A perújítás okai és feltételrendszere körében a 2017. évi XC. törvény - az 1998. évi XIX. törvényhez képest - lényeges változásokat nem tartalmaz, a perújítás továbbra is ténykérdéseket érint. A perújítás megengedhetőségével, okainak értelmezésével, illetőleg lefolytatásával kapcsolatos kérdések ugyanakkor számos jogeset kapcsán felmerültek a Kúria döntéseiben. Különösen a nóvumra történő hivatkozások igényelték a legfőbb bírói fórum jogértelmező tevékenységét, elsősorban az utólagosan felmerülő tények, bizonyítékok újszerűségének kritériumai tekintetében. E tanulmány eseti döntésekre, valamint a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának kutatási eredményeire támaszkodva kísérli meg elemezni a perújítási eljárások lefolytatásával kapcsolatos hazai gyakorlatot.
Among the reasons and conditions for retrial, the new Hungarian criminal procedure law does not contain significant changes, the retrial still concerns questions of fact, i.e. there is no room for a retrial due to the violation of the rules of criminal substantive and procedural law in itself. At the same time, questions related to the orderability of individual proceedings, the interpretation of their reasons, and the conduct of them, have arisen in connection with numerous legal cases in the jurisprudence of the Hungarian Supreme Court. In particular, the references to novum required the legal interpretation activity of the supreme judicial forum, primarily regarding the criteria for the novelty of facts and evidence that arise subsequently. Based on case decisions and the research results of the legal practice analysis group of the Hungarian Supreme Court, this study attempts to analyze the domestic practice related to the conduct of retrial procedures.
A perújítás a jogerős ügydöntő határozattal szemben igénybevehető, nem fellebbviteli jellegű, rendkívüli perorvoslat, amelynek csak a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) által meghatározott körben van helye.[1] Mivel a perújítás elsősorban ténykérdések korrekcióját célozza meg, ezért annak során rendszerint bizonyítási kérdések is felmerülnek. A perújítás jogintézménye leginkább annak az érdeknek az érvényesítését szolgálja, hogy a bíróság által már jogerősen elbírált cselekmény miatt kiszabott (alkalmazott) jogkövetkezmények szempontjából releváns új tények és/vagy bizonyítékok utólagos értékelésének a lehetőségét biztosítsa.[2]
A jogerő "feloldhatóságával" kapcsolatban számos szerzői álláspont vált ismertté az elmúlt évtizedek jogirodalmában. A viták kiindulópontja az, hogy a jogbiztonság elve megkívánja, hogy ha egy ügyben már született jogerős ítélet, akkor ugyanazon tényállás mellett és ugyanazon bizonyítékok alapján ne lehessen adott terhelt ellen újabb büntetőeljárást indítani. A jogerő fontosságára hívja fel a figyelmet többek között Elek Balázs, aki szerint e jogintézmény biztosítja a jogrend stabilitását, az állami akarat, a törvények érvényesítését. Ha a bíróságok büntetőítéleteit korlátlanul kétségbe lehetne vonni, az aláásná a törvények, az állami akarat érvényesítését és kétségessé tenné az állami szervek eljárásának értelmét. A döntés jogereje alatt azt a tulajdonságot is értjük, amely alapján a döntés megváltoztathatatlan, megcáfolhatatlan a bíróság és a felek részéről is.[3]
Király Tibor a jogerő lényegét a határozat véglegességében ragadja meg,[4] ami az elítéltek szempontjából azt jelenti, hogy azt a továbbiakban a terhükre nem lehet megváltoztatni, kötelező erővel bír, végrehajtható és bizonyító erővel rendelkezik. A büntetőeljárásokkal szembeni "szkepszis", a jogerős határozatok megtámadásának lehetősége ugyanakkor egyetlen civilizált jogrendszerben sem megkérdőjelezhető, mivel a jogerő nem a bírói tévedhetetlenség szimbóluma, hanem az eljárás szükségképpeni befejezésének kizárólagos eszköze.[5]
- 1289/1290 -
Mindez nem azt jelenti, hogy a jogosultaknak minden egyes jogerős határozat vonatkozásában keresniük kell a rendkívüli perorvoslat benyújtásának lehetőségét, sőt, általános tendencia, hogy az ehhez kapcsolódó ügyészi, illetőleg ügyvédi tevékenység gyakorisága csekélynek mondható.
