJSZT 1/2006.; Ld. SE Korányi-projekt a II. sz. Nőgyógyászati Klinika épületének rekonstrukciójára és bővítésére: SZJSZT 15/10.
[126] Complex (Szjt.) 358.; SZJSZT 15/10.
[127] EBH 2005. 1201.; BH 2005. 427.; SZJSZT 1/2006.; SZJSZT 15/10.; Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.595/2008.; MÉK állásfoglalás; MÉK EFSZ 7.5. pont; Kézikönyv 322.; BARTA: i. m. 407., 410.; GYENGE: i. m.
[128] VAJAI: i. m.
[129] EBH 2005. 1201.; SZJSZT 1/2006.
[130] NÓTÁRI: i. m. 16-17.
[131] Szjt. 33. § (1) bek.; LONTAI: i. m. 89.; TATTAY: II. 3.
[132] PETRIK: i. m. 234.
[133] Szjt. 34. § (2) bek.; vö. Szjt. 67. § (5) bek.; Complex (Szjt.) 200.; PETRIK: i. m. 234.; Kézikönyv. 144.
[134] Complex (Szjt.) 113.; FAZEKAS-SZABÓ: i. m. 64.
[135] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 68. §-hoz; Complex (Szjt.) 362.
[136] Szjt. 68. § (2) bek.; TATTAY: II. 6.
[137] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 33. §-hoz
[138] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 34. §-hoz; LONTAI: i. m. 94.; TATTAY: i. m. 144.; TATTAY: II. 4.; PETRIK: i. m. 235.; Ezzel ellentétes álláspontot tartalmaz a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 13/2004. sz. szakvéleménye, amely kizárja az építészeti alkotások látképének tankönyvekben történő szabad felhasználását, és feltüntetésüket minden esetben engedélyköteles tevékenységnek minősíti. Megjegyezzük azonban, hogy a vonatkozó törvényi rendelkezésekben, az Szjt. 33. § (4) bekezdésében 2009. február 1-jétől olyan változások álltak be, melynek következtében ma már szabad felhasználásnak minősül az építészeti alkotások látképének iskolai oktatás célját szolgáló, tankönyvekben történő felhasználása.
[139] CSÉCSY: i. m. 42.; TATTAY: II. 6.
[140] Complex DVD Jogtár - a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez fűzött magyarázat a 36. §-hoz; Kézikönyv 153.
[141] A reklámművek megítéléséhez és felhasználásához kapcsolódóan lásd részletesen jelen munkánkban az építészeti alkotások másodlagos felhasználására és a merchandising jogi jelenségére vonatkozóan tett észrevételeinket és elemzésünket.
[142] TATTAY: i. m. 93.; Kézikönyv. 88.
[143] SZJSZT 24/2004.
[144] Kézikönyv 89.; PETRIK: i. m. 27.; vö. SZJSZT 06/10.
[145] GYENGE: i. m.
[146] NÓTÁRI: i. m. 9.
[147] KULCSÁR: i. m.
[148] BODÓ: i. m.
[149] LONTAI: i. m. 28-29.
Lábjegyzetek:
[1] Bakos Kitti, PhD-hallgató, SZTE ÁJK, Szeged, 6722 Rákóczi tér 1., E-mail: bakoskitti@juris.u-szeged.hu; Nótári Tamás, Egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 1042 Viola u. 2-4., E-mail: tamasnotari@yahoo.de
Visszaugrás
