"A gyerekek sok mindent tudnak, néha a legfurcsább dolgokkal is tisztában vannak.
A gyerekeknek nagyon jó érzékük van.
Sokat látnak, sokat megértenek, ha ritkán is beszélnek róla.
Sokat tudnak, amit a felnőttek nem vesznek észre."
(Agatha Christie)
A jelenleg hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) nem tesz különbséget a kihallgatható tanúk között. A törvény ugyanúgy lehetőséget ad az aggastyán és a 14. életévét be nem töltött gyermek kihallgatására is.
A Be. 68. § (2) bekezdése alapján a kiskorú idézéséről a gondozóját azzal a felhívással kell értesíteni, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. A törvény speciális szabályként írja elő, ha a kiskorú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, őt gondozója útján kell idézni, illetve értesíteni. A kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselőjével is közölni kell, kivéve, ha a törvényes képviselő és a gondozó azonos személy.
A Be. a továbbiakban azonban már speciális szabályozást ad a tizennegyedik életévét be nem töltött személy esetén, melyet a 86. §-a tartalmaz. E szerint ezen személy tanúként csak akkor hallgatható ki, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Kihallgatása alkalmával jelen lehet törvényes képviselője és gondozója, azonban ha közöttük érdekellentét van, akkor ezt a jogot a gyámhatóság gyakorolja. Ezek a szabályok a tanú érdekeinek védelmét szolgálják, különösen az érdekellentét esetén a gyámhatóság jelenléte, hiszen ezáltal teljes körű garanciális biztosítékot ad a tanú vallomásának bizonyítékként történő felhasználásához.
Szükségesnek tartom külön kiemelni, hogy ezen jogszabályi rendelkezés alapján a kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell[2].
Mi lehet ennek az oka? A gyermekek fejlődésének ismerete szükséges ahhoz, hogy a gyermekektől megfelelő információhoz lehessen jutni. Más és más a kapott információ pontossága egy korai gyermekkorban, kisiskoláskorban, iskoláskorban és serdülőkorban lévő gyermeknél. Aki tisztában van a különböző fejlődési szakaszokkal, jobban meg tudja ítélni, hogy bizonyos korú gyermek megértette-e a kérdéseket, és hogy sikeresen tudja-e közölni a gondolatait és érzéseit.[3] Pont ezek a különböző fejlődési szakaszok indokolják azt, hogy a gyermekkorú tanút miért nem kell kioktatni a hamis tanúzás törvényes következményeire. A válasz pedig egyszerű, azon túlmenően, hogy életkoruknál fogva nem lehetnek bűncselekmény elkövetői: nincsenek még olyan fejlettségi szinten, hogy teljes egészében felfogják ennek jelentését és jelentőségét, illetve az életkori sajátosságokat is figyelembe véve reális alapja sincs.
Vizsgálni kell azt is, hogy a kihallgatásuk alkalmával mennyiben megbízhatóak vallomásaik. Fel lehet-e állítani egy korhatári szintet, amin belül kimondhatjuk, hogy az általuk elmondottak már olyan kellő megalapozottságúak, hogy azt a bíróság kétséget kizáró bizonyítékként tudja elfogadni. Kiemelendő, hogy a 14. életévét be nem töltött személy tanúkénti kihallgatásának törvényi lehetőségéről szóló Bkv. 68. sem határozza meg, hogy mely az a legkisebb életkor, melytől a gyermekkorú tanú már kihallgatható.
Mint, ahogy az Bányai-Dredán Dóra pszichológus előadásában is elhangzott, az éremnek két oldala van.
"Egyrészt szem előtt kell tartanunk, hogy 3 éves kortól a gyerekek képesek valódi hazugságok kitalálására. Valamint figyelembe kell vennünk, hogy a válások száma nő, ami a szülők között feszültséget eredményez, a gyermeket pedig egy lojalitáskonfliktusba helyezi. Ilyenkor a gyerekek gyakrabban hazudnak. Másrészt azonban még a 4 évesek is megbízhatóan tanúskodnak, ha
- 30/31 -
megfelelő módon kérdezik ki őket. A kérdésre adott választ tehát mindenképpen árnyalni kell.
