A következő áttekintésnek az a célja, hogy mind egymással, mind pedig az EU-tagország Ausztria közjegyzőképével összevetve és az Európai Unió Közjegyzői Konferenciája ("Conférence des Notariats de l'Union Européenne" - CNUE) Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexét, valamint az Európa-jogi kívánalmakat figyelembe véve, bemutassa az EU-belépés előtt álló közép- és dél-európai államok közjegyzői hivatásképének kvintesszenciáját.
A jelen kötetben található országjelentések terjedelme és intenzitása különböző, az áttekintés készítéséhez részben olyan meglévő törvényszövegeket és egyéb jog- és ismeretforrásokat (mint pl. kamarák számítógépes jogforrásgyűjteményei vagy honlapjai) is igénybe vettek, amelyek e jelentésekben nincsenek explicit megnevezve.
Összességében a vizsgált leendő EU-tagállamok a közjegyzőség következő hivatásképét mutatják: A közép- és dél-európai államokban végbement "fordulat" után valamennyi vizsgált országban úgy döntöttek, hogy (újra) meghonosítják a közjegyzőség intézményét. A közjegyzőséget az összes ilyen államban a latin típusú közjegyzőség mintájára szabályozták, mégpedig "csak-közjegyzőség" formájában. A közjegyzőségek valamennyi vizsgált államban a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniójának ("Union Internationale du Notariat Latin" - UINL) tagjai. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia közjegyzőségei ezen túlmenően megfigyelőként máris részt vesznek a CNUE gyűlésein.
Ha meggondoljuk, hogy a közjegyzőség (újra)meghonosítása óta valamennyi érintett országban alig több mint egy évtized telt el, akkor mindenütt nagyon figyelemre méltónak kell neveznünk a máris elért színvonalat. Egyik vizsgált országban sem nagyon lehetett a korábbi hagyományokhoz kapcsolódni1. Abból a tényből azonban, hogy a szóban forgó jogrendekből évtizedekre eltűnt a latin típusú közjegyzőség, mégis jó néhány probléma adódott. Minden idevágó törvényt újra kellett alkotni, nem lehetett egyszerűen újra hatályba léptetni a "kommunizmus előtti" közjegyzői szabályzatokat.
A jogi keretek nagyjában és egészében valamennyi vizsgált országban meglehetősen hasonlónak látszanak. A részletekben azonban mutatkoznak bizonyos különbségek, különösen ami az állam (vagyis az adott igazságügyi minisztérium) és a kamarák szerepét illeti a különféle ügyekben (utánpótlás-képzés, kinevezés, fegyelmi jogkör). Különböző fejlettségi fokon áll a vizsgált államokban a korszerű informatika használata is a közjegyzőség területén. Úgy tűnik, hogy - természetszerűleg - a közokirat-készítés "klasszikus" területén a legkisebbek a különbségek. A bizalmi őrzési megbízások szabályozása és gyakorlati kezelése viszont a jelek szerint sehol sem áll a figyelem középpontjában.
Mivel Horvátország kivételével a vizsgálatba bevont összes ország előreláthatólag már 2004-ben az Európai Unió tagja lesz, ezzel a bővüléssel a latin típusú közjegyzőség jelentősége igen hamar még nagyobb lesz az EU-ban, mint amekkora már ma is. Ráadásul, amint példaként a közjegyző mint bírósági megbízott szerepén kimutatható, a közép-európai közjegyzőség némely sajátosságának az Európai Unióban még nagyobb lesz a jelentősége.
1. Szabad foglalkozás
A közjegyző valamennyi vizsgált országban kívül van az állami hatóságok szervezetén, önállóan és függetlenül gyakorolja hivatalát. E tekintetben semmiben sem különbözik az osztrák közjegyzőtől és a CNUE területén működő összes többi kollegájától.
2. Közhivatal
A közjegyzőséget valamennyi országban közhivatalként fogják fel: tevékenységének középpontjában bizonyos közokiratok készítése áll. Ehhez járul a legtöbb vizsgált leendő EU-tagországban az osztrák jogi hagyományokat követve berendezett bírósági megbízotti intézmény.
A közjegyzőség "hivatali jellege" különösen a közjegyző kinevezésére, az akadályoztatása, ill. távolléte esetén való helyettesítésére, a szolgáltatási kötelezettségre és az elfogultságra vonatkozó szabályokban mutatkozik meg, de példának okáért a minimálisan kötelező félfogadási időre vonatkozó rendelkezésekben is (így pl. a lengyel közjegyzői törvény legalább napi hatórás félfogadási időt ír elő; több országban külön szabályzatok vannak érvényben a közjegyző munkaidejére vonatkozólag).
Az osztrák közjegyzői törvény 1. §-ának (3) bek.-e kifejezetten kimondja: "Amennyiben a közjegyző jogszabályi rendelkezések alapján közjogi tevékenységeket gyakorol, az közhatalom gyakorlásaként történik". A CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe a közjegyzőt mint közhivatal viselőjét határozza meg, akire állami hatalmat ruháztak, és a közjegyzőt a "szolgáltatási igényeknek megfelelő és működőképes igazságszolgáltatás elengedhetetlenül szükséges elemének" tekinti (1.1.).
Az európai intézmények szintjén ennek ellenére vita folyt arról, hogy olyan értelemben kapcsolódnak-e a közjegyzői tevékenységek a közhatalom gyakorlásához, ahogyan ezt az EK-Szerződés 45. cikkelye megkívánja azokban az esetekben, amelyek kivételt képeznek a telephely-létesítés szabadságának alapelve alól. Az ún. Marinho-jelentés2 végül kifejezetten rögzítette, hogy az Európában működő latin típusú közjegyzőségek szervezete nem mond ellent a EK-Szerződés elveinek, hanem ellenkezőleg: a hiteles okiratok készítésére vonatkozó felségjog átruházása megfelel az EK-szerződés által is tiszteletben tartott nemzeti szuverenitásnak. Ehhez a jelentéshez csatlakozott mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság3. Megjegyzendő, hogy eddig még nem született meg az Európai Törvényszék e kérdéskomplexumra vonatkozó döntése.
3. Közjegyzőség és más jogi szakmák
A közjegyzőség valamennyi vizsgált országban "csak-közjegyzőségként" van berendezve (ellentétben az "ügyvéd-közjegyzőséggel"). Közjegyzői társulások és más jogi szakmákkal közösen működtetett irodák sincsenek engedélyezve.
További összeférhetetlenségek is szabályozva vannak. A közjegyzőnek általában tilos bármilyen egyéb fizetett tevékenységet végeznie. Időközben szabályozott kivételek is vannak: Horvátországban a minisztérium engedélyezheti a melléktevékenységet; engedély nélkül végezhető tudományos, művészeti vagy előadói, valamint végrendelet-végrehajtói, csődgondnoki, kurátori vagy hasonló olyan tevékenység, amely valamely illetékes szerv döntésén alapul. Lengyelországban a tudomány, a kutatás és az oktatás területén végzett tevékenységhez nincs szükség engedélyre; Szlovéniában a közjegyzői kamara engedélyezheti melléktevékenység felvételét. A szlovák közjegyzői törvény szerint az összeférhetetlenség alól kivételt képez a közjegyző saját vagyonának és kiskorú gyermekei vagyonának a kezelése, a tudományos, publicisztikai, oktató, tolmács- és művészeti tevékenység. Kifejezetten meg van tiltva a közjegyzőnek, hogy szakértői tevékenységet végezzen olyan ügyekben, amelyekben bírósági megbízott. A cseh közjegyzői törvény a saját vagyon kezelését veszi ki az összeférhetetlenség hatálya alól, ezen kívül a tudományos, oktató, művészeti, publicisztikai, fordítói és szakértői tevékenységet. Az összeférhetetlenség Magyarországon is hasonló módon van szabályozva. Hivatali feladatai ellátásán kívül a közjegyző csak tudományos, művészeti, irodalmi, oktató, műszaki alkotó tevékenységet vagy sporttevékenységet végezhet.
Ausztriában a közjegyzőséggel összeegyeztethetetlen minden fizetett állami hivatal a tanárit kivéve; emellett tilos minden olyan üzleti tevékenység, amely mint olyan, illetve amelynek folyamatos végzése nem egyeztethető össze a kar becsületével és méltóságával, vagy amely megrendíthetné a pártatlanságába és a tőle származó okiratok hitelességébe vetett bizalmat.
4. Társulások
Egyik vizsgált ország sem engedélyezi a közjegyzők más jogi szakmák képviselőivel való társulását. Ezzel szemben a legtöbb országban vannak szabályok több közjegyző társulására nézve. Kivétel Szlovénia, ahol a közjegyzői törvény nem engedélyezi közjegyzők társulását, és ezért társas közjegyzői irodák sincsenek.
Horvátországban a kamara állásfoglalását követően a minisztérium engedélyére van szükség két vagy több közjegyző társulásához; Magyarországon a területi kamara elnöke adhat engedélyt a társuláshoz.
Alapelv, hogy a közös iroda létesítése nem befolyásolhatja az önálló hivatalgyakorlást, azaz minden egyes közjegyző továbbra is a saját nevében készít okiratokat, és egyedül felel az általa okiratba foglalt ügyletekért.
A cseh közjegyzői törvény mindenesetre előírja, hogy a társult közjegyzők kölcsönösen helyettesíthetik egymást közjegyzői tevékenységükben. Helyettesítés esetén a partner a helyettesített közjegyző nevében jár el; az ő nevében ír alá, és hozzáfűzi a helyettesített közjegyző nevét, de saját hivatali pecsétjét használja. Ezzel analóg szabályozás van érvényben Szlovákiában is.
Közjegyzői társulás az osztrák jog szerint is létezik, nem engedi meg viszont a törvény a más foglalkozású személyekkel való társulást. A CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe említi ugyan a társközjegyzőket ("Sozien" - 1.2.3.), de adós marad a vonatkozó rendelkezésekkel.
1. Tanulmányok
A (belföldi) jogtudományi egyetemi végzettség4 a felmérésbe bevont összes országban alapfeltétel a közjegyzői kinevezéshez.
Az egyetemi végzettség, mint feltétel megfelel a CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexének (1.1.).
2. Gyakorlat
A jogi tanulmányok befejezése után mindenütt többéves gyakorlati képzésben kell részt venni.
