2004. május 20-án került sor Karsai Krisztina, a szegedi jogi kar Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszéke adjunktusának Ph.D-védésére; disszertációjának címe: "Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései". A nyilvános vita a szegedi jogi kar Tanácstermében zajlott, a jelölt opponensei Wiener A. Imre (ELTE, MTA) és Farkas Ákos (Miskolci Egyetem) professzorok voltak.
A szerző előadásában meghatározta dolgozata szorosan összekapcsolódó, két célkitűzését. Fő célja az volt, hogy kimutassa, hogy létezik kapocs a közösségi jog és a nemzeti büntetőjogok között, ennek megalapozásához és bizonyításához pedig szükséges a sokféle elnevezéssel megjelenő ún. európai büntetőjogi intézményeket egy alkalmazható fogalmi rendszerbe sorolni. A szerző legtágabb értelemben az európai büntetőjogi integráció kifejezés használatát javasolja, ezen belül pedig az intézményi differenciálást választja. Így megkülönböztethetjük az Európa Tanács keretében történő büntetőjogi integrációt, valamint az Európai Unióhoz köthető büntetőjogi integrációs jelenségeket, s ez utóbbiakon belül különböztetnünk kell aszerint, hogy azok az első vagy a harmadik pillérbe sorolhatók.
A legtágabb fogalmi keretek felvázolása után, értekezésének szűkebb tárgyaként a szerző az Európai Uniónak a büntetőjogra gyakorolt integrációs tevékenységét, annak vizsgálatát jelölte meg, s ezen belül is a közösségi jog és a nemzeti büntetőjogok közötti kapcsolatrendszer feltérképezését. A két fő vizsgálati szempontja az volt, hogy egyrészt magában a közösségi jogban találhatók-e büntetőjogi jellegűnek tekinthető normák, másrészt a nemzeti büntetőjogban beállhatnak-e olyan változások, amelyeket a közösségi jog idéz elő. A jelölt e két fő vizsgálati szempont mentén tézisszerűen összegezte fontosabb megállapításait, szóbeli védése során azokat a konklúziókat emelte ki, amelyek álláspontja szerint nagyon lényegesek lehetnek a magyar büntetőjog és a magyar büntetőjogász számára is, mert a büntetőjog mindennapjaiban is fel fognak bukkanni.
Az opponensek közül először Wiener A. Imre professzor úr szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a jelöltétől eltérő véleménye jórészt eltérő jogfilozófiai felfogásuk következménye. Meglátása szerint Karsai Krisztina megállapításainak egy jelentős része a kelseni tiszta jogtan filozófiáján alapszik, és a szerző a dogmatikai módszertan következetes alkalmazásával járja körül a tárgyalt kérdéseket. Ezzel szemben az opponens álláspontja szerint az Európai Unión belül a büntetőjog nem ezt a jogfilozófiát, hanem a pragmatizmust és az utilitarizmust követve fog fejlődni. A jelölt válaszában maga is elismerte, hogy az európai büntetőjogi integráció során ténylegesen a pragmatista filozófia fog nagyobb eséllyel megvalósulni, de arra is utalt, hogy saját "jogi világnézetét" nem könnyű megváltoztatni. Egyúttal megköszönte opponensének, hogy az eltérő filozófia következtében relativizálta a véleménykülönbségeket, s így az ezzel kapcsolatos kritikai megjegyzései leíró jellegűvé váltak.
A nyilvános vita során elhangzott és a jogi felfogás által kevésbé érintett érdemi kérdések közül azt a problémát emelném ki, amikor egy belső büntetőjogi szabály szemben áll egy közösségi jogi szabállyal. A jelölt álláspontja szerint a közösségi jogi rendelkezésnek megfelelő magatartás ilyen esetben nem tényállásszerű, míg az opponens véleménye szerint e kérdést egyszerűbb a jogellenesség vizsgálatával és annak kizárásával megoldani. A védés során e dogmatikai nézeteltérést nem sikerült feloldani.
Összességében Wiener A. Imre - kritikai észrevételei mellett is - úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi irodalmat átfogó mélységben és alapossággal feldolgozó értekezés hiteles adatokat és új tudományos eredményeket tartalmaz, a téma aktualitását 2004 májusában vitatni nem lehet, s ezek alapján javasolta a Ph.D-fokozat odaítélését Karsai Krisztinának.
