Erdős Károly, Nagy Dávid: Csőd helyzetkép 2009/2008. V. (CH, 2010/11., 5-8. o.)

Csőd helyzetkép Magyarországon

A 2008-2009. években bekövetkezett, előzőekben felvázolt világgazdasági válság következtében hazánkba is elkerülhetetlenül "begyűrűző" kedvezőtlen makrogazdasági folyamatok igencsak szembetűnően megjelentek a magyarországi fizetésképtelenségi eljárások, számokban kifejezett alakulásában. Ez jól leírható a 10. sz. táblázatban a 2009. évre vonatkozóan a folyamatban lévő eljárások jelentős számbeli megugrásánál, de még részletesebben és időbeliségben is negyedévenkénti növekvő mértékűségben a 11. sz. táblázat adatai révén igencsak szembetűnőek. Ez utóbbinál részletezve és évenként összesítve nyomon követhetőek a Cégközlönyben közzétett újonnan indított csődeljárások, felszámolások, végelszámolá­sok és az utóbbi években bevezetett egyszerűsített végelszámolások számadatai.

11. Táblázat: A Cégközlönyben közzétett új végelszámolások, csődeljárások, felszámolások száma 1996-2009 között (Szerkesztette: Deli Zsolt)

A 2008. év végére a táblázatban felsorolt és negyedévenként összesített eljárások számai mindösszesen meghaladták a húszezres értéket, mely az adott év őszét követően 2009-ben még tovább növekedett.

A döntően 2009. év folyamán, a világ egészén végigvonuló pénzügyi, gazdasági válság során a magyar gazdaság egészében rekord értékű 28 522 fizetésképtelenségi (csőd és felszámolás) és végelszámolási új eljárás indult, mely 40%-kal több volt még az előző évinél is.

Az újonnan indított felszámolási eljárások száma is az ez idáig számítottat lényegesen meghaladó mértékű volt, 2009 folyamán meghaladta a 14 600-at, amely 2008. évihez képest közel 30%-os növekedést jelentett.

A két különböző cégjogi kategóriát jelentő végelszámolások eljárásainak száma 13 606 volt, mely a tevékenységüket önként befejező és a piacról kilépő cégeknek az előző évhez képesti arányában igen magas, a gazdasági válság hatásával összecsengően 53%-os növekedést "eredményezett".

A csődeljárások tekintetében is a 2009. év folyamán bizonyos elmozdulás, változás tapasztalható. A Cstv. 1992. bevezetését követően a fizetésképtelenségi jog ezen kérdéskörében számos változtatás, korrekció, ellentmondásos módosítások történtek, melyek közel sem voltak szabályaiban és értelmezésében az EU felfogásával és joggyakorlatával harmonikusak és a hazai gazdasági jog egyéb törvényeinek megfelelően kellően koherensek. Mindezek következtében ezen eljárások száma az elmúlt évek során igencsak lecsökkent, 2008 folyamán történetesen nem indítottak egyetlen csődeljárást sem!

A Cstv. legutóbbi 2009. évi LI. törvényében foglalt módosítása révén változtak a csődeljárás szabályai és ennek hatására a 2009. év folyamán már 49 csődeljárás indult, azonban ezek olykor kétes eredményeket hoztak.

Az elmúlt év különleges sajátossága, hogy a 2008. évhez képest egyre nagyobb árbevételű cégek is kerültek fizetésképtelenségi (csőd) eljárás alá, köztük több milliárdos forgalmúak is. A 2009. év első felében a felszámolás alá került tíz legnagyobb cég összes árbevétele csaknem 140 milliárd forint volt, (25%-al több mint az előző évi hasonló időszakban), ezeknél több mint 3300 ember dolgozott. A nagyvállalkozások bedőlése nemcsak a közvetlen álláshelyek megszűnése miatt aggasztó, hanem azért is, mert ezeknek számos alvállalkozója és beszállítója maradhat megrendelés és árbevétel nélkül, válhat reménytelenül kielégítetlen hitelezővé, ami tovább gerjeszti és növeli a csődhullámot. Ha valakinek nem tudtak kellő időben fizetni a lehető leggyorsabban szükségszerűen kezdeményezte az adós cég ellenében a felszámolást, pánikhangulat nyomán a nemzetgazdaság egészében drasztikusan, tovagyűrűzően nőtt a felszámolások száma.

A 12. sz. táblázat szemléletes képet ad és tényszerűen bemutatja a 2009. év folyamán a fizetésképtelenségi eljárásoknak a gazdasági ágazatok szerinti megoszlását.