A gyakorlati képzésnek minden vizsgált országban - terminológiailag is - különböző stádiumait különböztetik meg:
Horvátországban egyrészt közjegyzőjelöltek (javnobiljeľnički vjeľbenici, szó szerint tulajdonképpen "közjegyzőtanonc", ill. "közjegyzőgyakornok") vannak, másrészt közjegyzőségi ülnökök (közjegyző-várományosok) (javnobiljeľnički prisjednici) - ehhez már túl kell lenni a jogi államvizsgán és a közjegyzői vizsgán. A közjegyzői kinevezéshez jogi területen szerzett ötéves szakmai tapasztalatot kell igazolniuk.
Lengyelországban is megkülönböztetnek közjegyzőjelölteket (aplikanci notarialni) és közjegyző-várományosokat (asesorzy notarialni). A várományosság (közjegyzőjelöltként) két év és hat hónapig tart, és vizsgával fejeződik be. A vizsga letétele után nevezhető ki a jelölt közjegyző-várományosnak (asesor notarialny). A közjegyzői kinevezéshez legalább hároméves közjegyző-várományosként szerzett szakmai gyakorlatra van szükség (ez alól mentesülnek azonban a professzorok és a nagydoktorok, valamint az olyan bírók, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsadók, akiknek legalább hároméves szakmai gyakorlatuk van).
Szlovéniában a közjegyzőjelöltnek (notarski kandidat) való kinevezés feltétele a jogi államvizsga letétele. A közjegyzői kinevezéshez egyetemet végzett jogászként ötéves szakmai gyakorlatra van szükség; ebből legalább két évet egy közjegyző mellett, legalább egy évet pedig bíróságon, ügyvéd vagy állami jogvédő5 mellett kell tölteni.
Csehországban és Szlovákiában a foglalkozás várományosát közjegyzőségi fogalmazóként (notářský koncipient, ill. notársky koncipient) kell a kamara által vezetett fogalmazói jegyzékbe bejegyezni; ezt követheti legalább hároméves gyakorlat és a közjegyzői vizsga letétele után a jelöltjegyzékbe közjegyzőjelöltként (notářský kandidát, ill. notársky kandidát) való bejegyzés. A közjegyzői kinevezés feltétele az összesen ötéves közjegyzői gyakorlat (ebbe beszámíthatók a közjegyzőségen kívüli jogi tevékenységek).
Magyarország közjegyzőjelölteket és közjegyző-helyetteseket különböztet meg; a közjegyző-helyettesi kinevezés feltétele a jogi szakvizsga letétele. A közjegyzői kinevezés feltétele hároméves közjegyző-helyettesként, bíróként, ügyészként, jogtanácsosként vagy közjegyzőként végzett tevékenység.
Ausztriában az jegyezhető be közjegyzőjelöltként, aki a jogtudományi tanulmányok után elvégezte a (kilenchónapos) bírósági gyakorlatot is. A közjegyzői kinevezéshez a jelöltnek legalább hétéves jogi gyakorlatra van szüksége, ebből a közjegyzői vizsga letétele után legalább három évig közjegyzőjelöltként.
A jelölti, ill. várományosi státusok betöltése a vizsgált államokban különböző módon történik: Horvátországban mind a jelölti, mind az ülnöki státusokat a kamarának kell jóváhagynia; ezeket a kamara tölti be pályázatok alapján. Lengyelországban is a közjegyzői kamara tanácsa nevezheti ki a közjegyzőjelölteket pályáztatás után. A közjegyzői vizsga sikeres letétele után a közjegyzőjelöltet akkor lehet közjegyző-várományosnak kinevezni, ha fel tudja mutatni egy olyan közjegyző nyilatkozatát, aki hajlandó vele munkaszerződést kötni.
Szlovéniában annak a közjegyzőnek a kérelmére jegyzik be a jelöltet a jelöltjegyzékbe, aki alkalmazta őt. Csehországban a közjegyzővel kötött munkaszerződés feltétele mind a közjegyzőségi fogalmazóként, mind a közjegyzőjelöltként való bejegyzésnek. Megfelelő szabályozás van érvényben Szlovákiában is.
Mint az utóbbi három országban, Ausztriában is magát a közjegyzőt és nem a kamarát terheli a jelöltstátusok létesítése és betöltése. A jelölteket - a fent említett feltételek teljesülése esetén - a közjegyző bejelentése alapján jegyzik be a kamara jelöltjegyzékébe.
3. Vizsgák
A közjegyzői kinevezésnek valamennyi vizsgált országban feltétele a befejezett jogtudományi tanulmányokon és a szükséges szakmai gyakorlaton kívül egy további vizsga letétele is. Ez megfelel a CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexének, amely szerint a közjegyző (csak) számos vizsga és képzési szakasz után kaphat lehetőséget a hivatás gyakorlására (1.1.).
Ennek kialakítása a részleteket tekintve különböző: így például Szlovénia nem ismer külön közjegyzői vizsgát, hanem a jogi államvizsga letételét írja elő, amely különböző jogi szakmák gyakorolhatóságának feltétele. A magyar jelentés is jogi szakvizsgáról beszél. Ausztriához hasonlóan Lengyelország6, Szlovákia és Csehország is külön közjegyzői vagy közjegyzői hivatalgyakorlási vizsgát kíván meg; ugyanez érvényes Horvátországra is, ahol ezt a vizsgát a jogi államvizsga kiegészítéseként kell letenni.
4. A jelölt tevékenységei
Néhány országban törvény határozza meg azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyek gyakorlására a jelölt jogosult; a jelölt jogosultságainak meghatározása részben a közjegyző dolga (a kamara közreműködésével).
Horvátországban a közjegyzőségi ülnök (hacsak a kamara a közjegyző kérelmére másképp nem rendelkezik) minden olyan eljárásra jogosult, amelyre a törvény a közjegyzőt magát felhatalmazza; aláírhat azzal a toldattal, hogy ezt az illetékes közjegyző nevében teszi. A közjegyzőjelölt mindenekelőtt okirat-tervezeteket készíthet, és helyettesítheti a közjegyzőt azokban az ügyekben, amelyekben az feleket képvisel.
A lengyel közjegyzői törvény szerint a közjegyző-várományos közjegyző-helyettesként működhet, ha a közjegyző több mint három napig akadályoztatva van.
Szlovéniában a közjegyzőjelöltek a közjegyzői okiratok készítésén kívül minden közjegyzői tevékenységet végezhetnek. A jelöltért polgári jogilag és fegyelmileg a közjegyző felel. Az a közjegyzőjelölt, akinek már megvan a szükséges gyakorlata (öt év) a közjegyzői kinevezéshez, jogérvényesen helyettesítheti a "közjegyzőjét". A közjegyző távollétében az a közjegyzőjelölt, aki eleget tett a közjegyző-helyettesség feltételeinek, ugyanolyan jogosultságokkal rendelkezik, mint a közjegyző.
A szlovák közjegyzői törvény szerint a közjegyző írásban felhatalmazhatja a fogalmazókat és jelölteket egyes olyan eljárások foganatosítására, amelyek a közjegyzői tevékenység tárgyát képezik, különösen közjegyzői megőrzésre való átvétel, aláírások, valamint másolatok és fénymásolatok hitelesítése, okiratok készítésével kapcsolatos előkészítő és résztevékenységek, jogilag releváns tények okiratba foglalása, valamint egyes olyan eljárások esetén, amelyek az ún. egyéb szakmai tevékenység területére tartoznak.
A fogalmazók és jelöltek tevékenységi körének meghatározása Csehországban is alapvetően a közjegyző kötelessége. Írásban felhatalmazhatja a fogalmazót bizonyos tevékenységekre, többek között másolatok és aláírások hitelesítésére, valamint megőrzésre való átvételre. A jelöltekre nézve is a közjegyző írásos felhatalmazása van előírva ahhoz, hogy bizonyos tevékenységeket végezhessenek. Ezenkívül annak a közjegyzőnek a javaslatára, akinél alkalmazva van, a közjegyző távolléte idejére ki lehet rendelni a jelöltet helyettesként (ugyanúgy, mint Szlovákiában).
Magyarországon a közjegyző-helyettes a közjegyző utasítására és felelősségére önállóan tevékenykedik; a közjegyző-helyettes által készített közjegyzői okirat érvényességéhez mindenesetre a közjegyző ellenjegyzésére van szükség.
Az osztrák közjegyzői törvény azt írja elő, hogy a közjegyzőjelölt egy év és hat hónapi gyakorlati foglalkoztatás, valamint a közjegyzői vizsga vagy a beszámítási törvény szerinti kiegészítő vizsga első részvizsgájának letétele után a közjegyző megbízásából és felelősségére, valamint a közjegyző hatásköri keretein belül helyettesítheti őt az ún. további foglalkozási tevékenység területén. Egy ilyen közjegyzőjelölt ezenkívül elláthat bizonyos feladatokat az okiratba foglalás és a bírósági megbízotti tisztség területén; minden ilyen vonatkozású okirat joghatályához azonban a közjegyző aláírására van szükség. Az olyan közjegyzőjelölt, aki már eleget tett a közjegyzői kinevezés minden feltételének, és időbeli korlátozás nélkül van kinevezve, mint annak a közjegyzőnek az állandó helyettese, akinek az alkalmazásában áll, vagy akinek a társa, helyettesítheti ezt a közjegyzőt hivatali ténykedéseiben, mégpedig olyankor is, ha elvben nem áll fenn helyettesítési helyzet.
5. Állampolgársági fenntartás
Minden vizsgált leendő EU-tagország úgy rendelkezik - mint ahogy Ausztria is -, hogy csak az adott ország állampolgára nevezhető ki közjegyzőnek. Csak Szlovénia kivétel bizonyos fokig; ott azzal a feltétellel, ha jogi és tényleges kölcsönösség áll fenn, idegen állampolgárok is kinevezhetők közjegyzőnek, amennyiben a kinevezés egyéb feltételeinek eleget tesznek.7
Jóllehet a CNUE valamennyi jelenlegi tagállama ilyen állampolgársági fenntartást ír elő, már a '80-as években vita folyt ennek a kinevezési feltételnek az Európa-jogi konformitásáról. A német megbízott Bangemann az Európai Parlament egyik tagjának a kérdésére válaszolva, a Bizottság nevében azt a felfogást képviselte, hogy a szerződési szabadságra való tekintettel az állampolgársági fenntartás problematikus.8 Az Európai Parlamentben ezt követően kibontakozott vita vezetett aztán a már említett ún. "Marinho-jelentésre", amely megállapítja, hogy a telephely-létesítési és szolgáltatási szabadság elvei nem kívánják meg az állampolgársági fenntartását eltörlését.9 A jelentés mindenesetre kifejezésre juttatja azt a kívánalmat, hogy a tagállamok és a közjegyzői egyesülések tegyenek (önként) intézkedéseket az állampolgársági fenntartás megszüntetése végett.
