A bírósági végrehajtás eljárási és anyagi szabályait a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) tartalmazza. Végrehajtási nemperes eljárásokkal foglalkozó bírósági titkárként gyakran tapasztaltam azt, hogy az adott eljárási kérdésre a Vht. nem tartalmazott rendelkezést, ekkor szoktam segítségül hívni a Vht. felhatalmazó rendelkezései alapján a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait.
Tanulmányomban a Vht.-ban rögzített szabályozási módszer vizsgálata után a Pp. tematikáját követve kívánom bemutatni azt, hogy az egyes polgári eljárásjogi jogintézmények miként alkalmazhatók, illetve mellőzendők a végrehajtási eljárásban.
Sok országban a polgári eljárásjogi törvény tartalmazza a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályokat is. Magyarországon annak van hagyománya, hogy a jogalkotó a polgári eljárásjogtól elkülönülő jogszabályban fekteti le a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket.
Ugyanakkor tagadhatatlan a rokonság a polgári eljárásjog és a végrehajtási eljárás normaanyaga között. Abból a célból, hogy az egyes Pp. rendelkezéseket ne kelljen a Vht.-ban megismételni, a jogalkotó azt a szabályozási technikát használja, hogy a Vht.-ban a jogalkalmazókat felhatalmazza a Pp. rendelkezéseinek alkalmazására.
A felhívható Pp. rendelkezéseket többféle módon csoportosíthatjuk. Az egyik csoportosítás szerint vannak olyan Pp. rendelkezések, melyek egy az egyben, változtatás nélkül vehetők figyelembe a végrehajtási eljárásban (ilyen például a fellebbezés elintézésére vonatkozó szabályok), míg mások "az analogia legis, illetve az analogia iuris (jogelvi hasonlóság) szabályai alapján kerülnek a végrehajtási eljárás során alkalmazásra."[1] A másik csoportosítás szerint az egyes Pp. rendelkezéseket a Vht. 9. §-a szerinti felhatalmazó rendelkezés alapján lehet figyelembe venni, míg mások esetén a Vht. kifejezetten visszautal a Pp. rendelkezéseire. Utóbbira példa a Vht. 224. §-a, amely azokat a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslatokat határozza meg, melyek
- 86/87 -
a végrehajtási eljárásban is alkalmazhatók.
A Vht. felhatalmazó rendelkezései alapján alkalmazandó a Pp. Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy egy adott végrehajtási ügyben milyen objektív szempont alapján dönthető el, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.), vagy a 2018. január 1. napjától hatályos Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény alkalmazásának van-e helye. Kiemelt jelentősége az időtényezőnek lesz, ugyanis a 2018. január 1-je előtt megindított végrehajtási eljárásokban a 2018. január 1-je után előterjesztett kérelmek (például végrehajtási kifogás, bekapcsolódás iránti kérelem stb.) esetén is a régi Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eljárás alapja ugyanis az egységes végrehajtási eljárás, amelynek háttér-jogszabálya a polgári perrendtartás. Ebből következően a végrehajtási eljárás elrendelésének időpontja irányadó az eljárási szabály meghatározása során, ezért a 2018. január 1-je után megindított végrehajtási eljárásokban a Pp.-t kell alkalmazni. Az időbeli hatály fenti szabályából arra lehet következtetni, hogy a bírósági végrehajtásban még sokáig alkalmazandó lesz a régi Pp. is.[2]
A tanulmányomban a hatályos Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény rendelkezéseit vizsgálom.
A magyar polgári eljárásjog 1952-re visszanyúlva a polgári nemperes eljárások szabályozását megnyitotta a Pp. rendelkezései előtt. A 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése a mai Vht. 9. §-ához hasonló rendelkezést tartalmazott, kimondva, hogy amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A jelenleg hatályos Vht. 9. §-a szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.
Tehát a Vht. a Pp. szabályait a végrehajtási eljárás azon kérdéseire engedi meg alkalmazni, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, így a Pp. alkalmazhatósága másodlagos, szubszidiárius jellegű, összhangban a nemperes eljárások szabályozási rendszerével, és figyelemmel a végrehajtási eljárás sajátosságaira.
- 87/88 -
Ezen fejezetben a végrehajtási eljárásban alkalmazandó releváns Pp.-beli rendelkezésekre kívánom felhívni a figyelmet.
Általános konszenzus uralkodik a jogirodalomban és a joggyakorlatban abban, hogy a jogorvoslathoz való jognak, a rosszhiszemű eljárás tilalmának, és az igazságszolgáltatás alapelveinek a végrehajtási eljárásban is érvényesülniük kell. Vonatkozik ez a tisztességes eljárás követelményére, az emberi méltóságot nem sértő végrehajtás előírására, és a rendelkezési elvre is.[3]
A Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti rendelkezési elv a végrehajtási eljárásban elsősorban a végrehajtást kérő vonatkozásában érvényesül, mert ő az "ügy ura", ő határozza meg azt, hogy az adóssal szemben fennálló teljes követelésre, vagy csak annak egy részére induljon meg az eljárás, továbbá, hogy az adós mely vagyontárgyaira vezesse a végrehajtó a foganatosítást. A végrehajtást kérő kérelmére - a Vht.-ban szabályozott egyéb feltételek fennállása mellett - felfüggeszthető, korlátozható és meg is szüntethető az eljárás.
A rendelkezési elv második fordulata szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ehhez szorosan kapcsolódik a Pp. 110. § (3) bekezdésében rögzített szabály, miszerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ezen előírásoknak is maradéktalanul érvényesülniük kell a végrehajtási eljárás során a bírósághoz intézett kérelmek elbírálásakor.
A Pp. 3. §-a szerinti perkoncentráció elve a végrehajtási nemperes eljárásban elsősorban az ésszerű határidőn belül lefolytatott eljárás követelményében nyilvánul meg. Ezen elv érvényesülését a Vht.-ban rögzített határidők biztosítják, valamint a felek és az eljárásban közreműködésre kötelezett felek végrehajtóval való együttműködési kötelezettsége teszi lehetővé.
