A végrehajtási eljárás sikeres lefolytatásához elengedhetetlen, hogy rendelkezésre álljanak bizonyos, az adósra vagy az adós vagyonára vonatkozó adatok, információk. Az alapvető adatok hiányában nehezen valósulhat meg a végrehajtási eljárás célja. Az egyes nemzeti jogrendszerek különböző megoldásokat dolgoztak ki az adósra és vagyonára vonatkozó információk beszerzésére. A végrehajtáshoz szükséges adatok beszerzése terén sajátos problémákat vet fel a külföldi határozatok végrehajtása, amikor az adós teljesítési kötelezettségét az egyik állam hatóságai írják elő, azonban a kötelezettnek a határozatot meghozó szerv államától különböző másik államban van végrehajtás alá vonható vagyontárgya. Ennek a kérdésnek a kezelése különösen fontos az Európai Unióban, ahol kiemelt cél az egységes európai igazságszolgáltatási térség létrehozása, a határozatok szabad áramlásának biztosítása. Mára egyértelműnek tűnik, hogy az Európai Unióban a végrehajtáshoz szükséges adatok beszerzése is olyan terület, ahol a nemzeti szabályozásokon túl közösségi szintű intézkedésekre is szükség lehet.
A sikeres végrehajtáshoz szükséges adatok beszerzésére a különböző jogrendszerek különféle megoldásokat dolgoztak ki.
A francia jogban például az adóst általában nem terheli olyan kötelezettség, hogy információkat tárjon fel a végrehajtási eljárás során. Itt a végrehajtó a végrehajtási eljárás felett törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészt keresheti meg, annak érdekében, hogy az ügyész tegyen lépéseket az adós lakóhelyének, munkáltatójának, bankszámláját vezető bankjának, illetve számlaszámának kiderítése érdekében.1
Finnországban 1997-ben jelentősen bővítették a végrehajtók lehetőségeit az adatokhoz való hozzáférés terén. Itt a végrehajtók állami hivatalnokok, és e minőségükből eredezteti a finn jog a különböző adatokhoz való hozzájutás jogát. A végrehajtók információkat kérhetnek - többek között - közhivataloktól, bankoktól és olyan személyektől, akik az adóssal szerződéses jogviszonyban állnak. Emellett az adós a végrehajtó felszólítására köteles megadni a végrehajtási eljárás sikeres lefolytatásához szükséges információkat.2
Dániában a végrehajtást foganatosító bíróság szükség esetén meghallgatást tarthat, ahol az adós köteles a szükséges információkat közölni a saját és családtagjai vagyoni helyzetéről. E tárgyban tett nyilatkozata valóságáért büntetőjogi felelősség terheli. Amennyiben a végrehajtásban közreműködő kerületi bíróság szükségesnek tartja a követelés érvényesítése végett kutathat az adós illetve lakóhelye után.3
Németországban elsősorban az ún. "eskü hatályával bíró nyilatkozat" szolgál az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyainak felderítésére. A ZPO rendelkezései szerint az adós a végrehajtást kérő indítványára köteles vagyonleltárt készíteni, amennyiben
- a lefoglalt vagyontárgyak nem fedezték teljes körűen a hitelező követelését,
- a hitelező valószínűsíti, hogy a követelése foglalás útján nem nyer teljes mértékben kielégítést,
- az adós lakásának, egyéb helyiségének átvizsgálását megakadályozta,
- a végrehajtó az adóst ismételten nem találta a lakásában, miután a végrehajtást legalább két héttel korábban közölte, kivéve, ha az adós távollétét megfelelően kimentette, és az okát valószínűsítette.
Az adós eskü hatályával bíró nyilatkozatában köteles megjelölni vagyontárgyait és harmadik személlyel szemben fennálló követeléseit, azok jogcímével és bizonyítékaival együtt. A vagyonjegyzékből ki kell derülnie, hogy
- a megelőző két évben az adós milyen visszterhes ügyleteket kötött a hozzá közelálló személyek javára valamint, hogy
- a megelőző négy évben az adós milyen - a szokásos mértékű ajándékozást meghaladó értékű - visszteher nélküli jogügyleteket kötött.