6. További kinevezési követelmények
Mindenütt vannak még a kinevezésre vonatkozólag bizonyos további rendelkezések, amelyek a kinevezésre pályázó személyére vonatkoznak, és amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az mint közhiteles személy megfeleljen, és képes legyen a közjegyző hivatali kötelességeinek ellátására.10
Horvátország és Szlovénia ezenkívül kifejezetten megkívánja, hogy a jelölt aktívan bírja az ország nyelvét, valamint azokon a területeken, ahol egy kisebbségi nyelv hivatalos nyelv, ezt a nyelvet is tudja.
Minimális életkor, amennyire kivehető, csak a lengyel közjegyzői törvényben van előírva: ott csak a 26. életévét már betöltött személy nevezhető ki közjegyzőnek.
7. Kinevezés
A közjegyzőt mindenütt az igazságügyi miniszter nevezi ki.
A szabad közjegyzői státusokra általában pályázatot kell kiírni. A közjegyzői kinevezés rendszerint a kamara javaslatára történik (Szlovéniában és Magyarországon hármas javaslattétel van előírva). Horvátországban javaslat nincs ugyan előírva bizonyos jelöltek kinevezésére, de a kamara állásfoglalása a beérkezett pályázatokkal kapcsolatban igen. Lengyelországban nincs pályáztatás: itt az igazságügyi minisztérium adja a kinevezést, miután beszerezte a kamara állásfoglalását.
Ausztriában a közjegyzői kamara írja ki a szabad közjegyzői státusokat; az igazságügyi miniszter részére a kamarának, valamint az illetékes elsőfokú bíróság személyzeti tanácsainak és az illetékes tartományi felsőbíróságnak kell javaslatot tennie.
A közjegyzői státusok ún. "numerus clausus"-a - vagy ahogy Ausztriában nevezik: "Systemisierung"-ja (rendszerbe állítás) - is jellemzője a latin típusú közjegyzőségnek, és ez is közös a CNUE tagállamaiban és minden vizsgált leendő EU-tagországban. A latin típusú közjegyzőség némely sajátosságának Európa-jogi konformitásáról folyó, már többször emlegetett vita a numerus clausus kérdésére is kiterjedt, az idézett "Marinho-jelentés" azonban e vonatkozásban is azt állapította meg, hogy az összeegyeztethető a szerződési szabadsággal.11
A közjegyzői hivatali székhelyek meghatározásának kritériumait a horvát és a szlovén közjegyzői törvény szabályozza a legrészletesebben. Horvátországban a közjegyzői státusokat az igazságügyi minisztérium határozza meg (miután beszerezte a kamara, a bíróságok és az illetékes ľupanija12 = hatóság állásfoglalását); minden jogszabályban meghatározott bíróság körzetében ki kell nevezni egy közjegyzőt, ezenkívül minden megkezdett 20 000 lakosra; a meghatározáskor a közjegyzői szolgáltatások iránti igényt is figyelembe kell venni. Alapelv, hogy a közjegyző csak saját hivatali körzetében tevékenykedhet, kivéve, ha a fél jogos érdekei mást kívánnak. A saját körzetén kívüli tevékenységről a közjegyző köteles értesíteni a kamarát. A körzeten kívül hivatali tevékenység nem csorbítja az elkészített okiratok hatályát.
A közjegyzői státusok meghatározása Szlovéniában is hasonlóan van szabályozva. Minden városi bíróság körzetében legalább egy közjegyzői székhelynek kell lennie. A státusok számának meghatározásakor - ezt az igazságügyi minisztérium végzi - a lakosság számát (30 000 lakosonként legalább egy hivatali székhely) és a gazdasági tevékenység intenzitását is figyelembe kell venni. A közjegyző illetékessége az állam egész területére kiterjed; a bíróságok azonban csak olyan közjegyzőket bízhatnak meg hivatali eljárással, akinek székhelye az illető bíróság körzetében van.
Szlovákiában és Csehországban a kamara állásfoglalása után az igazságügyi minisztérium határozza meg minden városi bíróság körzetében a közjegyzői irodák számát.
Lengyelországban az igazságügyi miniszter rendelete alapján az igazságügyi minisztérium közjegyzők felett gyakorolt felügyelete körébe tartozik a közjegyzői irodák székhelyének meghatározása. Az országjelentés szerzője problematikusnak látja, hogy a hivatali székhelyek megoszlását nem a közjegyzői törvény szabályozza.
A magyar közjegyző illetékességi területe a helyi (városi, kerületi) bíróság körzetének felel meg. Ha a közjegyző székhelyén nem működik bíróság, körzetét az igazságügyi miniszter határozza meg. "Helyszíni eljárást" a közjegyző csak az illetékességi területén végezhet. A körzeten kívüli hivatali eljárások hatályosságáról nem szól a jelentés.
Ausztriában a közjegyzői státusok számát és területi megoszlását az igazságügyi miniszter rendelete határozza meg: előtte be kell szerezni a közjegyzői kamara szakvéleményét. A meghatározáskor különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a lakosság helyileg közel eső ellátást kaphasson; figyelembe kell venni a gazdasági és közlekedési viszonyokat, valamint a bírósági szervezet vagy a közjegyzők működési körzetének esetleges módosulásait is. Az osztrák közjegyző az ország egész területén gyakorolhatja ugyan hatásköreit, de köteles elsősorban hivatali székhelye körzetéről gondoskodni.
Habár a horvát és a cseh jelentés nem tér is ki a közjegyzők továbbképzésére, mégis feltételezhető, hogy valamennyi vizsgált államban létezik továbbképzési kötelezettség. A CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe arra kötelezi a közjegyzőt, hogy "aktualizálja az ismereteit" (1.2.4.)
A lengyel jelentéstevő a továbbképzési kötelezettséget olyan kötelességnek nevezi, amely "a jogrendből" következik.
Szlovákiában a közjegyzők "kötelező továbbképzésére" hozták létre a Közjegyzői Akadémiát.
A közjegyzői etikai kódex szerint a közjegyzők és közjegyzőjelöltek Szlovéniában is állandó továbbképzésre vannak kötelezve, amit a közjegyzői kamara szervez.
A magyar közjegyzőség etikai kódexe szerint a folyamatos továbbképzés a közjegyző "morális kötelessége".
Ausztriában a hivatásjogi irányelvek pontosan meghatározzák az olyan továbbképző rendezvények mértékét, amelyeket a közjegyzőknek és a vizsgázott közjegyzőjelölteknek évente el kell végezniük.
Helyettes kirendelése egyrészt a hosszabb ideig tartó távollét, ill. akadályoztatás esetére, másrészt a státus betöltetlensége esetére van előírva.
1. A távollét időtartama
A helyettesítés akkor szükséges, ha az átmeneti akadályoztatás időtartama Horvátországban a 15 napot13, Lengyelországban a három napot, Magyarországon pedig az öt napot meghaladja. Csehországban és Szlovákiában a kamarának kell helyettest kirendelnie, ha a közjegyző több mint egy hónapig (ill. 30 napig) távol van, és nincs rá lehetőség, hogy egy partnerközjegyző vagy jelölt helyettesítse. A szlovén közjegyzői törvény nem jelöli meg a távollét minimális időtartamát, hanem csak "hosszabb időre" hivatkozik.
Ausztriában akkor kell helyettest kirendelni, ha a helyettesítés a közjegyző szabadsága, betegsége, távolléte, halála vagy kilépése miatt válik szükségessé. A távollét minimális időtartama nincs meghatározva, mindenesetre figyelembe kell venni, hogy ha a hivatal nem-gyakorlásának ideje a három egymást követő munkanapot meghaladja, akkor a közjegyzői kamara hozzájárulására van szükség abban az esetben, ha a közjegyzőt távolléte alatt nem helyettesíti helyettes; a hozzájárulást helyettesítő közjegyző kirendelésétől lehet függővé tenni.
2. A helyettes személye
Horvátországban az jelölhető ki távollét, ill. akadályoztatás esetén helyettesnek, aki megfelel a közjegyzőségi ülnökké való kinevezés feltételeinek (az mindenesetre nem szükséges, hogy az illető ténylegesen közjegyzőségi ülnök legyen). A székhely megüresedése esetén a szomszédos közjegyzők vagy a közjegyzőségi ülnökök közül rendelnek ki helyettest. Lengyelországban egy közjegyző-várományost kell helyettesnek kirendelni. Szlovéniában az "átmeneti helyettesnek" közjegyzőnek vagy olyan jelöltnek kell lennie, akinek már megvan a kinevezéshez szükséges ötéves gyakorlata. Csehországban és Szlovákiában mindig a helyettesítendő közjegyző egyik jelöltjét rendelik ki, ha ilyen nincs, akkor ugyanannak az elsőfokú bíróságnak a körzetéből való közjegyzőt vagy jelöltet (megüresedés miatti helyettesítés esetén a helyettesnek persze közjegyzőnek kell lennie). Magyarországon helyettesítőként egy ugyanabból a területi kamarából való közjegyző vagy közjegyző-helyettes kerülhet szóba, kivételesen egy nyugalmazott közjegyző vagy bíró.
Az osztrák közjegyzőségi szabályzat ugyanannak a kamarai körzetnek az egyik közjegyzőjét, ugyanannak a kamarai körzetnek egyik alkalmas közjegyzőjelöltjét vagy más alkalmas személyt ír elő helyettesítésre. A helyettesnek - a szükséges gyakorlati idő kivételével (elegendő négyéves gyakorlat, ebből két év közjegyzőjelöltként; a szövetségi igazságügyi miniszter engedélyével kivételesen elég kétéves közjegyzőjelölti gyakorlat is) - a közjegyzői kinevezés valamennyi követelményének meg kell felelnie. A gyakorlatban rendszerint mindig egy közjegyzőjelöltet rendelnek ki helyettesítőként.
3. A kamara, a minisztérium és más szervek szerepe
A legtöbb országban a kamara játssza a főszerepet a helyettes kirendelésében. Horvátországban ez mindenesetre a minisztérium hatáskörébe tartozik, a kamarának csak az állásfoglalását kell közölnie a minisztériummal, és értesítést kell kapnia a minisztérium döntéseiről.
Ausztriában a helyettesítőt a közjegyzői kamara kérelmére az illetékes elsőfokú bíróság elnöke nevezi ki.
A szolgáltatási kötelezettség a közjegyzőség hivatali jellegének fontos kifejeződése. A közjegyző jogos indokolás nélkül nem tagadhatja meg a hivatali eljárást. A CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe ezt úgy fejezi ki, hogy a közjegyző tartozik a "hivatalát gyakorolni, ha erre kérik, hacsak nem olyan esetről van szó, amikor ezt tiltja a nemzeti szabályozás" (1.2.2).
