Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Evt.) által szabályozott egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy, vagy - a 3. § (2) bekezdése szerinti körben - a külföldinek minősülő külföldi állampolgár üzletszerűen (azaz ellenérték fejében, nyereség- és haszonszerzés céljából, rendszeresen) folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenysége.
Az egyéni vállalkozó a fenti gazdasági tevékenységet élethivatásszerűen folytató magánszemély, aki - a Ptk. 685. § c) pontja értelmében egyúttal gazdálkodó szervezetnek is minősül. Az egyéni vállalkozáshoz való jog alanyi jog [Evt. 4. § (10) bek.], azaz bárki felhatalmazást nyerhet egyéni vállalkozás folytatására, aki megfelel a törvényi előírásoknak és nem állnak fenn nála a törvényi kizáró okok. E feltételeket az Evt. részletesen szabályozza. (Ilyen tilalmat jelentenek például a kérelmező gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatti jogerős, végrehajtható szabadságvesztésre ítélése; foglalkozástól eltiltás hatálya alatt állás az adott foglalkozással kapcsolatos tevékenységi kör tekintetében; a kérelmező adó-, vám-, vagy társadalombiztosítási tartozása stb.)
Az Evt. 4. §-ának előírása szerint egyéni vállalkozás csak vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható, a vállalkozói igazolványt a körzetközponti jegyző adja ki a cégek regisztrációjához igen hasonló eljárás keretében, beszerezve egyidejűleg az egyéni vállalkozás hatósági azonosító számát is.
Az Evt. 4/A. § (1) bekezdése elrendeli az egyéni vállalkozó adószámának, vállalkozói igazolványa számának, nyilvántartási számának és statisztikai számjelének az egyéni vállalkozók nyilvántartásában történő rögzítését. Az Evt. 6. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozói igazolvány az egyéni vállalkozás minden lényeges adatát tartalmazza. Fel kell tüntetni benne az egyéni vállalkozó nevét; személyi adatait, székhelyét - s ha ilyenek vannak - telephelyét, illetve fióktelepét. Szerepel a vállalkozói igazolványban az egyéni vállalkozó által végezhető tevékenységek megnevezése, továbbá az egyéni vállalkozás adószáma és nyilvántartási száma is.
Az egyéni vállalkozóra vonatkozó jogszabályok nem rendelkeznek sem az egyéni vállalkozás céljára rendelkezésre bocsátandó vagyonról, sem e vagyon meglétének igazolásáról, értékeléséről. Az egyéni vállalkozó magánvagyona és a vállalkozásba bevitt vagyona az Evt. alapján markánsan nem különül el egymástól.
Az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért az Evt. 11. § (1) bekezdése értelmében teljes vagyonával, korlátlanul felel. Ez a szabály azt jelenti, hogy bár az egyéni vállalkozó elkülöníthet magánvagyonából bizonyos részt vállalkozása céljaira, ez az "alvagyon" nem önállósul. A vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos kötelezettség szempontjából az "alvagyont" meghaladó helytállási magánvagyoni elemek éppúgy a behajtás tárgyai lesznek, mint bármely más természetes személy ellen vezetett végrehajtás esetében, s ennek egyedüli korlátját a Vht. (az 1994. évi LIII. tv.) által meghatározott mentességek jelentik (például a Vht. 74. § szerinti juttatások, illetve a 89-96/B. §-ban felsorolt vagyontárgyak).
A jogalkotó garanciális okból kerülni akarja, hogy ugyanazon vagyontömeg több korlátlan felelősség fedezetéül szolgáljon, ezért tiltja a korlátlan felelősségek halmozását. Erre figyelemmel az Evt. 5. § (1) bek. e) pontja szerint nem lehet egyéni vállalkozó, aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja, az Evt. 1. § (2) bek. értelmében pedig természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat.
Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában [Evt. 10. § (1) bek.], ugyanakkor alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. [Evt. 10. § (2) bek.]
Ha az egyéni vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenység gyakorlásáról szakmai jogszabály rendelkezik, akkor az egyéni vállalkozónak ezt be kell tartania, engedélyköteles tevékenységet pedig csak az engedély birtokában végezhet. Képesítéshez kötött tevékenység végzésére kizárólag akkor jogosult, ha ő maga, vagy alkalmazottja, illetve segítő családtagja rendelkezik a szükséges szakképesítéssel. A több telephelyen, fióktelepen dolgozó egyéni vállalkozónak valamennyi helyen biztosítania kell a képesítéssel rendelkező személy jelenlétét.
Az Evt. 12. § értelmében az egyéni vállalkozó nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni, s ezen - egyebek közt - a nevét és az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységtől eltérő helyen lévő székhelyét is szerepeltetnie kell. A cégtáblán lévő üzleti elnevezésre a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabálynak a cégek elnevezésére vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
Bizonyos többletfeltételek meglétét igényli, ha az egyéni vállalkozó a "kisiparos", "magánkereskedő", illetve a "mester" megjelölést kívánja használni gazdasági tevékenysége során. Az Evt. 18. § - figyelemmel a hatálybalépése előtti hagyományokból fakadó igényekre - lehetővé teszi, hogy ha az egyéni vállalkozó az igazolványában feltüntetett tevékenységet személyesen gyakorolja, használhassa a "kisiparos", illetve a "magánkereskedő" kifejezést. Ha pedig az egyéni vállalkozó az adott tevékenység szakmai jogszabályai szerint mestervizsgát tesz le, jogosult a "mester" megnevezés használatára cégtábláján, hivatalos iratain.
Az Evt. 12/A. § előírja, hogy az egyéni vállalkozónak gazdasági tevékenysége során az "egyéni vállalkozó megnevezést, vagy annak "e. v." rövidítését kell használnia.
Az egyéni vállalkozónak az adataiban bekövetkezett változásokat be kell jelentenie a regisztráló hatóságnak (Evt. 6. §), és az adatok változását a vállalkozói igazolványban is feltünteti a körzetközponti jegyző.
Az Evt. 13. § (1) bekezdése szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha:
- az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja;
- az igazolványt az Evt. 14. §-ában foglaltak szerint (valamely kizáró ok utólagos felmerülése folytán) visszavonják;
- az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszíti, kivéve, ha özvegye vagy törvényes örököse, illetve a cselekvőképesség elvesztése esetén az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja.
Az ismertetett szabályozásból egyértelműen következik, hogy az egyéni vállalkozó - noha a Ptk. hivatkozott szabálya szerint gazdálkodó szervezetnek minősül - valójában nem más, mint az egyéni vállalkozást folytató természetes személy. Az egyéni vállalkozó, mint gazdálkodó szervezet jogképessége, perképessége, felelőssége az egyéni vállalkozást működtető természetes személy jogalanyiságával azonos, az egyéni vállalkozó csak mint természetes személy jogalany rendelkezik a fenti jogosítványokkal.
Az Evt. 15. § (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az egyéni vállalkozó - amennyiben azt jónak látja - a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyeztesse magát. Az Evt. 15. § (2) bekezdése szerint az egyéni cég nem jogi személy, a bejegyzési aktus pedig nem konstitutív hatályú, miután ilyen előírást az Evt. nem tartalmaz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
