Hazánkban a 2010. év az éghajlati viszonyokhoz képest szokatlanul csapadékos időszakot jelentett, az elhúzódó esőzések és belvizek okán termelők sokasága jelentett vis maiort. A terményértékesítési láncolat első láncszemei, a termelők általában mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötnek a termeltetőkkel (ún. integrátorokkal), akik a termelők sokaságától felvásárolt (összegyűjtött) terménymennyiséget adásvételi szerződéssel értékesítik a vevőknek (nagykereskedőknek). (Általában a nagykereskedők is további adásvételi szerződést kötnek más, belföldi vagy külföldi kereskedőkkel vagy terményfeldolgozókkal.) A szerződéses folyamat jellemzője a halasztott teljesítés, azaz (mind a mezőgazdasági termékértékesítési, mind az adásvételi) szerződéskötéshez képest jövőbeni időpontban történik a teljesítés (termény birtokba adása), amely időintervallumban esetlegesen beálló vis maior a termékértékesítési szerződések lehetetlenüléséhez, közvetve pedig az erre épülő adásvételi szerződés teljesítésének elmaradásához vezet, amely utóbbi polgári jogilag szerződésszegést jelent és megnyitja a vevő kárigényét.
Jelen tanulmány célja, hogy felvásárolt mezőgazdasági termények termeltető (felvásárló) általi továbbértékesítésére kötött adásvételi szerződéseknek az eladó (termeltető) általi (leszerződött termény bármely okból való le nem adásában megnyilvánuló) megszegésére alapított vevői kárigény megítélésének ellentmondásosságát megvizsgálja egy olyan tényállásban, ahol a Magyar Kereskedelmi Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kb. 130 ügyben kártérítést ítélt meg a felperesi vevőnek, a Kúria több eseti döntésével ellentétben. Az eset vizsgálatát fontosnak tartom az elmaradt haszon polgári jogi dogmatikai speciális megközelítése, másodsorban a 130 ügyben megítélt kártérítés rendkívüli összege miatt is, nem is beszélve arról, hogy hasonló jogviták nagy számmal a jövőben is elő fognak fordulni.
Alperesek jogi képviseletét ellátva két ügyben közvetlenül ismerem a tényállást és a felek jogi érvelését. A relatíve egyszerű tényállás lényege a következő: a termény nagykereskedelemmel foglalkozó (külföldi tulajdonú, bankhitel nélkül működő, egyszemélyes zrt.) felperesi gazdasági társaság 2010 tavaszán adásvételi szerződést köt hazai gazdasági társaságokkal, szövetkezetekkel termény felvásárlására, amely szerződésben a termény jövőbeni vételárát és mennyiségét előre meghatározzák azzal, hogy a terményt jövőbeni teljesítési időszakban (értelemszerűen aratás után) kell a vevő birtokába adni, a vevő által a szerződésben előre meghatározott teljesítési időszakban. Az adásvételi szerződés mellékletét képező, vevő által kidolgozott általános szerződési feltétel szerint az eladó "vis maior" esetén mentesül a teljesítési kötelezettség alól és a teljesítés előrelátható meghiúsulása esetén akadályközléssel kell élnie. Az adásvételi szerződést kötbér kikötés és az eladót illető "fedezetvásárlás" joga biztosítja. A termelők időközben vis maiort jelentenek be az eladónak, majd az eladó is akadályközléssel él a vevő felé még jóval a teljesítési időszak kezdete előtt. Mivel az eladó végül nem tudja leadni a szerződésben lekötött termény egészét vagy egy részét, a vevő kötbér és kárigényt támaszt hivatkozva arra, hogy a szerződéssel lekötött terményt nem tudta továbbértékesíteni és elmaradt haszna keletkezett. Meg kell jegyezni, hogy szerződés tagadhatatlanul magában hordozza a nyerészkedés lehetőségét, azaz egyes eladók úgy vállalnak kötelezettséget jövőbeni termény előre meghatározott áron való eladására, hogy ők maguk terményt nem termelnek, terményt nem tulajdonolnak, annak megtermelésére mezőgazdasági termékértékesítési szerződést még nem kötöttek, hanem a terményt a jövőben szándékoznak majd megvenni, amire csak akkor van reális esélyük, ha a termény piaci ára az adásvételi szerződés megkötését követően nem lesz több mint a szerződésben meghatározott ár, azaz lesznek olyan termelők, akiktől fel tudják majd vásárolni a szükséges mennyiséget. (Másrészt meg kell jegyezni, hogy egyes eladók azért nem tudják leadni a terményt a vevőnek, mert a termény szabadpiaci ára az adásvételi szerződés megkötését követően a rossz időjárási körülmények miatt beálló terményhiány okán jelentősen megemelkedett és az eladók sokkal több hasznot tudnak realizálni, ha a terményt nem az eladónak értékesítik az előre meghatározott alacsony vételáron, hanem többet ajánló vevőt találnak a "szabadpiacon".)
Elsődlegesen azt kívánom vizsgálni, hogy a vevő kárigénye esetén a polgári jogi értelemben vett kár hogyan határozható meg, az tényleges kárként vagy elmaradt haszonként érvényesíthető, milyen módon kell a kár összegét kiszámítani, de érintőlegesen kitérek még a fedezetvásárlási kikötés érvénytelenségére való hivatkozás lehetőségére valamint arra, hogy az eladó akadályközlése esetén a vevőt mennyiben terheli kárenyhítési kötelezettség.
A felek adásvételi szerződést, nem pedig mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek egymással, mert az eladó nem maga termelte termény leadására vállalt kötelezettséget. (A halasztott teljesítés okán a felek közötti jogviszony inkább szállítási szerződésként fogható fel.) A peres eljárásokban az eladók - a kereset jogalapját vitatva - hivatkoztak arra, hogy az ászf. fedezetvásárlásra vonatkozó szerződési kikötése érvénytelen, mert Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvényt a 2010. évi CL. törvény kiegészítette a 8/A. §-sal: "Semmis az olyan szerződési kikötés, amely szerint a maga termelte mezőgazdasági termény szolgáltatására elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatt egészben vagy részben nem képes termelő a hiányzó mezőgazdasági terményt teljesítés céljára mástól beszerezni, vagy helyette más szolgáltatást nyújtani köteles. E kikötés semmissége a szerződés egyéb rendelkezéseinek érvényességét akkor sem érinti, ha a felek e nélkül nem szerződtek volna." A 2. § szerint a törvény a kihirdetését követő 8. napon (azaz 2010. dec. 24-én) lépett hatályba azzal, hogy "rendelkezéseit a hatálybalépést követően esedékessé váló szolgáltatások tekintetében is alkalmazni kell, továbbá a törvény alkalmazása során maga termelte mezőgazdasági termény szolgáltatására irányuló szerződésnek kell tekinteni azt az esetet, amikor a termelő az általa 2010-ben megtermelt mezőgazdasági terményt olyan gazdasági társaságon vagy szövetkezeten keresztül értékesíti, amelynek tulajdonosa vagy tagja, vagy azt a termelőtől továbbértékesítés céljából termeltetési szerződés keretében vásárolják fel."
Adásvételi szerződés esetén erre nem lehet hivatkozni, ugyanis a mentesülési lehetőség csak azon termelőt illeti meg, aki maga termelte termény leadására vállal kötelezettséget, egy eladó (kereskedő), aki maga is meg(fel)vásárolja a terményt tehát nem mentesülhet. A szerződési láncolatban az az érdekes helyzet áll elő, hogy az eladó nem tud igényt érvényesíteni a törvényileg mentesített termelőkkel szemben, ő viszont köteles helytállni a vevővel szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
