Az Európai Unió Alapító Szerződését módosító Amszterdami Szerződés (1997) a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés terén mérföldkövet jelent. Az Amszterdami Szerződésben az EU célul tűzte ki a szabadság, biztonság és igazságosság térségének (area of freedom, security and justice) kialakítását, különösen nagy hangsúlyt fektetve a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre (judicial cooperation in civil matters). Megfogalmazta az európai igazságszolgáltatási térség fogalmát, amely már önmagában feltételezi a nemzeti jogszabályok közelítésének szükségességét az érintett területeken.
Az Amszterdami Szerződéssel módosított Római Szerződés 65. cikke a határon átnyúló ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés zavartalan működése érdekében konkrét jogharmonizációs kötelezettséget írt elő, mind a polgári anyagi jog, mind a polgári eljárásjog terén. A Tanács 2002-ben fogadta el arról a keretprogramról szóló EK-Rendeletet, amely - egyebek mellett - tartalmaz egy pontos jogalkotási tervet a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés megvalósítása érdekében.1 Ezen a területen az elmúlt négy évben hat rendelet, egy irányelv, egy határozat és egy nemzetközi szerződés került elfogadásra a tagállamok részéről.2
Ha áttekintjük ennek a dinamikus legiszlatórius tevékenységnek a kiemelt témáit, szembetűnő, hogy azok között több is kifejezetten családjogi vonatkozású.
1998. május 28-án írták alá a tagállamok az Egyezményt a joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról házassági ügyekben,3 melyet a perjogi szakirodalom - az 1968-as Brüsszeli Egyezmény tárgya és szerkezete miatti hasonlóság okán - Brüsszel II.-nek nevezett el. Ez a nemzetközi szerződés azonban nem lépett hatályba, mert az Amszterdami Szerződés hatálybalépése4 után kívánatossá vált, hogy a megváltozott jogalkotási metódusra tekintettel5 felváltsa egy kötelező és közvetlenül alkalmazandó közösségi norma. Ez lett az 1347/2000. EK Tanács Rendelet,6 amely lényegében átvette az Egyezmény struktúráját és rendelkezéseit. Ez a norma a házasság felbontásával, a különéléssel ill. a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárásokra korlátozódott, és csak annyiban terjedt ki a házastársak gyermekei feletti szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekre, ha azok a házassági perhez kapcsolódtak.
2000. július 3-án Franciaország javaslatot terjesztett elő e Rendelet módosítására, amely kiterjesztette volna a Rendelet tárgyi hatályát a szülői felelősséggel kapcsolatos valamennyi döntésre. A "French initiative on rights of access to children" címet viselő kezdeményezés7 célja az volt, hogy az 1347/2000. Rendelet által felállított egységes joghatósági rendszert, és a közös elismerési és végrehajtási szabályokat a szülői felügyelettel kapcsolatos olyan esetekre is kiterjessze, amikor a szülői felügyelettel kapcsolatos jogvita nem kapcsolódik a házassági perhez, attól függetlenül merül fel.
Ez a kezdeményezés vezetett a 2001-ben hatályba lépett Rendelet módosításához, a 2201/2003. számú EK-Rendelet elfogadásához, amely egy kibővített alkalmazási területen 2004. augusztus 1-jén váltja fel a korábbi Brüsszel II. Rendeletet.
Emellett 2003-ban írták alá az Unió tagállamai a hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében elfogadott egyik utolsó multilaterális szerződést, az 1996-os Hágai Egyezményt a joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról a szülői felelősség és a gyermekek érdekében elrendelhető intézkedések tárgyában.8, 9
A fenti tények ismeretében érdemes egyrészről azzal a kérdéssel foglalkoznunk, hogy vajon miért állnak az uniós jogalkotás érdeklődésének homlokterében a személyi állapottal kapcsolatos jogviszonyok, másrészről milyen szintű és milyen területekre kiterjedő jogegységesítést valósítanak meg a fent nevezett jogforrások a családjog területén.
