Az Európai Közösségek Bírósága 2006. májusában[1] megsemmisítette az utasnyilvántartási adatoknak az Egyesült Államok részére történő továbbításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2004. május 17-i 2004/496/EK tanácsi határozatot.[2] A Bíróság egyúttal megsemmisítette az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátott személyes adatok megfelelő védelméről szóló, 2004. május 14-i 2004/535/EK bizottsági határozatot[3] is (továbbiakban: megfelelőségi határozat).[4] A megsemmisítést a testület a hibás jogalapválasztással indokolta, és kimondta, hogy az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi Irányelv (továbbiakban: Irányelv)[5] 25. cikke nem szolgálhat megfelelő jogalapként az utasnyilvántartási adatállomány (Passanger Name Records, továbbiakban: PNR) átadása céljából megkötött nemzetközi egyezmény alapjául. Az ilyen megállapodások célja ugyanis nem a légifuvarozók tevékenységének biztosítása, a szabad szolgáltatásnyújtás akadályainak eltörlése (ezáltal Közösségi kompetencia), hanem sokkal inkább a közbiztonsággal, és a büntetőjog területén végzett állami tevékenységekkel kapcsolatos adatfeldolgozással függ össze.[6] Ez utóbbi tevékenységeket az Irányelv 3. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése azonban egyértelműen kizárja annak hatálya alól[7] így az Irányelvre hivatkozva a Tanács és a Bizottság nem köthet érvényes nemzetközi megállapodást.
A Bíróság ítéletét követően a Tanács 2006. július 3-án tájékoztatja az Egyesült Államok hatóságait az egyezmény felmondásáról (az EKSZ 233. cikkével összhangban) - az egyezmény 7. cikkének megfelelően (azaz 90 napos határidővel) szeptember 30-i hatállyal.[8] Az értesítés kézhezvétele után a felek még július hónapban megkezdték a tárgyalásokat egy új egyezmény megkötéséről. Ugyan a tárgyaló felek kezdetben meglehetősen bizakodóan nyilatkoztak a tárgyalások állapotával összefüggésben, az eltérő célok miatt azonban mégsem jutottak megegyezésre - legalábbis a kitűzött határidőre. Míg ugyanis az európai tárgyalók a korábbi egyezmény jogi alapját kívánták rendezni (a III. pillér keretein belül megkötendő kormányközi megállapodás útján), annak tartalmi változtatása nélkül, addig az Egyesült Államok az egyezmény szövegét kívánta érdemben újratárgyalni. Az amerikai fél által szorgalmazott módosítások között szerepelt az átadott adatok körének bővítése, az adatmegőrzési idő kiterjesztése (a korábbi három és fél éves időszakkal szemben), valamint az átadott adatokhoz hozzáféréssel rendelkező adatkezelő szervek kiterjesztése. Ezek az eltérő szándékok vezettek a tárgyalások elhúzódásához, valamint ahhoz a sajnálatos tényez, hogy 2006. október 2-án az Uniós tárgyaló felek - felhatalmazás hiányában - kellett visszatérjenek az EU elnökségéhez, mivel az amerikai tárgyaló fél által felvetett új kérdésekre nem rendelkeztek mandátummal. Az EU elnökség és az Európai Bizottság 2006. október 4-én egy, az EU képviselőket tömörítő COREPER ülésen "zöld utat adott" a diplomatáknak a PNR adatok átadásával összefüggésben a tárgyalások folytatására "szélesebb körű mandátumot" biztosítva azoknak.
