Az Európai Unió hatályos joganyagában két lépcsőben valósult meg az áldozatok támogatási szintjének egységesítése és a minimális elvárások szerinti kötelezővé tétele. Első lépésként az unió 2004-ben a kompenzációs rendszerekkel kapcsolatban írt elő szabályozási minimumot. A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról szóló, az Európai Unió Tanácsának 2004. április 29-i irányelve (2004/80/EK) a tagállamok számára kötelezően előírta az állami kárenyhítési rendszerek 2006. január 1-je utáni működtetését, és rögzítette a határon átnyúló kárenyhítési ügyek esetén követendő eljárás alapelemeit. A tagállamok a kompenzációra vonatkozó rendszerüket a saját jogi hagyományaiknak és társadalmi-politikai megfontolásaiknak megfelelően alakíthatják ki, azonban garantálniuk kell azt, hogy minimum a szándékos, erőszakos bűncselekmények áldozatai kompenzációban részesülhessenek attól az államtól, amelynek területén a bűncselekményt ellenük elkövették.
A második lépésre 2012-ben került sor, amikor az unió az áldozatok segítésével, az eljárási jogokkal és az áldozatok védelmével kapcsolatban alkotott minimumszabályokat. Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-én elfogadta a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012/29/EU irányelvet (irányelv). Az irányelv az áldozatok jogaival összefüggésben kötelező szabályozási minimumot fogalmaz meg, rendezi az áldozatok támogatására, az áldozatsegítő szolgáltatásokra vonatkozó elvárásokat (3-9. cikk), az áldozatok büntetőeljárási jogait (10-17. cikk) és az áldozatok védelmével kapcsolatos minimumszabályokat (18-24. cikk). Az átültetés határidejéig, 2015. november 16-ig a tagállamoknak módosítani kell az áldozatok jogaira, védelmére, támogatására vonatkozó nemzeti joganyagot és ennek eredményeképpen minden tagállamban legalább a minimumszabályok szintjén biztosítani kell az áldozatok jogait. A tagállamok természetesen a magasabb szintű védelem érdekében ki is terjeszthetik az irányelvben meghatározott jogokat és szolgáltatásokat, azonban erre nem kötelezhetőek. Érdemes megjegyezni, hogy az irányelv által előírt minimumszabályok olyan jogokat jelentenek az Európai Unió területén élők számára, amelyek a tagállamok bíróságai előtt érvényesíthetőek.
Az állami kárenyhítés két évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon, az ezzel kapcsolatos kötelező uniós előírások 2006 óta kötik hazánkat. Jelen cikknek nem tárgya az első lépésben megvalósult, az áldozatok támogatási rendszerén belüli kompenzációs mechanizmus uniós megfelelésének vizsgálata. Az áldozatok eljárási jogaival, biztonságával és segítésével kapcsolatos 2012. évi irányelv azonban még átültetésre vár és az erre rendelkezésre álló idő kevesebb, mint egy év. Indokolt tehát áttekinteni a hazai áldozatsegítés helyzetét az irányelv áldozatok támogatására vonatkozó elvárásainak tükrében.
Az irányelv áldozatok támogatására vonatkozó elvárásinak ismertetése előtt a hazai szabályozás és a fogalmak rövid áttekintését írom le. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvényt (a továbbiakban: Ást.) 2005. november 29-én fogadta el az országgyűlés, 2006. január 1-jén lépett hatályba, állami feladatként rendezve az áldozatok támogatását, az áldozatok szociális jogait, a nekik nyújtandó segítség formáit és az állami kárenyhítést.[1] Az Ást. preambuluma és a vonatkozó alkotmánybírósági határozat[2] szerint az áldozatoknak nyújtott állami segítség alapja a méltányosság és a társadalmi szolidaritás, az államot nem terheli kötelezettség a sérelmek orvoslására. Az állami felelősség ebben a rendszerben tehát - mind a jogalkotó, mind az alkotmánybíróság álláspontja szerint - szolidaritáson alapuló erkölcsi felelősség, egyfajta "mögöttes felelősség".
Az Ást.-ben meghatározott feladatokat az állami áldozatsegítő szolgálat látja el, amely az áldozatok szükségleteire figyelemmel kü-
- 269/270 -
lönböző személyre szabott támogatási formákkal igyekszik a bűncselekmények okozta helyzetben az áldozatok segítségére lenni. A magyar rendszerben a segítségnyújtás kétszintű. Alacsonyküszöbű ellátási forma a tájékoztatás, melyet bárki igénybe vehet, az áldozatsegítő támogatásokban azonban csak a büntetőeljárás megindulása után részesülhet az áldozat. Ez utóbbiak közé tartoznak az áldozatsegítő szolgáltatások (érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás) és az állami kárenyhítés.