Az Alkotmánybíróság a rendkívüli jogorvoslatokkal kapcsolatban általánosságban megállapította, hogy azoknak akkor van helye, ha a jogerős határozat meghozatala után olyan tények merülnek fel, amelyek az ügy megítélését alapvetően befolyásolták volna, illetve az derül ki, hogy az eljárt bíróságok részben anyagi, részben eljárási jogszabályok megsértésével hozták meg az ügydöntő határozatot. Ilyen esetben nemcsak a jogerő utáni ténybeli javítás lehetőségét kell biztosítani, hanem azt is, hogy a fent említett törvénysértések orvosolhatók legyenek.[6]
"Az eljárási jogokban biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőségek a jogerő áttörésének kivételes esetei. Önmagában az anyagi igazság érvényre juttatása, vagyis az anyagi és eljárási jogszabályoknak mindenben megfelelő, igazságos döntés általában még nem szolgál elégséges alkotmányos igazolásaként a bírói döntések jogerejének áttöréséhez. A rendkívüli jogorvoslati lehetőségek garantálása és eljárások lefolytatása különösen azokban az esetekben indokolt, amikor a jogerős döntés olyan jogi hibában, avagy ténybeli tévedésben szenvedhet, amely feltétlenül szükségessé teszi az érintett jogainak vagy jogos érdekeinek megóvását, így kiküszöbölésükhöz fűződő érdek felülmúlja a döntés jogerejének tiszteletéhez, illetve ezen keresztül a jogállam stabilitását adó jogbiztonság érvényesüléséhez kapcsolódó érdeket. Másként fogalmazva az ilyen kivételes esetekben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja a bírói döntésekbe vetett közbizalom megőrzését és erősítését, mintsem a jogi hibában, vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete. Valamennyi eljárásjogi garancia érvényesülése ellenére, illetve ellensúly működésének dacára, a bíróság pontos ténymegállapítási, illetőleg jogalkalmazói munkája mellett sem zárhatók ki az eljárásnak olyan súlyos tévedései, amelyek reparálására már csak a rendkívüli jogorvoslati eljárás biztosíthat lehetőséget. Annak a kérdése, hogy pontosan mely esetekben élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesítése, vagyis mely esetekben indokolt a rendkívüli jogorvoslati reparáció, számos körülménytől, így többek között az eljárás típusától, az ügy jelentőségétől, a hiba súlyától, vagy a tévedés nagyságától tehető függővé."[7]
A perújítás rendeltetése az alapügy befejezése után megállapítható hibák orvoslása, amelyek az alaphatározatra lényegesen kihatottak. Ez a rendkívüli perorvoslat a ténybeli hibák korrigálására szolgál, amelyet követően lehetőséget teremt a helyes következtetések levonására és a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazására.[8]
A perújításhoz egyrészt az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről (a továbbiakban: Egyezmény) 6. és 13. Cikke, másrészt a Hetedik, kiegészítő jegyzőkönyv 4. Cikke kapcsolódik. Utóbbi a kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma alóli megengedett kivételként tartalmazza annak lehetőségét, hogy "az adott állam büntetőtörvényeinek és büntető eljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre", amely tartalmában a hazai jogban a perújítást jelenti. E Cikktől az Egyezmény 15. Cikkére hivatkozással (háború; nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot) sem lehet eltérni. A perújítási eljárás lefolytatása tehát főszabály szerint nem sérti e Cikket, különösen, ha a kérelmező kezdeményezte.[9]
A közösségi jogi rendelkezések érvényesülését az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásai, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata is támogatja. Az EJEB döntései nyomán az eljárás nemcsak a terhelt érdekét, hanem a bűnösség megállapításához fűződő érdekeket is szolgálja: így például nem sérti a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot, ha a kérelmezőt a bíróságok felmentik, azonban a legfelsőbb bírói fórum perújítást rendel el az ügyben, aminek következtében a kérelmezővel szemben új eljárás indul.[10]
A perújítási eljárás a legtöbb országban a magyar szabályozáshoz hasonlóan két lépcsőben történik: 1. döntés a perújítás megengedhetőségéről (alaki v. formai szakasz), 2. az indítvány elfogadása esetén döntés a perújítás érdemében (érdemi szakasz). Megjegyzem, hogy az egyes európai modellek döntő többségében, így Magyarországon is[11] a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott döntés - önmagában - nem minősül érdemi döntésnek. A döntésre jogosult bíróságok és azok összetétele tekintetében ugyanakkor országonként (részben) eltérő szabályok érvényesülnek. Így például:
- Ausztriában a perújítási indítványról az alapügyben eljáró bíróság dönt. Ha e bírói fórum lehetővé teszi a perújítást, felfüggeszti az alapügyben hozott ítélet végrehajtását (osztrák StPO 358. §).
- Németországban a formai és érdemi szakaszban is az alapügyben eljárt bíróság hatáskörével azonos hatáskörű másik bíróság jár el (Gerichtsverfassungsgesetz 140a §).
- Franciaországban a perújítás megengedhetősége kérdésében a Cour de Cassation e célra felállított hét tagú bírói tanácsa dönt (CPP 622. cikk).[12]
- 1290/1291 -
A magyar szabályozásban a perújítás kezdeményezésének egzakt szabályai vannak törvényi szinten és a bírói gyakorlatban egyaránt. Így például: 1. az elutasított bizonyítási indítvány ismételt előterjesztése nem perújítási ok;[13] 2. a bíróság a perújítási indítványban meg nem jelölt perújítási ok tekintetében nem hozhat döntést.[14] Ennek alapján a bíróság perújítási eljárást hivatalból nem folytathat le, ugyanakkor ha hivatali hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet elrendelni, köteles erről a perújítás megengedhetőségének kérdésében jogosult bíróság területén működő ügyészséget értesíteni.
A perújítási indítványokat rendszerint az ügyész vagy a védő terjeszti elő, ugyanakkor Be. garanciális okokból tágabb körben taxája a jogosultak körét. A perújítás a terhelt terhére vagy javára történhet.
a) A terhelt terhére előterjesztett indítványok közös szabályai:
- csak az ügyészség nyújthatja be,[15] a pótmagánvádlót és a magánvádlót pedig ez a jog csak akkor illeti meg, ha a terheltet jogerősen felmentették, vagy az eljárást jogerősen megszüntették;[16]
- csak a terhelt életében és csak az elévülési időn belül van helye.[17]
b) A terhelt javára szóló indítványok közös szabályai: az ügyészség mellett a terhelt, a védő, a terhelt törvényes képviselője, a terhelt házastársa vagy élettársa (a kényszergyógykezelés elrendelése ellen), a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa; a terhelt halála után -ha azóta több mint ötven év eltelt - oldalági rokona is előterjeszthet perújítási indítványt.[18]
A perújítási indítvány a másodfokú bíróság perújítás megengedhetősége tárgyában tartott tanácsülésének megkezdéséig - mindkét esetben - visszavonható.[19]
E szabályozással a jogalkotó célja egyrészt a bíróságok tehermentesítése, valamint - elsősorban - a terhelt és a védő "önrendelkezési jogának" biztosítása.
