A hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvény megalapozását, előkészítését célzó szakértői munkálatoknál visszatérően és egyöntetűen megfogalmazást nyert, hogy teljesen új alapokra kell helyezni az eljárásokban tevékenykedő fizetésképtelenségi szakértők jogállását, működési, hatásköri jogait és kötelességeit, végső soron a díjazását is.
A Cstv. (az 1991. évi IL. tv.) eddigi módosításaiból, a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó jogegységi döntéseiből, de az Alkotmánybíróság különböző beadványokkal kapcsolatosan hozott határozatai alapján is megállapítható, hogy a felszámolók jogi helyzetét, díjazását ellentmondások, következetlenségek jellemzik. A Cstv. több mint tíz éves hatályossága alatt elmaradt a kérdéskör kiegyensúlyozott megoldását adó javaslatok érdemi elbírálása, az ezekre épülő, egyértelmű rendet teremtő jogérvényes határozatok meghozatala.
A hazai piacgazdaságban a rendszerváltást követően szükségszerűen bekövetkezett jelentős infláció ellenére, a felszámolók díjazásában ezekkel ellentétes, megmagyarázhatatlan változások, általában a díjtételek csökkentése történt meg. A piacgazdaság egészével ellentétesen a következőkben felvázolt tendenciák érzékelhetők a felszámolók díjtételeiben.
A Cstv. 1992. évi hatálybalépésénél a felszámolói díj összege a bevételek (eladott vagyontárgyak, továbbá a befolyt követelések pénzbevételei) 2%-a, de legalább 250 000 Ft-ot kitevő minimum összeg volt. Az egyszerűsített módon való felszámolás díja 300 000 Ft volt a Cstv. bevezetésekor, tizenkét évvel ezelőtt!
Az állami nagyvállalatok értékesíthető vagyontárgyainak jelentős csökkenését érzékelve a jogalkotók a Cstv. hatálybalépését követő második évben, 1993. szeptember 2-től felemelték a felszámoló díjának ösz-szegét az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések együttes értékének 5%-ára. A felszámoló díját a gazdaság egészében bekövetkezett inflációs növekedéssel összhangban, 1993-ban az egyszerűsített eljárásban is felemelték 500 000 Ft-ra.
A Cstv.-nek a következő, 1997. augusztus 6-tól hatályos novelláris módosításai meghagyták az árbevételek után járó 5%-os mértéket, de a kiindulásnál megállapított felszámolói munkáért járó minimum díjak legalább 250 000 Ft-os díjtételét minden ok nélkül lecsökkentették 100 000 Ft-ra, továbbá ezzel egyidejűleg az egyszerűsített felszámolási eljárásban az eddigi 500 000 Ft-os díjat újból csökkentették és 300 000 Ft-ban határozták meg. A minimum díjnak és az egyszerűsített felszámolási eljárások díjának ilyen jelentős mértékű csökkenése (az elvégzendő munkák változatlansága mellett) ugyancsak ellentmondásos, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Cstv. hatálybalépését követő öt év alatt a gazdaság egészében jelentős infláció következett be.
Mindemellett a díjazási keretek radikális csökkenésének kompenzálására a jogalkotók megpróbálták létrehozni a felszámolók mintegy szolidaritási alapjaként, 1993-ban a Felszámolási Díjfedezeti Alapot (FDA).
A felszámolóknak a realizált bevételek 5%-ból 1%-ot kellett ezután befizetni az alapba, az időközben ugyancsak arányaiban megnövekedett vagyontalan cégek felszámolási díjának fedezetére. Az FDA 1997. évi megszüntetésénél az alap egyenlege azonban már több mint 800 milliós hiányt mutatott, ennyi járt volna a felszámolóknak a vagyontalan cégeknél is kötelezően elvégzett felszámolási munkáikért. Ezen - a bíróságok általi végzésekben megítélt - jogos követeléseiket a FOE-nak (a Felszámolók Országos Egyesületének) a többszöri alkotmánybírósági beadványai ellenére a felszámolók a mai napig sem kapták meg!