Alegria Borrás professzor szerint - aki az 1998-as Egyezményhez magyarázó jelentést készített - "az európai integráció már régen nem tekinthető tisztán gazdasági ügynek, az egyre fokozódó, mélyreható hatást gyakorol az európai polgárok életére, akik nehezen értik meg azt, hogy a családjogi ügyeik terén egyre gyakrabban szembesülnek jogi problémákkal, miközben pl. a tulajdonjog terén óriási haladás történt. A családjogi kérdésekkel, mint az európai integráció sajátos jelenségével kell szembenézni."10 Ha az 1998 óta eltelt évek családjogi jogalkotásának eredményeit nézzük, az idő őt igazolta.
A Rendelet - függetlenül az eljáró bírósági természetétől - olyan polgári eljárások során alkalmazható, amelyek tárgya a házasság felbontása, különélés, a házasság érvénytelenítése, a szülői felügyelet gyakorlása, átruházása, korlátozása és megszüntetése.11
A Rendelet nem alkalmazható:
- apaság, anyaság megállapítása iránti perekben (szülő-gyermek közötti jogviszony létrehozására),
- örökbefogadás tárgyában való döntésekre, örökbefogadás felbontására,
- a gyermek tartásával kapcsolatos eljárásokra,
- a gyermek nevének meghatározására.12
A Rendelet a gyermekelhelyezés fogalmát nem a magyar jogászok által ismert értelemben használja. A Csjt. 72/A. §-ában meghatározott gyermekelhelyezés kérdése a Rendelet szerint a szülői felügyeleti jogok gyakorlása körében kerül rendezésre, a gyermek elhelyezése (placement of the child) csak a szülőkön kívül álló, vagy intézeti elhelyezésre használt fogalom.
A Rendelet értelmező rendelkezései (2. cikk) alatt pontosan meghatározza, hogy milyen tartalommal használja a "right of custody" azaz a felügyelethez való jog fogalmát, amely a gyermekkel való törődés (nevelés, gondozás) jogát és kötelezettségét jelenti, és amelynek lényeges eleme a gyermek tartózkodási helyének meghatározása. A "right of access" a gyermekhez való "hozzáférés", a láthatás joga, amely különösen magában foglalja azt a jogot, hogy a szülő a szokásos tartózkodási helyétől (lakóhelyétől) eltérő helyre vihesse a gyermeket korlátozott időre (pl. kapcsolattartás, láthatás céljából).13 A Rendelet által használt "parental responsibility" magyarra szülői felelősségként fordítható, de a magyarázatból kiderül, hogy az lényegében megegyezik a magyar szülői felügyelet tartalmával, és magában foglalja az előzőekben definiált fogalmakat is.
Házassági perekben az eljáró bíróság joghatóságát a házastársak szokásos tartózkodási helye éppúgy megalapozza, mint azok utolsó szokásos tartózkodási helye - ha az egyikük még mindig ott tartózkodik -, avagy az alperes tartózkodási helye. Közös kérelem esetén annak az államnak a bíróságai is joghatósággal rendelkeznek, ahol a házastársak egyikének van a szokásos tartózkodási helye.
A Rendelet szerint a kérelmező akkor rendelkezik az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, ha közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően minimuim 1 évig ott tartózkodott, vagy 6 hónapig tartózkodott ott, de az eljáró bíróság tagállamának állampolgára.14 A joghatósággal rendelkező bíróság a viszontkereset elbírálására is joghatósággal rendelkezik. A fenti rendelkezések sérelme nélkül, annak az államnak a bírósága, amelyik a különélésről rendelkezett, joghatósággal rendelkezik ennek a határozatnak a házasság felbontásává történő változtatására is, ha ezt az adott állam joga megengedi.15
A 6. cikk megállapítja a fenti joghatósági okok kizárólagos jellegét, ha a házastárs szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik valamely tagállam területén, vagy valamely tagállam állampolgára. Ebben az esetben, más tagállamban csak a fent ismertetett joghatósági szabályoknak megfelelően, azokkal összhangban perelhető. Ezzel, a Rendelet, a 44/2001. Tanács Rendelethez hasonlóan ún. zárt joghatósági rendszert hoz létre. Ha azonban a fenti szabályok alapján egyetlen állam bírósága sem rendelkezne joghatósággal, a joghatóságát minden állam saját belső joga alapján állapítja meg.16
A Rendelet 8. cikke értelmében annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben, amelynek területén a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, az eljárás megindító kérelem benyújtásakor (általános joghatóság). A Rendelet alkotói szerint ez a kapcsolóelv szolgálja legjobban a gyermek érdekét.
