A gazdasági társaságok belső jogviszonyában egyre gyakrabban találkozunk olyan - a cégbíróságok által is elfogadott - gyakorlati megoldással, amely szerint az alapító okirat módosításának szándéka esetén a tagok (részvényesek) új alapító okiratot készítenek és fogadnak el, amelyben kimondják, hogy a régi alapító okirat pedig hatályát veszti.
E megoldásnak az a része, amely szerint a tagok a társasági szerződésüket annak újraszerkesztésével módosítják, semmi kifogás alá sem eshet. Magának a szerződésmódosításnak a fogalmát - a Gt. 18. §-ának tiszteletben tartása mellett - a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése folytán - a Ptk. 240. §-ának rendelkezéseiből kiindulva kell meghatároznunk. A Ptk.-nak ezek a rendelkezései igen széleskörű lehetőséget adnak a feleknek: az adott jogviszony keretei között módjukban áll megváltoztatni a szerződés valamennyi feltételét, a felek jogainak és kötelezettségeinek tartalmát vagy akár a jogcímét is. Nem lehet tehát akadálya szerződés teljes átszövegezésének sem.
A felek arról, hogy az eredeti szerződésnek csak egyes feltételeit, tartalmának csak egyes részeit változtatják-e meg, vagy pedig a szerződés teljes tartamát újraszerkesztik, praktikus szempontok szerint dönthetnek. A teljes újraszerkesztés mellett szólnak az új Ctv. 52. § és 53. §-ának a változás bejegyzési kérelemre vonatkozó rendelkezései. Ezek ugyanis megkövetelik a módosított létesítő okirat egységes szerkezetbe való foglalását, mégpedig akként, hogy abban "hatályosítani kell azokat az adatokat is, amelyeket a törvény az alapítás esetén ír elő a létesítő okirat tartalmaként...". Az adatok "hatályosítására" vonatkozó rendelkezés főként a közkereseti és betéti társaság, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjaiban, a vezető tisztségviselők és felügyelő bizottsági tagok és a cég képviseletére jogosultak személyében bekövetkezett változásokra vonatkozik, akkor is, ha azok nem tárgyai a cégnyilvántartásnak, vagy ha tárgyai is, átvezetésük a cégnyilvántartásban korábban már megtörtént.
Ezek általában nem tartoznak ugyan a módosítás fogalma alá, azonban könnyen kitehetik az egységes szerkezetbe foglalt okirat nagyobb részét. Még-inkább így van ez, ha a gazdasági társaság létesítő okiratának módosítása során szerződésmintára, vagy az egyénileg megszerkesztett okiratról szerződésmintára térnek át a tagok. Ilyenkor ugyanis egy új szerződésmintát kell kitölteni, illetve új létesítő okiratot kell szerkeszteni. Viszont más a helyzet akkor, ha például a részvénytársaság közgyűlése csupán az alapszabály egyes pontjait módosítja (teszem fel: kibővíti vagy szűkíti a közgyűlés hatáskörébe utalt ügyekről való döntést).
Nagyon is helytelennek tartom azonban az újraszerkesztett okiratban a kitételt, amely szerint a tagok az eredeti társasági szerződést "hatályon kívül helyezik", illetve hatálytalannak vagy érvénytelennek nyilvánítják.
Ezt a hatályon kívül való helyezést az okiratszerkesztők nyilván a közjogból vették kölcsön. azonban a szerződést "hatályon kívül helyező" jognyilatkozat a polgári jogi dogmatikában nem értelmező.
A polgári jog világában a szerződés hatályának megvan a sajátos fogalma: olyan szerződésről van szó, amely létezik és érvényes, a belőle folyó kötelezettségeket azonban csak akkor kell teljesíteni, ha a hatályossá válás feltétele (felfüggesztő feltétel, időhatározás) bekövetkezik. Szabályozza a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése a szerződés hatályának megszűnésére vezető okot is (bontó feltétel vagy időpont bekövetkezése), a szerződés hatályának megszűnésével veszi egy kalap alá (BH 1997. 490. számú jogeset). Egyébként pedig a Ptk.-nak megvannak azok a jogintézményei, amelyek közvetlenül irányulnak a szerződés megszüntetésére. A Ptk. 319. §-ának rendelkezései szerint a felek szerződésüket közös megegyezéssel felbonthatják vagy megszüntethetik. A felbontással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal, a megszüntetéssel pedig a jövőre nézve szűnik meg. Mindkét esetben a feleknek rendezniük kell a megszűnt szerződésen alapuló kötelezettségeiket és ezzel egymás közti jogviszonyuk semmivé válik. Olyan lehetőség nincs, hogy a felek megszüntetik a szerződést, de azért az azon alapuló jogviszonyukat - egy vadonatúj szerződés alapján - fenntartják és tovább folytatják. A szerződés megszűnése mindig magával hozza a jogviszony megszűnését is.