Már iskoláskor előtti gyerekek is pontos szabad felidézésre képesek, és kora serdülőkorig (11-12 év) növekvő teljesítményt mutatnak, ekkorra érik el a felnőttkorra jellemző eredményeket. A nyitott kérdések és a felismerés, mint kérdezési technikák több részlet felidézést teszik lehetővé, mint a szabad felidézés, bár a részletek kevésbé pontosak. A szabad felidézéshez képest a nyitott végű kérdésekkel nyert információk pontossága 6-8 éves korban már közelít a felnőttek válaszának pontosságához. A leghasznosabb, ha a szabad felidézés megelőzi a nyitott végű kérdések (pl. Milyen színű pulcsi volt rajta), melyek általános természetűek és nem specifikusak (pl. Fekete pulcsi volt rajta?). Ez utóbbi zárt végű kérdésekre szuggesztibilisek, a gyermekek - minél kisebbek annál inkább - hajlamosak igenlő választ adni ezekre, hiszen a felnőtt úgyis jobban tudja, mint ők, meg akarnak felelni a feltételezett elvárásainak."[4]
Ebből is látszik, hogy a befolyásolás kérdéskörét nagyban megalapozzák a feltett kérdések minősége és mikéntje, a kérdezés technikája.
Tényleges kérdésként vetődhet fel, hogy mi az a legalacsonyabb életkor melytől kihallgatható a gyermekkorú tanú. Véleményem szerint ezt nem lehet meghatározni, hiszen lehet a gyermek fejlettebb az életkoránál, feltétele álláspontom szerint kihallgatásuknak, hogy megértsék a hozzájuk intézett kérdéseket és rendelkezzenek olyan megfelelő szókinccsel mellyel ki tudják magukat fejezni a megfelelő módon. Azonban, ha ez nincs meg, úgy célszerűtlen kihallgatásuk, hiszen válaszaikban a védelem mindenképpen fog találni támadható felületet.
Természetesen el lehet arról gondolkodni, hogy húzható-e egy bizonyos életkori határ e tekintetben. Ha igen, figyelembe kell vennünk a gyermek biológiai és szellemi fejlettségét.
A gyermekek életkori sajátosságaival kapcsolatosan[5] többféle elképzelés és tanulmány is született az elmúlt időszakban, ekként:
"Már kétéves gyerekek is képesek visszaemlékezni megtörtént eseményekre viszonylag hosszú időn keresztül, főként ha volt valamiféle előzetes tudásuk is a történtekre vonatkozóan. Hároméves kor után a gyerekeknek már megvan a képességük, hogy hozzávetőlegesen pontos és teljes tanúvallomást tegyenek, ha a meghallgatásuk előtt vagy annak során nem próbálják befolyásolni őket félrevezető információkkal vagy szuggesztív kérdésekkel."[6]
"A 6 és 10 év közötti gyermek éles megfigyelő képességgel rendelkezik a részjelenségeket illetően és megfigyeléseit pontosan megtartja emlékezetében. A jelenségek összefüggéseit azonban nem képes felismerni és kifejezni. Ezért helyes, ha a kihallgató az ilyen korú gyermekeket a részjelenségekre vonatkozóan kérdezi ki. Az így kihallgatott 6 és 10 év közötti gyermekek igen jó tanúk lehetnek, ha vallomásukat minden befolyásoltságtól mentesen teszik meg, azaz kevésbé hatnak náluk szubjektív tényezők, ellenállóbbak is a befolyásolással szemben. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy erőteljes befolyásolás hatására bármelyik gyereket rá lehet venni, hogy ne az igazságnak megfelelő vallomást tegyen."[7]
"A 10 és 14 év közötti gyermek már a valóság megragadására és a jelenségek összefüggéseinek kifejezésére törekszik, ezen kívül ösztönösen szintén ellenáll a befolyásolásnak. Értelmes és jó kifejező készséggel rendelkező ilyen korú gyermek általában ideális tanú lehet. Ez a korosztály azonban hajlamos arra, hogy az észlelt valóságelemekbe irreális elképzeléseket vegyítsen, és előfordul, nem képes a valóságos és a képzelt elemek szétválasztására."[8]
A Be. a speciális szabályozása keretében a vádirat benyújtását megelőzően a nyomozási bíró feladatává teszi a gyermekkorú tanú kihallgatását ügyész indítványára, de csak abban az esetben, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná. A kihallgatást a törvényes képviselő, a gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd kedvezményezheti az ügyésznél.[9]
Azonban mit is jelent ez? Ténylegesen kik lehetnek jelen a gyermekkorú tanú kihallgatása során? Tekintettel arra, hogy a Be. eleve szűk körben húzza meg a határt az ülésen jelenlévők körében, ezen személyek köre eléggé korlátozott. A Be. 213. § (3) bekezdése ad erről jogi szabályozást, visszautalva a szakaszhely (2) bekezdésében foglaltakra. Vagyis ezek a személyek a következőek: a
- 31/32 -
nyomozási bíró, a jegyzőkönyvvezető, ügyész, a tanú érdekében eljáró ügyvéd, valamint a gyermekkorú tanú törvényes képviselője és gondozója.