A Rendelet emellett számos különös joghatósági szabályt is felállít. Ilyen pl. a gyermek korábbi tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságának fenntartása (9. cikk). Erre akkor kerülhet sor, ha a gyermek jogszerűen egyik tagállamból a másikba lép át (költözik), és ott új tartózkodási helye lesz. Ebben az esetben a gyermek korábbi tartózkodási helye szerinti bíróság joghatósága megmarad az átlépéstől számított 3 hónapig, abból a célból, hogy megváltoztathassa a kapcsolattartás tárgyában korábban ott hozott határozatot, abban az esetben, ha a szülői felügyelet gyakorlására feljogosított szülő szokásos tartózkodási helye továbbra is abban a tagállamban van, ahol a gyermek korábbi tartózkodási helye.
A szülői felügyelet gyakorlására feljogosított szülő jogainak védelmét és a gyermek visszavitelének hatékonyabbá tételét mindenekelőtt azok a szakaszok biztosítják, amelyekben a gyermek elhelyezésének jogellenes megváltoztatása esetére állapítanak meg részletes joghatósági szabályokat. (10-11. cikk) A Rendelet ebben a részében minden szakaszában visszautal az 1980-as Hágai Egyezmény17 rendelkezéseire, a Rendelet eljárási szabályait az Egyezménnyel összhangban kell alkalmazni.
A Rendelet tartalmazza a követendő eljárási szabályokat párhuzamos eljárások esetére, amikor a házastársak ugyanabból a ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt indítanak pert különböző tagállamok bíróságai előtt, vagy ha ugyanazon gyermekre vonatkozóan indul ugyanolyan tárgyú per különböző államok bíróságai előtt.
A Rendelet e tekintetben az elsőként megkeresett bíróság számára biztosít prioritást azzal, hogy a másodikként megkeresett bíróságnak az előtte folyamatban levő pert hivatalból mindaddig fel kell függesztenie, amíg az elsőként megkeresett bíróság joghatósága bizonyossá nem válik. Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság a joghatóságát megállapítja, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát. (19. cikk)
A perfüggőség beálltának értelmezése, és annak eljárási következményei komoly értelmezési problémákat vetettek fel az 1973-ban hatályba lépett Brüsszeli Egyezmény vonatkozásában is,18 mégpedig annak az időpontnak a tisztázása tekintetében, amikortól az eljárás egy tagállamban megindítottnak tekintendő. Ezen a bizonytalanságon segített a Brüsszeli Egyezményt felváltó 44/2001. EK Tanácsi Rendelet, amelyben az eljárás megindításának időpontja autonóm meghatározásra került. Ezt vette át a Brüsszel II. Rendelet is. Eszerint az eljárás megindítottnak tekintendő, az eljárást megindító okirat, illetve azzal egyenértékű okirat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, amennyiben a felperes ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét [16. cikk 1. a)].
A 2002. december 19-én elfogadott uniós Tanácsi Határozat19 felhatalmazta a tagállamokat, hogy a Közösség érdekében írják alá az 1996-ban, a szülői felelősség és a gyermekek védelme érdekében elrendelhető intézkedések tárgyában Hágában elfogadott egyezményt. E figyelemfelhívás indoka az volt, hogy a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretei között 1996. október 19-én elfogadott egyezmény hatálybalépése az Unió területén a tagállami aláírások hiánya miatt bizonytalanná vált. A Tanács azonban úgy vélte, hogy az Egyezmény nagy mértékben hozzájárul a gyermekek nemzetközi szintű védelméhez, éppen ezért kívánatos, hogy rendelkezései minél hamarabb alkalmazhatóak legyenek. Ennek érdekében a Határozat 2003. június 1-jéig adott haladékot az egyes tagállamok számára, hogy az Egyezmény aláírásához szükséges intézkedéseket megtegyék. A tagállamok 2003. április 1-jén írták alá a nemzetközi szerződést.
