Az emberi jogok megítélése a munkajog tudományában vitatott. A munkáltató és a munkavállaló közötti alá-fölé rendeltség ugyanis nem kedvez a munkavállalói érdekeket védő emberi jogoknak. Gazdasági szempontból a munkáltató jogos érdekeit potenciálisan sértő kockázatot is jelenthetnek bizonyos emberi jogok. Ilyen a véleménynyilvánítási szabadság is, amely alapvetően széles körben, de nem korlátlanul illeti meg a munkavállalókat, illetve a munkavállaló munkáltatóval szembeni jogi szubordinációja határok közé szorítja azt. Legitim korlátozások lehetnek tipikusan a jogos érdekek védelmében elismert törvényi restrikciók. E korlátozások sokfélék lehetnek, hiszen preventív célzatú tilalmak és a munkavállaló jogi helyzetét érdemben befolyásoló munkajogi szankciók egyaránt ismeretesek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága e téren is széles körű esetjoggal rendelkezik, elsősorban a vélemény korlátozásának módjára, szükségességére, arányosságára és az eszközölhető munkáltatói szankciókra nézve.
The adjudication of human rights in labour law is disputed. The employees' subordination is against the emergence of certain human rights protecting the employees' interests. From an economic perspective, human rights also mean a risk for the employer's legitimate economic interests. Freedom of expression is of this legal nature. It entitles all employees with the freedom of expression without any limitations; however, labour law systems create boundaries for this seemingly total freedom. These restrictions are varied since different kind of employer's action preventing the harmful exercise of rights and sanctions negatively affecting the employees are all known. The European Court of Human Rights has a wide range of case law in this sense, focusing primarily on the ways, the necessity, and the proportionality of the limitations of freedom of expression along with the legitimate sanctions the employer can apply.
Tárgyszavak: emberi jogok, Emberi Jogok Európai Bírósága, munkajog, munkáltató jogos gazdasági érdeke, véleménynyilvánítás szabadsága
A véleménynyilvánítás szabadsága egy mindenkit megillető, alapvető emberi jog, azonban annak határai, a más személyek általi korlátozhatósága fontos kérdés a joggyakorlat és a jogelmélet síkján is. Alapvető fontossága ellenére sok esetben ugyanis éppen e jog korlátaival, megszorításaival találkozunk a mindennapokban, ami egyfajta kontraproduktív szabályozásra vagy gyakorlati interpretációra enged következtetni, noha ez csak egy lehetséges megközelítése ennek az emberi jognak. Szükséges ugyanis utalni arra, hogy univerzális emberi jogként és az egyes államok által garantált fundamentális fontosságú alapjogi értékként lényegében minden jogviszonyban, a társadalom szinte összes szegmensében meghatározó szerepe van, ráadásul annak megfelelő hatékonyságú érvényesíthetősége egy "demokratikus társadalomban"[1] olyan alapvető elvárás napjainkban, ami nélkül szinte elképzelhetetlen egy emberi jogokat és alapvető szabadságokat tiszteletben tartó jogrendszer működése.
Emellett a 2020-as évek modern társadalmaiban az online közlés és véleménykifejtés mindennapossá válásával, a széles körben, lényegében komoly erőfeszítés nélkül közölhető vélemények és álláspontok korában már-már elkerülhetetlennek tűnik az, hogy egy adott személy véleménye eljusson másokhoz. Sőt, mivel gyakran csak maga a kifejtett vélemény látható vagy hallható, a vélemény hátterének megismerése nélkül számos vélt vagy valós sérelmet figyelhetünk meg a közlések nyomában. Ezek a sérelmek döntően a véleményszabadság korlátainak átlépésén alapulnak, és jellemzően valamilyen szankciót, jogkövetkezményt vonhatnak maguk után, tehát eredendően korlátozzák az egyén által kifejthető véleményt. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a fentebb említett kvázi kontraproduktivitás olyan módon is mérhető, hogy az egyes vélt vagy valós sérelmeket megalapozó véleményközlések milyen gyakran és milyen súlyú jogkövetkezményeket vonhatnak maguk után. A következményekkel való fenyegetés, illetve az azoktól való félelem ugyanis már önmagában egyfajta aránytalan önkorlátozáshoz vezethet a szabad véleménnyel összefüggésben, de akarva-akaratlanul is kijelöl egy olyan speciális mozgásteret, amely adott esetben nincs összhangban ezen emberi jog eredeti funkciójával, ugyanakkor bizonyos társadalmi-gazdasági érdekek védelmében nagy fontossággal bír.
