Az Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) jelenlegi formájában 12 éve létező, 6 évre szóló mandátummal rendelkező 14 választott tagból és a Kúria elnökéből álló testület, amelynek alapfeladata a bíróságok központi igazgatásának felügyelete. Működésének megkezdése óta vezetőváltás történt az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) és a Kúria élén. Az előbbinél az OBT egyhangú támogatása, az utóbbinál a választott tagok egyöntetű elutasítása mellett, majd az OBT közjogi státusza és hatásköre is jelentősen módosult, amely változás mindenképpen mérföldkövet jelent a hazai bírói önigazgatás történetében. Ennek ellenére átfogó elemzés még nem készült az OBT tevékenységéről. Ezt igyekszik pótolni a (korábbi tagja, illetve soros elnöke által készített) tanulmány az OBT működésének legfontosabb lenyomatát jelentő határozatainak 12 évre visszatekintő elemzésével, az eddigi két OBT tevékenységének egyfajta történeti kontextusba helyezésével, kiegészítve ezt a határozatok meghozatalának keretrendszerét jelentő törvényi szabályozás áttekintésével, illetve az OBH elnöke és az OBT közötti hatásköri viták okának vizsgálatával.
Az Alaptörvény elfogadásával paradigmaváltás következett be a bíróságok központi igazgatásában is. Az igazgatási modellváltás lényegét a bíróságokra vonatkozó alaptörvényi rendelkezés szerint az jelenti, hogy a rendes bíróságok igazgatásának központi feladatait az OBH elnöke végzi, az OBT pedig felügyeli a bíróságok központi igazgatását[2], amelynek részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg[3]. A bíróságok központi igazgatásában bekövetkezett paradigmaváltás folyamatának egyik jelentős eseményeként 2012. február 29-én a Magyar Bíróképző Akadémia Deák Ferenc termében tartott küldöttértekezleten megválasztottuk az első Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) tagjait és póttagjait. Az akkor megválasztott OBT 2012. március 24-én kezdte meg működését. Azóta közel 12 év telt el, s ezalatt sok minden történt a központi bírósági igazgatás háza táján, hiszen 2018. január 30-án új tagokból álló OBT kezdte meg működését, 2020 januárjától más elnöke van az Országos Bírósági Hivatalnak (a továbbiakba: OBH), 2021 januárjától pedig a Kúriának is. A vezetőváltással azonban az OBT és az OBH elnökének konfrontációja korántsem ért véget. Ennek okára is igyekszem magyarázatot találni az elmúlt 12 év során hozott publikus határozatok rövid összegzésével, és ezáltal a két OBT tevékenységének egyfajta történeti kontextusba helyezésével.
Az OBT által hozott határozatok összegzése előtt azonban - azok tárgyilagos értékelhetősége érdekében - érdemes egy rövid kitérőt tennünk e bírói testület működésének megértéséhez. Ehhez ugyanis az OBT létrehozásához vezető jogalkotói szándék ismerete éppúgy hozzátartozik, mint a hatáskörének és a működésének kérdései, valamint a személyi összetételében bekövetkezett változások figyelembevétele.