Az Egyezmény joghatósági szabályai számos ponton egybevágnak a Brüsszel II. Rendelet korábbiakban elemzett rendelkezéseivel, csak az Egyezmény tárgya tér el attól, illetve az eljárási szabályok mellett ez, az alkalmazandó jogra nézve is tartalmaz előírásokat.
Az Egyezmény meghatározza azt az Államot, amely joghatósággal rendelkezik a gyermek személyének és vagyonának védelme érdekében szükséges intézkedések megtételére, meghatározza azt, hogy az intézkedésre, ill. a szülői felelősséggel kapcsolatos kérdésekre melyik állam anyagi jogát kell alkalmaznia, és biztosítja az elrendelt intézkedések elismerését és végrehajtását valamennyi Szerződő Államban. (1. cikk)
Ebben az Egyezményben került először meghatározásra a szülői felelősség fogalma (ezt vette át lényegében a Brüsszel II. Rendelet is), nem kevés politikai és jogi csatározást követően.20 Eszerint: a szülői felelősség magában foglalja a szülői hatalmat, vagy más azzal analóg kapcsolatot, amely meghatározza a szülő jogait, hatalmát és kötelességeit, törvényes képviseletet vagy gyámságot a gyermek személyét, ill. vagyonát illetően. Az Egyezmény a 18. életévüket be nem töltött gyermekek vonatkozásában alkalmazható.
Az Egyezmény meghatározza azt az alkalmazási területet, amelyre vonatkozóan a szükséges intézkedések elrendelhetők, és azt, amelyre nem vonatkozik. Ez teljes mértékben megegyezik a Brüsszel II. Egyezmény alkalmazási területével a szülői felelősséggel kapcsolatos esetekben.
Jelen Egyezmény szerint is a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal a szükséges intézkedések elrendelésére. Ha a gyermek tartózkodási helye változik, az új szokásos tartózkodási helye szerinti bíróságnak lesz joghatósága. Az Egyezmény is alkalmazza a gyermek jogellenes elvitele, visszatartása esetére alkalmazható - korábbiakban ismertetett - speciális joghatósági szabályokat (7. cikk), kivételes esetekben a joghatóság "áttételét" is lehetővé teszi (8-9. cikk) és alkalmazza a joghatóság kiterjesztésének szabályait is.
Emellett megállapít egy különös joghatósági okot arra az esetre, ha a gyermek védelme érdekében sürgősen intézkedni kell: ekkor bármely Szerződő Állam hatóságai, amelynek területén a gyermek, vagy a gyermekhez tartozó vagyontárgy található, joghatósággal rendelkeznek a védelem biztosítása érdekében szükséges sürgős intézkedések megtételére. Ebben az esetben azonban, amint lehetséges, az ügyet át kell tenni ahhoz a bírósághoz, amely az Egyezmény szabályai szerint joghatósággal rendelkezik, és ez bíróság fog dönteni az intézkedés sorsáról, ill. az egyéb szükséges intézkedések megtételéről.
Az Egyezmény egyértelműen megállapítja, hogy az előzőek szerint elrendelt intézkedések ideiglenes jellegűek, és területi hatályuk a kérdéses Állam területére korlátozódik, amennyiben az így hozott intézkedések összeegyeztethetetlenek a joghatósággal rendelkező állam által elrendelt intézkedésekkel. (12. cikk)
Az Egyezmény III. fejezete határozza meg az eljárás során alkalmazandó jogot. A joghatósággal rendelkező Szerződő Állam eljárása során saját jogát alkalmazza. Ha a gyermek személyének, vagy vagyonának védelme ezt megkívánja, a joghatósággal rendelkező állam kivételesen alkalmazhatja, vagy figyelembe veheti más állam anyagi jogát is, amelyhez az ügyet lényeges kapcsolat fűzi.
