1. Tizenöt esztendeje - az Alkotmány átfogó módosításakor - született Magyarországon egy új alkotmányos jog: a közérdekű adatok megismerésének joga, vagy közkeletűbb nevén az információszabadság. Három évvel később, de még a rendszerváltás lendületével a Parlament elfogadta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt, mely a hazai elemzők többségének véleménye szerint kiállta az idők próbáját, még akkor is, ha a gyakorlati alkalmazása során számos nehézség adódott.[1]
Az információszabadság magyarországi meghonosításakor a jogalkotó a közérdekű adatok körét - helyesen - igen széles körben húzta meg, hiszen kimondta, hogy az állami, önkormányzati és jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévő valamennyi, a személyes adat fogalma alá nem eső adat ide tartozik. A magyar szabályozás követve az akkori mintákat a kérelemre történő adatszolgáltatást tette fő szabállyá. Ugyanakkor a törvény már tartalmazta azt a mondatot, hogy az állami, önkormányzati és egyéb közfeladatot ellátó szervek kötelesek a működésükkel kapcsolatos adatokat rendszeresen közzé- vagy más módon hozzáférhetővé tenni. Ez az előírás azonban a részletesebb szabályok és a számonkérés lehetősége híján hosszú ideig legfeljebb csak egy szelíd törvényhozói kívánalom maradt.
Az elmúlt években aztán sorra születtek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek előírták, hogy meghatározott közérdekű adatokat a hivatalok kérés nélkül, automatikusan kötelesek elektronikusan, a honlapjukon közzétenni. Ma több tucat ilyen jogszabály van hatályban,[2] mégsem lehetünk elégedettek, hiszen nemzetközi összehasonlításban Magyarország sem az elektronikus információszabadsággal kapcsolatos jogalkotás, sem pedig az informatikai infrastruktúra terén nem tudott lépést tartani a világgal.
E felismerés nyomán indultak el 2003-ban az elektronikus információszabadság hazai szabályozásának előmunkálatai. Ennek célja, hogy az információs technológia fejlődése által teremtett lehetőségeket felhasználva, merítve más országok tapasztalataiból az sokszor rendkívül költséges és időigényes egyedi kérelemre történő adatszolgáltatást nálunk is széles körben felváltsa az ún. proaktív adatkezelés. A brit példa nemcsak azért lehet érdekes, mert a későn jövők előnyét élvezve az ottani jogalkotó már eleve a proaktív adatkezelést helyezte a szabályozás centrumában, hanem mert a törvény életbeléptetésének megfontolt, körültekintő előkészítése a hazai döntéshozók számára is sok tanulsággal szolgál.
2. Az Egyesült Királyság azon országok egyike, ahol már sok éves gyakorlat a közérdeklődésre számot tartó információk széles körének elektronikus közzététele. Ez az írás nem vállalkozik arra, hogy akár csak vázlatos képet is nyújtson e gyakorlatról, hiszen képtelenség volna a több tízezerre tehető közfeladatot ellátó szerv internetes honlapját áttekinteni. Célom
- 175/176 -
a szigetországbeli szabályozás és az általunk is hasznosítható néhány tapasztalatának bemutatása.
Az Egyesült Királyságban 1994 áprilisában lépett hatályba az információszabadsággal kapcsolatban átfogó szabályozás: a kormányzati információk megismerésének eljárásáról szóló szabályzat (Code of Practice on Access to Government Information), mely a központi kormányzati szervek számára először írt elő széleskörű tájékoztatási kötelezettséget. Ezen -2005. január 1-ig hatályban lévő - szabályzat senki nem tekinthette a polgárok jogairól szóló törvénynek. Arról szólt csupán, hogy a kormányzati szervek a tevékenységükkel kapcsolatos információknak a korábbinál jóval szélesebb körét kötelesek hozzáférhetővé tenni, és válaszolniuk kell minden "ésszerű" adatkérésre, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal úgymond nem szolgálna közérdeket. A számos kivételt tartalmazó szabályzat továbbra is széles mérlegelési lehetőséget engedett a kormányzati szervek számára az információk közzétételét illetően.
A szabályzatban ugyanakkor már megjelent a proaktív adatkezelés: 3. pontja kimondta ugyanis, hogy a minisztériumok és a közintézmények 7. a döntés nyilvánosságra hozatalát követően kötelesek közzétenni a döntés alapjául szolgáló információkat és elemzéseket; 2. kötelesek közzé vagy más módon hozzáférhetővé tenni a belső szabályzatokat és mindazokat a hivatali iratokat, melyek a közvélemény tájékozódását segítik.
Az Igazságügyi Minisztériumnak a 2001. évről szóló jelentése a Code of Practice alkalmazásának tapasztalatairól (Code of Practice on Access to Government Information. Monitoring Report for 2001)[3] az elektronikus információszabadságot illetően kiemelte, hogy valamennyi kormányzati szerv, hivatal és közfeladatot ellátó szerv rendelkezik saját internetes honlappal. E szervek többsége rendszeresen közzétesz számos közérdekű adatot, mint például a szervezet éves jelentése, sajtóközlemények, tájékoztatók, vitaanyagok, útmutatók, a szervezettel kapcsolatos panaszokra vonatkozó eljárás, stb.) Az elektronikus információszabadság azonban mint a polgárok törvényben biztosított joga csak az erről szóló törvény elfogadása és hatálybalépése után válhat valósággá.
Az információszabadság törvénybe iktatása terén az európai országok közül az Egyesült Királyság a sereghajtók közé számít. A szigetországban közel 20 esztendőn át tartó politikai kampány eredményeként csak 2000 novemberében született meg az információszabadságról szóló törvény (Freedom of Information Act 2000, a továbbiakban: FOIA), mely mindenkit feljogosít a közfeladatot ellátó szervek[4] által kezelt információk megismerésére.
A törvény szerint a közérdekű adatok nyilvánossága alól három fajta kivétel lehetséges. Az abszolút kivételek közé számítanak a bírósági iratok, a személyes adatok többsége, a biztonsági szolgálatoktól származó vagy az ezekre vonatkozó adatok, illetőleg amelyek egyéb törvények alapján nem hozhatók nyilvánosságra. A kivételek második csoportja az ún. minősített adatok, amelyek közlése megtagadható, ha azok az e törvényben meghatározott kivételek közé tartoznak. Ilyenek például a kormányzati politika alakításával, a nemzetbiztonsággal, a nyomozóeljárással, a közbiztonsággal összefüggő vagy a külföldi kormányoktól származó információk. S végül a korlátozások harmadik fajtájához tartoznak azok az esetek, amikor a kormányzati szervnek igazolnia kell a titokban tartáshoz fűződő érdeket. Ez utóbbi körbe tartoznak például a honvédelemmel, a nemzetközi kapcsolatokkal, a gazdasággal, a bűnmegelőzéssel, a kereskedelemmel kapcsolatos adatok, illetve azok az információk, amelyeknek a nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné a közügyek hatékony intézését.
A kivételek két utóbbi típusa esetében az adatkezelőnek a nyilvánosságra hozatalt illetően mérlegelési joga, illetőleg kötelessége van. Az ún. közérdek-teszt (public-interest test) alapján dönthet arról, hogy a titokban tartáshoz vagy a nyilvánosságra hozatalhoz fűződik nyomósabb érdek.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