12. Táblázat: A fizetésképtelenségi eljárások számának gazdasági ágazatok szerinti megoszlása 2009-ben

A külföldi tapasztalatokkal szinte megegyezően a legtöbb fizetésképtelenségi eljárás nálunk is a szolgáltatásoknál és kereskedelemben (4434), az ingatlanügyeknél és gazdasági szolgáltatásoknál (3073), az építőiparban (2770) és a feldolgozóipar (1571) gazdasági ágazataiban következett be a 2009. év során.

A szakértői vélemények és a külföldi vizsgálati tapasztalatok szerint 2010 első felében még közel sem várható jelentős javulás, a válságnak még egyáltalán és bizonyítottam nincs vége. Továbbá azért sem fog az eljárások száma csökkeni, mert legújabban még könnyebbé vált a cégalapítás és igencsak nehéz és nem egyértelműen rendezett a cégek tönkretételében a vezetői, tulajdonosi felelősség megállapítása és a károsultak vagyoni veszteségeinek korrekt rendezése.

A hazai gazdaság méretéhez képest alapvető problémát jelent az is, hogy igencsak túlzott az ötszázezres vállalkozások cégszámának a nemzetközi összehasonlításokkal kifejezhető nagy volta, mialatt ezek az alacsony tőkeellátottságú, kevésbé stabil (mikro) cégek egyre nehezebben találják meg a számításaikat a gazdasági válság által különben is legyengült piacon.

A felszámolás alá került cégekkel kapcsolatos döntő, alapvető probléma, hogy ezek többségében általában vagyontalanok. Ez azt jelenti, hogy több mint négyötödüknél még az eljárások költségeinek fedezetére sincs vagyoni fedezet.

Az egyszerűsített felszámolások eljárásainak elvégzéséért az állam az elmúlt évek során évente mintegy 5-600 millió forintot fizetett ki, amelyen túlmenően a cégek kiürítése folytán, az adó és járulék fizetések elmaradása miatt a magyar államot még további éves szinten közel 1500-2000 milliárd forint kár éri. Az APEH kimutatása szerint a 2009. december 31-én folyamatban lévő fizetésképtelenségi, felszámolási eljárásokban lévő cégek adó- és járuléktartozása 850 milliárd forintot tett ki. (Ez mindössze 70 milliárddal kevesebb az államháztartás tavalyi pénzforgalmi hiányánál!) A követelésbehajtási gyakorlatok szerint ennek az összegnek csupán az 1-2 százalékát sikerült behajtaniuk, és e tekintetben a többi hitelező sem jár sokkal jobban. A zálogjoggal biztosított hitelezők követeléseinek is mintegy csak a fele részben kerül sor kielégítésre.

Hazánkban a jövedelemszerzés egyik kevésbé dicséretes, de gyakorolt formája az előzőekben felvázoltak szerint a cégek "kiürítése", sokan szánt szándékkal csődbe viszik a cégüket, a vagyonukat új cégekbe átmentik, hogy ne kelljen az adósságaikat és a tartozásaikat rendezniük. A felszámolási eljárások több mint háromnegyede lesz így egyszerűsített eljárás, nem marad benne még az eljárás szabályszerű lefolytatására sem valami vagyon, nincsenek ezen cégeknél fellelhető iratok, dokumentumok, sok esetben a tulajdonosok, cégvezetők is "felszívódtak", a cég teljesen eltűnik, fantomizálódik. A felszámolás ilyenkor a cég "halotti bizonyítványának" kiállításában, cégjegyzékből való törlésében merül csupán ki. Mindezek következtében a közép-keleti régióban tovább romlott a magyar cégek megítélése, a cégminősítők szerint minden második hazai vállalkozás kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek számít.

A felszámolási eljárás(ok) jelenleg a következők miatt összességükben nem alkalmas(ak) arra, amire eredetileg szánták, kitalálták:

− nem biztosítják a hitelezői igények kielégítését az adós vagyonából, mert az eljárások mintegy 90%-ában az adós cégnek egyáltalán nincs szinte semmi vagyona, napjainkban a különböző felmérések, elemzések azt tanúsítják, hogy a bejelentett hitelezői igények kiegyenlítése nem éri el átlagosan még a 2%-ot sem;

− nem biztosítják az adós cégek szabályozott kivezetését a gazdaságból, mert az ügyek közel kétharmada egyszerűsített eljárással zárul, a felszámoló egyáltalán nem jut hozzá az irathoz, a cégeknek nincs fellelhető székhelye, megtalálható cégvezetője, legkevésbé a felszámolásba bevonható vagyona. Mindezek további társadalmi, szociológiai problémákat jelentenek, okoznak a későbbiekben a munkavállalóknak és a munkaügyi, társadalombiztosítási és nyugdíjbiztosítási ügyek intézeténél!