A szülői felügyelet gyakorlására annak az államnak a joga az irányadó, ahol a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Ha a gyermek szokásos tartózkodási helye változik, akkor az új tartózkodási helye szerinti államnak a joga.
Az Egyezmény is tartalmazza egy Szerződő Államban elrendelt intézkedések másik államban történő elismerésének és végrehajtásának szabályait, az elismerés megtagadásának esetköreit. Minthogy ez utóbbiak számos ponton eltérnek, mind a Brüsszel I., mind a Brüsszel II. Rendeletek elismerés megtagadási okaitól, ezeket részletesen ismertetem.
Az Egyezmény főszabályként rögzíti, hogy valamely Szerződő Állam hatóságai által hozott intézkedéseket valamennyi Szerződő Államban annak hatályos szabályai szerint el kell ismerni.
Az elismerést akkor lehet megtagadni, ha:
a) nem az Egyezmény joghatósági szabályai szerinti jogosult hatóság rendelte el az intézkedéseket,
b) az elrendelt intézkedést - a sürgősség esetét kivéve - olyan eljárás során hozták, ahol a gyermek számára nem biztosították a meghallgatás lehetőségét, megsértve ezzel annak az államnak az alapvető eljárási alapelveit, amelyben az intézkedés elismerését kérik,
c) azt olyan személy kéri, aki azt állítja, hogy az elrendelt intézkedés sérti a szülői felügyeleti jogát és - a sürgősség esetét kivéve - ennek a személynek az eljárás során nem biztosították a meghallgatás lehetőségét,
d) az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak az államnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik, és ez a döntés szolgálja legjobban a gyermek érdekét is,
e) az intézkedés összeegyeztethetetlen olyan nem Szerződő Állam által hozott intézkedéssel, amelybe a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban az államban, ahol azt kérik. (23. cikk)
A Rendelet III. fejezetének 21. cikke szerint valamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni. Vagyis hasonlóan a 44/2001. Rendelethez, lényegében automatikus elismerésről beszélhetünk, és csak a nemzetközi magánjogból jól ismert okokból tagadható meg kivételesen a határozat elismerése.
A Rendelet külön tartalmazza a házassági ügyekben hozott határozatok elismerés megtagadási okait (22. cikk), és a szülői felügyelettel kapcsolatban született határozatok elismerése megtagadásának okait (23. cikk). Ezen okok között még mindig szerepel mindkét területen a közrendi klauzula, melynek értelmében az elismerést meg kell tagadni, ha az ilyen határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben az elismerést kérik. Svédországban pl. általánosan elfogadott, hogy azok a külföldön hozott határozatok, amelyek a vétkességi elvet alkalmazzák a házasság felbontásakor, nyilvánvalóan ellentétesek a svéd közrenddel, és nem ismerhetők el.21
Az elismerés megtagadásának egyéb okai között szerepel a fair eljárás követelményével ellentétesen lefolytatott eljárás, amikor pl. - a sürgősség esetét kivéve - nem biztosítják a gyermek meghallgatásának lehetőségét, ill. az elismerni kért határozat res iudicata-ba ütközik [22. cikk c), d) és a 23. cikk e), f) pontjai].
A határozat származási helye szerinti állam joghatóságát más tagállam nem vizsgálhatja felül. (24. cikk)
A Rendelet rendezi az alkalmazandó jog eltéréseiből eredő esetleges konfliktusokat is, mely szerint a határozat elismerése nem tagadható meg azon az alapon, hogy annak a tagállamnak a joga, amelyben az elismerést kérik, azonos tényállás mellett nem tenné lehetővé a házasság felbontását, a különélést, ill. a házasság érvénytelenítését. A Rendelet emellett rögzíti az érdemi felülvizsgálat tilalmát (26. cikk).
