(szerkesztette: Jakab András)
Az év elején mutatták be a Századvég Kiadó gondozásában megjelent Alkotmánykommentárt, amelynek elkészítését 2003-ban kezdeményezte az Alkotmánybíróság első ciklusának elnöke, Sólyom László, aki tizenöt szerzővel vágott neki a feladatnak, majd miután köztársasági elnökké választották, a szerkesztői, összecsiszolói munkát -a szerzőgárda választása nyomán - az 1978-ban született Jakab András folytatta. Ezt követően a szerzők száma jelentősen gyarapodott, végül mintegy ötven fő munkájából állt össze a kötet, amely így különböző tudományos iskolák találkozásának is terepe. A kötet tartalom-jegyzékének megtekintésekor az első szembetűnő dolog, hogy a szerzők vegyes szakjogászokból állnak, nincsenek közöttük túlsúlyban az ismert alkotmányjogászok. A mintegy 3000 (!) oldalas, kétkötetes munka német mintát alapul véve az 1949. évi XX. törvény fejezeteinek sorrendjében haladva veszi végig az Alkotmány rendelkezéseit (érdekesség, hogy még a Záró rendelkezések is kommentárt kaptak, mégpedig mintegy húsz oldalon keresztül).
Tölgyessy Péter "az 1989 utáni magyar jogtudomány talán legnagyratörőbb vállalkozásának" minősítette a tudományos igénnyel megírt, ám az élő joggyakorlatnak szánt vaskos szakkönyvet, amely nem csupán az alaptörvény rendelkezéseit, de az Alkotmánybíróság eddigi döntéseit is áttekinthető rendszerbe törekszik foglalni.
Az Alkotmány rendelkezéseinek pontos magyarázatával a kommentár szilárd támpontot próbál adni az alaptörvény alkalmazásához. Nem merül el politológiai fejtegetésekben, és nem akar egy sokadik új alkotmánytervezetet tenni a már forgalomban lévők mellé. Műfaja - Tölgyessy Péter meghatározásában - pozitivista jogdogmatika. Mintaképei az újabb német alaptörvény-kommentárok. A szerkesztői hitvallás szerint nemcsak a tudományos igényre figyeltek, kifejezett cél volt elkerülni a jogfilozofálásba fulladását a szövegnek, hiszen az azzal is járna, hogy a joggyakorlat nem tudná recipiálni a kommentárt.
A szerkesztő szerint a kötet nem kötődik minden ízében csupán a hatályos Alkotmányhoz, az elképzelés egy gondolkodási stílus és egy munkamódszer meghonosítása volt. Jakab Andrásnak a Jogi Fórum számára 2008-ban adott interjúja szerint a mű nem titkolt célja a paradigmaváltás; nem lehet színvonalas (alkotmány)tudományt művelni erkölcsi előfeltevések nélkül - márpedig az ezeken való elmélkedés manapság felettébb hiányzik. Az erkölcsi oldalon túl a szerkesztő hangsúlyozta azt is, hogy jogi kultúránk meglehetősen szöveg-központú: megspóroljuk magunknak a kreatív értelmezést. A Kommentár tehát e két irányba (erkölcsiség és érvelés a jogban) kíván hatni, személetet formálni.
Nyugodtan kijelenthető, hogy soha nem látott méretű magyar alkotmányjogi program volt ennek a műnek a létrejötte. A Kommentár vállalt célja az alkotmányjogi kultúra és oktatás elmélyítése, továbbá forrás kíván lenni nemcsak az alkotmánybíráskodás és a jogalkotás, de természetesen a jogalkalmazás számára is, miközben időtálló jogi fogalomháló megteremtésére törekszik. Hozzátehetjük, az Alkotmánybíróság leterheltségének ismeretében csak remélhető, hogy a kötet nélkülözhetetlenné válik az önkormányzati jogalkotók és a törvény-előkészítők, valamint a közigazgatásban tevékenykedő tisztviselők számára is.
Tekintettel arra, hogy egy ilyen formátumú mű alapvető jelentőségű a jogi oktatásban, sőt, megkockáztathatjuk, hogy az a társadalom-tudományok más területei iránt érdeklődő olvasó közönség figyelmére is alappal számíthatna, nem is beszélve arról, hogy a jogforrási hierarchia csúcsán álló alaptörvényünk "valamennyi szakaszának, bekezdésének, sőt szavának értelmezését adja" (részlet Tölgyessy Péter előszavából), érthetetlen, hogy a kötet bolti forgalomba miért nem kerül.