A Pp. 4. § (3) bekezdésében rögzített "igazmondási kötelezettség" a végrehajtási eljárásban elsősorban a végrehajtást kérőt köti. A Vht. 40. § (1) bekezdése szerint ugyanis a végrehajtást kérő köteles a végrehajtandó követelés megszűnését és csökkenését haladéktalanul bejelenteni.
Az anyanyelvhasználat elvét maradéktalanul alkalmazni kell a végrehajtási eljárásban is. Amennyiben az eljáró végrehajtó a felek által beszélt nyelvet ismeri, úgy tolmácsot kell igénybe vennie.
A Pp. szerinti nyilvánosság, mint alapelv végrehajtásban való érvényesüléséről eltérő álláspontokat fogalmaz meg a magyar jogirodalom. Van olyan nézet, miszerint a tárgyalás nyilvánossága a végrehajtási eljárásban nem érvényesülhet tekintettel arra, hogy tárgyalásra sincs lehetőség. Ezzel ellentétben van olyan álláspont is, miszerint
- 88/89 -
az alapelv nemperes eljárási jellege akként érvényesül, hogy a felek az egyes eljárási cselekményeknél jelen lehetnek, ugyanakkor vannak olyan eljárási cselekmények, amelyeken rajtuk kívül más személyek is részt vehetnek, mint például az árverés.[4] A végrehajtás, mint nemperes eljárás jellegéből adódóan a nyilvánosság elve csak korlátozottan érvényesülhet, az egész eljárást nem hatja át, ez a követelés behajtásának céljával ellentétes is lenne. A Vht. kifejezetten meghatározza azt, hogy az egyes eljárási cselekményeknél kik lehetnek jelen.
A végrehajtási törvény különbséget tesz végrehajtást elrendelő és foganatosító bíróság között. Az elsőfokon eljáró bíróságok állítják ki a végrehajtható okiratok nagy részét (például a végrehajtási lapot, a letiltó végzést, az átutalási végzést), ezáltal végrehajtást elrendelő bíróságnak minősülnek. Érdekes, hogy végrehajtást foganatosító bíróság csak járásbíróság lehet, mert az eljáró önálló bírósági végrehajtókat járásbíróságok mellé nevezik ki. A Vht. pontosan meghatározza, hogy mely kérelmek elbírálása tartozik a végrehajtást elrendelő bíróság határkörébe és melyek esetén jár el a foganatosító bíróság, ezért ekörben a Pp. hatásköri szabályai nem alkalmazhatók.
A végrehajtási ügyekben a bíróságokon általában bírósági titkárok és ügyintézők járnak el. A bírósági titkárok az elsőfokon eljáró bíróság hatáskörébe utalt bármely eljárási cselekményt elvégezhetnek, ezért nekik a végrehajtási eljárásban - a polgári perekhez képest - sokkal nagyobb hatáskörük van az eljárás nemperes jellegéből adódóan.
A végrehajtásokat ténylegesen az egyes járásbíróságok mellé kinevezett önálló bírósági végrehajtók foganatosítják. Az adott ügyben eljáró végrehajtó személyét a Végrehajtói Kar határozza meg a Végrehajtói Kar a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar egyes feladatairól, valamint egyes igazságügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 5/2016 (III.8.) IM rendelet rendelkezései alapján.
A végrehajtó adott ügyből való kizárása tekintetében a Vht. 226. § (1) bekezdése visszautalva a Pp.-re kimondja, hogy a végrehajtó nem járhat el abban az ügyben, melyben - a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabályai szerint - mint bíró sem járhatna el. Vagyis a végrehajtóval szemben ugyanazok a kizárási okok, mint a bíró eljárása esetén.
Az önálló bírósági végrehajtó kizárása maga után vonja az önálló bírósági végrehajtó-helyettes kizárását is, viszont fordított esetben a kizárás nem áll fenn.
A Pp. 18. §-a szerinti kizárási okok vonatkoznak a végrehajtási nemperes eljárásban eljáró bírósági titkárra és ügyintézőre is.
A pertárgy értékének fogalma szorosan kapcsolódik a Pp. hatásköri szabályaihoz, mivel az a vagyonjogi pereknél meghatározza, hogy az adott ügyben a járásbíróság vagy a törvényszék jár-
- 89/90 -
hat-e el. A végrehajtási eljárásokban nem pertárgy értékről, hanem végrehajtási ügyértékről beszélünk, mely fogalmát a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 7. § (1) bekezdése rögzíti. Eszerint végrehajtási ügyérték a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelés, járulék és költség együttes összege. Végrehajtási ügyértékként a végrehajtható okirat végrehajtóhoz történő érkezésének napján fennálló forintban meghatározott összeget kell figyelembe venni, a főköveteléshez társuló járulékok időközbeni változásától függetlenül. Amennyiben a végrehajtható okirat a tartozás összegét más pénznemben (devizában) határozza meg, azt a Magyar Nemzeti Bank aznapi deviza középárfolyamának alapul vételével kell forintra átszámítani.
A végrehajtási ügyérték a Pp. 21. § (4) bekezdése alapján különbözik a pertárgyérték számításának szabályaitól. Mivel a Pp. alapján a nem önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést a pertárgy értékének számítása során figyelmen kívül kell hagyni. Ez irányadó akkor is, ha a kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést érvényesítenek.
A végrehajtás elrendelésekor a végrehajtási ügyértéknek különös jelentősége van az illeték megállapítása során, és amennyiben a jogi képviselővel eljáró végrehajtást kérő nem állapodott meg külön az ügyvéddel a megbízási díjban, úgy a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 3. §-ára figyelemmel a bíróság a végrehajtási ügyérték alapján állapítja meg a jogi képviselő díját is.
Ugyanúgy, mint a polgári perben, a végrehajtási eljárásban is a Pp. 35. §-a alapján a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálhatja a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, ha ezek iránt kétség merül fel. Ugyanis a perben és a végrehajtási eljárásban is fél csak az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.
A Vht. szabályai meghatározzák, hogy mikor kell több végrehajtható okiratot kiállítani, ezért a Pp. 36-37. §-ai szerinti pertársaságra vonatkozó rendelkezések a végrehajtási eljárásban nem alkalmazhatók.