A határozatok végrehajthatóvá nyilvánításának eljárásjogi megoldásai egyértelműen az 1968-as Brüsszeli Egyezményen alapulnak. A szülői felügyelet gyakorlására valamely tagállamban hozott határozatok akkor hajthatók végre egy másik tagállamban, ha azt ott, bármely érdekelt kérelmére végrehajthatóvá nyilvánították. (28. cikk) Vannak azonban olyan határozatok, amelyek esetében nincs szükség a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatására. Ezek, a kapcsolattartás és a gyermek visszavitele tárgyában hozott határozatok (41-42. cikk), amelyek esetében elegendő az, ha a határozat származási helye szerinti állam bírósága egy tanúsítványt vezet a határozatra, így azok más tagállamban külön eljárás lefolytatása, és az elismerés megtagadható-ságának lehetővé tétele nélkül hajthatók végre. Ehhez természetszerűleg megfelelő eljárási garanciák mellett kell lefolytatni az eljárást a végrehajtandó határozat származási helye szerinti államban. [41. cikk 2. a)-c); 42. cikk 2. a)-c) pontjai]
Jelen tanulmányban csak a családjog területét érintő közösségi jogalkotást tekintettem át vázlatosan, mindenekelőtt eljárásjogi szemszögből, inkább csak a figyelemfelhívás céljából. A polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés területét érintő uniós jogalkotás üteme azonban nem lassul, újabb és újabb Rendelet-javaslatok, előkészítő tanulmányok (Zöld Könyvek) látnak napvilágot a polgári anyagi- és eljárásjog területén egyaránt. 2004. március 19-én fogadta el a Bizottság az európai fizetési meghagyásra vonatkozó Rendelet-javaslatot, előkészületben van az öröklési eljárásra vonatkozó Brüsszel III. Rendelet megalkotása, és további jogalkotói lépésekre számíthatunk a családjogi jogviszonyok területén is, elsősorban a házassághoz kapcsolódó vagyonjogi ügyekben. ■
JEGYZETEK
* Ez a tanulmány az OTKA F 043352 számú kutatási szerződésének keretei között készült.
1 743/2002. Council Regulation establishing a general Community framework of activities to facilitate the implementation of judicial cooperation in civil matters, Forrás: www.europa.eu.int EurLex Doc. 32002R0743
2 1346/2000. Tanács Rendelet a fizetésképtelenségi eljárásról, hatályba lépett: 2002. május 31-én; 1347/2000. Tanács Rendelet a joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról házassági ügyekben és mindkét házastársnak a gyermekek szülői felügyeletével kapcsolatos ügyekben (Brüsszel II.), hatályba lépett 2001. március 1-jén; 1348/2000. Tanács Rendelet a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről polgári és kereskedelmi ügyekben, 2001. május 31-én lépett hatályba; 44/2001. Tanács Rendelet a joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (Brüsszel I.), hatályba lépett 2002. március 1-jén; 1206/2001. Tanács Rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel terén történő bírósági együttműködésről, 2004. január 1-jétől lép hatályba.; 470/2001. EK Határozat a polgári és kereskedelmi ügyekben eljáró Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról, 2002. december 1-jén lépett hatályba; 8/2002. Tanácsi Irányelv az igazságszolgáltatáshoz történő hozzájutás (access to justice) megkönnyítéséről a határon átnyúló jogvitákban, az ilyen eljárásokban igénybe vehető jogi segítségnyújtás minimum eljárási szabályainak felállításával. A tagállamoknak 2004. november 30-ig kell az irányelv rendelkezéseivel összhangban álló nemzeti szabályaikat megalkotni; 2201/2003. Tanács Rendelet a joghatóságról a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról házassági ügyekben és a szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben - 2004. augusztus 1-jén váltja fel a Brüsz-szel I. Rendeletet; 1996. évi Hágai Egyezmény a joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben és a gyermekek érdekében elrendelhető intézkedések tárgyában.
3 Convention on Jurisdiction and Recognition and Enforcement of Judgments in matrimonial matters In: Official Journal of Europen Union, 1998. július 16. C221.