Az indítvány előterjesztésére jogosultak meghatározása körében a Be. egyik fontos újítása, hogy
c) a védő a terhelt akarata ellenére is élhet ezen lehetőséggel, illetőleg
d) a terhelt a javára más jogosult által előterjesztett perújítási indítványt - főszabály szerint - visszavonhatja.[20]
Ez utóbbi [a Be. 641.§ (2) bekezdés b) pontjában] foglalt törvényi szabályozás ugyanakkor álláspontom szerint felülvizsgálatra szorul, mivel az alapeljárásban megvalósuló "igazságszolgáltatási malőrök", esetleges bűncselekmények, avagy eljárási hibák olyan szakkérdéseket vethetnek fel, amelyek vizsgálatát nem lehet pusztán a terhelt akaratelhatározásától függővé tenni.[21] Ezzel együtt a perújítás kezdeményezése minden esetben felelős döntés igényel, mind az ügyészség, mind a védő részéről. Ennélfogva mindkét "félnek" arra kell törekednie, hogy ne citáljon a bíróság elé valószínűnek tartott, de a hosszas időmúlás következtében már nehezen bizonyítható, avagy az alapeljárás végeredménye szempontjából irreleváns tényeket. Jóllehet, a védők rendszerint rugalmasabban kezelik a bizonyítékok újszerűségének, illetőleg relevanciájának kérdését, mégis - a fellebbezésekhez képest - fokozottabban mérlegelniük kell ezen eljárások indítványozását.[22] Ne feledjük, hogy a védő által kezdeményezett perújítás valójában már nem a vád, hanem az alapítélet ellen irányul, ennélfogva a komplett igazságszolgáltatási folyamatot kérdőjelezi meg.
A Kúria vonatkozó döntése a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontjával állt összefüggésben, amelynek alapján a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat vagy a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett.
Az ügy előzménye az volt, hogy az ítélőtábla a jogosult perújítási indítványát elutasította. A Kúria e végzést hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtábla - azonos összetételű tanácsa - jogerős végzésével a perújítási indítványt ismét elutasította. Az ítélőtábla megismételt eljárásban hozott perújítási indítványt elutasító végzése ellen a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a
- 1291/1292 -
törvényesség érdekében arra hivatkozással, hogy a megismételt eljárásban kizárt bírók vettek részt, miután a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt.
A Kúria a jogorvoslati indítványt nem találta alaposnak. A Kúria korábban azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését mert "a jelen helyzetben nem lehet megnyugtató módon állást foglalni a perújítás megengedhetősége kérdésében"; a megalapozott döntéshez nélkülözhetetlen egy személy tanúként történő kihallgatása, ami perújítási nyomozás elrendelésével valósítható meg.
A Kúria a legfőbb ügyész indítványának elbírálása során abból indult ki, hogy perújítás kezdeményezése esetén először a perújítás megengedhetősége kérdésében dönt a bíróság. Ez a döntése nem magáról a perújításról, hanem még csupán a perújítási indítványról szól.
A perújítás megengedhetősége tárgyában folytatott eljárásban viszont a bíróság nem folytat bizonyítást és nem állapít meg tényállást. A perújítás megengedhetőségének elbírálása során a bíróság nem vizsgálhatja és nem mérlegelheti a felhozott bizonyítékok bizonyító erejét, hanem csupán azt, hogy valóságuk esetén a perújítást megalapozzák-e, vagyis alkalmasak-e az indítványozott cél elérésére. A perújítási eljárás e szakaszában tehát a bíróság az új bizonyítékként szolgáló tanúvallomásban előadottak hitelt érdemlőségének vagy az új szakvélemény meggyőző voltának - az egyéb bizonyítékokkal egybevetetten történő -értékelésébe nem bocsátkozhat.
A Kúria korábban nem azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését és utasította új eljárásra, mert ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a döntéshozatalát lényegesen befolyásolta volna. A Kúria akkor és ott azt állapította meg, hogy a perújítás megengedhetőségének a feltételei tisztázatlanok. Ezért a megismételt eljárásban nem alkalmazható a Be. azon rendelkezése, amely szerint a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt. Ennél fogva pedig nem állapítható meg feltételen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés (az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt), amelyre a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványát alapozta.
A kifejtettek értelmében a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata nem bizonyult alaposnak, ezért azt a Kúria elutasította.[23]
A perújítás okai és feltételrendszere körében a Be. -az 1998. évi XIX. törvényhez képest - lényeges változásokat nem tartalmaz, a perújítás továbbra is ténykérdéseket érint. Eltérő szabályozás csak egy esetben észlelhető: míg a korábbi Be. perújítási okként határozta meg, ha a terheltet nem valódi nevén ítélték el,[24] a jelenlegi törvény perújítási okként azt jelöli meg, ha a terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel és ez a határozat kijavításával nem orvosolható.[25] A törvény indokolása alapján e szabályozás célja az eljárás egyszerűsítése, nevezetesen annak lehetővé tétele, hogy a bíróság a valótlan személyi adatokat tartalmazó határozatokat - perújítás elrendelése nélkül - kijavítás útján helyesbíteni tudja.