A Vht. 18. §-a szerint minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. Több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, vagy a követelés több adóssal szemben áll fenn.
Tehát több végrehajtást kérőt megillető követelés esetén akkor kell több végrehajtási lapot kiállítani, ha a követelés (szolgáltatás) osztható, és a végrehajtandó határozat pontosan meghatározza a követelésnek az egyes
- 90/91 -
végrehajtást kérőkre eső részét. Amennyiben a követelés nem osztható, nincs mód több végrehajtási lap kiállítására.
Több végrehajtási lapot kell kiállítani akkor is, ha több adóssal szemben áll fenn a kötelezettség. Ennek az esetkörnek két típusát ismerjük, az adósok egyetemleges és osztható marasztalását.
Adósi egyetemlegesség esetén bármelyik adóstól követelhető az egész szolgáltatás. A végrehajtást kérő rendelkezése alapján valamennyi adóssal szemben ki kell állítani a végrehajtási lapot, azonban a végrehajtást kérő rendelkezhet úgy is, hogy csupán csak az egyik adóssal szemben kéri a végrehajtás elrendelését. Az adósi egyetemlegesség fogalma polgári anyagi jogi fogalom, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:29. §-a szerint egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
A jogirodalom szerint több végrehajtási lapot a kötelezettség természetéhez, sajátosságához igazodva is ki lehet állítani. Így amennyiben a végrehajtást kérő igénye olyan több, egymástól elkülönülő részkövetelésből tevődik össze, amelyek azok külön-külön történő behajtását indokolják, célszerű több végrehajtási lapot kiállítani.
A végrehajtást kérő és az adós személyében bekövetkező változásról, vagyis a jogutódlásról a Vht. 39. §-a rendelkezik, tehát a Pp. perbeli jogutódlásra vonatkozó szabályai közvetlenül nem alkalmazhatók, de azokat háttérnormaként mégis figyelembe kell venni.
Az adós védelme, jogainak biztosítása érdekében a Vht. 39. § (4) bekezdése kimondja, hogy ha az örökös személye nem ismert, a végrehajtónak ügygondnokot kell kirendelnie, és az iratokat be kell terjesztenie a végrehajtást foganatosító bírósághoz. Az ügygondnok kirendelésére a Vht. 46. §-a tartalmaz előírásokat, viszont a jogállására a Vht. 9. §-ának felhatalmazó rendelkezése alapján a Pp. szabályai alkalmazandók.
A polgári peres eljárásban és a végrehajtási eljárásban is az ügyésznek közrendvédelmi szerepe van, az állampolgári jogok érvényesülését kell elősegítenie.
A Vht. 9. §-a alapján alkalmazandó Pp. szerint az ügyész a fél helyett csak akkor járhat el, amikor az bármely okból nem képes a jogainak gyakorlására. Ekkor az ügyészt korlátozottan megilletik a fél jogai, de egyezséget a végrehajtási eljárásban nem köthet, jogról nem mondhat le és jogot nem ismerhet el. Amennyiben az ügyész eljárásának feltételei a végrehajtás alatt következnének be, a végrehajtási eljárásban felléphet.
A Vht. 223. §-ában biztosított jogorvoslati jogokkal az ügyész csak akkor élhet, ha a fél helyett, és annak érdekében jár el. Ezért a bíróság határozata, intézkedése ellen csak akkor élhet jog-
- 91/92 -
orvoslattal, ha a bíróság a határozatában az ügyész által előterjesztett végrehajtási kifogásról döntött.
A Vht. a végrehajtás elrendelése és foganatosítása körében sem tartalmaz speciális szabályokat a képviseletre vonatkozóan, ezért ekörben teljes egészében a Pp. szabályai alkalmazandók.
A végrehajtási költségekről, azok összetételéről, előlegezéséről és viseléséről a Vht. 34. §-a, valamint a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet rendelkezik, ezért a végrehajtási eljárásban a Pp. 78-93. §-ai általában nem alkalmazhatók.
Főszabályként a végrehajtás során felmerülő költséget a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli. Az adós tehát a végrehajtás során felmerült valamennyi költséget viselni köteles.
Ezen szabály alól azonban vannak kivételek is. Ilyen például, az a rendelkezés, mely szerint a végrehajtást kérő köteles bejelenti a végrehajtónak a végrehajtandó követelés megszűnését, illetve csökkenését, ebben az esetben ő a felelős a bejelentés elmulasztásából eredő költségért és kárért.
A perköltség körében felmerülő illetékre vonatkozó szabályokat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) rendezi, míg a végrehajtási eljárásban eljáró jogi képviselő díjazására vonatkozó normákat a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet tartalmazza.
A Pp. a költségkedvezmények cím alatt szabályozza a költségkedvezmények fajtáit, azok tartalmát, időbeli hatályát, engedélyezésének és megvonásának szabályait. Mivel speciális szabályokat a Vht. nem tartalmaz, ekörben a Pp. rendelkezései, valamint a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény rendelkezései alkalmazandóak.
A Pp. 97. § (1) bekezdése szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a költségmentesség, a költségfeljegyzési jog, az illetékmentesség és a tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya - kérelem esetén a kérelem előterjesztésétől kezdve - a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.
A fenti szabály alapján, a végrehajtást elrendelése iránti kérelmen nem kell illetéket leróni, ha a végrehajtást megelőző peres eljárásban a végrehajtást kérő személyes költségmentességben részesült. Viszont a végrehajtást kérő nem mentesül a végrehajtói munkadíj megelőlegezésének kötelezettsége alól. Ezen rendelkezés alól kivétel a gyermektartásdíj behajtása, mivel tárgyi költségmentesség folytán a végrehajtói munkadíj előlegezése alól is mentesül a végrehajtást kérő, a költségeket ebben az esetben az állam előlegezi.
- 92/93 -
A Pp. szerint a költségmentesség nem mentesíti a felet a végrehajtási eljárás során meg nem fizetett illeték és az előlegezésre kötelezett szerv által előlegezett költség megfizetése alól, továbbá az illetékmentesség nem mentesíti a felet a végrehajtási eljárás során meg nem fizetett illeték megfizetése alól.