Azoknak az okoknak az esetében, amelyek a hivatali eljárás megtagadására jogosítanak fel (vagy köteleznek), megkülönböztethetünk olyanokat, amelyek csak magára az ügyletre vonatkoznak, és olyanokat, amelyek a felek személyi körülményeiben rejlenek. A vizsgált államok szabályai e területen nagyfokú egyezést mutatnak. Ezekhez járulnak még a közjegyző pártatlanságára és függetlenségére való tekintettel (Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódex, 1.2.2.) szükségképpen előírandó elfogulatlansági és kizárási okok.
1. A hivatali eljárás megtagadása az ügylet természete miatt
A horvát közjegyzői törvény arra kötelezi a közjegyzőt, hogy megtagadja az olyan hivatali eljárást, amely összeegyeztethetetlen a hivatali kötelességével, különösen, ha nyilvánvalóan meg nem engedett vagy tisztességtelen célra kérik a közreműködését.
A szlovén közjegyzői törvény tiltja a hivatali eljárást törvényesen meg nem engedett vagy az olyan ügyletek esetében, amelyekről a közjegyző azt gyanítja, hogy csak látszatból vagy törvényes kötelezettségek megkerülése vagy harmadik személy jogellenes károsítása végett kötik őket.
A cseh és a szlovák közjegyzői törvény általánosságban arra kötelezi a közjegyzőt, hogy utasítsa vissza az olyan hivatali eljárást, amely ellentmondásban van a törvénnyel vagy más általános érvényű kényszerítő erejű előírással. Teljesen hasonló módon rendelkezik a lengyel közjegyzői törvény is, miszerint a közjegyzőnek a jogellenes hivatali eljárás elvégzését el kell utasítania.
Az osztrák közjegyzői szabályzat megtiltja a közjegyzőnek a tiltott ügyletekkel kapcsolatos hivatali eljárást, valamint az eljárást olyankor, ha alapos a gyanú, hogy látszat- vagy megkerülési ügyletről vagy olyan ügyről van szó, amelynek célja harmadik személy jogellenes károsítása.
2. A hivatali eljárás megtagadása a felek személyi tulajdonságai miatt
A horvát közjegyzői törvény szerint nem végezhet a közjegyző hivatali eljárást olyan személlyel, akiről tudja, vagy tudnia kell, hogy kiskorúság vagy más törvényes ok miatt nem képes jogügyletre. Ha a közjegyzőnek az a gyanúja, hogy valamelyik félnek meghatalmazás hiányában vagy egyéb ok miatt nincs ügyleti képessége, akkor erre figyelmeztetnie kell a feleket, de ha a felek ragaszkodnak hozzá, mégis el kell készítenie az okiratot, és rá kell vezetnie, hogy figyelmeztette a feleket a hiányosságra.
Hasonlóan szabályoz a szlovén közjegyzői törvény is: A közjegyző nem folytathat le hivatali eljárást olyan személlyel, akiről tudja, hogy kiskorúság vagy egyéb törvényes ok miatt nem köthet érvényes jogügyletet. Ha a közjegyző azt feltételezi, hogy a félnek nincs joga bizonyos jogügylet megkötésére, akkor figyelmeztetnie kell erre, de ha a fél ragaszkodik hozzá, mégis el kell készítenie az okiratot, és ebben fel kell tüntetnie, hogy figyelmeztette a felet a hiányosságra.
A lengyel közjegyzői törvény szerint a közjegyző nem folytathat le hivatali eljárásokat, ha kétségei vannak a fél jogügyleti képességét illetően.
Az osztrák közjegyzői szabályzat megtiltja a közjegyzőnek a hivatali eljárásokat olyan személyekkel, akikről a közjegyző tudja, vagy akikről feltételeznie kell, hogy a szándékolt jogügyletre vonatkozóan nincs meg az ügyleti képességük.
3. A közjegyző elfogultsága és kizárása
A horvát közjegyzői törvény a közjegyző kizárására vonatkozólag a bírák kizárására vonatkozó szabályozásra utal (nemperes eljárásokban); ha kizárási ok gyanúja áll fenn, a közjegyző megtagadhatja a hivatali eljárás lefolytatását.
A lengyel és a szlovén közjegyzői törvény maga határozza meg részletesen azoknak a személyeknek a körét, akiknek ügyeiben a közjegyző nem működhet közre. A közjegyzőnek el kell utasítania az olyan hivatali eljárást, amely őt magát vagy bizonyos - közelebbről megjelölt - hozzátartozóit érinti. A szlovén közjegyzői törvény az ilyen esetekre megállapítja, hogy a mégis elkészített okirat nem közokirat erejű.
A cseh és a szlovák közjegyzői törvény szerint a közjegyző nem folytathat le olyan hivatali eljárásokat, amelyekben ő maga vagy hozzá közel álló személy érintett. A közelálló személyek pontos felsorolását ebben a két országban nem maga a közjegyzői törvény tartalmazza, hanem a cseh és a szlovák polgári törvénykönyv 116. §-a.
Az osztrák közjegyzői szabályzat is megtiltja a közjegyzőnek, hogy közjegyzői okiratot vegyen fel olyankor, amikor ő maga vagy bizonyos rokonai érintettek az ügyben. Az olyan okiratnak, amelyet e tilalom ellenére vettek fel, nincs közokirati ereje.
4. Egyebek
A horvát közjegyzői törvény szerint a közjegyző túlterheltség matt elutasíthatja a közreműködését.
A cseh közjegyzői törvény a hivatali eljárás megtagadására kötelezi a közjegyzőt olyan esetben, amikor ebben az ügyben már olyan személynek nyújtott jogi támogatást, akinek érdekei ellentétesek azéval, aki a támogatását kéri. A közjegyző fel van hatalmazva továbbá, hogy felmondjon egy hivatali eljárásra vonatkozó szerződést, ha a közte és a fél közötti bizalomban zavar van, ha a fél elmulasztja a kívánt közreműködést, ha a fél ok nélkül nem ad megfelelő előleget a közjegyző díjazására (az utóbbi okot ezenkívül a tevékenység elutasításának indokaként is elfogadják.)
Szlovákiában is megtagadható a hivatali eljárás, ha a fél nem ad megfelelő előleget a tiszteletdíjra és a készkiadásokra.
Ausztriában a közjegyző túlterheltsége oka lehet a hivatali eljárás elutasításának. A hivatali tevékenység elutasításának további tényleges okai: betegség, távollét vagy akadályoztatás, sürgősebb egyéb hivatali ügyek, erőhatalom, a közjegyző életének és testi épségének veszélyeztetése.
5. Panasz hivatali eljárás elutasítása esetén
A hivatali eljárás megtagadása ellen (valószínűleg mindenütt) panaszt lehet emelni. Szlovéniában, Szlovákiában és Csehországban - ugyanúgy mint Ausztriában - az ilyen panaszok ügyében a közjegyzői kamara dönt, Horvátországban a területileg illetékes bíróság elnöke (nemperes eljárásban), Lengyelországban a hivatali székhely szerint illetékes városi bíróság.
Valamennyi vizsgált országban létezik közjegyzői díjszabás, amely kötelező erővel szabályozza a közjegyzői szolgáltatások elszámolását.
Horvátországban és Szlovéniában a díjszabást a kamara adja ki az igazságügyi miniszterrel egyetértésben. Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában az igazságügyi miniszter határozza meg a díjszabást rendelet útján, csakúgy mint Lengyelországban (itt azonban az országos közjegyzői kamara állásfoglalásának beszerzése után).
A lengyel közjegyzői díjszabás a tiszteletdíj felső határát rögzíti; azon belül a tiszteletdíjról a fél és a közjegyző állapodik meg. Egyfajta "ámenjog" is elő van írva, azaz a vagyontalan felek költségeit az államkincstár átvállalja. Szlovákiában is a közjegyzői eljárás díjmaximuma van rögzítve.
Szlovéniában a díjszabási előírásokkal ellentétes díjmegállapodások érvénytelenek. Ezenkívül a közjegyzői etikai kódex is tiltja az árversenyt. Vagyontalan felek esetében mindenesetre csökkenthető vagy akár teljesen is elengedhető a tiszteletdíj. Magyarországon a díjszabásnál alacsonyabb tiszteletdíj elszámolását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara egyik irányelve tiltja.
A szlovák jelentés hangsúlyozza a közjegyzői díjszabás szociális szempontját, ami mindenekelőtt a leggyakoribb közjegyzői megbízások, a hitelesítések és egyezőség-igazolások alacsony díjtételében jut kifejeződésre.
A díjazás mindenütt alapvetően az ügyleti értékhez igazodik: olyan ügyletek esetében, amelyek értéke nem határozható meg, a ráfordított időtől függő díjszabást írnak elő.
(Csak) Ausztriában szabályozza törvény (az NTG és GKTG) a közjegyzői díjszabást. Itt is külön hangsúlyt kap a díjszabási törvények szociális összetevője: a díjszabás a közjegyzői szolgáltatások hozzáférhetőségét a kevésbé tehetősek számára is biztosítja; a bírósági megbízotti esetek területén ráadásul bizonyos méltányossági és csekély értékű esetekre illetékmérséklés vagy akár teljes illetékmentesség van előírva.
A közjegyzőknek valamennyi vizsgált országban jogszabályban előírt szakmai egyesülése működik kötelező tagsággal. A közjegyzői önkormányzatnak regionális testületei is vannak; az illetékességek megoszlása a központi és a regionális önkormányzati intézmények között országonként különböző módon szabályozottak.
A kamaráknak érdekvédelmi, szakmai felügyeleti és fegyelmi feladataik vannak. Ezen túlmenően többé-kevésbé jelentős mértékben működnek közre a hivatali székhelyek szabályozásában, a közjegyzők kinevezésében és a közjegyzői kar szempontjából releváns különféle szabályok kibocsátásában.
A CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe szerint a közjegyző "szigorú fegyelmi szabályok szerint, a hatóságok állam ellenőrzése mellett" gyakorolja a hivatását (1.1.)
