Okosotthon fejlesztésébe manapság bárki maga is belevághat, a témával foglalkozó szakmai blogok, kiadványok, honlapok szerint ez egy élethosszig tartó tanulás és fejlesztés, de kifejezetten erre szakosodott cégek is kínálnak komplex csomagokat, melyeknél meglepő módon - teljesen őszintén - a nyilvánosság előtt piaci, beárazott termékként PR-ba csomagolva jelenik meg a tilos önhatalom ("Zárja ki bérlőjét vagy a nemkívánatos látogatót ingatlanából egy gombnyomással!").
Az okosotthon-fejlesztés fő indoka ma elsősorban a fenntartási költségek csökkentése és a nagyfokú biztonság biztosítása, amely értelmezésem szerint olyan digitális paternalizmust eredményez, amelyben saját vagy piaci fejlesztés eredményeképpen automatikusan telepítjük a rendszerbe a jogsértést (birtokháborítás by design), olyan nehezen kezelhető analógiákat képezve a saját ingatlanunk védelmén túl elsősorban a bérbeadott ingatlanok védelménél, hogy például ha van előre feltölthető villanyóra, miért ne lehetne előre feltölthető bérlet? Ha van előre feltölthető bérlet, akkor a bérleti időtartam lejártával az okosotthon bérbeadását rögzítő okosszerződés[1] (amely jogilag inkább okosvégrehajtásnak tekinthető) lejártával egy automatikus parancsfunkció (kizárás) miért ne szüntethetné meg a jogviszonyt bérbeadó és bérlő között? Amennyiben ez egyszerűségénél fogva közismert és elterjed lesz, úgy drámaian megnőhet a nem fizető bérlők kizárásának ilyen gombnyomásra történő kivitelezése is.
A digitális paternalizmus ellentéteként Susskind[2] úgy vélekedik, hogy a jövőben a szabadság a technológiától való szabadságot fogja jelenteni: a digitális liberalizmus mint a bölcs korlátok eszméje jelentkezik majd.
Az okosotthon-rendszerek használata ma még jelentősen a felhasználói kísérletezésen alapul, ahol sok esetben jogi vagy más következményei is lehetnek egy új programozási, jogosultságkiadási (vagy megvonási) informatikai eseménynek, ahogy arra Márton András is rámutat egy tanulmányában: "Az MI energiaipari alkalmazásával kapcsolatban konklúzióként elmondható, hogy ebben a szektorban már sok használható MI-eszköz van, de még csak pilot vagy demonstrációs jelleggel, egy-egy projektnél, ezért ez a technológia gyenge jelként azonosítható, különösen akkor, ha a fogyasztói oldalt is megvizsgáljuk. Az MI széles körű térnyeréséhez mindenképpen az IoT, az okosotthonok, az okosszenzorok és más eszközök, alkalmazások további elterjedése szükséges. Ennek gyors lejátszódását ugyanakkor két dolog is gátolja. Az egyik az, hogy az energiarendszerek és a hálózat digitalizációja újfajta fenyegetés lehetőségét is hordozza: hackerek és kibertármadások célpontjává teszi az energiainfrastruktúrát, amely a társadalom és a gazdaság szempontjából is akár a természeti csapásokkal egyenértékű károkhoz vezethet. A másik, hogy az egyéni felhasználók esetében az IoT és az MI felvet problémákat a privát élettér védelmével kapcsolatban. Utóbbi probléma etikai és jogi aspektusait több tanulmány vizsgálja ebben a kötetben is."[3]
Az első fontos alapvetés tehát, hogy bizonyos szempontból az admin az új digitális házmester, aki lehet azonos a bérbeadó tulajdonossal, de lehet egy ilyen szolgáltatást nyújtó cég alkalmazottja is, aki utasításra él a birtokvédelmi jogban ismert tilos önhatalom intézményével. Megállapíthatjuk, hogy ez aligha új élethelyzet, hiszen a hagyományos fizikai világban is megbízhat mást a bérbeadó tulajdonos az ingatlannal kapcsolatos teendőkkel.