Az irányelv szerint áldozat az olyan természetes személy, aki közvetlenül bűncselekmény következtében sérelmet szenvedett - ideértve a fizikai, szellemi, érzelmi sérülést, vagy gazdasági hátrányt -, továbbá a közvetlenül bűncselekmény következtében életét vesztett személy családtagjai, akik e személy elhalálozása folytán sérelmet szenvedtek.[3] Az irányelv alkalmazásában családtag a házastárs, az áldozattal közös háztartásban, szilárd és tartós alapon, elkötelezett, bensőséges kapcsolatban élő személy, az egyenes ági hozzátartozó, a testvér, és az áldozat által eltartott személyek.[4] A magyar szabályozás fogalomhasználatában áldozat a bűncselekmény és a tulajdon elleni szabálysértés természetes személy sértettje, továbbá az a természetes személy, aki az említett jogellenes cselekmények közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, illetve vagyoni kárt szenvedett el.[5] Mind az irányelv, mint az Ást. szempontjából áldozatok tehát a jogellenes cselekmények közvetlen következményeként sérelmet szenvedett természetes személyek. Az Ást. indokolása szerint a közvetlen következmény a sértetten kívül más személynél akkor állapítható meg, ha sérelme a bűncselekménnyel szoros térbeli és időbeli összefüggésben, és ok-okozati viszonyban következett be. Nem különbözik az irányelv és a hazai szabályozás abban sem, hogy a sérelmek körében a testi és vagyoni károkon kívül a lelki, érzelmi következmények is sérelemként értékelendőek.
Az irányelv szerint egy adott személy akkor is áldozatnak minősül, ha az általa elszenvedett bűncselekmény elkövetőjét nem azonosították, nem emeltek vádat ellene, vagy nem ítélték el. Ehhez igazodva az Ást. alapján az áldozatsegítő támogatások az áldozatot akkor is megilletik, ha a büntetőeljárás lefolytatására valamely büntethetőséget kizáró, vagy büntethetőséget megszüntető ok miatt nem kerül sor. Így tehát mind az irányelv, mind a hazai szabályozás az áldozati státuszhoz csak a büntető anyagi jogba ütköző cselekmények formailag tényállásszerű megvalósulását követeli meg, a büntetőeljárás lefolytatását nem.
A területi és a személyi hatályt értelmezve az irányelv az unió területén elkövetett bűncselekményekre, valamint az unió területén folyó büntetőeljárásokra alkalmazandó. Az áldozatot azonos jogok illetik meg, függetlenül attól, hogy az Európai Unió területén belül hol követték el a bűncselekményt, hol él az áldozat, milyen jogcímen tartózkodik ott és milyen állampolgárságú. Az Ást. ennek megfelelően az Európai Unió bármely tagállamának állampolgára, illetve az Európai Unióban jogszerűen tartózkodók számára a Magyarország területén elkövetett bűncselekmények körében teszi lehetővé az áldozatsegítő támogatásokat. Két esetben a nem Magyarországon elkövetett bűncselekmények áldozatai számára is adottak a támogatások, illetve azok egyes elemei. Az egyik eset az, amikor a Magyarországon életvitelszerűen élő magyar állampolgár jogszerű külföldi tartózkodása alatt válik szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává, az Ást. szerinti szolgáltatások (érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás, védett szálláshely) igénybevételére válik jogosulttá. A másik eset a kárenyhítés támogató hatósági eljárására vonatkozik. Abban az esetben, ha a Magyarországon szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy az Európai Unió más tagállamában vált szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény áldozatává, Magyarországon az Ást. szabályozta támogatási eljárás igénybevételére jogosult. A támogatási eljárás alapelemeit az uniós jog rögzíti: a támogató hatóságnak segítséget kell nyújtania a kárenyhítési kérelem kitöltéséhez, a szükséges dokumentumok beszerzéséhez és a kérelmet továbbítania kell a bűncselekmény elkövetési helyének megfelelő tagállamban működő döntő hatóságnak. Ez utóbbi rendelkezés tehát a határon átnyúló ügyek akadályok nélküli intézésére vonatkozó uniós kötelezettségnek felel meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