1. Állami felügyelet és a kamarák által gyakorolt felügyelet
Míg Ausztriában a szövetségi igazságügyi miniszter hatáskörébe csak a közjegyzőség feletti legfelső felügyelet van utalva, ami a hivatali székhelyek szabályozásában és a közjegyzők kinevezésében csapódik le, a közjegyzők hivatalgyakorlásának tulajdonképpeni felügyelete viszont a közjegyzői kamarák dolga (amelyeket megint a megyei bíróságok és a tartományi felsőbíróságok elnökei ellenőriznek), addig a legtöbb vizsgált leendő EU-tagországban erőteljesebb az igazságügyi miniszter által gyakorolt állami felügyelet. Ez egyrészt azzal függhet össze, hogy ezekben az országokban a (latin típusú) közjegyzőséget csak hosszú ideig tartó megszakítás után lehetett ismét meghonosítani, és ennek biztosítására tanácsosnak látszott az erősebb állami felügyelet. Másrészt azonban ez amellett is szól, hogy a közjegyzői kar mint közhivatal viselője fogja fel a szerepét.
Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában a közjegyzőség törvényes működése feletti (intenzív) állami felügyeletet az igazságügyi miniszter, ill. az igazságügyi minisztérium gyakorolja.
Horvátországban az igazságügyi miniszter feloszlathatja a közjegyzői kamara igazgató bizottságát, és leválthatja az elnököt, ha durvább szabálytalanságokat állapít meg ezeknek a szerveknek a munkájában, és megbízottat nevezhet ki a horvát közjegyzők közül, aki az újabb szervek megválasztásáig ezeknek a szerveknek az ügyeit intézi. A közjegyző mint megbízott tevékenységének felügyeletét az a hatóság látja el, amely megbízta őt a tevékenységgel. A közjegyző, a helyettesítő közjegyző, a közjegyző-helyettes, ülnök vagy jelölt hivatali tevékenységének felügyeletét azonban a kamara igazgató bizottsága és elnöke is gyakorolja.
Lengyelországban az igazságügyi miniszter a közjegyzői hivatásrendi önkormányzat valamelyik szervének jogsértő határozata kézhezvételétől számított hat hónapon belül pert indíthat ez ellen a Legfelsőbb Bíróságnál. Ezenkívül a közjegyzői hivatásrendi önkormányzat szerveinél határozathozatalt indítványozhat olyan kérdésben, amely e szervek hatáskörébe tartozik. A megfelelő határozatot ilyenkor egy hónapon belül meg kell hozni. A közjegyzői hivatali tevékenység kamarai felügyeletét a kamarai tanács tagjai, ill. az e célra kirendelt közjegyzők (akik nem tagjai a tanácsnak), ill. szolgálaton kívüli közjegyzők végzik. Legalább háromévenként minden közjegyzői irodát ellenőriznek.
Szlovákiában az igazságügyi miniszter (súlyos okok miatt) visszahívhat közjegyzőket, fegyelmi eljárás indítását indítványozhatja a közjegyző ellen, és jogában áll betekinteni a közjegyző irataiba. Továbbá az igazságügyi miniszter a közjegyzői kamara ellen benyújtott panaszok elbírálására illetékes szerv is. A közjegyző tevékenysége feletti közvetlen ellenőrzést a közjegyzői kamara gyakorolja.
Szlovéniában az igazságügyi minisztérium többek között elrendelheti a közjegyző vagy az átmeneti helyettes ügyintézési tevékenységének ellenőrzését, fegyelmi eljárást indíthat a közjegyző ellen, vizsgálhatja a kamara, a végrehajtó bizottság és az elnök, valamint az irattárak ügyviteli tevékenységét. A közjegyzői tevékenység közvetlen felügyeletét a közjegyzői kamara látja el. Az olyan ügyekben, amelyeket a bíróság vagy más állami hatóság bízott a közjegyzőre, a felügyelet a közjegyző székhelye szerint illetékes magasabb fokú bíróság elnökét terheli.
A cseh közjegyzői törvény az igazságügyi minisztert hatalmazza fel a közjegyzői tevékenység feletti állami felügyeletre. A közjegyzői kamarák tevékenysége, a közjegyzők tevékenysége és a közjegyzői irodák vezetése feletti felügyeletet a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarája gyakorolja; az egyes közjegyzői kamarák is fel vannak hatalmazva, hogy az adott körzetekben felügyeletet gyakoroljanak a közjegyzők tevékenysége és a közjegyzői irodák vezetése felett.
Magyarországon a közjegyzői eljárás törvényességét a közjegyző székhelye szerint illetékes fővárosi, ill. megyei bíróság elnöke felügyeli. E felügyeleten belül elrendelhető a közjegyző tevékenységének kamara általi vizsgálata, és fegyelmi eljárást lehet indítani. Egyebekben a területi elnökség kötelessége a közjegyző ügyvitelének, hivatali tevékenységének és magatartásának rendszeres ellenőrzése. Ilyen ellenőrzések egy évvel a hivatalba lépés után, azt követően pedig legalább négyéves időközökben vannak előírva. A megyei bíróság elnöke vagy a területi elnökség a közjegyző tevékenységének vizsgálatát indokolt esetekben bármikor elrendelheti.
2. Fegyelmi jogkör
A fegyelmi jogkör szerves elemét alkotja azoknak a szabályoknak, amelyek feladata, hogy biztosítsák a közjegyző, mint jogszolgáltató szerv minőségét. A fegyelmi jogkör ezért minden országban részletesen szabályozva van.
Horvátországban szabálysértést és fegyelmi vétséget különböztetnek meg. Az olyan hibák, amelyeket maga a törvény vagy a közjegyzői kamara alapszabálya nem nevez meg fegyelmi vétségként, szabálysértésnek tekintendők. Fegyelmi vétség esetén szigorú büntetések vannak előírva. Szabálysértések miatt a kamara igazgató bizottsága folytatja le az eljárást, a fellebbezések ügyében viszont a közjegyzői fegyelmi tanács dönt. A fegyelmi tanács mindig annak a bíróságnak két bírájából, amely mellett működik, és egy közjegyzőből áll. A fegyelmi eljárás lefolytatását kérelmezheti a kamara, az ügyész, valamint egy esetleges károsult is.
Lengyelországban első fokon a közjegyzői kamarák fegyelmi bírósága, másodfokon a Fellebbviteli Fegyelmi Bíróság dönt fegyelmi ügyekben. Törvényességi panaszt lehet benyújtani a Legfelsőbb Bírósághoz. A fegyelmi bíróságok tagjait a közjegyzői kamarák gyűlései választják.
Szlovákiában az igazságügyi miniszter, a járásbíróság elnöke vagy a kamara elnöke nyújthat be kérelmet fegyelmi eljárásra. Első fokon a fegyelmi bizottság dönt, amelynek tagjait a közjegyzők konferenciája választja a közjegyzők közül. Ez ellen a döntés ellen az elsőfokú bírósághoz lehet jogorvoslati kérelemmel fordulni.
Szlovéniában a fegyelmi bizottság dönt figyelmi ügyekben, kivéve azokat az ügyeket, amelyekben a fegyelmi bíróság illetékes. A fegyelmi szerveket a kamara gyűlése választja a közjegyzők soraiból. Olyan vétségek miatti fegyelmi ügyekben, amelyek következménye a közjegyzői tevékenységtől való eltiltás lehet, a fegyelmi bíróság tanácsa dönt, amely a Legfelsőbb Bíróság két bírájából és három közjegyzőből áll. A tanács elnöke egy bíró. E bíróság döntése ellen panasznak van helye, amelyet a Legfelsőbb Bíróság öt bírájából álló tanács bírál el.
Magyarországon a fegyelmi ügyeket a közjegyzők fegyelmi bírósága bírálja el, amely a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság mellett működik. Első fokon az a fegyelmi bíróság dönt, amely az illető területi kamara székhelye szerint van telepítve, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság mellett működő fegyelmi bíróság. A fegyelmi ügyben részt vesz az igazságügyi minisztérium képviselője is, aki az igazságszolgáltatás érdekeit képviseli.
Csehországban a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarájának fegyelmi bizottsága dönt fegyelmi ügyekben. A bizottság tagjait a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarájának gyűlése választja a közjegyzők soraiból. Az eljárás az igazságügyi miniszternek, a közjegyzői kamara elnökének vagy a járásbíróság elnökének a kérelmére indul. A fegyelmi bizottság döntése ellen a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarája elnökéhez, ha pedig a fegyelmi büntetés hivatalból való felmentés, akkor a bírósághoz lehet fellebbezni.
Ausztriában is különbséget tesznek szabálysértések, amelyek miatt a közjegyzői kamarák rendbírságot szabhatnak ki, és fegyelmi vétségek, azaz a hivatással járó kötelezettségek durvább megsértése között, amelyeket a fegyelmi bíróságoknak kell elbírálniuk. Első fokon a tartományi felsőbíróság mint fegyelmi bíróság dönt, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság. Ezeknél a bíróságoknál a fegyelmi tanácsok felerészben közjegyzőkből állnak.
A horvát közjegyzői törvény szerint a közjegyző köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet hivatali kötelessége megsértésével okozott másnak. Az állam ilyen károkért nem felel. A közjegyző felelősségére nézve a hivatali személyek okozta károk megtérítésére vonatkozó általános szabályok érvényesek. A közjegyzőségi ülnök és a közjegyzőjelölt a közjegyzővel azonos módon felel az olyan kárért, amelyet a közjegyzői törvénnyel összhangban önállóan végzett tevékenysége során hivatali kötelezettsége megsértésével okozott. A közjegyző az ülnökkel vagy jelölttel egyetemlegesen felel, ha ő bízta meg őket a tevékenység önálló végzésével, jogában áll azonban a hivatali személyek visszkereseti felelősségére vonatkozó általános szabályok szerint visszkeresettel élni az ülnökkel vagy jelölttel szemben.
A lengyel közjegyzői törvény úgy rendelkezik, hogy a közjegyzők a hivatali eljárásaikkal kapcsolatban okozott kárért a polgári törvénykönyv rendelkezései szerint felelnek; ennek során azonban figyelembe kell venni a közjegyző különös gondossági kötelességét.
A szlovén közjegyzői törvény szerint a közjegyző felelős a féllel szemben az olyan kárért, amelyet a közjegyzői törvényben meghatározott kötelezettségek vagy felhatalmazások megsértésével okozott. A közjegyző az olyan károkért is felel, amelyeket a közjegyzői iroda alkalmazottai okoztak.
A szlovák és a cseh közjegyzői törvény szerint a közjegyző felel az olyan károkért, amelyet a közjegyzői tevékenységgel összefüggésben ő vagy alkalmazottja okozott (ez nem érinti a munkajogi előírások szerinti felelősséget).
Ausztriában a közjegyző az osztrák polgári törvény (ABGB) általános szabályai szerint felel hivatali kötelességeinek (vétkes) megszegéséért. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szakértői felelősség (AGBG 1299. §) fokozott gondossági mércéjét alkalmazzák, a közjegyzőnek tehát szakmacsoportja tipikus teljesítménystandardját kell teljesítenie. Azokért a károkért is felel, amelyet közjegyzőjelöltjei okoztak (az AGBG 1313.a §-a szerint). A hivatali felelősség szabályait csak akkor alkalmazzák, amikor a közjegyző bírósági megbízottként tevékenykedik.