Érthető ezért, hogy a Gt. a cégbejegyzést követő időszakban már nem veszi át a polgári jognak a szerződés megszűnésére vezető jogintézményeit (az elállást, a felmondást vagy a megszüntetést). Egyedül a közkereseti és a betéti társaságra vonatkozó különös szabályok között jelenik meg a felmondás, de ez is csak a társasági viszony, de nem a társasági szerződés megszüntetésére irányulhat (a Gt. 100. §-ának rendelkezései szerint).
Amikor tehát a tagok (részvényesek) a létesítő okirat hatályon kívül helyezéséről szóló jognyilatkozatot tesznek, ezt a létesítő okirat megszüntetésére irányuló jognyilatkozatként kellene értelmeznünk. Márpedig egy gazdasági társaság létesítő okiratát - mint a fentiekből kitűnik -, semmiképpen sem lehetne megszüntetni úgy, hogy az adott gazdasági társaság továbbra is fennmarad. A létesítő okirat megszüntetése tehát szükségképpen magával hozza a gazdasági társaság megszűnését is. Erre azonban a magyar jogban szerencsére nem kerülhet sor. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése folytán ugyanis a létesítő okiratra is alkalmazni kell a Ptk. 207. §-a (1) bekezdésének a szerződési nyilatkozat értelmezésére vonatkozó szabályát. Ehhez képest az értelmezésnél nem a felek által használt kifejezéseknek kell döntő jelentőséget tulajdonítani, hanem a jognyilatkozattal kifejezni kívánt valóságos akaratuknak.
A Gt. a létesítő okirat megszüntetését nem ismeri; erre nem, hanem csak a gazdasági társaság megszüntetésére ad lehetőséget. Nem is lehetne ez másként, hiszen a cégbejegyzés után a társasági szerződés, alapszabály vagy alapító okirat új minőséget nyer: egy jogi személy (vagy legalábbis önálló jogalanyisággal rendelkező szervezet) "alkotmányává" válik, többé nem csupán a tagok egymás közti jogviszonyát rendezi, hanem meghatározó jelentőséghez jut a gazdasági társaság külső viszonyaiban is. Rendelkezései ezen felül még a gazdasági társaság megszűnése esetén sem enyésznek el teljesen, hiszen ezektől függ, hogy a tagok felelőssége a társaság tartozásaiért meddig és miként maradhat fenn [Gt. 68. §-ának (2) és (3) bekezdése és 76. §-a].
Feltétlenül helyesnek kell ezért elfogadnunk, hogy a cégbíróságok a korábbi létesítő okirat hatályon kívül helyezéséről szóló jognyilatkozatot úgy értelmezik, hogy a módosítás folytán újraszerkesztett okirat az előbbi helyébe lép.
A téves fogalomhasználatnak tehát hazánkban nincs káros következménye. Mégis szóvá kell tennünk, mert más körülmények között bizony súlyos jogbizonytalanság okozója lehet.
Végül még szólnunk kell a módosított rendelkezések megjelöléséről.
A Ctv. 51. §-a szerint ugyan a módosítás után az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot az aktuális adatokkal kell elkészíteni, de ki kell belőle tűnnie annak is, hogy elkészítésére a korábbi létesítő okirat "mely pontjának változása adott okot". Ezt a rendelkezést a Ctv. 52. §-ának (4) bekezdése szerint akkor is alkalmazni kell, ha a létesítő okirat módosítása a szerződésmintára való áttéréssel történt.
Úgy vélem azonban, hogy abban esetben, amikor az eredeti létesítő okiratot egy újonnan szerkesztett okirat váltja fel, eleget tesznek a felek ennek a követelménynek, ha kinyilvánítják, hogy az új okirat teljes egészében a régi helyébe lép.
Aligha lehetne áttekinthető módon megjelölni, hogy mely részek készültek csupán az aktualizálás kényszere miatt és melyek azok, amelyek mögött a létesítő okirat tényleges módosítása van. Annál is inkább így van ez akkor, ha az átszövegezés az eredeti tartalmat lényegében nem, vagy csak kisebb részben változtatja meg. Még nehezebb lenne a megjelölés akkor, ha a módosítás szerződésmintára való, illetve szerződésmintáról való áttéréssel történik: hogyan is lehetne például a kötött szövegű szerződésmintán érzékeltetni, hogy annak egyes pontjai hogyan viszonyulnak a szabadon megszerkesztett korábbi létesítő okirat tartalmához?
A szóban forgó szabály célja fenntartani a korábbi és a módosító okirat között a folyamatosságot, hogy a tagok és kívülállók könnyen felismerhessék, hogy az egyes időszakokban a létesítő okirat mely rendelkezései voltak irány adók, alkalmazandók.
Ez a korábbi és az átszerkesztett okirat összehasonlításával elérhető. Akkor azonban ha a módosítás (a hagyományos módon) az okirat egy-egy pontját érinti, a változások megjelölése nem okoz gondot és nem is mellőzhető. ■
Visszaugrás