Amennyiben a végrehajtási kérelemmel egyidejűleg kéri a végrehajtást kérő a költségmentesség engedélyezését, akkor a kérelemhez csatolnia kell a 2017. évi CXXVIII. törvény 5. §-ában foglalt feltételek fennállását alátámasztó igazolásokat. Ebben az esetben a végrehajtást elrendelő bíróságnak kell döntenie a költségmenetesség engedélyezéséről.
Amennyiben a fél számára a polgári perben engedélyezték a költségkedvezményt és az eljárás jogerős befejezésétől számítva egy év eltelt, akkor a végrehajtható okirat kiállítása előtt a költségkedvezmény fennállásának (engedélyezésének) feltételeit felül kell vizsgálni.
A bírósághoz intézett papír alapú beadványokra a Pp. 114. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. Vagyis a beadványt a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt, ha több félnek közös képviselője van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni. Ezen szabály a végrehajtási kérelem előterjesztése esetén nem irányadó, mivel a végrehajtás kérelmet a Vht. 12. § (1) bekezdése alapján "kellő példányban" kell előterjeszteni. Ez a gyakorlatban papír alapú előterjesztés esetén 6 példányt jelent.
2018. január 1-jét követően indult végrehajtási ügyekben a gazdasági társaságok és a jogi képviselővel eljáró felek kötelesek a beadványaikat elektronikus úton benyújtaniuk a végrehajtóhoz és a bírósághoz is, ezért az elektronikus beadványok esetén a példányszámnak már nincsen jelentősége.
A végrehajtási eljárással kapcsolatban a bírósághoz intézett beadványok első példányát az ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi képviselet esetén az ügyvédnek és a kamarai jogtanácsosnak eredeti aláírásával kell ellátnia; egyébként a beadvány első példányát teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni.
A hiánypótlási eljárásra és a hiánypótlás elmulasztásának jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat a Vht. csak kisebb részben tartalmaz, ezért a Vht. 9. §-a alapján a Pp. 115. §-ában foglalt rendelkezéseket kell figyelembe venni. Tehát ebben az esetben kettős szabályalkalmazás szükségszerű.
A Vht. a végrehajtási kérelem és a végrehajtási kifogás szabályozásánál kifejezetten rendelkezik a hiánypótlás egyedi szabályairól.
A végrehajtási kérelem esetén a Vht. 12. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a végrehajtási kérelmet nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 15 napon belül megvizsgálja annak
- 93/94 -
megállapítása érdekében, hogy nincs-e helye az áttételének vagy visszautasításának, illetve azt - a jogi képviselővel rendelkező fél kivételével - nem kell-e hiánypótlásra visszaadni, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. A jogi képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét a bíróság visszautasítja.
A végrehajtási kifogások elbírálása során a hiánypótlás tekintetében a Vht. 217. § (5) bekezdése az irányadó. E szerint, ha a kifogást az előterjesztő felhívás ellenére hiányosan adja be, a bíróság azt hivatalból elutasítja. Tehát végrehajtási kifogás esetén nem a Vht. 9. §-a alapján alkalmazandó Pp. 115. §-a alapján történik a kifogást előterjesztő személy hiánypótlására történő felhívása, hanem a Vht. 217. § (5) bekezdése alapján.
A Pp. 117. §-ába foglalt az ügyek egyesítésére, elkülönítésére vonatkozó szabályok a bírósági végrehajtási eljárásban nem alkalmazhatók, a végrehajtási ügyek egyesítésének speciális szabályai a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendeletben (a továbbiakban: Vüsz.) találhatók.
A Vüsz. már csak az ügyek csatolását teszi lehetővé a végrehajtók számára azáltal, hogy kimondja, ha egy végrehajtó előtt több, folyamatban lévő végrehajtási ügyben az adós személye azonos, vagy az ügyek egymáshoz csatolása egyéb okból szükséges (pl. az ügyekben ugyanazt a vagyontárgyat értékesítik), ezeknek az ügyeknek az iratait egymáshoz kell csatolni. Amint látjuk ez kógens szabály, a végrehajtónak nincs mérlegelési lehetősége.
A Vüsz előírja, hogy az iratok csatolása esetén az összes iratot a legkorábban érkezett végrehajtási ügy száma alatt kell kezelni.
Lehetőség van olyan ügyek csatolására is, amelyekben különböző végrehajtó jár el. Ebben az esetben az a végrehajtó, aki az érintett ügyekben elsőként intézkedik az adós vagyontárgyának árverésen történő értékesítése iránt, a végrehajtható okirat másolatát - a szükséges egyéb iratokkal együtt - bekéri a többi végrehajtótól és az alapján készíti el a felosztási tervet.
Nincs akadálya annak sem, hogy azoknak a végrehajtási ügyeknek az elkülönítésére kerüljön sor, amelyeknek az egymáshoz csatolása valamely okból már nem szükséges. Jellemzően erre akkor kerül sor, ha az egyik végrehajtási ügy már befejeződött, a többiben viszont még folytatni kell az eljárást, vagy a felek személye megváltozik, illetve a közös vagyontárgy értékesítése megtörtént, és így már szükségtelen az ügyek csatolása.
Általánosságban elmondható, hogy az eljárás félbeszakadásának Pp.-beli esetkörei megfeleltethetők a Vht.
- 94/95 -
52. §-ában szabályozott szünetelés eseteinek, ezért a végrehajtás során az eljárás félbeszakadására nem kerülhet sor. Kivételt képez az az eset, amikor a bíróság működése valamely elháríthatatlan esemény miatt szünetel, vagy a féllel ilyen okból nem lehet érintkezni, mert ilyenkor az eljárás az akadály megszűnéséig félbeszakad.[5]
Félbeszakadás a felek halála esetén nem jöhet szóban a végrehajtási eljárásban. Amennyiben bármelyik fél meghal a végrehajtás folyamatban léte alatt, úgy a Vht. 39. §-a alapján jogutódlás megállapításának van helye.