A bíróságok központi igazgatásának részletes szabályait a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (a továbbiakban: Bszi.) találjuk, amelynek indokolása szerint az új bírói önkormányzati testületet "az Alaptörvénnyel bevezetett új központi igazgatási modell egyik elemeként alapvetően azzal a céllal hozta létre a jogalkotó, hogy felügyelje a bírósági szervezetet egyszemélyi felelősséggel és rendkívül széles jogkörrel irányító OBH elnökének tevékenységét, amely felett »véleményező« és »figyelemfelhívó« jogkört gyakorol az OBT."[4]
Az OBT létrehozásához is vezető modellváltás jogalkotói indoka az volt, hogy az 1997-ben bevezetett[5] korporatív jellegű "igazgatási rendszert ért kritikai vélemények szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) bíró tagjai rendszerint a bírósági vezetők közül kerülnek ki, akik felett az ellenőrzést, a munkáltatói jogokat maga az OIT gyakorolja. Tehát a bírósági vezetők tulajdonképpen önmagukat ellenőrzik és saját bíróságuk feletti kontrollt gyakorolnak. Az OIT-ban nem működik megfelelően a rotáció, hiszen - újraválaszthatósági korlát hiányában - egyes bíró tagok több cikluson keresztül is részt vettek a testület munkájában. Problémaként került megfogalmazásra az igazgatási tevékenység elemzése során, hogy a havonta - általában - egy alkalommal ülésező testület nem képes teljes mértékben eleget tenni a döntési kötelezettségének és az azonnali határozatot igénylő helyzetek megoldását gátolja és akadályozza az operatív működését. Nehézséget jelent, hogy az OIT elnöke egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke; mindkét tisztség egész embert kíván és nehezen egyeztethető össze az OIT elnökének igazgatási és a Legfelsőbb Bíróság elnökének szakmai szerepe. Az OIT-tagok egyéb tisztségük mellett látják el tagsági feladataikat, ezért nem tudnak kellően koncentrálni a hatáskörileg túlterhelt OIT feladatainak ellátására. Az OIT elnöke irányítja ugyan az OIT Hivatalát, de csak áttételesen, a hivatalvezetőn keresztül.
- 423/424 -
Az egyik legmarkánsabb kritikai észrevételként a bírósági igazgatás és szervezet nyilvánosságának és átláthatóságának hiányosságaira hívták fel a figyelmet a bírósági rendszer működését és az igazgatást vizsgáló tanulmányok."[6]
Az idézett miniszteri indokolás kapcsán abba most ne menjünk bele, hogy az "önellenőrzés" egyébként valós problémáját a Bszi. sem oldotta meg, miután nem zárta ki az OBH elnökének kinevezési jogkörébe tartozó igazgatási vezetők OBT-taggá választhatóságát, aminek eklatáns példája a 2018. október 9-én a Néprajzi Múzeumban tartott póttagválasztó küldöttértekezlet jelölőbizottságának jelöltlistája, amelyen 11 igazgatási vezető, közöttük 5 törvényszéki elnök is szerepelt.[7] Különösebben ne vizsgáljuk a rotáció hiányának problémáját sem, hiszen ezt már a 2010. évi CLXXXIII. törvény megoldotta az operatív működés lehetőségének hiányából fakadó nehézségek kiküszöbölésével együtt.[8] Azzal sem érdemes foglalkoznunk, hogy a Legfelsőbb Bíróság kettős funkciót ellátó elnökének mennyiben volt "szakmai szerepe" és nyilván nem ő volt az egyetlen, aki két "egész embert" kívánó tisztséget látott el egyidejűleg. (Mint ahogy ma sem ő lenne az egyedüli.)
A modellváltás tényének tükrében ugyanis - több mint tíz év távlatából - ma már elsősorban nem az indokoltságának, illetve szükségességének a kérdése érdekes, hanem az, hogy az új központi igazgatási modell mennyiben váltotta be a bevezetéséhez fűzött reményeket, jelesül az OBT kontrollfunkciójának gyakorlati érvényesülését, miután "az OBH elnökének hatáskörei továbbra is dominálnak az OBT hatásköreivel szemben, többek között azért is, mert a jelenlegi, kizárólag bírákból álló OBT nem élvez teljes autonómiát és függetlenséget az OBH-tól".[9]
A Bszi. 2023. május 31-ig hatályos rendelkezései szerint az OBT az OBH elnökének felügyelete körében, jellegét tekintve ellenőrzési, véleményezési és javaslattételi joggal, egyébként pedig bizonyos kérdésekben önálló jogkörrel rendelkezett az általános központi igazgatás, a költségvetés, statisztikai adatgyűjtés, az ügyelosztás és a munkatehermérés, a személyzeti kérdések és a képzés területén, valamint a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat is elláthatott.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
