Sommásan azt a címet is adhatnánk ennek a kiváló monográfiának, hogy "Minden, amit az okiratokról tudni kell." A szerző egy kötetbe sűríti mindazt a tudnivalót, ami az okirati bizonyítás hazai és külföldi hatályos szabályozásáról, a bizonyítás elméletről, valamint az okirati bizonyítást érő új kihívásokról tudni érdemes. Nevezetesen az Unióban meglévő szabadságjogok által kiszélesedő határokon átnyúló jogvitákban alkalmazandó határokon átlépő okirati bizonyítás kérdéskörét feszegeti, másrészről a technika fejlődésével megszülető új típusú elektronikus okiratok létjogosultságának, bizonyító erejének tudományos alapját adja a szerző. A monográfia választott címe, a borító illusztrációjával kiegészítve mégis jobban kifejezi, és tökéletesen tükrözi a kötet mondanivalóját. Az egymás mellé helyezett kódexmásoló szerzetes, az iratköteggel megrakott íróasztal, valamint a számítógép képe hűen ábrázolja azt a gondolatot, hogy okirat minden időben szükségszerűen létezett, és létezik Minden időben - mai felfogásunk szerint - szükség van egy, az információ tartós tárolására, és hitelt érdemlő visszaadására, szolgáló módszerre.
Nem ér minket tehát csalódás, a könyv arról szól, ami a címe: okirati bizonyításról. A modern polgári perben az okirati bizonyítás minden kétségét kizáróan túlsúlyba került más bizonyítási eszközökkel szemben. "Az okiratok fölénye részben azon a tényen nyugszik, hogy jellemzően még a jogvita kibontakozása előtt állítják ki őket, ennél fogva már a per kezdetekor rendelkezésre állnak... Nem a per folyamán keletkező bizonyítékokról van tehát szó, ebből egyfajta semleges jelleg is következik."
A monográfia felépítése nagyon logikus. Bár a szerző bevallott célja az volt, hogy az új követelményeknek megfelelni igyekvő okirati bizonyítás elmélet tudományos alapjait ragadja meg, azonban az olvasók "szerencséjére" nem mellőzte "a magyar polgári perbeli okirati bizonyítás elméletének, és annak néhány gyakorlati vetületének bemutatását a hagyományos okiratok szemszögéből" sem. Ez lett az első nagy fejezet címe. Elegendő a főbb alpontok címének idézése ahhoz, hogy látható legyen e "bevezető" fejezet tudományos igényű megalapozottsága, és a téma kimerítő feldolgozása. Az alcímekből: Az okirati bizonyítás jelentősége. Az okirati "privilégiumok" és megalapozottságuk. A jogintézmény kapcsolata más alapelvekkel. Terminológia kérdések, fogalom-meghatározások. Az okirat fogalmának meghatározása a jogirodalomban. A hagyományos fogalmi elemek szembesítése napjaink elvárásaival. Elhatárolási kérdések és kapcsolódási pontok más bizonyítási eszközök viszonylatában. Az okiratok osztályozása.
A második fejezet tárgyalja a határokon átlépő okiratok problematikáját.
A szerző a monográfia egyik fő pillérének tartott fejezetét a következő gondolatokkal vezeti be: "Az Európai Unió belső piacán a nemzetközi polgári eljárásjog is alapvetően a piaci szabadság megvalósulását hivatott szolgálni, a határon átnyúló gazdasági tevékenységek kifejtése egyfajta eljárásjogi biztosítékot is igényel. ... Az Európai Unióban a személyek és szolgáltatások szabad mozgásának elve nem teljesülhet maradéktalanul a jogharmonizáció, így az eljárásjogi harmonizáció nélkül sem. ... Elengedhetetlen az állampolgárok bíróság előtti egyenlőségének garantálása, valamint az állampolgárok és vállalkozások számára az igazságszolgáltatás azonos elérhetőségének biztosítása. A határokon átlépő pereskedés szabályozásának problematikájának a megoldása azért is sürgető, mert ilyen nemzetközi jogvita nem kizárólag gazdaságilag erős multinacionális nagyvállalatok között jöhet létre, hanem egyre gyakrabban állampolgárok közötti jogvitákról - külföldön vásárolt áruval kapcsolatos szavatossági jog gyakorlása, internetes kereskedelem során keletkező pl. hibás teljesítésre alapított igény, a letelepedési szabadság gyakorlásából adódó családjogi és öröklési problémák - van szó. A polgároknak pedig különösen fontos, hogy jogaikat egy könnyen elérhető, egységes szabályok alapján működő, gyors, tisztességes, és lehetőség szerint olcsó eljárásban érvényesíthessék.