Az FDA díjazási rendszerének előzőekben leírt csődjét érzékelve az 1997. évi Cstv. módosításnál bevezették a hitelezők nyilvántartásba vételéért a követelésük 1 %-ának megfelelő (legalább ezer Ft, de legfeljebb százezer Ft) összegű ún. "regisztrációs díj" befizetési kötelezettséget.
A jogalkotók koncepciója az volt, hogy egyrészt a vagyonértékesítés és felszámoló által realizált követelések árbevétele, másrészt a nyilvántartásba vételi díj nyújtana együttesen minimális fedezetet a felszámoló díjára. Ha ez a két forrás nem fedezte a törvényben meghatározott minimális díjat, akkor a minden következmény, körültekintés nélkül megszüntetett FDA helyett létrehozott díjkiegészítése számláról lehetett kipótolni a felszámoló díját már nem a kiindulásnál meghatározott mértékig, hanem az időközben lecsökkentett 100 ezer Ft-os minimum összegéig.
A díjkiegészítési számla feltöltése az FDA-hoz hasonlóan úgyszintén a felszámolókra várt volna, azt feltételezve, hogy még mindig vannak olyan felszámolások, amelyek eredményeként megítélt felszámolói díjak 1%-ából fel tudják tölteni a díjkiegészítési alapot.
A Cstv. 1997. évi - előzőekben felvázolt - módosítása után a hitelezők részére a nyilvántartásba vételért előírt regisztrációs díjat az adós céggel üzleti kapcsolatban lévő szállítók és bankok mellett leginkább az APEH, a TB és a VPOP fizetett. Az 1999. évben a folyamatban lévő felszámolásokra a felsorolt költségvetési szervek több mint négyszáz millió forintot fizettek be a regisztrációs díjakra. Az állam ezen a helyzeten úgy változtatott, hogy elsőként a TB követelések behajtását átadta az adóhatóság részére (ezáltal egy hitelezőnek minősülve csak egy esetben kellett maximum 100 eFt-ot fizetniük). Majd ezt követően az 1999. évi XCIX. sz. törvénnyel az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelések után sem kellett befizetni ahhoz, hogy a hitelezői igényüket nyilvántartásba vegyék.
Az előzőek szerinti egyenlőtlenné tett hitelezői megkülönböztetés nyomán a 2000. évben egynegyedére (101 millió forintra) csökkent a hitelezők által fizetett regisztrációs díj. Ugyanakkor az 1997-ben bevezetett díjkiegészítési számla is 2002-ig tartós fedezethiánnyal küszködött. A bíróságok által jogerős végzésekben megítélt felszámolói díjak kifizetésének tartós, egy évet meghaladó, csúszása az 1993-1997 közötti felszámolói díjfedezeti alap kudarcainak ismétlődését az elvégzett munkákért járó követelések újbóli felhalmozódását "eredményezte". Mindezek pedig végső soron oda vezettek, hogy egyre több felszámoló hagyta abba ezt a tevékenységét.
A felszámolási díjfedezeti alap 1997. évi teljes kudarca (a felszámolói díjaknak mintegy egy milliárdot kitevő fizetésének végleges elmaradása), a hitelezők általi nyilvántartásba vételi regisztrációs díjak alól a központi költségvetési szervek diszkriminációs mentesítése, továbbá a díjkiegészítési számla forgalmában érzékelhető tartós fedezethiány hatására 1998 és 2002. között igencsak jelentősen csökkent a Felszámolói Névjegyzékben (FNJ-ben) nyilvántartott felszámolók száma. Ezen időszakban, amikor a folyamatban lévő felszámolások száma mintegy negyven százalékkal növekedett, a nyilvántartott felszámolók száma több mint egyharmadával csökkent!
A névjegyzékben 1998. január l-jén regisztrált felszámolók száma még 184 volt. Időközben szigorodtak az FNJ kötelezően előírt cégformái, vagyonbiztonsági és szakmai, személyi feltételei. (Felszámoló szervezet csak rt., vagy kft. cégformában működhet, 50 milliós nagyságrendű alap-, illetve törzstőkével, vagy biztosítási fedezettel, illetve bankgaranciával kell rendelkeznie, továbbá megfelelő számú szakjogászt, közgazdászt és könyvvizsgálót kell foglalkoztatnia stb.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