A végrehajtás szüneteléséről a Vht. 52. §-a rendelkezik, ezért a Pp. 121. §-ának alkalmazása nem lehetséges. A Vht. 54. § (4) bekezdése kifejezetten ki is mondja az eljárás folytatásával kapcsolatban, hogy a végrehajtási eljárás szünetelése vonatkozásában a Pp. 121. § (3) bekezdése, valamint a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (8) bekezdése nem alkalmazható.
A szünetelést a végrehajtó állapítja meg, és erről jegyzőkönyvet készít. Előfordulhat az is, hogy a halasztást vagy a részletekben történő teljesítést a bíróság engedélyezte, ekkor jegyzőkönyv készítése helyett, a szünetelés tényét fel kell jegyezni a végrehajtási ügyiraton. A szünetelés a Vüsz. 34. § b.) pontja alapján ügyviteli befejezésnek minősül. Amennyiben a szünetelés oka megszűnt, a végrehajtónak folytatnia kell az ügyet.
A végrehajtás felfüggesztésére kizárólag kérelemre kerülhet sor, vagyis hivatalból, illetve a végrehajtó indítványára nincsen helye. Kivétel ez alól csak az az eset, amikor a zálogjogosult bekapcsolódási kérelmére tekintettel kell felfüggeszteni a végrehajtást, mivel ekkor nincsen mérlegelési lehetősége a bíróságnak, soron kívül, 3 munkanapon belül meg kell hoznia a felfüggesztésről szóló végzést.
Felfüggesztésre végrehajtási nemperes eljárás keretében csak és kizárólag a Vht.-ban rögzített eljárás keretében, és indokok alapján van lehetőség.
Tehát nincs helye a végrehajtási eljárás keretében felfüggeszteni a végrehajtást a Pp. tárgyalás felfüggesztésére vonatkozó szabályaira hivatkozással. A Vht. 9. §-a alapján tehát nem lehet bármely Pp. szabályt alkalmazni, csak akkor lehet a Pp.-t segítségül hívni, ha az adott kérdést a Vht. nem rendezi. A felfüggesztést - mind a végrehajtást kérő, mind az adós kérelmére - rendezi a Vht., tehát e kérdésben a Pp. nem tekinthető háttér jogszabálynak.
A végrehajtást kérő kérelmére csak akkor függeszthető fel a végrehajtási eljárás, ha az másnak a jogát nem sérti.
A Vht. méltányolható körülmények fennállása esetén (például az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek száma, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegsége, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti
- 95/96 -
katasztrófa) kivételesen az adós kérelmére is megengedhetővé teszi a felfüggesztést. Továbbá a törvény kimondja, hogy ha a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése ellen jogorvoslattal éltek, a jogorvoslatot elbíráló bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.
Felfüggesztésre a Pp. vagy más törvény alapján is sor kerülhet, azonban soha nem a végrehajtási nemperes eljárás keretében, és nem a foganatosító bíróság döntése alapján. Más törvények (például választójogi törvény, fogyasztóvédelmi törvény) is tartalmaznak az önálló bírósági végrehajtó előtt folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztésére előírásokat, de ezen jogszabályhelyek kifejezetten rendelkeznek arról, hogy melyik bíróság, mikor és milyen feltételek esetén rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését. A Pp. esetén például a kézbesítési vélelem megdöntése, az igazolási kérelem, az Európai Unió Bírósága, az Alkotmánybíróság és a Kúria eljárásának kezdeményezése iránti kérelem, az ítélet kiegészítése iránti kérelem előterjesztése, a perújítási és a felülvizsgálati eljárás során, továbbá végrehajtási perek esetén lehetséges a végrehajtás felfüggesztése a jogosulttól előterjesztett kérelem alapján a perbíróság döntése szerint.
A Vht. a határidők számításával kapcsolatban semmiféle szabályozást nem tartalmaz, így a Vht. 9. §-a alapján a Pp. szabályai irányadók. A Pp. rendelkezései szerint a végrehajtási eljárásban meghatározott határidők nagyobb részt eljárásjogi jellegűek, ezért a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
A jelenleg hatályos Pp. - a régi Pp. 104/A. §-ban foglalt rendelkezéstől eltérően - kifejezetten nem mondja ki, hogy az ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezések a végrehajtási eljárásban nem alkalmazhatók. Ugyanakkor a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (7) bekezdése rendelkezik arról, hogy a bírósági polgári nemperes eljárásokban a Pp. ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásra is, ezért a végrehajtási eljárásban a törvénykezési szünet ideje alatt sem állnak meg a határidők. Ez irányadó azon határidőkre is, amelyek a bíróság számára állapítanak meg kötelezettséget valamely kérelem elbírálása kapcsán.
A mulasztás igazolásával kapcsolatban a Vht. 224. § (1) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy a határidők elmulasztása miatt benyújtható igazolásra, valamint általában a jogorvoslatokkal összefüggő egyéb eljárási kérdésekre a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Vht. tehát a jogorvoslatok közé sorolja az igazolási kérelmet.
Ha a bíróságnak meghallgatást kell tartania a végrehajtási nemperes eljárásban, akkor a meghallgatás jegyző-
- 96/97 -
könyvének vezetésére a Pp. 159-161. §-ai az irányadók. Az önálló bírósági végrehajtónak a helyszíni eljárásáról, továbbá a jogszabályban meghatározott más végrehajtási cselekményekről kell jegyzőkönyvet készítenie, melynek a kötelező tartalmi elemeit a Vht. 35. § (2) bekezdése tartalmazza.
A bíróság pénzbírságot leggyakrabban meghatározott cselekmény végrehajtása során szokott kiszabni. A meghatározott cselekmény végrehajtásának módja tekintetében a végrehajtónak nincsen döntési jogköre, de indítványt tehet. A bíróságnak kell eldöntenie az eset összes körülményeinek ismeretében, hogy a törvényben biztosított lehetőségek közül melyik lesz az, amelyik leginkább célravezető és leghamarabb biztosítja a határozat végrehajtását. Ezen módok egyike a pénzbírság alkalmazása.
