A véleménynyilvánítási szabadság nem vitásan a demokratikus társadalmi rendszerek alapintézménye. Az Amerikai Egyesült Államok ezen szabadságjog értelmezésének kidolgozásában a legnagyobb múltra tekinthet vissza, éppen ezért alapvető hatást gyakorolt az európai jogi szabályozás illetve bírósági joggyakorlat alakulására.
A tanulmány célja a véleménynyilvánítási szabadság amerikai modelljének vázlatos megrajzolása a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatának alapulvételével. Az amerikai modell sajátosságából adódóan elsősorban a védelmet egyáltalán nem, vagy csak részben élvező beszédekre koncentrál, ezen keresztül mutatva be a véleményszabadság érvényesülésének határait.
A véleménynyilvánítási szabadság biztosításának és védelmének amerikai rendszere szerkezetét és tartalmát illetően alapvetően eltér az európai kontinentális rendszertől.
1. Az európai modell jellemzője, hogy az alkotmányban, vagy az alkotmány részeként rögzítik az alapjogok katalógusát, amely többnyire az Emberi jogok európai egyezménye, illetve a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya által felsorolt alapjogokkal egyezik. További sajátosság mind a véleménynyilvánítási szabadság fogalmának, mind pedig korlátozási feltételeinek és lehetőségeinek viszonylag részletes normatív meghatározása. Az alapjogok érvényesítését biztosító bírósági joggyakorlat szemléletére jellemző, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak kitüntetett helyet biztosítanak az alapjogok rendszerén belül, ami azzal a következménnyel jár, hogy más alapjogokkal való kollízió esetében a véleménynyilvánítási szabadság preferált pozíciót élvez.
Az Emberi jogok európai egyezménye szerint nézetei miatt senki nem zaklatható, továbbá mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, amely jog magában foglalja mindenféle adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában, vagy bármilyen más tetszés szerinti módon történő - keresésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya szerint is mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatóság szervnek joga lenne beavatkozni.
A véleménynyilvánítási szabadság korlátozása az európai modell szerint bizonyos védelemre méltó érdekek megóvása érdekében történik olyan mértékben, "amelyek szükséges intézkedésnek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából."[1] A védendő érdekeket az irodalom négy csoportba sorolja.[2] Ezek:
- 395/396 -
(1) az állam érdekei, (2) egyes társadalmi csoportok érdekei, (3) a társadalom egészének érdekei és (4) az egyéni érdekek. Az első csoport magában foglalja az állam alkotmányos alaprendjének, az állam külső és belső biztonságának, a közjogi tisztségviselőknek és az állami szimbólumoknak a védelmét. A második csoportba az egyes társadalmi csoportok érdekei sorolhatók a faji, etnikai, vallási, nemi diszkriminációt jelentő megnyilvánulásokkal szemben. A harmadik csoportba olyan közösségi érdekek tartoznak, mint a közrend, közerkölcs, köznyugalom, közegészség. A negyedik csoportba elsősorban az egyén becsületének védelme tartozik, de ide sorolandó az egyén magánszférájának védelme is.
2. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya eredetileg nem tartalmazott alapjogi katalógust, azt alkotmány-kiegészítések formájában 1791-ben fűzték hozzá az alkotmányhoz. A véleménynyilvánítási szabadságot az 1. számú kiegészítés garantálja, amely ténylegesen egy jogegyüttest von a hatálya alá, megtiltva a Kongresszusnak ezen jogok korlátozását. Az 1. kiegészítés megtiltja állami vallás alapítását és a vallás szabad gyakorlásának tiltását, a véleményszabadság és a sajtószabadság korlátozását, a békés célú egyesülés korlátozását, illetve sérelem vagy jóvátétel céljából a kormányhoz intézett panaszjog korlátozását.[3] A dolgozat az 1. kiegészítés által védett jogok közül a véleménynyilvánítási szabadsággal foglalkozik.
Az 1. kiegészítés megfogalmazásból[4] látszólag az következik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága abszolút és korlátozhatatlan. Ugyanakkor az Egyesült Államokban sem a törvényhozás, sem pedig a bírói joggyakorlat nem tekintette a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozhatatlannak. A korlátozás mikéntjére a joggyakorlat, azon belül is elsősorban a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatának vizsgálata alapján lehet következtetni.
Mindig is az volt az álláspont, hogy van olyan szólás, ami nem, vagy nem teljes mértékben élvezi az 1. kiegészítés védelmét. Ennek megfelelően különbséget tesznek védett, részben védett, illetve védelmet nem élvező szólások között. Például a Legfelsőbb Bíróság egyértelmű joggyakorlata szerint az obszcén kifejezések vagy a gyermekpornográfia nem élvez semmilyen védelmet. Nem élvez korlátlan védelmet például a rágalmazás, a gyermekeket veszélyeztető beszéd, vagy az ún. kereskedelmi beszéd (reklámok) sem.
Annak megítélésére, hogy valamely beszéd élvez-e védelmet vagy nem, a Legfelsőbb Bíróság különféle alkotmányjogi teszteket és elveket dolgozott ki. Előfordulhat például, hogy olyan beszéd, amely elvileg az 1. kiegészítés teljes védelmét élvezi, mégis korlátozható a beszéd elmondásának körülményei (hely, idő, mód) alapján.
A véleménynyilvánítási szabadság korlátozása lehet tartalom semleges, nézőpont semleges vagy tartalomorientált. A tartalom semleges korlátozás lényege, hogy a korlátozás célja nincs semmilyen összefüggésben a korlátozással érintett tartalommal. Például a falragaszok betiltása esetén a cél az illető felület védelme, és semmilyen kapcsolatban nincs a falragaszok tartalmával. Hasonlóképpen tartalom semleges a hely, idő, mód szerinti korlátozás. Ebben az esetben a korlátozás a beszéd körülményeivel van összefüggésben és nem a tartalmával. Például védett beszédet sem lehet köznyugalmat sértő módon előadni. A nézőpont semlegesség azt jelenti, hogy a vélemény nem korlátozható az abban megjelenített ideológia alapján. A tartalomorientált korlátozás főszabályként tilos, csak igen szigorú feltételek között engedélyezett. Ebben az esetben a korlátozás a vélemény tartalmával van összefüggésben. Például ha egy jogszabály megtiltja a háborúellenes tüntetéseket egy parkban, de engedélyezi a háború melletti tüntetéseket, akkor ez egy nézőpont-orientált szabályozás. Amennyiben egy szabályozás lehetővé teszi a háború melletti tüntetéseket ugyanitt, de megtiltja valamennyi más tárgyú tüntetést, akkor ez egy tartalom alapú szabályozás.
A bíróság döntéséhez két másik kisegítő tételt is felhasznál, a szélesség (overbreadth), illetve a bizonytalanság (vagueness) doktrínáját. A szélesség doktrínája azt a feltételt szabja a jogalkotó elé, hogy a szólásszabadságot csak a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben korlátozhatja.[5] Hasonlóképpen a véleményszabadság korlátozása során a szabályozás nem lehet túl bizonytalan, vagyis egy átlagpolgár számára érthetőnek kell lenni annak érdekében, hogy elkerülhesse a tiltott magatartást. Amennyiben egy korlátozást a bíróság túl szélesnek vagy túl bizonytalannak ítél meg, úgy azt alkotmányellenesnek nyilvánítja és megsemmisíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
