A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: versenytörvény vagy Tpvt.) 2005-ben jelentős módosításokon esett át.[2] Az új rendelkezések bevezetése mögött több indok húzódik meg: egyrészt a versenytörvényt "összhangba kellett hozni a 2005. november 1-jén hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel (a továbbiakban: Ket.), tekintettel arra, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban - a Tpvt. eltérő rendelkezése hiányában - a Ket szabályai alkalmazandóak";[3] másrészt "az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalataiból leszűrhető következtetések törvénybe foglalása a jogbiztonság, ill. a hatékonyság növelése céljából indokolttá vált";[4] harmadrészt bizonyos új szabályok a közösségi joghoz közelítik a Tpvt.-t; negyedrészt "a törvény egészét áthatja az a törekvés, hogy a Tpvt.-ben szabályozott eljárások hatékonyabbakká váljanak, ugyanakkora lehető legegyszerűbbek legyenek".[5]
2004. május 1-jén nemcsak tíz új országnak az Európai Unióhoz való csatlakozását ünnepelhettük, hanem az EK létrejötte óta a legátfogóbb közösségi versenyjogi eljárási reform hatályba lépését is.[6] Az új közösségi rendelkezések ér-
- 197/198 -
leimében a közösségi versenyjogi szabályok betarttatására most már nemcsak az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) jogosult, hanem az 1/2003/EK rendelet révén a nemzeti versenyhatóságok (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal) is hatáskört kaptak arra, hogy egyedi esetekben alkalmazzák az EK-Szerződés 81. és 82. cikkét.[7] (A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy az Európai Bizottságon és a tagállami versenyhatóságokon kívül - az Európai Bizottság döntésének megtámadása folytán - az Elsőfokú Bíróság és az Európai Bíróság (a továbbiakban: EB) is alkalmazza a közösségi versenyjogot, s a tagállami bíróságok előtt is lehet hivatkozni a közösségi versenyszabályokra.) A közösségi versenyjogi reform egyik legfontosabb eleme az Európai Bizottságtól korábban igényelhető egyedi mentesítés lehetőségének eltörlése volt. Korábban az egyedi mentesítés kérelmezése során a vállalkozások tervezett megállapodásaikat benyújthatták véleményezésre a Bizottsághoz, mely azután döntött arról, hogy az adott megállapodás versenykorlátozónak minősül-e, ill. mentesíthető-e a versenykorlátozás tilalma alól.[8] Az imént említett közösségi versenyjogi eljárási reform értelmében az Európai Bizottság általi egyedi mentesítés 2004. május 1-jétől megszűnt ugyan,[9] azon megállapodások tekintetében azonban, ahol a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének lehetősége nem állt fenn - ezekben az esetekben csak a magyar versenyjog volt alkalmazandó - 2004. május 1-ejét követően is lehetett egyedi mentesítésért a Gazdasági Versenyhivatalhoz folyamodni. A Versenytörvény új rendelkezései értelmében - eltérően a többi módosítás hatálybalépésének időpontjától - ez 2005. július 14. óta már nem lehetséges. A cégeknek ezentúl maguknak kell ügyelniük arra, hogy megállapodásaik nem ütköznek sem a közösségi, sem a magyar versenyjogi normákba; ha pedig fennáll a versenykorlátozás tilalmának (az EK-Szerződés 81. cikk (1) bekezdése, ill. a Tpvt. 11. §-a szerinti) megsértése, akkor szintén maguknak kell megítélniük, hogy a 81. cikk (3) bekezdése, ill.
- 198/199 -
a Tpvt. 17. §-a alapján mentesülhet-e az adott megállapodás a tilalom alól. Ez a változás ugyan nagyobb felelősséget ró a cégekre, de lényeges előnyökkel is jár, hiszen adott esetben akár egy bizonytalan jogi helyzet jöhetett volna létre azáltal, ha a GVH a magyar versenyjog alapján megadja az egyedi mentesítést, az Európai Bizottság azonban a közösségi versenyjog alapján jogsértőnek minősíti a megállapodást.