Valamennyi vizsgált országban felelősségbiztosítás megkötésére kötelezik a közjegyzőt, ahogy ezt a CNUE Európai Közjegyzői Hivatásjogi Kódexe is előírja (2.4.).
A közjegyzői tevékenység fő területe mindenütt a különleges bizonyító erejű közokiratok készítése. Az országjelentések a következő közjegyzői tevékenységeket sorolják fel:
Csehország: közokiratok készítése, hitelesítés, őrzés; jogi tanácsadás, félképviselet, vagyonkezelés, vagyonfelügyelői és bírósági megbízotti tevékenység.
Horvátország: közokiratok készítése, magánokiratok hitelesítése, okiratok, pénz és értéktárgyak őrzése, eljárások bíróságok és más hatóságok megbízásából.
Lengyelország: közokiratok készítése, hitelesítések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek kézbesítése, váltó- és csekkóvások, őrzés.
Magyarország: közokiratok készítése, igazolások, okiratok, pénz és értéktárgyak őrzése, bizonyos nemperes eljárások lebonyolítása.
Szlovákia: közokiratok készítése, őrzés, magánokiratok készítése és félképviselet, vagyonkezelés, bírósági megbízotti tevékenység, választottbírói és mediátori tevékenység.
Szlovénia: közokiratok és jegyzőkönyvek készítése, hitelesítés, magánokiratok készítése és félképviselet, bírósági megbízotti tevékenység.
Ausztria: közokiratok készítése, bírósági megbízotti tevékenység, magánokiratok készítése és félképviselet, vagyonkezelés, választottbírói és mediátori tevékenység.
1. Okiratba foglalási kötelezettségek
Különböző jogügyletek kötése és bizonyos egyoldalú rendelkezések esetén valamennyi vizsgált állam közös jogkultúrája részeként nagy jelentősége van a speciális alaki előírásoknak. Azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek a vonatkozó jogi eljárás érvényességéhez közjegyzői okirat készítését vagy ezzel egyenértékű közjegyzői okiratba foglalást kívánnak meg, az ügyfél védelmet szolgálják azzal, hogy biztosítják a közjegyző hozzáértő, független, hiteles személyének tanácsadását. E területen is feltűnő egyezésben jut kifejeződésre a vizsgált országok sok tekintetben közös jogi tradíciója.
Horvátországban kötelező a közjegyzői okirat készítése kiskorúak és olyan személyek vagyonával való rendelkezésről szóló megállapodások esetén, akiknek ügyleti képességét megvonták (kivéve a napi élet csekély értékű ügyleteit); olyan ajándékozási megállapodások esetén, amelyek nem járnak együtt a dolog közvetlen birtokba adásával, minden olyan élők közötti jogügylet esetén (kivéve a napi élet csekély értékű ügyleteit), amelyeket olyanok foganatosítanak személyesen, akik vakok, továbbá süketek, és nem tudnak olvasni, vagy némák, és nem tudnak írni. Számos társasági jogi jogügyletet is közjegyzői okiratok formájában kell végrehajtani.
Lengyelországban kötelező a közjegyzői okiratba foglalás többek között olyan személyek írásos jognyilatkozata esetében, akik nem tudnak olvasni, ingatlantulajdon-átruházási kötelezettségről és magának az ingatlan-tulajdonjognak az átruházásáról; ingatlanon alapított haszonélvezeti jog alapításáról, rt. és kft. alapításáról, olyan hagyatékmegosztásról szóló szerződések esetén, amelyhez ingatlan is tartozik. A gyakorlatban abból indulnak ki, hogy az árverések, sorsolások, versenyek, békéltetések és választottbírósági eljárások lefolyásáról jegyzőkönyvi tanúsítványt kell készíteni.
Szlovákiában közjegyzői okirat kötelező olyan személyek írásos jogcselekményeire, akik nem tudnak írni és olvasni, valamint a házastársak közötti olyan megállapodásokra, amelyekkel a jogszabályban előírt vagyonközösség mértékét kívánják megváltoztatni. A társasági jog területén közjegyzői okiratra van szükség egyszemélyes kft. alapításához és az ilyen okiratok módosításaihoz. Ugyanez érvényes részvénytársaság alapítására, néhány közgyűlési határozatra és az rt. megszüntetésére, továbbá a szövetkezet létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos jogcselekményekre is. Ehhez járul még a közjegyzői okiratba foglalási kötelezettség (bizonyos tőkeértéket meghaladó) sorsolások és önkéntes árverések esetén.
Szlovéniában kötelező közjegyzői okiratba foglalni a házastársak közötti vagyoni viszonyok szabályozásáról szóló szerződéseket; az olyan személyek vagyonával való rendelkezésről szóló szerződéseket, akiknek megvonták az ügyleti képességét; a beépítetlen építési telkek adásvételéről szóló szerződéseket; az ingatlanok építési jog miatti haszonbérbe adásáról szóló szerződéseket; azokat a szerződéseket, amelyekben életében intézkedik valaki vagyonának átruházásáról és megosztásáról; az élethossziglani tartásdíjról szóló szerződéseket; az eltartási szerződéseket; a halál esetére szóló ajándékozási szerződéseket és az ajándékozási ígéreteket, valamint az örökhagyók és utódaik közötti örökségről való lemondási megállapodásokat. Megemlítendő továbbá az ingóságokon alapított jelzálogszerződés, valamint az ingatlanjelzálog egyoldalú alapításáról szóló szerződés, amelyet a vagyonjogi törvénykönyv értelmében ugyancsak közjegyzői okirat formájában kell elkészíteni. A vevő hitelezőivel szemben akkor hatályos a tulajdonjog-fenntartás, ha a felszámolás, ill. lefoglalás előtt közjegyző hitelesíti a vevő aláírását azon a szerződésen, amely a tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó rendelkezést tartalmazza (kötelmi jogi törvénykönyv 520. §).
A társasági jog területén ugyancsak jelentős szerepet játszik a szlovéniai közjegyző: jegyzőkönyvi tanúsítvány kötelező az rt. közgyűlése és lépcsőzetes alapítás esetén az rt. alapítási jegyzőkönyve esetére. Ugyancsak jegyzőkönyvi tanúsítvány formájában kell hitelesíteni a kft. olyan tagi határozatait, amelyek a társasági szerződést módosítják.
Csehországban a közjegyzőnek a társasági jog területén már korábban is jelentős szerepét az EU-joggal való harmonizáció folyamatában a kereskedelmi törvénykönyv 2001. I. 1-jén hatályba lépett módosításával még tovább bővítették. A társaságalapítás területén arra az esetre is jegyzőkönyvi tanúsítványt írtak elő, ha az rt.-t vagy a kft.-t több személy alapítja, míg az korábban csak egyszemélyes társaság alapítása esetében volt előírás.
Ausztriában közjegyzői okiratba foglalási kötelezettség van érvényben a tényleges átadás nélküli ajándékozási szerződésekre; az olyan szerződésekre, amelyekben az egyik személy a másikkal szemben jövőbeli kötelesrész- vagy öröklési igényéről is lemond; a házastársak közötti bizonyos szerződésekre és az olyan szerződésekre, amelyekben a házastársak válás esetére előre szabályozzák a házasság alatti megtakarításaik megosztását. A társasági jog területén kötelező közjegyzői okiratba foglalni többek között a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződését, az ilyen táraságokban lévő üzletrészek átruházásáról szóló szerződéseket és a vagyonegyesítő társaságok átalakításával kapcsolatos szerződéseket. Ugyanez érvényes a magánalapítvány alapítványi nyilatkozatára is. Jegyzőkönyvi tanúsítvány felvétele kötelező pl. részvénytársaságok alapítása és közgyűléseinek határozatai esetében.
2. Végrehajtható közjegyzői okiratok
A vizsgált államok (Ausztriát is beleértve) közös jogi tradíciója abban is megmutatkozik, hogy csaknem valamennyiben ismerik a közvetlenül végrehajtható közjegyzői okirat intézményét, mégpedig Ausztriában, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában a végrehajtható közjegyzői okirat formájában.
A horvát közjegyzői törvény 54. §-a szerint a közjegyzői okirat akkor rendelkezik a végrehajtható okirat tulajdonságával, ha teljesítésről szóló olyan meghatározott kötelezettségvállalást tartalmaz, amelyről a felek megegyezhetnek, és ha tartalmazza a kötelezett olyan értelmű nyilatkozatát, hogy az adott okirat alapján a kötelezettség lejárta után a teljesítés megvalósítására közvetlen végrehajtást lehet lefolytatni a kötelezett ellen. Olyan közjegyzői okirat alapján, amely egy polgári jog alapítására, átruházására, korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmaz, közvetlenül el lehet végezni a telekkönyvi bejegyzést, és egy olyan közjegyzői okirat segítségével, amelynek alapján egy meghatározott ingatlanon jelzálogot jegyeztek be a telekkönyvbe, az így biztosított követelés megfizetésére annak esedékessége után közvetlen végrehajtást lehet indítani az ingatlanra, ha ehhez az adós ebben a közjegyzői okiratban kifejezetten hozzájárult.
Magánokiratok is végrehajthatóvá tehetők az adós aláírásának hitelesítése után. Ha a magánokirat nem tartalmazza az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy közvetlenül ennek alapján végrehajtást lehet indítani, akkor a közjegyző a felek egyetértésével az adós aláírásának hitelesítésekor még felvehet egy ilyen nyilatkozatot a magánokiratba.
Lengyelországban a polgári perrendtartás 777. cikkelye teszi lehetővé, hogy az adós közjegyzői okirat formájában végrehajtásnak vesse alá magát. Ha egy ilyen okirat bizonyos pénzösszeg (melynek nagysága meghatározható közvetlenül vagy értékbiztosító záradék segítségével) fizetésére vagy valamilyen képviselhető dolog szolgáltatására szóló kötelezettséget állapít meg, és a követelés esedékességét is tartalmazza, akkor az végrehajtási jogcímnek számít.