Hogy zajlik egy ilyen meghallgatás?! Gondoljunk bele, hogy a tizennégy év alatti gyermek életében - minden bizonnyal - először jár a bíróság épületében. Már ez is egyfajta szorongásos vagy megszeppent állapotot is eredményezhet nála. Különösen akkor, ha még várakoznia is kell a tárgyalóterem előtti folyosón, ahol feltehetően lát megbilincselt, tárgyalásukra váró terhelteket. A tárgyalóteremben pedig a pulpitus közepén egy talárba öltözött személy - a bíró - várja. Ez mind a gyermek számára teljesen szokatlan és idegen környezet, ahol csak egy ismerős személy van vele, a törvényes képviselője vagy gondozója.
Fel tud-e oldódni ebben az ismeretlen közegben a gyermek, mennyire képes egy tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek magától, rásegítő kérdések nélkül elmondani, hogy mi történt vele? Hiszen mindenképpen szükséges a bírónak és az ügyésznek olyan válaszokat adnia, melyből kiderül, hogy mi volt a sérelmére elkövetett bűncselekmény. Ezekben az esetekben legjobb a megértő, jóindulatú, nyugodt határozott magatartás tanúsítása a gyermekkorú tanúval szemben.
Álláspontom szerint a törvényes képviselőnek és a szülőnek is rendkívül nagy a felelőssége. Amikor megindul a büntetőeljárás pszichésen és mentálisan is segítségre fog szorulni a gyermek. A gyermekkorú tanúk még lehet, hogy nem minden részletet jegyeznek meg, lehet, hogy nem volt számukra fontos az a momentum vagy részlet, mely a nyomozást előre vihetné vagy az elkövető felelősségre vonásában segítene.
Befolyásolhatja-e az a vallomást, ha otthon elmondatják vele több ízben a történteket, ha az események feldolgozásában való segítség gyanánt pszichológus szakember segítségét veszik igénybe vagy iskolában, óvodában az pedagógusok is az események megismerésére törekednek.
Véleményem szerint ezek mind olyan tényezők, melyek a gyermekkorú tanút befolyásolják a történtekre való visszaemlékezésben. A tizennegyedik életévüket be nem töltött személyek pszichológiai jellemzőit figyelembe véve tartani lehet attól, hogyha több alkalommal elismételtetik velük a történteket, akkor saját maguk is hozzá "költhetnek" történéseket, lehetséges, hogy egyes mozzanatok új köntöst kapnak. Elképzelhető a gondozó, természetesen csak a gyermeknek "jót akarva" begyakoroltatja vele, hogy milyen szófordulatokat használjon majd a nyomozási bíró előtti kihallgatása alkalmával. Ez természetesen nem jó. A gyermek a felnőttnek kétely nélkül hisz, a tőle hallottakat kritika nélkül elfogadja, és a gyermeket különösen befolyásolhatják szülei, hozzá közel álló felnőttek, de még a játszótársai is.[10] Arra kellene törekedni, hogy amint a nyomozó hatóság tudomást szerez a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményről, soron kívül történjen meg a kihallgatás, mert ezzel számos, a vallomást befolyásolható tényező kiküszöbölhetővé válhatna.
Bár lehet, hogy a szülő segítő szándékkal, akár akaratlanul is befolyásolja gyermekét a kihallgatása előtt. Játékot, csokit, cukorkát ígérve próbálja rávenni őt arra, ha jól felel a bent elhangzott kérdésekre. Ennek mi lehet a következménye? A gyermekkorú tanú olyanra is megpróbál választ adni, melyre nem tudja a választ ahelyett, hogy helyesen "nem tudom" feleletet adna az őt kérdező nyomozási bírónak vagy ügyésznek.
Mindezek mellett a nyomozási bíró és az ügyész is befolyásolhatja a gyermekkorú tanút, magával a kérdésfeltevéssel is. Nem könnyű megtalálni azt a szó- és hangsúlyhasználatot ezekkel a tanúkkal szemben, mely egyrészt nem ijeszti meg, másrészt a kérdésekre olyan választ tud adni, mely nem befolyásolt. Gyakran elkövethető hiba többször elmondatni vele a történteket vagy egy-egy részletet kiragadva bele-bele kérdezni a történtekbe, megakasztva a folyamatos elmondását. Ha több alkalommal ismételtetik el a gyerekkel a történteket, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy mit akarnak hallani tőle, és ilyen tartalmú feleleteket fog adni kérdezőjének. Kerülni kell a helytelen kérdezéstaktikát, azt, hogy a gyermeket meg-megakasztva próbáljuk rábírni arra - mondván mi már úgyis tudjuk a helyes választ és, hogy mi történt -, hogy irányításunk alatt mondja el a történteket.