A Be. szabályrendszere alapján a nóvum olyan, az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó új bizonyíték, amely valószínűvé teszi, hogy 1. a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy 2. a terhelt bűnösségét kell megállapítani, lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni.[26]
A nóvum értelmezése, illetőleg hivatkozási alapja szempontjából számos elv vált ismertté a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban:
- Perújítás elrendelésének akkor van helye, ha a cselekménnyel kapcsolatos bűnösség körének vagy a cselekmény jogi minősítésének változtatására utaló új bizonyítékok lényegesen enyhébb, illetőleg lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását valószínűsítik.[27]
- Az új tényállítás csak akkor eredményezheti a perújítás elrendelését, ha ahhoz új bizonyíték is kapcsolódik.[28]
- Az új bizonyítéknak az új tényeket elég valószínűsítenie, tehát a bíróság - a megengedhetőség kérdésében való döntéseknél -csak azt vizsgálhatja, hogy a bizonyíték a valódisága, alkalmassága esetén megalapozza-e a perújítást (az indítványban megjelölt bizonyítékok erejét tehát előre nem értékelheti).[29]
- A perújítás megengedhetősége kérdésében való döntéskor nincs helye a bizonyítékok mérlegelésének és értékelésének.[30] Mindez azt jelenti, hogy a perújítás megengedhetőségének eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán az vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére.[31]
- A perújítás megengedéséhez az alapügyben felmerült, vagy fel nem merült tényre vonatkozóan nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie, amelynek értékelésével olyan eltérő tényállás megállapításának lehetősége nyílhat meg, amely valószínűsíti, hogy a büntetőjogi főkérdésekben az alapügyben hozott ítéletet lényegesen meg kell változtatni.[32]
- 1292/1293 -
A Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoportjának "Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban" címmel kiadott összefoglaló véleménye (2018) alapján (a továbbiakban: összefoglaló vélemény) a nóvum megállapításának feltételei:
- új bizonyítékot hoznak fel; a bejelentett bizonyíték pedig akkor új, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de az eljárt bíróság nem értékelte;
- az ekként újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik és alkalmas ilyen tény jogerős határozattól eltérő, vagy abból hiányzó megállapítására;
- az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására alkalmassága folytán perdöntő jellegű, egyben valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
E három feltétel konjunktív, csak együttes fennállásuk esetén rendelhető el a perújítás.[33]
A perújítás tárgya tekintetében az alábbi megállapítások tehetők:
a) A perújítási indítvány egyfelől érintheti a bűnösség kérdését. Ilyen esetben az új bizonyíték azt valószínűsítheti, hogy a terhelt elítélésére, vagy felmentésére tévesen került sor. "Így például a terhelt felmentését valószínűsíti egy, az alapügy tárgyalásakor még nem ismert és ezért ki nem hallgatott tanú vallomására történő hivatkozás, aki - a terhelti védekezést megerősítve - arról tud nyilatkozni, hogy egyértelműen a sértett tanúsított támadó magatartást, a terhelt pedig csak a jogtalan támadás elhárítása érdekében ütötte meg a sértettet [...] Természetesen előfordulhat mindennek a fordítottja is, aminek eredményeként valószínűvé válik a terhelt bűnösségének kimondása."[34]
b) Másfelől, a perújítási indítvány érintheti a szankció kérdését, ebben az esetben az új bizonyíték a szankció nemével, vagy mértékével áll összefüggésben. Az új bizonyítéknak előreláthatólag lényegesen súlyosabb, vagy enyhébb szankció kiszabását kell valószínűsítenie, a szankció csekélyebb mértékű módosulásának lehetősége tehát az eljárás megindulását nem eredményezheti. Így például az életveszélyt okozó testi sértés és a halált okozó testi sértés bűntettének törvényi büntetési tétele azonos, nem kizárt a perújítás, ha az ítélet jogerőre emelkedését követően a sértett az őt ért bántalmazással összefüggésben meghal, és ez az utóbb ismertté vált tény valószínűvé teszi, hogy a minősítésváltozás miatt a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni.[35]
A bíróságnak mindenekelőtt a nóvum tárgyának újszerűségét kell mérlegelnie. A bizonytalan jogi helyzet feloldása érdekében a magyar bírói gyakorlat "szűkítette" az indítványban megjelölhető hivatkozások körét, ennek alapján mindazok a bizonyítékok, amelyeket az alapügyben eljáró bíróság a tényállás megállapításakor mérlegelt, a perújítás szempontjából nem tekinthetők új bizonyítéknak. E logika legfőbb magyarázata az, hogy nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie, ezért, ha ugyanaz a bizonyíték más forrásból származik, perújításnak nincs helye.[36]
Néhány szemelvény a hazai bírói gyakorlatból, illetőleg jogirodalomból:
c) Nem új bizonyíték, illetőleg perújítás alapjául nem szolgálhat:
- a bizonyítás-kiegészítés ellen előterjesztett és elutasított indítványban megjelölt bizonyíték;[37]
- az alapügyben saját tevőlegességét és a másik terhelt cselekvőségét egyaránt tagadó terhelttársnak az eljárás jogerős befejezése után írásban tett, önmaga bűnösségét utólag már beismerő nyilatkozata, amely - e beismerés újdonsága mellett - a korábbival megegyezően tartalmazza annak állítását, hogy az ügy másik terheltje a bűncselekmény elkövetésében nem vett részt, ha az eljáró bíróság a másik terhelt ugyanilyen védekezését, valamint az érdekében valló terhelttárs vallomását az ellentétes tartalmú bizonyítékok értékelésével kizárta; a terhelttárs utólagos beismerésének újdonsága a másik terheltre nem hat ki, s az arra vonatkozóan fenntartott korábbi - ám megcáfolt - állítás a perújítással érintett elítélt tekintetében újnak nem tekinthető; az ilyen perújítási indítvány nem perújítási okra hivatkozik, hanem a bírói mérlegelést támadja;[38]
- az elítélt személyi körülményeit érintő olyan hivatkozás, amely az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatot követően bekövetkezett tényre vonatkozik;[39]
- az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartása, jó munkavégzése, megromlott egészségi állapota;[40]
- annak a tanúnak a vallomása, aki a kérdésre adott válasszal önmagát olyan bűncselekmény elkövetésével vádolná, amely miatt korábban az ellene tett feljelentést elutasították, vele szemben az eljárást megszüntették, a hatósággal történő együttműködése folytán nem büntethető, egyezséget kötött, vagy vele szemben az ügyészség - a Be. 404. § (2) bekezdés a) pontja alapján - határozatot hozott, vagy intézkedett.