A jelenlegi helyzet összegzéséül egyértelműen kimondható, hogy az 1991. évi Csődtörvény napjainkban idejét múlt. Alapvetően más gazdasági környezetben született, a jelenlegi jogszabályi környezetben a számtalan átdolgozás, módosítás, a követhetetlen változások ellenére rendszeridegen, koherencia hiányokkal küzd, összességében nem alkalmas a cégeknek a cégjegyzékből való törlésén kívül szinte semmi másra, azon célokra pedig egyáltalán nem, amire megalkotói 1991-ben szánták. A hatályos Cstv. rendelkezéseinek hitelességét és alkalmasságát tovább rontja a más törvények változásaiból történt módosítások sora.

A Csődtörvény 1992. január 1-jét követő hatályossága alatti joggyakorlati és jogelméleti problémák megoldására, a változó gazdasági helyzethez való alakítására a több mint másfél évtized alatt több novelláris módosítás, (1993, 1997, 2001, 2004, 2006, 2009) és számtalan, szinte követhetetlen (egy-egy jogintézményre, részletszabályra vonatkozó) változtatás történt. Több esetben kellett az Alkotmánybíróságnak is a Cstv.-re vonatkozóan az Alkotmányba ütköző jogellenességet megállapítania, helyreállítania. Napjainkban a többszöri, szinte a követhetetlenségig eljutott módosítások, változtatások miatt a jogértelmezési kérdéseknél igencsak nehéz helyzetben vannak a jogalkalmazók.

A Cstv. összefüggés-rendszerében, hatásmechanizmusában közel sem teljes körűen felvázolt jelenlegi állapotokat, néhány vonásában körvonalazott belső ellentmondásokat magyarázza, kiváltja, még tovább erősíti az, hogy hiányzik a Csődtörvénynek az egyéb gazdaságszervező jogszabályokkal (Polgári Törvénykönyv, Btk., Gt., Cégtv., Számviteli tv., Adótörvények, környezetvédelmi, TB jogszabályok, Koncessziós törvény, levéltári tv. stb.) a kellően átgondolt koherenciája. A hazai jogalkotás egyik súlyos problémája a hatályos csődszabályok és egyéb előzőekben felsorolt hazai jogforrások közötti harmonizáció, kellő összehangoltság hiánya, nincs meg az az egységes jogrendszer, amely az adóst, a hitelezőket és a hatóságokat is abba az irányba tereli, kényszeríti, készteti, hogy egyértelműen szabályozott eljárás(ok) keretei között rendezzék viszonyaikat, hozzák meg döntéseiket.

A fizetésképtelenségi, csődjoggal foglalkozó szakemberek (gazdaságkutatók, bankok, bíróságok, APEH, felszámolók stb.) évek óta hangoztatják, hogy a gazdasági jog ezen területén a csődjog átfogó reformjára van szükség, mégpedig nem oly módon, mint eddig, hogy csak egy jogértelmezésre, részlet szabályra koncentráltan kerül a Csődtörvény módosításra. Napjainkra mindinkább egyértelművé vált, az Európai Unióba történt belépésünket követően pedig elkerülhetetlen szükségszerűség lett a teljes komplex gazdasági, civilisztikai jogterület áttekintése, ennek nyomán egy teljesen új, a kapcsolódó jogszabályokkal (Gt., Ptk., Btk., Számvitel, környezetvédelem stb.) koherens, eurokonform Csődtörvény megalkotása.

Arra is indokolt felhívni a jogalkotók figyelmét, hogy a közeljövőben elkerülhetetlen a "fogyasztói csődre" vonatkozó szabály megalkotása, tekintettel az egyéni vállalkozások nagy számára, továbbá a folyamatosan növekvő családi eladósodások tendenciájára.

A két új törvény együttesen szolgálhatja a gazdálkodás jogszerűségét, a gazdálkodói etikusabb magatartás és a fizetésképtelenségi helyzet kialakulásának megelőzhetőségét, kezelhetőségét.

A nemzetgazdaság egészében, a fizetésképtelenségi joggyakorlatunkban érdekeltek és szakmai szervezetek egyaránt türelmetlenül várják, hogy az arra hivatott illetékes jogalkotók valahára elkészítsék, az Országgyűlés elé elfogadásra beterjesszék a régóta és több alkalommal is beígért új EU konform Csődtörvényt. ■