A foglalás alól mentes vagyontárgyakat nem kell a nyilatkozatban feltüntetni, kivéve, ha cserefoglalásnak lenne helye. Az adós jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában jelenti ki, hogy a listát a legjobb tudásának és lelkiismeretének megfelelően pontosan és teljeskörűen készítette el.4
Az adós jövedelmére vonatkozó információk beszerzésére a német bírósági végrehajtók egy további - nem túl hatékonynak tűnő - eszközt is igénybe vehetnek. Amennyiben a végrehajtó az adóst annak lakásában nem találja, és a foglalás nem foganatosítható, vagy a lefoglalt vagyontárgyak nem fedeznék teljes körűen a hitelező követelését, úgy a végrehajtó az adóssal egy háztartásban élő nagykorú személyeknek az adós munkaadójára vonatkozó kérdéseket tehet fel. A megkérdezett személyek válaszadásra nem kötelesek, és erre a végrehajtók kötelesek figyelmüket felhívni. A megszerzett információt a végrehajtó a hitelező rendelkezésére bocsátja5.
Ausztriában sokáig létezett az adósi vagyon felderítésére az ún. vagyonfelfedő eskü6. Ezt az intézményt 1991-ben reformálták meg, és így került szabályozásra az adós által elkészítendő vagyonjegyzék. Ausztriában7 is alapvetően a végrehajtást kérő kötelezettsége, hogy megjelölje az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyait, abban az esetben azonban, ha a hitelező követelése nem nyer kielégítést, az adós köteles vagyonjegyzékben tájékoztatást adni vagyoni viszonyairól.
Ha egy pénzkövetelés végrehajtása eredménytelen, az adós a megfelelő formanyomtatvány alkalmazásával köteles jegyzéket előterjeszteni vagyontárgyairól, azok fellelhetőségéről, az őt megillető követelésekről, azok jogalapjáról, illetve bizonyítékairól. A vagyonjegyzék előterjesztésére irányuló eljárásra - ha ez eredménytelen bírósági végrehajtás miatt történik - a végrehajtást foganatosító bíróság rendelkezik hatáskörrel. A kötelezett a bíróság vagy a végrehajtási szerv előtt köteles a vagyonjegyzéket aláírni, és ezáltal igazolni, hogy az általa megadott adatok helyesek és teljesek, vagyonára vonatkozó semmilyen fontos információt nem hallgatott el.
Az ingóvégrehajtásnál a vagyonjegyzéket a bírósági végrehajtónál kell előterjeszteni. Ha erre valamely okból nincs lehetőség, a kötelezettet vagyonjegyzék előterjesztése céljából a bíróság elé lehet idézni. Ha a kötelezett a bíróság előtt a vagyonjegyzék előterjesztését vagy aláírását jogtalan módon megtagadja, ennek kikényszerítésére elzárást lehet elrendelni. Az elzárás jogi természetét tekintve nem büntetés, hanem csupán kényszerítő eszköz, így véget ér a vagyonjegyzék bíróság előtti előterjesztésével és aláírásával. Az elzárással sújtott adós bármikor jogosult az elzárás helye szerinti kerületi bíróságnál vagyonjegyzék előterjesztésének engedélyezése végett indítványt tenni. Az elzárás teljes időtartama a 6 hónapot nem lépheti túl, és az elzárás elrendelése hatályát veszti, amennyiben egy éven belül nem hajtják végre.
Pénzkövetelés végrehajtása esetén, ha az adós korábban megfelelő vagyonjegyzéket terjesztett elő vagy a 6 hónapos elzárást elszenvedte, új vagyonjegyzék előterjesztésére és aláírására (újabb hitelezővel szemben is) csak akkor köteles, illetve az elzárás csak akkor rendelhető el újra, ha hitelt érdemlően igazolják, hogy később vagyont szerzett, vagy a vagyonjegyzék előterjesztése és aláírása, vagy az elzárás letöltése óta több mint egy év telt el. Ha a fenti szabályok alapján új vagyonjegyzék előterjesztése és aláírása nem kötelező, a végrehajtást kérőnek az utoljára előterjesztett és aláírt vagyonjegyzékről másolatot kell küldeni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
