1. C-342/15. sz. ügy: a) Az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt nem kell alkalmazni az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozásra, amely az ingatlanok tulajdonjogának keletkezéséhez vagy átszállásához szükséges okiratokon szereplő aláírások hitelesítését a közjegyzők számára tartja fenn, ebből következően pedig kizárja a valamely másik tagállamban letelepedett ügyvéd általi ilyen hitelesítés ezen tagállamban való elismerésének lehetőségét.
b) Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozás, amely az ingatlanok tulajdonjogának keletkezéséhez vagy átszállásához szükséges okiratokon szereplő aláírások hitelesítését a közjegyzők számára tartja fenn, ebből következően pedig kizárja a valamely másik tagállamban letelepedett ügyvéd általi, a nemzeti jogának megfelelő ilyen hitelesítés említett tagállamban való elismerésének lehetőségét.
2. C-638/16. PPU. sz. ügy: A Bíróság nagytanácsának határozata szerint a 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem az említett kódex alkalmazási körébe, hanem - az európai uniós jog jelen állapotában - egyedül a nemzeti jog hatálya alá tartozik annak a kérelemnek az elbírálása amelyben a harmadik országbeli állampolgár a céltagállam harmadik ország területén található képviseletén az e kódex 25. cikke alapján humanitárius okokból azzal a szándékkal benyújtott korlátozott területi érvényességű vízum megadására szól, azzal hogy az e tagállamba való érkezést követően ott nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesszen elő, majd ezt követően az említett tagállamban 180 napos időtartamon belül 90 napot meghaladóan tartózkodjon [Tárgyszó: a 2013. június 26-i 610/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013. L 182., 1. o.) módosított, a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 243., 1. o.; a továbbiakban: vízumkódex) 25. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 4. és 18. cikke].
3. A C-573/14. sz. ügyben a Bíróság nagytanácsa a menekültként való elismerésről a következőképpen határozott:
1. A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeire és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv 12. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az említett rendelkezésben szereplő, a menekültként való elismerést kizáró ok fennállását, nem szükséges, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőt a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott terrorista bűncselekmények egyike miatt elítéljék.
2. A 2004/83 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének c) pontját, valamint 12. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a terrorista csoport tevékenységeiben való részvételből álló cselekmények, amelyek miatt az alapeljárás alperesét elítélték, igazolhatják a menekültként való elismerés kizárását, akkor is, ha nem került bizonyításra, hogy az érintett személy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataiban kifejtett terrorcselekményt követett el, azt megkísérelte, vagy azzal fenyegetőzött.
Annak a vizsgálatát lehetővé tévő tények egyedi értékelése érdekében, hogy nyomós okok léteznek-e annak feltételezésére, hogy valamely személy az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös, az ilyen cselekmények felbujtója, vagy azokban bármilyen módon részt vett, az a körülmény, hogy ezt a személyt valamely tagállam bíróságai terrorista csoport tevékenységeiben való részvétel miatt elítélték, különös jelentőséggel bír, annak megállapítása, hogy az említett személy e csoport irányító tagja, és nem szükséges annak bizonyítása, hogy ugyanez a személy maga terrorcselekmény felbujtója, vagy abban bármilyen módon részt vett.
4. C-158/14. sz. ügy: A Bíróság nagytanácsának határozata szerint a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös állásponttal és a 2580/2001 rendelettel nem ellentétes, hogy a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett, fegyveres erők által fegyveres konfliktus idején végzett tevékenységek ezen uniós jogi aktusok értelmében vett "terrorcselekményeknek" minősüljenek. Ezért az a tény, hogy a "Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei" (LTTE)
- 38/39 -
szervezetének tevékenységei ilyen tevékenységeknek minősülhetnek, nem érinti a 610/2010 végrehajtási rendelet, valamint a jelen rendelkező rész 1. pontjában említett felvételre vonatkozó, e végrehajtási rendeletnél korábbi uniós jogi aktusok érvényességét. [Tárgyszavak: Alapjogi Charta 47. cikke, a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendeletnek (HL 2001. L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o., helyesbítés: HL 2014. L 200., 2014.7.9., 23. o.) az értelmezése].
5. C-398/15. sz. ügyben a Bíróság határozata szerint a tagállamok feladata annak meghatározása, hogy a személyes adatok kezelése tekintetében a személyek érdekeinek védelméről szóló irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) és j) pontjában említett természetes személyek kérhetik-e külön-külön a központi nyilvántartást, a kereskedelmi nyilvántartást és a cégnyilvántartást vezető hatóságtól annak esetenkénti értékelés alapján végzett vizsgálatát, hogy kivételesen, sajátos helyzetükkel kapcsolatos, lényeges, jogos érdekből igazolt-e az érintett társaság megszűnését követő, kellően hosszú időszak elteltével a rájuk vonatkozó, e nyilvántartásba bejegyzett személyes adatokhoz való hozzáférést az adatokba való betekintéshez fűződő különös érdeküket igazoló harmadik személyekre korlátozni.
[Tárgyszó: a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját, 12. cikkének b) pontját és 14. cikke első bekezdésének a) pontja; a 2003. július 15-i 2003/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló első, 1968. március 9-i 68/151/EGK tanácsi irányelv 2. cikk (1) bekezdésének d) és j) pontja.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