Évente több ezer esetben fordul elő, hogy a bérbeadó tulajdonos a nem fizető bérlőt zárcserével vagy a közművek lekapcsolásával próbálja "elüldözni" ahelyett, hogy jogszerű eszközöket venne igénybe a kintlévőségéhez való hozzáféréshez és a bérlő ingatlanból való eltávolításához (ezzel megalapozva rövid távon a bérlő tényhelyzeten alapuló birtokvédelemhez való jogát a jegyző előtt). Ennek gyakori előzménye az, hogy a tulajdonos bérbeadó nem fordított kellő figyelmet a gyorsan és hatékonyan kikényszeríthetővé és végrehajthatóvá tehető bérleti szerződés előkészítésének és kidolgozásának, esetleg "feketén" adja bérbe ingatlanát. Az ilyen kizárás tehát - vita nélkül - jogalap nélküli megfosztás. Más-e a megítélése annak, ha a bérbeadó tulajdonos ezt a jogalap nélküli megfosztást a "klasszikus" eszközökkel, az Elzett-zár cseréjével hajtja végre, vagy pedig a belépési kód letiltásával? Megállapíthatjuk, hogy az élethelyzet az eltérő eszközök használata mellett sem új: egy jogvitás helyzetet valaki úgy oldott meg, hogy jogszerűtlenül elzárt valakit a birtoklás lehetősége elől.
A másik klasszikus jogeset évente szintén több ezer kérelmet generál a jegyzők előtt: a válófélben lévő, még egy ingatlanon élő, de már nagyon megromlott viszonyban lévő házastársak kölcsönös tilosönhatalom-gyakorlása: magyarul egymás kölcsönös kizárása az ingatlanból. Az ilyen (kölcsönös) kizárás is vitán felül jogalap nélküli megfosztás. Más-e a megítélése annak,
- 17/18 -
ha a válófélben lévő házaspárok a jogalap nélküli megfosztást a "klasszikus" eszközökkel hajtják végre, vagy pedig a belépési kód letiltásával? Megállapíthatjuk, hogy az élethelyzet az eltérő eszközök használata mellett itt sem új. Van tehát két konkrét magatartáspéldánk a jogalap nélküli megfosztás kézzelfoghatóvá tételében, ahol a hagyományos vagy az új digitális eszközzel való kivitelezés az élethelyzet megítélését, hatását és orvoslási lehetőségeit nem befolyásolja. Nézzük tovább a lehetséges jogkövetkezményeket az MI-alapú eszközök jelenléte tükrében.
Témánk szempontjából az eredeti állapot azt jelenti-e, hogy az okosotthonból egy gombnyomással kizárás esetén érvényes kóddal biztosítson ismét belépési lehetőséget az okosotthon adminja? (Ennek előkérdése az, hogy az okosotthon-admin mint birtokfosztó személy a bérbeadó tulajdonos vagy egy harmadik fél - a szolgáltatást nyújtó cég alkalmazottja - az ügyben, amelynek elsősorban a Vht.[4] IX. fejezetének alkalmazása során lesz jelentősége a meghatározott cselekmény végrehajtása körében, és az esetleges végrehajtási szankciók kiszabása kapcsán a jegyzői birtokvédelmi alapeljárást követő végrehajtási szakaszban, mely a birtokvédelmi kormányrendelet szerint kivételt képez az Ákr.[5] végrehajtási szabálya alól, így a jegyző feladatát képezi a végrehajtásról való gondoskodás a NAV helyett).
Az még érdekesebb kérdés, ha a birtokfosztó személy egy ismeretlen hacker, aki mind a bérbeadó tulajdonost, mind a bérlőt kizárja az ingatlanból, de itt nyilvánvalóan a birtokvédelmi eljárás vagy per nem jöhet szóba, hiszen mind a kérelemben, mind a keresetlevélben meg kell jelölni az ellenérdekű fél (illetve az alperes) nevét és címét, hackerek esetén ez pedig viszonylag ritkán ismert.
A jegyzői és a bírósági birtokvédelmet a vizsgálat alapvető tárgya különbözteti meg egymástól: a bíróság jogcímet, a jegyző tényhelyzetet vizsgál. A jegyzőnek a jól megszokott, klasszikus fizikai térben fizikai eszközzel elkövetett tilos önhatalom fogalmához képest el kell döntenie, hogy új élethelyzetekről van-e szó, vagy korábbi ismert jogviszonyokról digitális köntösbe burkolva, melyekkel kapcsolatban az ismert jogszabályok megnyugtató módon alkalmazhatóak:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