Éppen ebbe az ellentmondásos rendszerbe illeszkedik jelen elemzés tárgya, ami összefoglalóan a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadságának munkáltató általi korlátozhatóságára épül az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) releváns esetjogának vizsgálatán keresztül. Véleményem szerint ugyanis munkajogi szempontból érdemes tisztában lenni azzal, hogy - emberi jogi aspektusból - hol húzódik a szabad vélemény határa a munkavállaló számára, mint ahogyan azzal is, hogy az ellenpólust reprezentáló munkáltató esetleges korlátozó vagy szankcionálási lehetőségei milyen konzekvenciák levonását teszik lehetővé az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 10. cikkének munkaviszonybeli érvényesülésére nézve. Ez alapján a kutatás hipotézise az, hogy a munkáltató és munkavállaló között fennálló szubordinatív viszony,[2] a munkavállaló személyi
- 24/25 -
és gazdasági függősége[3] és a munkavállaló munkáltató felé tanúsítandó lojalitása[4] érdemben korlátozzák a munkavállaló szabad véleménynyilvánítását. A munkáltató jogos érdekeinek védelme ugyanis fogalmilag megkívánja azt, hogy a munkavállaló bizonyos magatartásoktól tartózkodjon,[5] sőt, ha felidézzük a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 8. § (3) bekezdését,[6] akkor azt látjuk, hogy a munkáltatói autoritás védelme érdekében voltaképpen explicite határok közé szorítható a munkavállaló véleménye.[7] Jelen vizsgálattal tehát arra a kérdésre keresem a választ, hogy hol húzódnak ezek a határok a jogszerűség és a gazdasági racionalitás egyidejű figyelembevételével az EJEB e tárgykörben meghozott ítéletei alapján, illetve, hogy ezekből milyen következtetés vonható le e munkavállalói jog megítélésére nézve.
A kutatás keretében feldolgozott ítéletek rendezőelve az, hogy azok minél aktuálisabb és minél inkább szem előtt lévő problémákra reagáljanak, figyelembe véve az online,[8] vagy legalábbis nagy nyilvánosságú véleménykifejtés mindennapossá válását és az ebből következő munkajogi kockázatokat,[9] nem szem elől tévesztve e témakör alapkérdéseit sem. A tanulmánynak nem célja a releváns magyar gyakorlat és szabályozás EJEB-gyakorlattal való összevetése, néhány kapcsolódó megállapítás feltűnik azonban a konklúzió körében annak univerzális szemlélete mellett is.
Az ítéletek elemzése során pedig figyelemmel voltam az EJEE 10. cikk tartalmához való kapcsolódásra, az esetleges korlátozás jellegére és súlyára (például munkáltatói szankció alkalmazása) és a munkajogi specialitásokra. Utóbbiakat még akkor is jelentősnek tartom, ha természetszerűleg az EJEB-nek nem áll rendelkezésre "munkajog-specifikus" mércéje vagy vizsgálati módszere a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése esetére; az azonban megállapítható, hogy az ítélkezési gyakorlat eddig kikristályosodott komponensei lényegében valamennyi típusú és természetű munkajogviszonyban visszaköszönhetnek, akár mindennapi veszélyek vagy feltáratlan problémák képében is. Ennek tehát az EJEB kiterjedt és előremutató esetjoga áll a hátterében, amely különös figyelmet fordít az adott jogsérelem súlyára (tipikus emberi jogi vizsgálati metódus[10]), aminek nemzeti munkajogi szabályozásokban való megjelenítése nehézkes. Tagadhatatlan, hogy az elemzés több szempontot is figyelembe vehet az EJEB kiterjedt ítélkezési tevékenységére figyelemmel, de - tekintettel a terjedelmi korlátokra is - az analizált esetjog kiválasztása során a munkavállaló "magán" vagy "szakmai" minőségében kifejtett véleményének kérdéskörét és a munkáltató által eszközölt tényleges szankciókat vettem figyelembe annak érdekében, hogy az EJEE 10. cikkének[11] munkajogi konzekvenciáit levonhassam az elemzés végén. A feldolgozás erre tekintettel nem teljes körű, hiszen néhány kapcsolódó ítélet az említett okokból nem került az elemzés fókuszába.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