Szlovéniában akkor rendelkezik a közjegyzői okirat a végrehajtási jogcím minőségével, ha valamilyen eljárásra vagy valaminek a tűrésére vonatkozó kötelezettségvállalást határoz meg, és ha erre a kötelezettségvállalásra vonatkozólag helye van egyezségnek. A végrehajtási és hitelfedezeti törvény 20. §-a szerint egy ilyen közjegyzői okirat akkor végrehajtható, ha az adós hozzájárulását adja benne a közvetlen végrehajtáshoz, és ha a közjegyzői okiratból eredő követelés lejárt. A követelés esedékessége bizonyítható egyezségi jegyzőkönyvvel, közjegyzői okirattal, közokirattal vagy hitelesített okirattal; ha ez nem lehetséges, akkor peres eljárásban hozott olyan jogerős ítéletre van szükség, amely megállapítja a követelés lejártát.
A vagyonjogi törvénykönyv 171. §-a szerint közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratra van szükség az ingóságokon alapított jelzáloghoz. Ha a szóban forgó ingóságok vonatkozásában van zálogjog-nyilvántartás, akkor a zálogjog az ebbe a nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre; a bejegyzést a közjegyzőnek kell kérelmeznie. Ingatlanon alapított jelzálogról is meg lehet állapodni közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratban; ebben az esetben is a közjegyzőnek kell kérelmeznie a jelzálog bekebelezését és a végrehajtási záradék bejegyzését a telekkönyvbe. Közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratra van szükség továbbá a biztosítéki tulajdonjog-átruházásról szóló szerződéshez is.
A cseh közjegyzői törvény is szabályozza a közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratot (71.a és köv. §-ok). A felek megállapodásának tartalmaznia kell a kötelezett és a jogosult személyét, a jogcímet, a kötelezettség tárgyát és esedékességét, valamint a kötelezett beleegyezését a közvetlen végrehajthatóságba. Ezzel analóg szabályozás van érvényben Szlovákiában is.
Magyarországon a közjegyzői okirat egyszerűen végrehajtható; a bíróság - alaki vizsgálatot követően - végrehajtási záradékkal látja el. Ennek feltétele, hogy az okirat kölcsönös vagy egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazzon, benne legyen a jogosult és a kötelezett neve, a tárgy, a mérték (az összeg) és a kötelezettség jogcíme, valamint a teljesítés módja és időpontja. Ha a kötelezettség valamilyen feltételtől vagy határidőtől függ, akkor ennek a feltételnek vagy határidőnek a beálltát közokirattal kell igazolni. Ahhoz, hogy meg lehessen indítani a végrehajtást, a közjegyzői okiratba foglalt követelésnek bírósági végrehajtás útján érvényesíthetőnek és a teljesítési határidőnek lejártnak kell lennie; ill. meg kellett nyílnia a zálogból való kielégítés lehetőségének. Nincs szükség a kötelezett olyan nyilatkozatára, hogy ennek aláveti magát; de a közjegyzőnek természetesen ki kell oktatnia őt a végrehajtás lehetőségéről.
Ausztriában közvetlenül végrehajtást lehet indítani a közjegyzői okirat alapján, ha abban a kötelezett kifejezetten kötelezettséget vállal egy bizonyos teljesítésre vagy valaminek az abbahagyására, ha a közjegyzői okiratból kiderül a jogosult és a kötelezett személye, a vállalt teljesítés vagy abbahagyás jogcíme, tárgya, módja, mértéke és ideje, ha a kötelezettségvállalás tekintetében egyezségnek helye van, és ha a kötelezett kifejezetten hozzájárult a közjegyzői okirat közvetlen végrehajthatóságához.
A közép-európai közjegyzőség tipikus jellegzetessége a közjegyző bírósági megbízotti minőségben végzett tevékenysége. Eddig ez a közjegyzői tevékenység a CNUE-n belül az osztrák közjegyzőség sajátossága volt, ami azonban az itt vizsgált államok EU-belépését követően meg fog változni. A közjegyzőség újbóli meghonosítása után ezek közül az országok közül csaknem mindegyikben újra meghonosították a bírósági megbízotti tevékenységet is, és ennek során a közjegyzőknek még az Ausztriában meglévőnél továbbmenő jogköröket is adtak. Hangsúlyozandó, hogy a bírósági megbízotti tevékenység a latin típusú közjegyzőség bizonyos jellegzetességeinek az európai alapszabadságjogokkal való összeegyeztethetőségéről folyó többször említett vitával kapcsolatban annyiban nagy jelentőségű, hogy ez a közjegyzői tevékenység teljes mértékben és minden kétséget kizáróan "e fogalom legszűkebb értelmezése szerint is közhatalom gyakorlását jelenti".14
Horvátországban még várat magára a bírósági megbízotti tevékenység szabályozása a hagyatéki eljárásban; ezt az új öröklési törvénynek kell megtennie, amellyel jelenleg foglalkozik a parlament. Maga a közjegyzői törvény azt írja elő, hogy a bíróság vagy más hatóság a következő ügyeket bízhatja a közjegyzőre: a felszámolás alá vont vagyontömeg leltározása és lepecsételése; ingatlanok és ingóságok értékbecslése és nyilvános értékesítése (árverések) nemperes eljárásban, különösen ha ezeket önként kínálják eladásra; a végrehajtási eljárásban befolyt árbevétel megosztásáról tartandó tárgyalás lefolytatása; olyan számlák összeállítása és ellenőrzése, amelyeket nagyobb vagyonok gyámjai vagy kezelői nyújtottak be.
Lengyelországban közjegyző előtt tehető nyilatkozat a hagyaték elfogadására vagy visszautasítására vonatkozólag.
Szlovéniában jelenleg nem engedélyezi a törvény a közjegyző bírósági megbízotti tevékenységét a hagyatéki eljárásban. A közjegyzőség ahhoz a követeléséhez, hogy a közjegyzőkre ruházzák a hagyatéki ügyeket, azt a várakozást fűzi, hogy a bíróságok ezzel együtt járó tehermentesítése határozottan csökkentené a hagyatéki eljárások intézésében felgyülemlett hátralékot. A bírósági területen a közjegyzők de lege lata csak a cégkivonatok kiadásával vannak megbízva.
Szlovákiában a bíróságnak minden öröklési eljárásban a közjegyzőt kell megbíznia az eljárás lefolytatásával. Az eljárás a legtöbb esetben a közjegyző által kiállított hagyatékátadó végzéssel fejeződik be; csak kivételes esetekben van szükség bírósági határozatra, amelyet a közjegyző készít elő. A bírósági megbízotti intézmény örökségi ügyekben való 1995. évi bevezetése azt eredményezte Szlovákiában, hogy markánsan csökkent az elintézetlen örökségi ügyek száma.
A közjegyző Csehországban is bírósági megbízottként tevékenykedik az öröklési tárgyaláson.
Magyarországon a hagyatéki ügyekben folytatott eljárás mellett más nemperes eljárások, így pl. az ingójelzálog-nyilvántartás és az értékpapírok és más okiratok érvénytelenítési eljárása is messzemenően a közjegyzőkre vannak ruházva. A közjegyző határozatának ilyenkor ugyanolyan a hatálya, mint a bírósági határozatnak.
Horvátországban az ügyfél bíróságok és más hatóságok előtti képviselete csak olyan esetekben engedélyezett, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak egy, a közjegyző által készített közjegyzői okirattal. Ilyenkor a közjegyző jogai és kötelességei azonosak az ügyvédéivel.
Szlovéniában a közjegyzői törvény explicite kimondja a közjegyző jogát magánokiratok készítésére. Bíróságok és más hatóságok előtt akkor léphet fel a közjegyző nemperes eljárásokban a fél képviselőjeként, ha az ügy közvetlenül egy általa készített okiratból ered. Ilyenkor a közjegyző jogai és kötelességei azonosak az ügyvédéivel.
A szlovák közjegyzői törvény azt teszi lehetővé a közjegyzőnek, hogy (csak) saját tulajdonképpeni közjegyzői tevékenységével összefüggésben jogi tanácsot adjon, egyéb okiratokat készítsen, vagyonkezelést végezzen, és ezzel összefüggésben képviselje a feleket (a közjegyző ún. "egyéb tevékenysége").
A közjegyző a cseh közjegyzői törvény szerint is saját közjegyzői tevékenységével kapcsolatban adhat "egyéb tevékenysége" keretein belül jogi támogatást, pl. jogi tanácsadást, bizonyos jogi képviseletet és okiratok megfogalmazását.
Az osztrák közjegyzői szabályzat szerint a közjegyző "egyéb szakmai tevékenységéhez" tartozik mindenekelőtt magánokiratok megfogalmazása és felek képviselete hatóságokon kívül és közigazgatási hatóságok előtt, valamint nemperes eljárásokban bíróságok előtt, és - amennyiben nincs ügyvédkényszer - a végrehajtási eljárásban is.
Okiratok megőrzésre való átvétele mindenütt a közjegyző feladatai közé tartozik; az átvételről jegyzőkönyvet kell felvenni.
Pénz, értéktárgyak és értékpapírok átvétele abból a célból, hogy azokat másoknak továbbadják, ugyancsak minden országban a közjegyző illetékességei közé tartozik. A közjegyző köteles az átvett pénzt és az ilyen értékpapírokat a saját vagyonától különválasztva őrizni; őrzés esetén letéti számlát kell nyitnia egy banknál.
Ezzel kapcsolatban a leendő EU-tagállamok egyik országjelentésében sem tettek említést külön felelősségi szabályokról.
A szlovén jelentés szerint a számlapénz közjegyzői "őrzése" területén eddig még csak "első lépések" történtek; úgy látszik, itt tetemes szabályozási hiányok vannak.
A magyar jelentés szerint az ügyleteket "kísérő gondoskodás" (és ezzel kapcsolatban minden valószínűség szerint a vagyonkezelés lebonyolítása is) egyre nagyobb jelentőségű.
Ausztriában - nyilvánvaló ellentétben a vizsgált leendő EU-tagországokkal, amit feltehetőleg a gazdasági fejlettség magyaráz - jelentős szerepet játszik a közjegyzői vagyonkezelés (Treuhandschaft). Ennek során a közjegyző vagyonkezelői megállapodás alapján letétkezelőként vagyoni értékeket (pénzt, pénz jellegű értéket), jogokat vagy okiratokat vesz át, és ilyenkor vagyonkezelőként közjegyzői szakmai felelősségével felelősséget vállal egy, két vagy több megbízóval szemben, hogy végrehajtja a vagyonkezelési megállapodásban meghatározott jogkövetkezményeket, és teljesíti a feltételeket. A közjegyző ilyenkor saját nevében, de megbízásból jár el a megbízó vagy megbízók érdekében és számlájára. Különösen ingatlanügyleteket bonyolítanak le gyakorlati megfontolások miatt a legtöbb esetben ilyen megbízásból (az ingatlanokon fennálló anyagi jogok megszerzése feltételezi a telekkönyvi bejegyzést, amire az elidegenítő csak akkor lesz hajlandó, ha bizonyossága van arról, hogy ténylegesen megkapja az ellenértéket). Van egy saját közjegyzői letéti bank, egy olyan hitelintézet, amely kizárólag közjegyzői vagyonkezelési ügyletek lebonyolítására szakosodott. A szigorú biztosítási szabályok a vagyonkezelésnek ezt a formáját különösen vonzóvá teszik. A vagyonkezeléseket a közjegyzők többnyire az ún. egyéb szakmai tevékenység keretében végzik. A közjegyzői szabályzat azonban tartalmaz szabályokat a közjegyzői hivatal keretében végzett őrzésre is; ezek szigorúbban vannak szabályozva, és a szabályok okiratokra, információhordozókra, pénzre és értékpapírra vonatkoznak.