A pénzbírság nem keverendő össze a Vht. 45/A §-ában foglalt rendbírsággal, amely akkor szabható ki, ha az adós vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett más személy vagy szervezet a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a végrehajtást végző hatóság intézkedésének eredményességét akadályozó magatartást tanúsít.
A Pp. Harmadik része foglalkozik az elsőfokú eljárás szabályaival, a keresetlevél benyújtásával, az első fokon tartandó tárgyalással, a bizonyítással és a határozathozatallal. A Pp. ezen szabályai közül csak azokat vizsgálom meg, melyek alkalmazása szóba kerülhet a végrehajtási eljárással kapcsolatban.
Az alábbi kérelmek érkezhetnek a bíróságra:
- végrehajtás elrendelése iránti kérelem,
- a zálogjogosult bekapcsolódás iránti kérelme, és
- a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos kérelmek (például: végrehajtási kifogás, kiköltözés elhalasztása iránti kérelem, jogutódlás megállapítása iránti kérelem).
A Vht. speciális feltételeket ír elő a végrehajtási kérelem kapcsán. A tartalmi követelményeket a Vht. 11. §-a tartalmazza, míg a formai elvárásokat a Vht. 12. §-a. A formai követelményekkel kapcsolatban a Vht. előírja, hogy a végrehajtási kérelmeket formanyomtatványon kell előterjeszteni. A kötelezően alkalmazandó formanyomtatvány adattartalmát a Vüsz. 3-10 mellékletei tartalmazzák.
Kiemelendő, hogy 2018. január 1. napjától a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet kizárólag elektronikus úton lehet előterjeszteni kivéve, ha az ügyfél jogi képviselővel nem rendelkező természetes személy, ugyanis számára ezen mód csupán lehetőség. Amennyiben a kérelmet elektronikus kapcsolattartásra kötelezett személy papír alapon terjeszti elő, a mögöttesen alkalmazandó Pp. 176. § (1) bekezdés j)
- 97/98 -
pontja alapján a kérelem visszautasításának van helye.
A kérelem előterjesztése kapcsán irányadó a Pp. 171. §-a, mely előírja, hogy a kérelemhez csatolni kell:
a) a meghatalmazást, kivéve, ha a meghatalmazás a rendelkezési nyilvántartásban e törvényben foglaltaknak megfelelően szerepel vagy az általános meghatalmazás az általános meghatalmazások országos és közhiteles nyilvántartásában szerepel,
b) a kérelem érdemi részében feltüntetett bizonyítékot, és
c) a kérelem záró részében feltüntetett bizonyítékot, költségkedvezmény iránti kérelem vagy jogszabályon alapuló költségkedvezmény esetén a jogszabályban előírt iratokat.
A Vht. a végrehajtás elrendelése iránti kérelem esetén konkrétan előírja, hogy a kérelem bíróságra való érkezését követően a bíróságnak milyen teendői vannak, ezek ismertetve lettek a hiánypótlás alcím alatt.
Amennyiben a kérelem nem szorul hiánypótlásra és érdemi vizsgálat nélküli visszautasításának sincs helye, a végrehajtható okiratot ki kell állítani, vagyis megtörténik a végrehajtás elrendelése.
Egyéb kérelmek esetén is a bíróságnak ugyanezen szempontok alapján kell a vizsgálatot elvégeznie. Ekörben figyelemmel kell lennie arra is, hogy nem áll-e fenn a Pp. 176. §-ba foglalt, a kérelem visszautasítására alapot adó ok.
A végrehajtási eljárásban a leggyakrabban a következő visszautasítási okok szoktak előfordulni:
- a kérelmező a kérelem benyújtására jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja (például végrehajtási kifogásnál a 15 napos szubjektív, avagy a 3 hónapos objektív határidőt),
- a kérelmező nem csatolja a Pp. 171. §-ában, illetve törvényben előírt egyéb kötelező mellékleteket (például a meghatalmazást),
- illetékköteles kérelem esetén a jogi képviselővel eljáró kérelmező nem fizette meg a kérelemben megjelölt pertárgy értékének megfelelő összegű, vagy a jogszabályban meghatározott tételes eljárási illetéket, valamint költségkedvezmény iránti kérelmet, illetve jogszabályon alapuló költségkedvezményre történő hivatkozást sem terjesztett elő.
Ezen okok fennállása esetén hiánypótlási felhívás mellőzésével vissza kell utasítani a bíróságra érkezett kérelmet.
A Vht. 12. § (2) bekezdése a végrehajtás elrendelése iránti kérelem alapján teendő intézkedéseknél külön nevesíti az áttétel lehetőségét. Általánosságban elmondható, hogy valamennyi bíróságra érkező kérelem esetén a bíróságnak vizsgálnia azt, hogy rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel a kérelem elbírálására.
- 98/99 -
Végrehajtás során aggályos lehet a Pp. 174. § (2) bekezdésének az alkalmazása. Ugyanis ezen rendelkezés kimondja, hogy a bíróság az alperesnek megküldött áttételt elrendelő végzéshez csatolja a keresetlevelet, kivéve, ha az a részére korábban megküldésre került. Végrehajtási lap esetén álláspontom szerint ellentétes lenne a végrehajtás céljával, ha a végrehajtási lapot és az áttételről szóló végzést az adósnak is megküldené a bíróság, mivel így tudomást szerezne a végrehajtást kérő kérelméről. Nem véletlen, hogy a bíróság a végrehajtási lapot elrendeléskor nem adhatja ki az adósnak, ugyanis ebben az esetben fennállna a veszélye annak, hogy az adós a végrehajtás alá vonható vagyonát elrejti.
A végrehajtás megszüntetése a Vht. 55-56. §-ai alapján lehetséges, ezért a Pp. 240-243. §-aiban foglalt, az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók.
A Vht. fenti törvényhelyei azokat az eseteket szabályozzák, amikor a végrehajtási eljárásban, mint nemperes eljárásban szüntetik meg, vagy korlátozzák a végrehajtást. A végrehajtási eljárás megszüntetése és korlátozása egyébként a Pp. 528. §-a alapján indított perben lehetséges.