4 Az Amszterdami Szerződés 1999. május 1-jén lépett hatályba.
5 Az Amszterdami Szerződés hatálybalépése együtt járt a "polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés" harmadik pillérből az első pillérbe történő átemelésével, amely azt jelenti, hogy más döntéshozatali mechanizmusok alapján történhet ezen a területen is jogalkotás.
6 Council Regulation No 1347/2000 of May 2000 on jurisdiction and recognition and enforcement of judgments in matrimonial matters and in matters of parental responsibility, In: Official Journal 2000/06/30 p. 19-29.
7 Initiative of the French Republic with a view to adopting a Council Regulation on the mutual enforcement of judgments on rights of access to children, 32000Y0815(01); (2000/C 234/ 08) Forrás: www.europa.eu.int
8 Convention on jurisdiction, applicable law, recognition, enforcement and cooperation in respect of parental responsibility and measures for protection of children, In: Official Journal 2003. 02. 21. 3-13. o.
9 2004. április 14-ig 27 állam írta alá az 1996-os Hágai Egyezményt, közöttük Lengyelország, Csehország, Szlovákia, és a balti államok mindegyike. Az Egyezmény 2002. január 1-jén lépett hatályba. Magyarország mind a mai napig nem írta alá e szerződést. Forrás: www.hcch.net
10 Explanatory Report on Convention on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgments in matrimonial matters by Alegria Borrás, Professor of Private International Law, University of Barcelona, In: Official Journal, 1998. 07. 16. 27. o. A továbbiakban: Borrás jelentés.
11 Ez utóbbi alatt különösen a következők értendők:
- a szülői felügyelet gyakorlásához való jog, a kapcsolattartás
joga,
- gyámság, gondnokság és ehhez hasonló intézmények,
- a gyermek elhelyezése nevelőszülőknél, ill. intézetben,
- a gyermek védelme érdekében elrendelhető intézkedések, a gyermek tulajdonának megőrzése, kezelése céljából.
12 2201/2003. Tanács Rendelet a joghatóságról és határozatok elismeréséről és végrehajtásáról házassági ügyekben és szülői felügyelettel kapcsolatos ügyekben, 1. cikk. 32003R2201. www.europa.eu.int
13 Az 1980. évi Hágai Egyezmény 5. cikke szintén definiálja e két fogalmat, az elsőt "felügyeleti jogként", a másodikat "láthatási jogként" használja.
14 Ez az alternatív megoldás az 1998-as Egyezmény elfogadását megelőző politikai kompromisszum eredményeként született meg. E rövidebb tartózkodási idő igazolásának lehetőségével azt a házastársat "jutalmazzák", aki azért tér haza az állampolgársága szerinti államba (home state), hogy ott kezdeményezze a bontópert. Borrás jelentés 11-12. o.
15 2201/2003. Rendelet 3-5. Cikkei.
16 2201/2003. Rendelet 7. Cikk.
17 1980-as Hágai Egyezmény a Gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi aspektusairól (Civil Aspects of International Child Abduction). Az Egyezményt Magyarország az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel hirdette ki.
18 A perfüggőség nemzetközi vonatkozásaival kapcsolatban ld. részletesen: Wopera Zsuzsa: A perfüggőségről a bírósági joghatósági szabályok uniós egységesítése kapcsán c. tanulmányát. In: In memoriam Novotni Zoltán tanulmánykötet, Miskolc, Novotni Kiadó 2003. 269-281. o
19 2003/93. Council Decision authorising the Member States, in the interest of the Community, to sign the 1996 Hague Convention on jurisdiction, applicable law, recognition, enforcement and cooperation in respect of parental responsibility and measures for the protection of children. OJ 2003. 02. 21. 1-2. o.
20 Lásd erről részletesen a Borrás jelentést.
21 Maarit Jantera-Jareborg: Marriage Dissolutions is an Integrated Europe, In: Yearbook on Private International, Vol. I. 1999. Kluwer Law International, Swiss Institute of Comparative Law, 36. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wopera Zsuzsa, egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