Tekintettel arra, hogy a Bíróság a korábbi egyezményt szeptember 30-ai hatállyal semmisítette meg, a Bizottság felhívta az Egyesült Államokat a korábbi egyezménynek megfelelő PNR adat lekérésre, viszonzásul pedig biztosítékot kapott arra, hogy az amerikai hatóságok a 2004-es PNR egyezményben foglalt garanciákat továbbra is alkalmazzák az átadott adatokkal összefüggésben. A nemzetközi jog egy "érdekességként" jelenik meg az előbb említett "átmeneti intézkedés" mely ugyan csak rövid ideig tartott, ám minden tekintetben jogszerűtlennek minősül. (Tekintettel arra, hogy a Tanács és a Bizottság ugyanezt az egyezményt már korábban írásban felmondta, valamint hogy a Bizottságnak nem volt felhatalmazása az egyezmény alkalmazásának akár csak provizórikus meghosszabbítására, valamint hogy maga a korábbi egyezmény is hibás jogalapon került megkötésre, így érvénytelen volt.)
Ezután a tárgyaló felek 2006. október 6-án megállapodásra jutottak az egyezmény szövegét illetően, majd október 16-án az Unió részéről Erkki Tuomioja külügyminiszter, az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, majd október 19-én Michael Chertoff, az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának titkára aláírták a PNR adatok átadásáról szóló új egyezményt. Az egyezmény így 2006. november 1-én lépett hatályba, ugyanakkor - az Európai Parlament nyomására - az egyezményt átmeneti jellegűnek minősítették, és ennek megfelelően 2007. július 31-ig tartó határozott időre kötötték meg.
A Tanács határozata[9] a PNR adatok átadásával kapcsolatban szerkezetében két részre tagolható. Az első rész az Európai Unió Tanácsának határozata, amely kormányközi együttműködés keretei közt preambulumában felhatalmazza az Elnökséget a PNR adatok átadásáról szóló egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások lefolytatására, valamint megállapítja, hogy az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Irodája
- 98/99 -
(továbbiakban: DHS) megfelelő védelmi szintet biztosit az átadott adatok vonatkozásában (ez utóbbi megállapítás a Bíróság által megsemmisített megfelelőségi határozatot helyettesíti, azon alapszik). Ugyanakkor elismeri a tagállamok azon jogát, hogy a PNR adatok átadását felfüggesszék, amennyiben úgy tartják, hogy a DHS nem biztosítja a megfelelő szintű jogi védelmet az adatkezelés során. Ezt követően a határozat rendelkező része jóváhagyja az egyezménynek az Európai Unió részéről történő aláírását, és azt az aláírás időpontjától fogva átmenteti jelleggel alkalmazni rendeli, annak hatályba lépésének függvényében.[10] A Tanácsi határozat ezt követően a 4. cikkben lehetőséget biztosit a tagállamok megfelelő hatóságainak az adatállományok átadásának felfüggesztésére, amennyiben (1) az Egyesült Államok hatáskörrel rendelkező hatósága megállapítja, hogy a DHS megsértette az adatkezelés megfelelő szabályait, illetve (2) alappal valószínűsíthető, hogy az alkalmazandó adatvédelmi előírásokat megsértették.[11] A tagállamokat a határozat 5. cikke szerint a Tanács és a Bizottság felé tájékoztatási kötelezettség terheli, amennyiben a 4. cikkben foglalt intézkedést hoznak. A határozat felhatalmazza a Tanácsot, hogy amennyiben a tagállamoktól szerzett információk alapján úgy véli, hogy a DHS a megfelelő adatvédelmi szintet nem biztosítja, az egyezményt felfüggessze, vagy azt felmondja.
Az egyezmény szövegét a határozathoz csatolva találjuk, amely - a tárgyaló felek szándékainak különbözősége ellenére - látszólag nem sokat változott a korábbi PNR egyezményhez képest. Az adatok átadása továbbra is egyoldalúan történik, azaz az Egyesült Államok jogosult az európai légitársaságok adataihoz hozzáférni, az egyezmény ugyanakkor - a korábbi szöveggel megegyező módon - felveti a kölcsönös adatszolgáltatás lehetőségét, amennyiben az Európai Unióban, illetve annak egy vagy több tagállamában légiutasinformációs rendszer kerülne bevezetésre.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