d) Új bizonyíték, illetőleg perújítás alapjául szolgálhat:
- 1293/1294 -
- az olyan személy tanúvallomása, aki az alapügyben a mentességi jogával élve a vallomástételt megtagadta;[41]
- az alapügyben előterjesztett, de el nem utasított bizonyítási indítványban hivatkozott tanúvallomás, ha a tanút az alapügyben nem hallgatták ki;[42]
- az alapügyben tanúként kihallgatni indítványozott és kizárólag valamilyen gátló körülmény (például ismeretlen helyen tartózkodás, betegség) miatt megidézhetetlen tanú vallomása;[43]
- az alapügyben már kihallgatott tanú azon vallomása, amely más - az alapügyben nem érintett - tényekre vonatkozik;[44]
- az alapügyben eljárt szakértő újabb, az előzőtől eltérő szakvéleménye;[45] nem zárja ki a perújítást az a körülmény sem, hogy az indítványozó által mellékelt orvosi szakértők által adott vélemény eljárásjogi szempontból nem szakvéleménynek, hanem okirati bizonyítéknak minősül;[46]
- a büntetés elviselésének képességét nagymértékben csökkentő, már az ügydöntő határozat meghozatalakor is fennálló betegségre vonatkozó új orvosi igazolás;[47]
- ha az alapügyben felnőttként ítélték el a fiatalkorú terheltet, vagy a felnőtt személyt fiatalkorúakra irányadó rendelkezések alapján vonták felelősségre és emiatt a szankció jelentős megváltoztatása várható.[48]
A bűnösség beismerésére vonatkozó egyezség alapján hozott ítélet ellen abban az esetben van helye a terhelt javára perújításnak, ha az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényre vonatkozóan felhozott új, az alapeljárásban nem értékelt bizonyíték olyan új tény megállapítását teszi valószínűvé, amely az egyezség jóváhagyásának megtagadására vezető okot valósít meg; egyúttal perdöntő jellege folytán a megtagadás folyományaként a tárgyalás alapján meghozandó ítéletben a terhelt felmentését vagy a jóváhagyott egyezség alapján kiszabott büntetéshez képest lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, illetve büntetés kiszabása helyett intézkedés alkalmazását eredményezi.[49]
Az összefoglaló vélemény alapján megállapítható, hogy a jogosultak a perújítási indítványok túlnyomó többségében továbbra is valamilyen nóvumra hivatkoznak.[50] Ezen indítványokkal összefüggésben a joggyakorlat-elemző csoport az alábbi hibákra hívta fel a figyelmet:
- Az indítványozók általában nem jelölik meg a Be. által megkívánt, az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó új bizonyítékot, hanem az esetek többségében a bíróságok által az alapeljárásban mérlegelt bizonyítékokat támadják.
- Gyakori az olyan bizonyítási eszközökre történő hivatkozás, amelyet az alapügyben már ténylegesen megvizsgáltak, így számos esetben indítványozzák már kihallgatott tanúk ismételt kihallgatását, illetve gyakran hivatkoznak az alapeljárásban elutasított bizonyítási indítványban szereplő bizonyítékokra.
- Új tanú kihallgatásának indítványozása esetén a jogosultak gyakran nem jelölik meg, hogy az új tanú milyen tényre vonatkozóan tud új bizonyítékot szolgáltatni.[51]
A szakértői bizonyítás körében számos ügyben előfordul, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után elsősorban a védelem új szakértői véleményre (értelemszerűen magánszakértői véleményre) hivatkozva vitatja az ítélet megállapításait. Ezen indítványok bíróságok általi megítélése igen változó, mivel gyakran az alapügyben már felmerült szakkérdések (pl. elmeállapot, kárösszeg, baleseti körülmények) újraértékelésére irányulnak.[52] Mindezt annak ellenére, hogy a Kúria egyértelműen rögzíti: ugyanaz a bizonyíték más forrásból, más bizonyítási eszköz révén nem új bizonyíték. [53] Bizonyítékok puszta "átértékelése" tehát nem vezethet perújításhoz.
A gyakorlati dilemmákat az okozza, amikor a perújítási indítványban nem egyszerűen korábbi bizonyítékok "felülmérlegeléséről" van szó, hanem az abban foglalt új (magánszakértői) szakvélemény korábban egyáltalán nem vizsgált szempontokra, vagy - gyakrabban - azokra is alapítja (részben) eltérő érdemi megállapításait. E hivatkozások elfogadhatónak bizonyulhatnak, ha nem csak a korábbi szakvélemények "módszertanával" vagy megállapításaival kapcsolatos kérdéseket kifogásolnak, hanem új tények előadásával új következtetéseket fogalmaznak meg. Emiatt - a szakértői bizonyítás esetében - az a bírói megállapítás, hogy "ugyanaz a bizonyíték más forrásból, más bizonyítási eszköz révén nem új bizonyíték" csak akkor lehet megalapozott, ha a kérdéses utólagos bizonyíték
- részben sem új tényeken alapul, illetőleg
- csupán a korábban már relevánsnak tekintett tényeket érinti, azok keretei között marad, az azokra vonatkozó korábbi bizonyítékok bizonyító erejét próbálja átértékelni, vagy megváltoztatni.
