Az Európai Unió és a nemzeti kisebbségek viszonyát tárgyaló magyar nyelvű szakirodalom néhány kivétellel két témát tárgyal. Egyrészt azokat a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi jogi normákat, amelyeket az Európai Parlament nem kötelező határozatai tartalmaznak, másrészt azt a gyakorlatot, hogy az Unió alkalomadtán más szervezetek - EBESZ, Európa Tanács - alkotta kisebbségi jogi normák betartását kéri számon a csatlakozásra váró országoktól.[1] Ez utóbbi - ahogy Georg Brunner is rámutat a Jogtudományi Közlönyben megjelent tanulmányában - esetleges jelenség, mely a pillanatnyi politikai helyzet függvénye, bár általában kétségkívül jótékonyan hat a határon túli magyarok helyzetére.[2] Az a tény pedig, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi normák az uniós jogban csak nem kötelező parlamenti határozatok formájában jelennek meg, azt jelzi, hogy az Európai Unió joga alapvetően elzárkózik a kisebbségvédelem problémájától. A nemzetközi kisebbségvédelmi normák jövőbeli beemelése a közösségi jogba - bármennyire is szeretnénk - valószínűtlennek tűnik.
A közösségi jogban nem a fentiek, hanem a 2000/43/EK irányelv és a C-274/96 Bickel és Franz-ügy képezhetik a (ma még nem létező) sui generis közösségi jogi kisebbségvédelem kiindulópontját.
A diszkrimináció tilalma az európai integráció egyik alapelve volt a "négy szabadság" - az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása - területén, hiszen más tagállamok gazdasági tényezőinek hátrányos megkülönböztetése akadályozta volna a közös piac működését.[3] Az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződés (EKSz) 6. - az Amszterdami szerződés új számozása szerint 12. - cikke leszögezte: "E szerződés alkalmazási területén (...) tilos minden megkülönböztetés az állampolgárság alapján." A személyek szabad mozgása körében pedig a 119. (141.) cikk kimondta, hogy "a tagállamoknak (...) biztosítaniuk kell, hogy a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak." E szerződési hely, féltucatnyi irányelv és számos bírósági döntés alapján alakult ki a nemek szerinti megkülönböztetés tilalmának joga, amely az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma mellett az egyetlen, emberek megkülönböztetésére vonatkozó tilalom volt a közösségi jogban. Az Amszterdami Szerződés (1997) hozott változást, mert beiktatta az EKSz-be az új 13. cikket: "a Tanács (....) a Közösségre ruházott hatáskörök keretein belül megteheti a szükséges intézkedéseket a nem, faj vagy etnikai eredet, vallás vagy hit, fogyaté-
- 145/146 -
kosság, kor vagy nemi irányultság alapján való diszkrimináció leküzdésére." Ez a cikk már utal ugyan a faji vagy etnikai eredet szerinti megkülönböztetés problémájára, de megfogalmazásából következik, hogy programjellegű norma, és nem alkalmas arra, hogy a sértett fél a tagállami bíróság előtt hivatkozhasson rá (nincs "közvetlen hatálya").[4]
A tilalom a gyakorlatban is érvényesíthető módon a 2000/43/EK irányelvvel jelent meg a közösségi jogban. Az irányelvre irányuló 1999. novemberi bizottsági javaslat egy négy elemből álló diszkrimináció-ellenes csomag részét képezte, mely két szempontból is áttörésként volt értékelhető. Egyrészt - az EKSz 13. cikkében felsorolt új elemek közül elsőként - szabályozta a faji és etnikai alapú megkülönböztetés tilalmát, egy kommentátor szerint egy csapásra túlszárnyalva azt a fokot, amelyet a nemek szerinti megkülönböztetés tilalma terén sok évtized alatt ért el a közösségi jog.