Megjegyzendő, hogy az egyedi mentesítés lehetőségének közösségi szintű, ill. magyar jogban történő eltörlése nem érintette az EU-féle, ill. a hazai csoportmentesítési rendeleteket. Ezek ajánlás-jelleggel írják elő, hogy egy adott típusú megállapodásnak mely szerződéses feltételeket kell nélkülöznie ahhoz, hogy az ne ütközzön a versenyjogi szabályokba.
Az egyedi mentesítési kérelem lehetőségének hatályon kívül helyezése miatt módosítani kellett a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat is; ezek lényege ugyanakkor nem változott. Annak bizonyítása ugyanis, hogy a versenykorlátozó megállapodás a Tpvt. 11. §-ában foglalt tilalom alól egy csoportmentesítési rendelet[10] révén vagy a Tpvt. 17. §-ában szereplő kritériumok teljesítése révén mentesül, továbbra is azt terheli, aki a mentesülésre hivatkozik.
A versenyjogi jogsértésekre vonatkozó, a vállalkozások vagy magánszemélyek által tett bejelentések hatékonyabb kezelése érdekében jelentős változások következtek be ezen a területen is. Míg a korábbi rendszerben csak az tehetett bejelentést, akinek jogát vagy jogos érdekét az adott versenyjogsértő magatartás érintette, addig ennek valószínűsítésére a törvénymódosítás hatályba lépését követően már nem lesz szükség. Ugyanis bárki, aki jogsértést észlel, bejelentést ill. panaszt tehet a GVH-nál.[11] Bejelentés egy erre rendszeresített űrlapon tehető, melyben a lehető legrészletesebben le kell írni a vélt versenyjogsértést.[12] A GVH - a bejelentés alapos vizsgálatát követően - megállapítja, hogy a beadvány bejelentésnek vagy panasznak minősül-e.[13] Az elhatároló szempont a benyújtott információk minőségében rejlik. Ha tehát az űrlapon közölt adatok
- 199/200 -
elegendőek egy vizsgálat megindításához, akkor a GVH a beadványt bejelentésként kezeli. Ennek azért van jelentősége, mert a bejelentőt többletjogok illetik meg; így pl. korlátozott iratbetekintési joga van,[14] ill. megtámadhatja a GVH érdemi határozatát a bíróság előtt.[15] Ezzel szemben a panaszos jogosultsága csak arra terjed ki, hogy beadványát a GVH 30 napon belül elbírálja,[16] ill. döntsön arról, hogy kíván-e versenyfelügyeleti eljárást indítani. Lényeges megjegyezni, hogy a panasz elutasításával szemben nincs helye jogorvoslatnak. Hasonlóan a bejelentőhöz, a panaszost is megilleti az a jog, hogy a GVH ne fedje fel személyét, ill. azt a tényt, hogy bejelentéssel vagy panasszal élt.[17] A panasz intézménye azonban igen fontos, mert ezáltal a GVH olyan értékes információkhoz juthat a piacon tapasztalható versenyjogsértésekről, melyek egyébként esetleg elkerülnék a figyelmét. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a bíróság előtti magánjogi jogérvényesítés (Tpvt. 88/A. §) lehetőségével attól függetlenül lehet élni, hogy a GVH a bejelentés, ill. a panasz tekintetében miként határozott.
A versenyjogi szabályok betartatását Magyarországon - hasonlóan a többi uniós tagállamhoz - elsősorban a versenyhatóság végzi (az angol nyelvű szakirodalom ezt "public enforcement of competition law"-nak nevezi). Növekvő jelentősége van azonban azoknak az eseteknek, melyekben a versenyjogi jogsértéseket elkövető vállalkozások ellen magánjogi úton közvetlenül bíróság előtt kívánnak keresettel élni ("private enforcement of competition law").[18] Polgári jogi keresettel pl. kártérítést követelhet egy olyan vállalat, amely egy gazdasági erőfölénnyel való visszaélés "áldozatává" vált, vagy amely más vállalkozások által kötött kartellmegállapodás miatt szenvedett kárt. Sőt, olykor akár a fogyasztók is érvényesíthetik erre vonatkozó igényüket (ez utóbbi pl. egy fogyasztói érdekvédelmi szervezet közérdekű keresete alapján képzelhető el).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