Ilyennek minősül például a perújítási kérelemben hivatkozott olyan orvosi diagnózisra, vagy Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet
- 1294/1295 -
szakvéleményére történő hivatkozás, amely már az alapügyben ismert volt, legfeljebb ezeknek a bíróság nem tulajdonított olyan jelentőséget, mint amilyet a kérelmező szerint kellett volna.[54]
A perújítási indítványok bíróság általi elutasításának gyakori indoka az, hogy "az új szakértő igénybevételére vonatkozó indítvány már az alapeljárásban elhangzott, ezért az nem új bizonyíték", vagy "a mellőzött bizonyítási indítvány a tárgyalás anyaga, a perújítási eljárás pedig nem azt célozza, hogy az alapper bírósága által feleslegesnek talált bizonyítást utóbb pótolja."[55] Ez azonban a fentiek alapján nem mindig helyes következtetés. Más kérdés, hogy ha egy "magánszakértői véleményt" a bíróság az alapügyben az okirati bizonyítás szabályai szerint már felhasznált, akkor olyan (okirati) bizonyítékról van szó, amelyet a bíróság az alapügyben már értékelt. Ezért ennek a szakértőnek az eljárásba történő utólagos bevonására irányuló perújítási indítvány alaptalan.
Az összefoglaló vélemény alapján szakértői vélemény csatolására jellemzően 1. a védő által és 2. a terhelt elmeállapotával, illetve egészségi állapotával (jellemzően börtöntűrő képességével) összefüggésben kerül sor. Ezek közül rendszerint akkor eredményes a perújítás, ha az elmeorvos-szakértői véleményből az elkövetés időpontjára visszamenőleg kóros elmeállapotra utaló tények állapíthatók meg.[56]
A Kúria a Bpkf.II.245/2019/2. számú határozatában megállapította, hogy a perújítási indítvány előterjesztése esetén nem támasztható olyan követelmény, hogy a terhelt és/vagy a védő előzetesen szakértő kirendelését indítványozza, s a szakértő kirendeléséről a bíróság, illetve az ügyészség határozzon. A végzés rögzíti, hogy a perújítási indítvány előterjesztőjétől nem várható el, hogy - ha indítványának megalapozásához különleges szakértelem szükséges - minden esetben és feltétlenül igazodjon a szakértő kirendelésének általános szabályaihoz. A szakértői bizonyítás ilyen esetben sem tekinthető mellőzhetőnek azzal, hogy a perújítási indítványhoz csatolt magánszakértői vélemény a terhelt és/vagy a védő észrevételének minősül. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának álláspontja szerint azonban - tekintettel arra, hogy az észrevétel nem minősül bizonyítási eszköznek -ilyen esetekben a magánszakértői vélemény csak úgy "engedhető be a perújításba", ha azt perújítási nyomozás során külön megvizsgálják.[57]
A Kúria rögzítette, hogy a perújítással megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén az újabb ítéletben a bíróságnak a Be. ítéletre vonatkozó szabályait maradéktalanul be kell tartania, és ennek megfelelően rendelkeznie kell a bűnösségről, annak megállapítása esetén a jogkövetkezményről, mégpedig maradéktalanul, és az ítélet indokolásának - rövidített indokolás mellett is - tartalmaznia kell az ítéleti tényállást és az alkalmazott jogszabályokat.[58]
a) Eredményes perújítás esetére a korábbi Be. 415. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett: ha a bíróság - a tárgyalás eredményétől függően - megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet, vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja. A gyakorlatban a megtámadott ítélet részbeni hatályon kívül helyezése, illetőleg az okozott problémát, hogy egyetlen terheltre nézve egyáltalán van-e lehetőség ilyen határozat meghozatalára.
A Kúria tisztázta, hogy perújítási eljárásban nincs törvényes lehetőség olyan tartalmú határozat meghozatalára, amely a megtámadott ítéletet csak részben helyezi hatályon kívül, bizonyos rendelkezéseit viszont megtartja. Mindebből következően, ha a perújítás alapos, a megtámadott ítéletet az érintett terhelt vonatkozásában teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, és új ítéletet kell hozni, amelynek rendelkeznie kell a bűnösség megállapításáról és az alkalmazott jogkövetkezményről is. Az eljárási törvény tehát nem nyújt lehetőséget arra, hogy egy terhelt bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor. Mindebből következően részbeni hatályon kívül helyezésre csak akkor kerülhet sor, ha az alapítélet több terhelt büntetőjogi felelősségéről rendelkezett, a perújítási eljárás során azonban csak az egyik terheltre vonatkozóan bizonyult a perújítás eredményesnek; utóbbi esetben azonban a jogerős ügydöntő határozat teljes egészének hatályon kívül helyezésére kell, hogy sor kerüljön.
Az összefoglaló vélemény alapján az esetek túlnyomó többségében az alapítéletek teljes hatályon kívül helyezése jellemző (mindössze egy vizsgált esetben fordult elő, hogy részleges hatályon kívül helyezés mellett került sor a megállapított tényállás megváltoztatására).[59]
b) A joggyakorlat-elemző csoport indokoltnak tartotta annak a vizsgálatát is, hogy amennyiben az elsőfokú bíróságok a megismételt eljárás lefolytatását követően érdemben elutasítják a perújítást, milyen módon kerül sor a határozat megszerkesztésére. Korábban előfordultak ugyanis olyan esetek, amikor az indokolásban nem kizárólag az elutasítás indokaival foglalkoztak, hanem a bíróság - tévesen -tényállást is megállapított, valamint megindokolta a bűncselekmény minősítését, illetve büntetéskiszabási körülményekkel is foglalkozott.