A számos eljárásjogi jogegységesítési kísérlet ellenére az Európai Unió egységes polgári eljárásjoggal nem rendelkezik, csupán részterületeken jött létre közös érvényű szabályozás. A jogérvényesítés megkönnyítése, a jogbiztonság biztosítása és a jogegységesítés - harmonizáció felé vezető úton mérföldkő volt az 1968-as Brüsszeli Egyezmény a bírósági joghatóságról és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény, melyet hasonló tárgykörben követett a Brüsszel-I Rendelet, majd Brüsszel-II Rendelet. Az Európa Tanács 1999-ben felvetette már az egységes Európai Igazságszolgáltatási Terület gondolatát, ahol az emberek bármely tagállamban ugyanolyan egyszerűen elérhetik a bíróságokat és más hatóságokat, mintha a sajátjuk lenne. A bizottság javaslatot tett a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságszolgáltatási Hálózat létrehozására, melynek célja egy rugalmas mechanizmus létrehozása, amely javítani képes az igazságügyi együttműködést, és elősegíti a határokon átnyúló jogviták esetében a polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését. A más tagállamban pereskedni kényszerülő fél számára akadályként jelentkező költségeket célozta leszorítani a Bizottság 2001. évi jogalkotási programja.
A modern polgári eljárásjog gerincét a bizonyítás adja. A bíróság az elé vitt jogvitát a közvetlenség elve alapján, a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően, a perbeli esélyegyenlőség biztosításával, ésszerű határidőn belül, a tárgyalási elv alapján- a felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján bírálja el. Az uniós állampolgárok jogbiztonságát tehát a bizonyítás jogának - az okirati bizonyítás jogának - harmonizálásával is biztosítani kell. A fejezet kiemelt témái a következők: A polgári eljárásjogi jogegységesítés lehetőségei az Európai Unióban és azon túl, különös tekintettel a bizonyítás kérdéskörére. A határon átlépő okiratokat érintő problémafelvetések. Az okiratok külföldi joghatását érintő szabályozás az Európai Unió egyes dokumentumaiban. Az Európai Bíróságnak a közokirat fogalom-meghatározását érintő gyakorlata. A külföldön történő bizonyítás felvétel fejlődési tendenciái az okiratok szemszögéből. A határokon átlépő okiratok problematikájának magyar vonatkozásai.
A harmadik fejezet címe: "Az okirati bizonyítás és a modern technika". "Az információs társadalom modern irodatechnikai szövegfeldolgozásai, az elektronikus dokumentumok megjelenése kapcsán a legtöbb vitát kiváltó kérdés az ilyen típusú okiratok valódisága és a tartalom integritása. Ezen felül megoldást igényelnek az ilyen létformájú okiratok bemutatásának, biztonságos tárolásának a dokumentumok jellegéből adódó specifikus kérdései is." "A harmadik rész komplex képet ad a technikai kihívásokra adott válaszokról, áttekintve a nemzetközi dokumentumokat, és az utóbbi évek hazai jogalkotását."
"...a bizonyítás joga kapcsán az egységes szabályozás megvalósíthatósága ... még európai szinten is kérdéses. Ebből következően az egyes államok szabályozásának az ismerete a gyakorlat számára is elengedhetetlennek tűnik, hiszen a bizonyítás joga a polgári eljárásjogból az anyagi jogba átnyúló jellege miatt néhány esetben a lex fori elvét más kapcsolóelvek alkalmazása válthatja fel a nemzetközi vonatkozású ügyekben. Mindez odavezethet, hogy adott esetben a magyar bíróság külföldi jogot kénytelen alkalmazni a még nem egységesített területeket illetően." Ebből a gondolatból kiindulva arra vállalkozott a szerző, hogy a negyedik fejezetben bemutassa, "az okirati bizonyítás szerepét és szabályozását az egyes külföldi államok polgári perjogában." Így betekintést nyerünk a modern angol polgári perbe, az Amerikai Egyesült Államok okirati bizonyítás rendszerébe, az okiratnak a francia peres eljárásban betöltött szerepébe. Rávilágít az okirati bizonyítás és a modern technika kapcsolatára a német polgári perben, valamint bemutatja a hagyományos okiratok és az elektronikus dokumentumok ausztriai jogi szabályozását.
Hogy kiknek ajánljuk ezt a monográfiát? A közjegyzőknek, akik rendszeresen hazai és külföldi okiratok alapján dolgoznak, és nap mint nap kell olyan okiratokat készíteniük, melyek joghatásukat lehet, hogy külföldön fogják kifejteni, a polgári per minden résztvevőjének és mindazoknak, akik az okiratokról mindent tudni szeretnének. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Sámik Beáta Andrea Phd. hallgató, Pécs
Visszaugrás