Megjegyzendő, hogy a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp. törvényi szintre emelte azon bírósági gyakorlatot, mely szerint az adós által előterjesztett végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti kérelem esetén végrehajtási nemperes eljárás keretében felhívást kell intézni a végrehajtást kérő felé az esetleges hozzájáruló nyilatkozatának beszerzése végett. Ennek eredménytelensége esetén kerülhet sor végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per kezdeményezésére, melynél nóvum, hogy korlátozásra csak akkor van lehetőség, ha a kereseti kérelem azt kifejezetten tartalmazza.[6]
A szabad bizonyítás elvéből kiindulva, bármilyen jogilag megengedett bizonyítási eszköz igénybe vehető a végrehajtási eljárásban is. A bizonyítási teher a Pp. szabályai szerint alakul, vagyis annak a félnek kell az állításait igazolnia, vagy bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A feleknek a kérelmeiket meg kell indokolniuk és azokat tényekkel és adatokkal alá kell támasztaniuk.
Mivel a végrehajtási eljárás nemperes eljárás, ezért elsősorban az okirati bizonyításnak van jelentősége. A felek által csatolt okiratok hitelt érdemlőségéhez szükséges, hogy azokat a Pp. 323. §-a szerinti közokirati vagy a Pp. 325. §-ában meghatározott teljes bizonyító erejű magánokirati formában csatolja az a fél vagy érdekelt, aki arra hivatkozik.
Az okirat mellett a másik gyakran előforduló bizonyítási eszköz a szakértői vélemény. A Vht. 140. § (7) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha a végrehajtás során lefoglalt ingatlan becsértékét kifogással támadják, akkor
- 99/100 -
a bíróság szükség esetén a becsértéket szakértő közreműködésével állapítja meg. A szakértő kirendelésénél a Pp. rendelkezései irányadók. A végrehajtó az ingóság értékének meghatározásakor szükség esetén a Vht. 97. § (3) bekezdése alapján szakértő-becsüst vehet igénybe.
A Pp. határozatokra vonatkozó rendelkezései a végrehajtási eljárás során a bírósági határozatokkal kapcsolatban jöhetnek szóba. Mivel a végrehajtási eljárás nemperes eljárás, ezért a bíróság kizárólag végzést hozhat az egyes kérelmek, indítványok elbírálása során. A fellebbezhető végzéseket minden esetben indokolni kell, azon végzéseket, melyek ellen nincs helye fellebbezésnek (például költségmentességet engedélyező végzés), nem szükséges indokolni.
A Pp. 357. §-a alapján a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta a határozat kihirdetésétől, ennek hiányában a közlésétől kezdve kötve van. A bíróság nincs kötve a pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet visszautasító vagy elutasító végzéshez, az olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, csak annak jogerőre emelkedése előtt változtathat meg. Ez a rendelkezés irányadó a végrehajtási eljárásban is.
A végrehajtó eljárása a bíróság eljárásával azonos, azonban a végrehajtó a végrehajtási eljárás során határozatot nem hozhat, hanem jegyzőkönyvet készít a Vht. 35. §-a alapján.
A törvény negyedik részében a jogalkotó a végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatokat gyűjtötte össze. A Vht. negyedik részében található jogorvoslati intézmények mellett az arra jogosultak a Pp. XXV. fejezetében szabályozott végrehajtási perek indításával is elháríthatják az őket ért jog- és érdeksérelmet. Az eljárásjogi szabályok különösen nagy hangsúlyt fektetnek a végrehajtási nemperes eljárásban igénybe vehető jogorvoslati szabályok és a Pp. perszabályainak elhatárolására, a jogorvoslati lehetőségek közötti azonosságok és különbségek dogmatikai kidolgozására. Különösen élesek a jogorvoslatok igénybevételét szabályozó eltérések az azonos célú vagy azonos rendeltetésű jogorvoslati intézmények között. Így a Pp. 528. §-a alapján megindítható végrehajtás korlátozása és megszüntetése iránti per csak szubszidiárius lehetőség, megindítása csak akkor lehetséges, ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a Vht. saját szabályai alapján nincs mód.
A Vht. saját, sui generis jogorvoslati intézményei két csoportra oszthatók. Az első csoportot a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatok köre képezi, a másodikat pedig a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos sajátos jogorvoslati intézmények rendszere.
A Vht. nemperes eljárásban szabályozott sui generis jogorvoslati intézményei részben önálló jogorvoslati intézmények, részben a Pp. szabályai szerint alkalmazandók. A végrehajtási lap visszavonása például csak a Vht.-
- 100/101 -
ban szabályozott intézmény - ezért ezzel kapcsolatban a Pp. alkalmazása nem, vagy csak a Vht. 224. §-a szerinti felhatalmazás alapján jöhet szóba -, ugyanakkor a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos felülvizsgálatra a Pp. szabályai megfelelő módon (lényegileg teljes egészében) irányadók.
A jogorvoslatok szabályozásának alapkérdése az, hogy ki, milyen jog- és érdeksérelemre hivatkozva veheti igénybe az adott jogorvoslati eljárást. A Vht. rendkívül összetett, ugyanakkor máshol, így a Pp.-ben nem ismert fellebbezési alanyokról rendelkezik, mint például a végrehajtó.
A Vht. a jogorvoslatok halasztó hatályával kapcsolatban kimondja, hogy a bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik, vagy a jogorvoslat a rendőrség közreműködésének elrendelésével függ össze. A végrehajtó és a rendőrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya.