[5] Másrészt szakított azzal a gyakorlattal, hogy a megkülönböztetés tilalmának szükségességét elsősorban a munkaerőpiac érdekeivel - tehát gazdaságilag - indokolja meg; ehelyett most először az emberi jogi megközelítésnek adott elsőbbséget: az emberi méltóságból vezette le a gazdasági, társadalmi előnyökben való egyenlő részesedés jogát. A bizottsági javaslatok ennek megfelelően a nemek megkülönböztetése terén szokásosnál tágabban jelölték meg azt a kört, amelyben a faji-etnikai alapú megkülönböztetés tilalmának érvényesülnie kell. Egy értékelés szerint "az irányelv elismeri, hogy a hatékony egyenlőségi stratégia megköveteli a kizártak politikai bevonását és azt, hogy a társadalmi és kulturális élet sokszínűsége polgárjogot nyerjen a politikai közbeszédben és a jogi normákban".[6] Az 1999. novemberi csomag részét képező Bizottsági közlemény a Közösség egyes diszkrimináció-ellenes intézkedéseiről az eddigi munkavállaló-központúság helyett kifejezetten átfogóan kezeli a diszkrimináció-ellenes harc témáját.[7] Egy másik elem, a Közösségi akcióprogram a diszkrimináció elleni harc területén 2001-2006 függeléke jelzi, hogy a Bizottság a közigazgatás, a média, a politikai, társadalmi, gazdasági döntéshozatal, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzájutás területein is szándékozik a hátrányos megkülönböztetés ellen fölvenni a harcot, a megkülönböztetés formái közül pedig a faji és etnikai megkülönböztetést említi első helyen.[8] A csomag negyedik eleme - egy irányelv javaslata - kifejezetten a munkavállalók megkülönböztetésének tilalmára korlátozódik.[9]
Alighanem politikai okokkal magyarázható, hogy a közösségi jogban a '90-es években hangsúlyozottan előtérbe került az emberi jogi megközelítés, különösen pedig a faji és etnikai alapú diszkrimináció kérdése. Európában megerősödtek az idegengyűlölő hangokat hallató pártok - az osztrák FPÖ kormányra kerülése egybeesett az irányelv tanácsi vitájával -, másrészt megjelentek a láthatáron a csatlakozásra váró országok nemzeti/etnikai kisebbségi problémi.[10] A faji és etnikai diszkrimináció tilalma az unió 2000 végén kihirdetett - de nem kötelező jellegű, hanem ünnepélyes deklarációként értelmezhető - emberi jogi kartájába is bekerült. Az említett négyes javaslatcsomag közül három érinti a dolgozat témáját: a közlemény, az akcióprogram és az egyik irányelv; míg az előbbiek program jellegűek, a 2000/43/EK számon elfogadott javaslat kötelező, érvényesíthető jogforrás, a tagállamok jogába való átültetésének határideje 2003 nyara. A röviden faji-etnikainak nevezett irányelv elsősorban a nemi megkülönböztetésről szóló közösségi joggyakorlatból kölcsönzi fogalmait, ezért értelmezése során e gyakorlatra, tágabban pedig a diszkrimináció-tilalom egyéb közösségi jogi előfordulásaira kell tekintettel lenni.
Az irányelv 1. és 2. cikkének kiindulópontja, hogy a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés sérti az egyenlő elbánás elvét, ezért tilos. "Közvetlen a diszkrimináció, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai eredete miatt hátrányosabban járnak el, mint hasonló helyzetben más személlyel szemben járnak, jártak, vagy járnának el." A fogalmat az EK Bíróságának gyakorlata alakította ki, jogszabályban először szerepel.[11] A "hasonló helyzet" a bírói gyakorlatban a konkrét ügyben jelentőséggel bíró, lényeges tényezők
- 146/147 -
figyelembe vételét jelenti, különös tekintettel a kérdéses intézkedés vagy eljárás céljára.[12] A közvetlen diszkrimináció igazolására nincs mód, az nyilvánvalóan a közösségi jogba ütközik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