Ezt követően Farkas Ákos professzor úr adta elő opponenciáját. Kiindulásként jelezte, hogy a címválasztást nem tartja megfelelőnek, mert azt látva az olvasó valamennyi integrációs eszköz és jelenség bemutatására, elemzésére számít. Ezzel összefüggésben is, az opponens a harmadik pilléres integráció eredményeinek bemutatását hiányolta, külön is említve a szektoriális integráció, az eljárásjogi vonatkozások és a magyar Btk.-ban megtalálható "EU-s" tényállások tárgyalásának elmaradását.
A jelölt válaszában hangsúlyozta, hogy az Európa Tanácsi, illetve a harmadik pilléres joganyag a fogalmi rendszer felvázolásában szerepel, és részletes tárgyalása tudatos és az értekezésben több helyütt kellően indokolt szelekció eredménye; az értekezés tárgya a közösségi jog és a nemzeti büntetőjog kapcsolatrendszerének feltárása. A szektoriális integráció hangsúlyozása azért maradt el, mert a szerző kiindulópontja jogi-institucionális, a magyar Btk.-ba iktatott "EU-s" tényállások vizsgálatára pedig azért nem került sor, mert azok a harmadik pilléres integráció eredményei. A jelölt azonban elfogadta opponensének a címválasztást illető kritikáját, és utalt arra, hogy szerencsésebb lett volna a disszertáció eredeti munkacímét meghagyni, úgy mint "Az európai büntetőjogi integráció egyes alapkérdései".
Farkas Ákos hiányosságként jelölte meg, hogy az értekezés nem mutatja be az európai alkotmány-tervezet releváns rendelkezéseit, illetve nem gondolja végig, hogy az alkotmány elfogadása a jelölt által kialakított fogalmi rendszerben milyen változtatásokat tehet szükségessé. Karsai Krisztina válaszában hangsúlyozta, hogy a kéziratot 2003 novemberében zárta le, és az akkori bizonytalan alkotmányozási hangulatban legfeljebb politikai dokumentumnak lehetett az alkotmány-tervezetet tekinteni, amely vizsgálata ilyen minőségében és állapotában nem volt indokolt a dolgozatban. Az opponensi kritika az azóta bekövetkezett fejlemények ismeretében, "mai szemmel" fogadható el.
Farkas professzor úr előadásában is felmerültek általános büntetőjog-elméleti kérdések, amikor annak a véleményének adott hangot, hogy a szerző által képviselt német büntetőjog-dogmatikai gondolkodás eredményeinek a közösségi szintű érvényessége iránt kétségek merülhetnek fel. Karsai Krisztina e felvetésre úgy reagált, hogy a dogmatikai gondolkodás egy bizonyos szempontból semleges, másrészt a hatályos uniós jog - beleértve a büntetőjogi tárgyú joganyagot is - ugyanúgy lehet dogmatikai feldolgozás tárgya, mint a hatályos nemzeti büntetőjogok.
Fenti véleménye ellenére az opponens zárásként kiemelte, hogy az értekezésből a büntetőjogi dogmatikai elemzés külön elismerést érdemel, a disszertáció saját, elmélyült kutatásokon alapszik, és az európai büntetőjogi integrációról szóló értékelő, elemző munkaként először jelenik meg a magyar jogirodalomban. Mindezekre tekintettel ő is javasolta a doktori fokozat odaítélését a jelöltnek.
A Bíráló Bizottság rövid tanácskozás után úgy foglalt állást, hogy javaslatot terjeszt az Egyetemi Doktori Tanács elé, hogy Karsai Krisztinának a Ph.D-fokozatot ítélje oda.
Úgy gondolom, hogy a szegedi jogi kar Tanácstermében összegyűlt, szép számú hallgatóság értékes vitának lehetett részese. A védés külön érdekessége volt, hogy a konkrétumok tárgyalása kapcsán általános jogfilozófiai és elméleti-módszertani kérdések is felmerültek, s így láthatóvá vált, hogy az alapvető "jogi világnézeti" beágyazottság milyen nagy hatással lehet akár egyes részletkérdésekre is.
A disszertáció időközben - a KJK-KERSZÖV Kiadó - gondozásában könyv formájában is megjelent. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Szomora Zsolt, egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