A békéltetéssel mint közjegyzői tevékenységgel - az osztrákon kívül - csak a szlovák jelentés foglalkozik. A választottbírósági eljárásról szóló, 2002. VII. 1-jén hatályba lépett új törvény lényegesen kibővítette Szlovákiában a békéltetésre alkalmas viták körét, és kifejezett normaként rögzíti, hogy a választottbíró funkcióját közjegyző is elláthatja. Gyakorlati tapasztalatok természetszerűleg még nincsenek.
A továbbiakban arról is szól a jelentés, hogy előkészületben van Szlovákiában egy a mediációt szabályozó törvény, és ezen a területen a közjegyző részvételével lehet számolni.
A vizsgált leendő EU-tagországok többi országjelentésében nincs említés a közjegyzők békéltetésben játszott szerepére vonatkozó külön szabályokról. Ezen a területen valószínűleg még nagy fejlődési potenciál rejlik a szóban forgó országok közjegyzői számára.
Ausztriában a törvényhozó támogatni kívánja a választottbíráskodást, és ezért a polgári perrendtartás 2002. évi módosítása keretében beillesztett a közjegyzői szabályzatba egy olyan rendelkezést, hogy az Osztrák Közjegyzői Kamara és a tartományi közjegyzői kamarák mellett (ugyanúgy, mint az ügyvédi kamarák mellett) választottbíróságokat kell létrehozni. Afelől már eddig sem volt kétség, hogy közjegyzők működhetnek választottbíróként. E tevékenységi területen persze a közjegyzők még nem tettek szert különösebb jelentőségre. Az új választottbíróságokkal szerzett gyakorlati tapasztalatokat még ki kell várni.
A mediáció területén viszont - a polgári jogi ügyekben alkalmazott mediáció törvényi szabályozása Ausztriában is előkészületben van - már jó néhány közjegyző tevékenykedik. A megelőző jogi gondoskodás területén szerzett tapasztalata alapján a közjegyző in abstracto különösen alkalmasnak látszik a viták mediáció útján való rendezésére.
Az informatika területén a vizsgálatba bevont leendő EU-tagországok a rendelkezésre álló jelentések alapján nyilvánvalóan igen eltérő fejlettségi szinten állnak.
A lengyel jelentés rögzíti, hogy az elektronikus aláírásról szóló lengyel törvény nem irányozza elő a közjegyzők közreműködését a tanúsításban. A jelentés szerint de lege lata nincs rá lehetőség, hogy központi hagyatéki nyilvántartást rendezzenek be saját tanúsító központ használatával. A közjegyzők részvétele arra korlátozódik, hogy megállapítsák az elektronikus aláírásuk tanúsítását kérelmező személyek személyazonosságát.
Szlovákiában a közjegyzőség a kamara segítségével létrehozott "központi információs rendszer" segítségével ma már egész sor ún. "központi közjegyzői nyilvántartást" tud kínálni: ilyen nyilvántartások vannak a harmadik szektor bizonyos szervezeteinek, a közjegyzői és közjegyzői őrzésben lévő végrendeleteknek, a zálogjogoknak, árveréseknek, hitelesített aláírásoknak és közjegyzői okiratoknak a nyilvántartására.
Szlovéniában a közjegyzők be vannak kötve az elektronikus cégjegyzékbe, és így bele tudnak tekinteni az ott tárolt bejegyzésekbe, valamint cégkivonatokat tudnak kiadni. A jelentés hangsúlyozza, hogy egy ilyen kivonatot a közjegyzőnél gyorsabban és bürokráciamentesebben lehet megkapni, mint a bíróságnál. Szlovéniában tervezik továbbá, hogy az egyszemélyes kft.-kre létrehozzák a határozatok ún. "e-könyvét"; ennek az alkalmazása mindenesetre még csak kísérleti stádiumban van. Előkészületben van továbbá a közjegyzői irodák rácsatlakoztatása az elektronikusan vezetett telekkönyvre és kataszterre, valamint egy elektronikus okirattár létrehozása.
A cseh közjegyzői törvényben, valamint a Cseh Közjegyzői Kamara 2002. I. 11-én hatályba lépett irányelvében szabályok vannak egy, a kamara által vezetett elektronikus zálogjogi nyilvántartás felállítására vonatkozólag. Ezenkívül tervezik a végrendeletek központi nyilvántartását.
Magyarországon dolgoznak egy elektronikus okirattár megvalósításán, amelynek általános és kötelező érvényű bevezetését 2004-re tervezik. Az elektronikus aláírásról van már érvényes törvény; a közjegyzők ilyen aláírásokban való közreműködésének különböző lehetőségei vannak nevesítve.
Az osztrák közjegyzőség területén a modern informatika ma már rendkívül jelentős szerepet játszik. Az elektronikus okirattárban a 2000. évtől kezdve készített valamennyi közjegyzői okiratot el kell helyezni. Az elektronikusan tárolt okiratoknak még nincs ugyanolyan érvényük mint az eredetinek; a jövőre nézve mindenesetre tervbe van véve a tisztán elektronikus készítés és tárolás. Ezenkívül létezik egy központi végrendelet-nyilvántartás és egy time-sharing ingatlan-nyilvántartás. A közjegyzői szabályzat előirányozza egy időbélyegző-nyilvántartás bevezetését is, ehhez azonban még hiányoznak a végrehajtási előírások. Minden közjegyzői iroda be van kötve a számítógéppel támogatott vezetésű telekkönyvbe és cégnyilvántartásba. ■
JEGYZETEK
1 Vö.: Zur Geltung, Rezeption und Austrahlung des österreichischen Notariatsrechts in Mittel- und Süd/Osteuropa (Az osztrák közjegyzőségi jog közép- és dél-kelet-európai érvényesüléséről, befogadásáról és kisugárzásáról (német nyelven). Naschwara, Österreichs Notariatsrecht in Mitte- und Osteuropa (2000).
2 Az Európai Parlament Jogi és Polgárjogi Bizottsága: az 1993. XII. 9-i jelentés a közjegyzői kar helyzetéről és szervezetéről a közösség tizenkét tagállamában - német nyelven: 1993 Straßburg, A3-0422/93. sz. dokumentum ("Marinho-jelentés")
3 Vö. ennek részleteire vonatkozólag Stelzer, Die Systematisierung von Notarstellen aus verfassungsrechtlicher und europarechtlicher Perspektive (A közjegyzői állások rendszerezése alkotmányjogi és európa-jogi szemszögből - német nyelven (2001) 33. és köv. oldalak.
4 Feltételezhető, hogy ennek a követelménynek eleget tesz egy honosított felsőfokú végzettség is; Horvátország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia közjegyzői törvényei kifejezetten így rendelkeznek.
5 Az állami jogvédő (javni pravobrenilec) az állami jogvédelemről szóló törvény (Zakon o drľavnem pravobranistvu) szerint az állam, ill. állami intézmények képviseletére illetékes, feladatai leginkább az osztrák kincstári ügyészéhez (Finanzprokuratur) hasonlítanak.
6 Itt a professzorok és nagydoktorok, valamint a legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkező bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok mentesülnek a közjegyzői vizsga letétele alól.
17 Külföldi állampolgár közjegyzői kinevezése persze rendszerint meg fog bukni a kölcsönösségi követelményen.
18 Vö. AB1 1989. 10. 23-i EG C 270/281.
19 Vö. erre vonatkozólag Pützer, A "Marinho-jelentés" és az Európai Parlament határozata az Európai Unió közjegyzői karának helyzetére és szervezetére vonatkozólag - német nyelven - in: Schmitz-Valckenberg /Franz /Pützer (szerkesztő), Beiträge zum Gesellschafts- und Notarrecht, FS Weichler (1997) 196. old.
10 Horvátország: A kinevezésre pályázónak jogügyletképesnek, a bírói tisztségre egészségileg alkalmasnak és a közjegyzői hivatali megbízásra méltónak kell lennie. Kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy megszünteti minden más ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenységét vagy szervezeti tagságát. Kizáró ok a folyamatban lévő vizsgálat, bizonyos büntetendő cselekményekért hozott ítélet, fegyelmi szerv foglalkozásgyakorlástól való eltiltó döntése, olyan magatartás, amiből indokoltan lehet arra következtetni, hogy a közjegyzői hivatást nem fogja becsületesen és lelkiismeretesen gyakorolni, valamint a túlzott (vagyonát meghaladó mértékű) eladósodottság, ill. csőd.
Lengyelország: A kinevezésre pályázónak közügyekben és polgári ügyekben minden joggal rendelkeznie kell, és kifogástalan hírnévnek kell örvendenie.
Szlovénia: A pályázónak általános ügyleti képességgel kell rendelkeznie, egészségileg, valamint közhiteles személyként alkalmasnak kell lennie. Az is kinevezési feltétel, hogy a pályázó megfelelő helyiségekkel rendelkezzék.
Szlovákia és Csehország: Követelmény a teljes jogügyleti képesség és a kifogástalan hírnév.
Magyarország: Kinevezési feltétel, hogy a jelölt ne legyen büntetett előéletű, legyen választójoga, és hogy a pályázás előtt (majd azt követően időszakonként) vagyonnyilatkozatot tegyen.
11 Vö. erre vonatkozólag Stelzer, Systemierung 33. és köv. old.
12 Vö. erre vonatkozólag: horvát országjelentés, FN 3.
13 A horvát közjegyzői törvény 129. § (3) bek.-e ezt az időtartamot mindenesetre csak a minisztérium általi helyettes-kinevezésre írja elő olyankor, amikor maga a közjegyző nem tud, vagy nem akar helyettest javasolni.
14 Ilyen teljesen meggyőző erővel Stelzer, Systemisierung, 49. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] Walter H. Rechberger rendes egyetemi tanár, Bécs
Visszaugrás
