A beavatkozás törvényi feltételei közül a legtöbb problémát a jogi érdek megítélése veti fel. A kérdéskörnek az ad súlyt, hogy a beavatkozó általános esetben már nem fellebbezhet, ha a beavatkozását nem engedi meg a bíróság. A jogi érdek megléte esetfüggő, de vannak tipikus beavatkozási helyzetek. Hámori Vilmoshoz hasonlóan a beavatkozót a perbeli jogviszonyhoz kapcsolódó másik jogviszony alanyának tekintjük, és a jogviszonyok elemzéséből indulunk ki. A jogi érdeket legjobban a kezes példája szemlélteti. Gyakoriak a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó beavatkozások. Nem minden bírónak az a jogi álláspontja, hogy a jogi érdeknek közvetlennek kell lennie. A magyar bírói gyakorlat a jogi érdek értelmezésével kapcsolatban általában megengedő.
Az Országgyűlés a 2013. évi LXIX. törvénnyel módosította egyebek mellett a Polgári Perrendtartásnak a perbe történő beavatkozásra vonatkozó több rendelkezését. Míg korábban valamennyi beavatkozó jogosult volt arra, most már csak az ún. önálló beavatkozó élhet fellebbezéssel a beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozattal szemben. Gondoljunk bármit is erről a törvénymódosításról, az bizonyos, hogy az a helyzet, hogy a beavatkozók jelentős része számára az elutasítás és a kizárás esetére nem biztosított a fellebbezés joga, még inkább a figyelem középpontjába állítja azt a kérdést, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni a beavatkozás megengedéséhez.
Szükséges mindenekelőtt az, hogy a beavatkozni kívánó a beavatkozás bíróság általi megengedése iránt kérelmet (a Pp. szóhasználatában bejelentést) terjesszen elő.[1] A beavatkozásnak időbeli korlátja is van: az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van rá lehetőség. Ezeknél a feltételeknél jóval bonyolultabb annak megítélése, hogy a beavatkozó tudja-e valószínűsíteni a per mikénti eldőléséhez fűződő jogi érdekét, illetve több problémát vet fel a támogatni kívánt féllel való érdekazonosság követelménye. A jelen tanulmányban a beavatkozó jogi érdekét vizsgáljuk részben elméleti megközelítésben, részben az áttekintett több ezer, beavatkozással érintett ügyben meghozott határozatokból kikövetkeztethető bírói gyakorlat alapján.
"A törvény a jogi érdek meghatározását a jogalkalmazóra bízza, akinek azt az ügy összes körülményeinek a figyelembevételével kell esetileg eldöntenie."[2] Ezt az alapvető megállapítást szem előtt tartva azért keressük az olyan tipikus beavatkozási helyzeteket, melyek megvalósulása esetén az eljáró bíróság szinte bizonyosan megállapítja a jogi érdek fennálltát, és megengedi a beavatkozást. Ehhez fontos támpontot ad Hámori Vilmos tanulmánya, mely szerint a jogi érdek "elsődleges esete az, amidőn a harmadik személy a perben elbírálás tárgyát képező jogviszonyhoz kapcsolódó másik jogviszony alanya".[3] Ennél általánosabb, de általunk ugyancsak figyelembe vett fogalom-meghatározás értelmében "Ez a jogi érdek abban a hatásban nyilatkozik meg, amellyel a felek közötti perben hozandó ítélet a harmadik peren kívül álló személyre bír."[4] A beavatkozó jogi érdekét keletkeztető tipikus tényállás-
- 433/434 -
ok bemutatása során mindig számba vesszük azt is, hogy a beavatkozó melyik fél oldalán léphet perbe.
"Például perli a hitelező a főadóst és én vagyok a kezes. Az ítélet nem lesz ellenem végrehajtható és mégis ki tagadná, hogy jogi helyzetem a főadós elmarasztalása alapján kedvezőtlenebb lesz. Esetleg a birtokomban levő adatokkal meggátolhatom a főadós elmarasztalását és tárgytalanná tehetem az ellenem indítandó pert: íme a jogi érdek, amelynek alapján beavatkozhatom."[5] A kötelezett, mint alperes és a pernyertessége végett beavatkozó kezes példáját vitathatatlan szemléltető ereje okán olykor a bíróságok is segítségül hívják, amikor meg kívánják értetni a beavatkozás és az ahhoz megkívánt jogi érdek lényegét a perből kizárt beavatkozóval.[6] A perek napi gyakorlatában, ha a jogosult nem él a kötelezett és a kezes együttes perlésének lehetőségével, mely esetben mind a kötelezett, mind a kezes alperesként vesz részt a perben, jóval gyakoribbnak tűnik a fentebb idézett szemléltető példában foglaltakhoz képest a fordított felállás. Vagyis a jogosult a készfizető kezest perli,[7] s az ő pernyertessége érdekében avatkozik be esetlegesen a perbe a kötelezett.[8]
Mind a biztosítási szerződésekhez kapcsolódó beavatkozókénti fellépések rendkívüli gyakorisága, mind az a körülmény, hogy az irányadó anyagi jogi szabályozás megteremt olyan jogi helyzeteket, melyek perjogi és perbeli leképeződése szükségszerűen a beavatkozói pozíció, egyaránt indokolják ezen kérdéskör részletes bemutatását.
A felelősségbiztosítási szerződés a biztosított és a biztosító között jön létre. Minthogy a károsult nem áll közvetlen jogviszonyban a biztosítóval, főszabály szerint a károsult igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. Ez a Ptk. 6:473. § (1) bekezdésében (a korábbi Ptk. 559. § (2) bekezdésében) foglalt rendelkezés eredményezi azt a helyzetet, hogy a károsult kizárólag az őt ért kárért felelős biztosítottal, mint alperessel szemben indíthat eredményes marasztalási[9] keresetet. Ugyanakkor a biztosító érintettsége és érdekeltsége a jogvitában teljesen egyértelmű, hiszen a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles.[10]
Emellett a biztosítottnak is és a károsultnak is érdeke fűződik a biztosító valamiféle perbeli részvételéhez, minthogy a Ptk. 6:474. § (3) bekezdése (a korábbi Ptk. 559. § (4) bekezdése) alapján a biztosított bírósági marasztalása a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott.
A biztosító perbeli részvételének ebben az esetben kézenfekvő és tipikus perjogi megoldása a károsultnak a biztosítottal szemben előterjesztett marasztalási keresete alapján folyamatban lévő perbe történő beavatkozás. Ezen logikai úton levont következtetésünket messzemenően visszaigazolja a bírói gyakorlat.
Egyrészt utalni kívánunk ezzel kapcsolatban egy perre, melyben a károsult a biztosított mellett a biztosítóval szemben is marasztalási keresetet terjesztett elő. Az ügyben eljárt bíróság a felperesi keresetet elutasító ítélete[11] indokolásában kitért arra is, hogy a biztosító perbeli részvétele akként biztosítható, hogy beavatkozóként léphet a perbe. Másrészt a gyakorlatban ténylegesen is megvalósul az, hogy azokba a perekbe, melyeket a károsult indít a biztosítottal szemben, rendszerint beavatkozik a biztosító. Ezen perek közül gyakoriságuk okán külön ki kell emelnünk az egészségügyi szolgáltatók ellen indított műhibapereket,[12] de a perbeli szerepek ugyanazok a többi, felelősségbiztosítási szerződéssel érintett jogvita esetében is.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