(szerkesztette: Varga István)
Ez a hiánypótló kiadvány az ELTE Eötvös Kiadónál jelent meg az ELTE Jogi Kari Tankönyvek sorozatban.
A könyv hat nagyobb fejezetre oszlik: I. A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése, II. Bírósági végrehajtás, III. A cégeljárások (ezen belül: cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás, törvényességi felügyeleti eljárás, végelszámolás, vagyonrendezési eljárás), IV. Fizetésképtelenségi eljárások (csődeljárás, felszámolási eljárás, helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása, EU-fizetésképtelenségi rendelet), V. Hagyatéki eljárás és egyéb közjegyzői nemperes eljárások (ezen belül: fizetési meghagyásos eljárás, közjegyzői okirat, a közjegyző hatáskörébe tartozó egyéb nemperes eljárások, az előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő kirendelése), VI. Egyéb fontosabb bírósági nemperes eljárások (egyezségi kísérletre idézés, előzetes bizonyítás és ideiglenes intézkedés, alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás, holtnak nyilvánítás, halál tényének bírósági megállapítása, eltűntnek nyilvánítás, különböző nyilvántartások vezetésével kapcsolatos bírósági nemperes eljárások, alapítványokkal kapcsolatos bírósági nemperes eljárások, közigazgatási nemperes eljárások, iparjogvédelmi nemperes eljárások, betegjogi és családjogi jogviszonnyal, valamint munkajogi kérdésekkel kapcsolatos bírósági nemperes eljárások, a bírósági letéttel kapcsolatos eljárás, a külföldi határozatok elismerésére irányuló bírósági nemperes eljárás, végül a választottbírósági eljáráshoz kapcsolódó polgári nemperes eljárások).
Látható, hogy a kötet a teljességre törekszik, nem csoda, hogy több mint 1100 oldalra rúg a terjedelme. A szerzők Németh János professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nagy tekintélyű professzora, volt alkotmánybíró, alkotmánybírósági elnök nyomdokain haladva az általa korábban szerkesztett, az ELTÉ-n hosszú éveken át a jogi tanulmányok során használt tankönyv korszerűsítését, újrafogalmazását tűzték ki célul. A polgári igazságszolgáltatásban érintett, meghatározó szakmák: a bírói, a közjegyzői, az ügyvédi és a kodifikátori hivatás egyaránt kiemelt szinten képviselteti magát a mű szerzőinek személyében, s az egyszerre tükröz gyakorló jogászi, valamint egyetemi oktatói tapasztalatokat.
A közjegyzői hivatást érintő területek szerzői a kötetben Tóth Ádám (V. fejezet a., Alapvetés: a közjegyzőség kialakulása, története, a közjegyző eljárási szerepe, jogállása, tevékenységének tartalma, hatáskörei, eljárásai, díja, működésének felügyelete és fegyelmi felelőssége, a közjegyzőség szervezete) és Szécsényi-Nagy Kristóf (V. fejezet c.-e.: A fizetési meghagyásos eljárás, A közjegyzői okirat, Egyéb közjegyzői nemperes eljárások - előzetes bizonyítás, igazságügyi szakértő kirendelése). A hangsúlyok és szerepek megváltozását jól jelzi, hogy míg a Ligatúra Kiadónál 1996-ban megjelent hasonló tárgyú szakmunka tíz oldal terjedelemben tartott igényt a közjegyzőség történetének, a közjegyzői szervezetnek és a közjegyző működési területének ismertetésére (Bókai Judit tollából), addig a friss kötetben ugyanez a téma hatvan oldal helyet kapott.
A kötet más területeken is követi az időközben bekövetkezett jogszabály-változásokat, új nemperes eljárásokat, így például foglalkozik a cégeljárásokon belül a vagyonrendezési eljárással, a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásával, taglalja az EU fizetésképtelenségi eljárásról született 1346/2000/EK tanácsi rendeletet, és kitér a betegjogi jogviszonnyal kapcsolatos bírósági nemperes eljárásokra is. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Székely Erika közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