A Vht. 211. § (1) és (2) bekezdései szerint, ha a bíróság a végrehajtási lapot a törvény megsértésével állította ki, a végrehajtási lapot vissza kell vonni, ha pedig az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot törölni kell. Ezen jogorvoslati eszközök a Vht.-ban sui generis intézmények. Ugyanakkor az ilyen tárgyú kérelmek intézése során sem nélkülözhetetlen a Pp. ismerete. Ugyanis amennyiben a bíróság a végrehajtási lap visszavonása tárgyában rendelkezett, fellebbezhető végzésében az összegszerűség megjelölése nélkül határoznia kell a Pp. szabályai alapján arról, hogy melyik fél köteles viselni a végrehajtási költségeket.[7]
A végrehajtás elrendelésével kapcsolatban fellebbezést főszabály szerint akkor lehet előterjeszteni, ha a bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el. Végzéssel rendeli el a bíróság a végrehajtást, ha átutalási végzést bocsát ki vagy közvetlen bírósági letiltó végzést hoz. Ugyancsak végzéssel rendeli el a bíróság a biztosítási intézkedés végrehajtását és a bűnügyi zárlat foganatosítását. Fellebbezésnek van helye akkor is, ha a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtható okiratot a kérelemtől eltérő módon állítja ki, és az eltérésről végzést hoz. Továbbá fellebbezésnek van helye a végrehajtható okirat kiállítását megtagadó végzés ellen is, e döntés meghozatalára akkor kerül sor, ha a bíróság a végrehajtási kérelmet, mint teljesen alaptalant tagadja meg.
A fellebbezésre vonatkozó rendelkezések tekintetében a Pp. XXVII. fejezete irányadó, mivel a Pp. rendelkezik a fellebbezés előterjesztéséről, annak határidejéről, tartalmi követelményeiről, visszautasításának lehetőségéről, a
- 101/102 -
másodfokra történő felterjesztése kapcsán a bíróságra háruló teendőkről.
A fentiek alapján a Pp. 365. § (6) bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap.
A tartalmi követelményeket illetően a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és határozott kérelmet kell előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy a végzés kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül, továbbá elő kell adni a fellebbezés indokait.
Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött. A felülvizsgálati kérelem benyújtására és elbírálására a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó XXIX. fejezetének rendelkezései megfelelően irányadók.
A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
A Vht. kifejezetten megmondja, hogy a Pp. szabályai a végrehajtási kifogások kapcsán mely jogintézményekkel kapcsolatban alkalmazhatók. Ugyanis a Vht. 217. § (3) bekezdése szerint a kifogásra a Pp. perindításra vonatkozó rendelkezései közül az áttételre, a visszautasításra és az elutasításra, valamint a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartására vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók. A bíróság a kifogást nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 8 munkanapon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye áttételének vagy visszautasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi.
Továbbá a jogalkotó a Pp.-re még a pénzbírsággal kapcsolatban utal vissza a Vht. 217. § (5) bekezdésében. E szerint, ha a kifogás elkésett, nem tartalmazza a miniszteri rendeletben meghatározott szakértői díjelőleg letétbe helyezéséről szóló igazolást, vagy olyan intézkedés ellen irányul, amely nyilvánvalóan nem lényegesen jogszabálysértő továbbá, ha a kifogást az előterjesztő felhívás ellenére hiányosan adja be, a bíróság a kifogást hivatalból elutasítja. Azt, aki a kifogást elutasító végzés ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (Pp. 166. §) sújthatja.
A bíróság csak végrehajtási kifogás előterjesztése esetén járhat el. A Vht. - hasonlóan a Pp. 110. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéshez - kimondja,
- 102/103 -
hogy a bíróság a végrehajtási kifogásról a kifogásban foglalt kérelem keretei között dönt.
A Vht. 218. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak a végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye. A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban előterjesztett fellebbezésre a végrehajtási eljárás elrendelésekor előterjesztett fellebbezésnél előadottak irányadók.
A kijavítás és a kiegészítés jogintézménye az eljárás bármely szakaszában igénybe vehető jogorvoslatok. A Vht. 224. §-a szerint a végrehajtható okiratok és a végrehajtás során hozott bírósági határozatok kijavítására és kiegészítésére a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A végrehajtó kérelemre vagy hivatalból saját hatáskörben kijavíthatja, illetve kiegészítheti az általa készített jegyzőkönyvet. A kijavításról és a kiegészítésről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít, amelyet a feleknek kézbesít.
Tanulmányomban bemutatni kívántam azt, hogy a Pp. egyes rendelkezései miként alkalmazhatók a bírósági végrehajtásban, mint nemperes eljárásban. Megemlítendő, hogy a Vht. szabályai szorosan kapcsolódnak még a végrehajtási perek Pp. XL. fejezetében található rendelkezéseihez, de vizsgálódásomnak ez nem képezte tárgyát. A dolgozatomban a Vht. háttérnormájaként alkalmazandó polgári perjogi szabályokat már a 2018. január 1. napján hatályba lépett új Polgári perrendtartásból merítettem, hangsúlyozva ezzel a másodlagos jogforrás ismeretének fontosságát. ■
JEGYZETEK
[1] dr. Kormos Eszter: Alapelvek a bírósági végrehajtásban, PhD értekezés, Miskolc 2002, 31. o., In.: https://docplayer.hu/427336-Dr-kormos-erzsebet-alapelvek-a-birosagi-vegrehajtasi-eljaras-ban-phd-ertekezes-miskolc-2002.html, (megtekintve: 2020. 11.15.)
[2] Gyüre Péter: A bírósági végrehajtás elrendelésére vonatkozó általános szabályok figyelemmel a szubszidiárius jelleggel alkalmazandó új polgári perrendtartás rendelkezéseire, In.: Eljárásjogi Szemle, 2018. évfolyam, 2018/1. szám, 4. o.
[3] Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényhez, magyarázat a Vht. 9. §-hoz
[4] dr. Hegyi Áron: A polgári perrendtartás alkalmazása a bírósági végrehajtás során, Málta 2016. 10. 05. In.: Jogi fórum, http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/hegyi_aron_a_pp_alkalmazasa_birosa-gi_vegrehajtas_soran%5bjogi_forum%5d.pdf (megtekintve: 2020. 11.15.) 8-9. o.
[5] dr. Károlyi Milán: A polgári perrendtartás alkalmazása a bírósági végrehajtás során, Nagykanizsa, 2016. január 27., In.: Jogi Fórum, https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/karolyi_milan_a_hatterjogszabaly_hatterjogszabalya%5bjogi_forum%5d.pdf (megtekintve: 2020. 11.15.) 20. o.
[6] Gyüre. i. m. 8. o.
[7] Gyüre: i. m. 9. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Kaposvári Törvényszék.
Visszaugrás