A határozatok megszerkesztésével kapcsolatban az 1998. évi XIX. törvény az alábbiakat tartalmazta: ha a perújítást a bíróság alaptalannak találja, azt
- 1295/1296 -
elutasítja.[60] E rendelkezést a Be. 647. § (2) bekezdés a) és b) pontjában csak annyiban pontosítja, hogy a bíróság a perújítást akkor utasítja el, ha azt alaptalannak találja, vagy az ismeretlen helyen, vagy külföldön tartózkodó terhelt távollétében lefolytatott alapügyre tekintettel elrendelt perújítási eljárásban a terhelt ismételten elérhetetlenné vált. Ebből következik, hogy az elutasító határozatokkal szemben a jogalkotó sem korábban, sem jelenleg nem támaszt egyéb tartalmi követelményeket, szükségtelen tehát utalni a cselekmény minősítésére, vagy egyéb (pl. bűnösségi) körülményekre.[61]
A perújítás létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, mivel a bíróságok elsődleges feladata továbbra is a tényállás valósághű megállapítása.[62] Ezzel együtt e jogintézmény igen képlékenyen és nehézkesen értelmezhető, különös tekintettel a nóvumra, illetőleg az eljárások menetével kapcsolatos rendelkezésekre. Nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban a Kúria is számos eseti döntést hozott e kérdésekkel összefüggésben.
Ami bizonyos, hogy a perújítás elrendelése továbbra is szigorú törvényi feltételekhez van kötve, amellyel a jogalkotó megakadályozza e jogorvoslati eszköz indokolatlan igénybevételének lehetőségét, komoly mérlegelő tevékenység elé állítva az ügyészséget, illetőleg a védőt.
Az összefoglaló vélemény alapján megerősíthető, hogy a terhelt által előterjesztett perújítási indítványok leginkább az alapügyben eljárt bíróságok mérlegelő tevékenységét támadják, és rendszerint - tévesen - a bizonyítékok újraértékelésére irányulnak. A terheltek nagy része gyakorlatilag "rendes jogorvoslati fórumként" tekint a perújításra, amelynek következtében az indítványok többsége alaptalan és elutasításra kerül. Az eljárások további karakterjellemzői:
- Ha a perújítási eljárást elrendelik, a megismételt eljárásokban alapvetően a terheltek kihallgatására, valamint az alapügyben keletkezett iratok ismertetésére kerül sor.
- Az ügyészségre benyújtott perújítási kérelmek és indítványok tekintetében a vádhatóság hatékony "szűrő" funkciója jellemző.[63]
Összességében megállapítható, hogy az alsóbb fokon eljáró bíróságok általában követik a Kúria iránymutatásait, illetve alapvetően érvényesül a megengedhetőség körében történő döntések meghozatala során azon elv, miszerint nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie.[64]
[1] Belovics Ervin-Tóth Mihály: Büntető eljárásjog, HVG-ORAC, Budapest, 2020.
[2] Bérces Viktor: A büntetőeljárás reformja és a bizonyítás alapkérdései, Eötvös, Budapest, 2021.
[3] Bolgár György-Kárpáti László-Traytler Endre: A bűnügyi védő munkája, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965.
[4] Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Büntető Eljárásjogi Tanszék, 2012.
[5] Grád András-Weller Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve, Negyedik, bővített kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2011.
[6] Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris, Budapest, 2000.
[1] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény.
[2] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény.
[3] Bpkf.II.245/2019/2.
[4] Bpkf.III.369/2018.
[5] 3142/2016. (VI. 29.) AB végzés.
[6] 22/2014. (VII. 15.) AB határozat.
[7] 25/2013. (X. 4.) AB határozat.
[8] 42/1993. (VI. 30.) AB határozat.
[9] 9/1992. (I. 30.) AB határozat.
[10] 33. BK vélemény (BK 91.).
[11] EBH 2018.B.20. (Bt.II.1.838/2017.)
[12] EBH 2012.B.33.
[13] BH 2018.41.
[14] BH 2015.123.
[15] BH 2013.60.
[16] BH 2012.188.
[17] BH 2012.117. II. pont.
[18] BH 2012.B.33.
[19] BH 2011.305.
[20] BH 2009.353.
[21] BH 2006.387.
[22] BH 2005.423.
[23] BH 2004.229.
[24] BH 2001.163.
[25] BH 1989.144.
[26] BH 1984.443.
[27] BH 1978.468.
[28] BH 1976.396.
[29] BJD 376.
[30] BJD 4571.
[31] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény. Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport. 2018.EI.II.JGY.B.I. szám.
[32] Fadin v. Russia, judgement of 27 July 2006, Application no. 58079/00.
[33] Pravednaya v. Russia, judgement of 18 November 2004, no. 69529/01.
- 1296/1297 -
[34] Nikitin v. Russia, judgement of 20 July 2004, no. 50178/99.
[35] Tájékoztató a Kúria Bfv.I.780/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról. ■
JEGYZETEK
[3] Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban, Debreceni Egyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Büntető Eljárásjogi Tanszék, 2012.
https://debreceniitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/fieldattachment/a-jogero-a-buntetoeljarasban.pdf (2024. június 19-i letöltés).
[4] Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris, Budapest, 2000, 494.
[5] "A jogerő tehát nem jelenti a tényállás hallhatatlanságát, mert a bizonyítás lehetősége örökéletű, csak lényegesen szigorú feltételekhez kötött." In: Bolgár György-Kárpáti László-Traytler Endre: A bűnügyi védő munkája, KJK, Budapest, 1965, 399.
[6] 9/1992. (I. 30.) AB határozat.
[7] 25/2013. (X. 4.) AB határozat.
[8] 22/2014. (VII. 15.) AB határozat.
[9] Fadin v. Russia, judgement of 27 July 2006, Application no. 58079/00.
[10] Nikitin v. Russia, judgement of 20 July 2004, no. 50178/99.
[11] 3142/2016. (VI. 29.) AB végzés.
[12] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény. Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző csoport. 2018.EI.II.JGY.B.I. szám, 13-15. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/tenybeli_javitas_jogero_utan_joggyakorlat_elemzes_osszefoglalo.pdf (2024. június 19-i letöltés).
[13] BH 2018.41.
[14] BH 2012.117. II. pont.
[15] Ha a sértett vagy az elhunyt sértett hozzátartozója a terhelt terhére benyújtandó indítványt terjeszt elő, akkor az ügyészségnek kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy azt megalapozottnak tartja-e. Ha igen, akkor saját jogán nyújthatja be a perújítási indítványt, ellenkező esetben a kérelmezőket értesítenie kell a benyújtás akadályairól. In: Belovics Ervin-Tóth Mihály: Büntető eljárásjog, HVG-ORAC, Budapest, 2020, 555.
[16] Be. 639. § (1) bekezdés.
[17] Be. 638. § (2) bekezdés. Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nyilvánította azon törvényi szabályt, amelynek alapján 1. a terhelt terhére kötelező volt ügyészi perújítási indítvány benyújtása, illetőleg 2. a bíróság számára kötelező volt a perújítás elrendelése a büntethetőség elévülési idejének eltelte után is. A testület álláspontja szerint a jogalkotó e szabályozással sértette a jogállamiság és a jogerő tiszteletének elvét [42/1993. (VI. 30.) AB határozat].
[18] Be. 639. §
[19] Be. 640. § (1) bekezdés.
[20] Kivéve, ha azt a) az ügyészség terjesztette elő, vagy b) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen terjesztették elő [Be. 640. § (2) bekezdés].
[21] Be. 639. § (2) bekezdés c) pont.
[22]A fellebbezés és a perújítás okai közötti eltérésre kiválóan mutat rá Traytler, amikor azt írja, hogy perújítás esetén "megalapozatlanságra is lehet hivatkozni, de ez legfeljebb csak támogatja az elrendelést." In: Bolgár-Kárpáti-Traytler i. m. 399.
[23] EBH 2018.B.20.
[24] 408. § (1) bekezdés b) pont.
[25] 637. § (1) bekezdés c) pont.
[26] Be. 637. § (1) bekezdés a) pont.
[27] 33. BK vélemény (BK 91.).
[28] Belovics-Tóth i. m. 549.
[29] BH 2004.229.
[30] BH 2005.423.
[31] BH 2004.229.
[32] BH 2015.123.
[33] BH 2012.188.
[34] Belovics-Tóth i. m. 550.
[35] BH 1984.443.
[36] BH 2011.305. illetőleg BH 2015.123. Vö. Az EJEB megállapította az Egyezmény 6. Cikkének sérelmét és elmarasztalta Oroszországot, mivel az eljáró bíróság olyan körülményre hivatkozva súlyosította a kérelmező helyzetét, amely már az alapeljárásban is a vizsgálat tárgyát képezte. Pravednaya v. Russia, judgement of 18 November 2004, no. 69529/01.
[37] A perújítás nem irányulhat az alapügyben eljárt bíróságoknak a bizonyítékokat értékelő tevékenysége ellen. Lásd még BH 2001.163.
[38] EBH 2012.B.33.
[39] BH 2009.353.
[40] BJD 376.
[41] Be. 637. § (2) bekezdés.
[42] BH 2001.163.
[43] BJD 4571.
[44] Belovics-Tóth i. m. 549.
[45] BH 1989.144.
[46] BH 2013.60.
[47] BH 1976.396.
[48] Belovics-Tóth i. m. 550-551.
[49] Kúria Bpkf.II.1.379/2021/5.
[50] A fennmaradó esetek megoszlottak a többi perújítási okok között. Ezek közül jellemzően a büntetőügyekben eljáró hatóság által elkövetett bűncselekményre, illetve a távollétes eljárásra hivatkoztak. Volt olyan ítélőtábla is, amelynek a területén a vizsgált időszakban a legtöbb hivatkozás a terhelttel szemben meghozott, további jogerős ítéletre (res iudicata) vonatkozott, ez azonban a teljes vizsgált adatok alapján nem volt országosan jellemző. In: Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 37.
[51] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 36.
[52] BH 2004.229; BH 2006.387.
[53] Kúria Bpkf.III.369/2018.
[54] BH 2011.305.; BH 2015.123.
[55] BH 1978.468.
[56] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 37.
[57] Uo. i. m. 60.
[58] Tájékoztató a Kúria Bfv.I.780/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-bfvi7802017-szamu-jelentos-ugyben-hozott-hatarozatarol (2024. június 19-i letöltés).
[59] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 55.
[60] 415. § (1) bekezdés II. fordulata.
[61] Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 56.
[62] Be. 163. § (2) bekezdés.
[63] Az ügyészség által hivatalból benyújtott perújítási indítványok alapján több mint 80%-ban sor került a perújítások elrendelésére, melyek az esetek túlnyomó részében eredményre is vezettek. In: Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 64.
[64] Uo. i. m. 44.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Kúria; egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