A gyermekek - életkorukból adódóan is - általában keveset mondanak az őt ért sérelmekről. Azonban Agatha Christie fenti idézetéből is jól látszik, hogy ennek ellenére sokat tudnak, számos olyat is megfigyelnek, melyek a felnőttek számára érdektelennek tűnhetnek. Kérdezhetünk tőlük, de
- 32/33 -
csak óvatosan, nehogy úgy érezzék, hogy mindenáron meg akarjanak felelni és ki fog derülni, hogy sok gyermekből válik igen jó tanú.
Szorongásaikat fel is lehet oldani, megtalálva még a tárgyalóteremben is azt a miliőt, melyben biztonságban érezhetik magukat. Akár olyan formában, hogy az ülés összes részt vevője egy körben ülve beszélget, melynek során a gyermek teljesen feloldódhat kérdezőjével közös hobbit találva indulhat el olyan kapcsolat kialakítása, melynek során a gyermek adekvát válaszokat fog adni.
Összefoglalva az eddigieket elmondhatjuk, hogy a gyermekek kihallgatása során figyelembe kell venni, hogy befolyásoló hatású lehet a gyermeknek az a vágya is, hogy megfeleljen másoknak, így akár a szülőknek vagy a kihallgatónak, ami eredményezhet nem helytálló kijelentést.[11]
További garanciális szabályozás a Be. keretén belül, hogy ebben az esetben a gyanúsítottat és a védőt csak utólag kell értesíteni azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet az ügyésznél lehet megtekinteni.[12]
Kiindulva a Be. 231. § (4) bekezdéséből, mely alapján a nyomozási bíró - indítványra - elrendelheti a tanú kihallgatásának kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítését ez felvetheti akár annak a lehetőségét is, hogy az ilyen tanúkat ne a tárgyalóteremben hallgassa ki a bíróság, hanem egy olyan közegben, ahol biztonságban érezhetik magukat. Akár otthonában vagy egy olyan helyiségben ahol számára kedves tárgyaival van körülvéve.
Ebben az esetben azonban már a tárgyalásra nem idézhető. Ez alól egy kivétel tehető, ha a tanú a tárgyalás időpontjában a tizennegyedik életévét betöltötte, de akkor is csak különösen indokolt esetben.[13]
Érdekes kérdés merül fel abban az esetben, ha a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét be nem töltött személyt, akit a nyomozás során a bíróság tanúként nem hallgatott ki, de tanúkénti kihallgatása szükségessé vált, mi a teendő. Ekkor a törvény úgy rendelkezik, hogy a kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján kell őt kihallgatni.[14]
Álláspontom szerint ekkor is felmerül a gyermekkorú tanú befolyásolhatósága. Mennyire mentesíthető a gyermek ezen típusú kihallgatása alkalmával a befolyásoló tényezőktől? A törvény ebben az esetben kiküldött vagy megkeresett bíró előtti meghallgatást ír elő. Számos esetben előfordulhat olyan, hogy azonos illetékességi területen eljáró bíróságnak kell lefolytatni a tárgyalást és a gyermekkorú tanú kihallgatását elvégezni. A tárgyalás lefolytatása során kérdésként merül fel, hogy milyen módon célszerű ebben az esetben a gyermekkorú tanú kihallgatása. A tárgyalás lefolytatásának gördülékenysége érdekében indokolt lehet akár a tárgyalással azonos időpontra kitűzni a gyermek meghallgatását. Mennyire lehetséges a tanú elkülönítése a szintén a tárgyalásra várakozó akár vádlottak, akár azok hozzátartozóinak már a csak a látványától is?
A Be. lehetőséget ad arra is, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személyt szembesítsék, de csak abban az esetben, ha a szembesítés benne nem kelt félelmet.[15] Meg kell értetni a gyermekkorú tanúval azt is, ha úgy gondolja, és nem szeretné elmondani a vele történteket, akkor ezt is megteheti. Nem kell úgy éreznie, hogy a gondozója vagy törvényes képviselője kérését kell mindenképpen teljesítenie.
Az elmúlt évek sajnálatos tapasztalata, bírói gyakorlata azt igazolja, hogy egyre növekszik a gyermekkorú sértettek sérelmére elkövetett erőszakos cselekménye száma és nem mellőzhető a gyermekkorúak vallomásának figyelembe vétele sem.
Az új Be. törekedett a gyermekkorúak kihallgatásával kapcsolatos garanciális szabályok kiépítésére, azonban álláspontom szerint ez még korántsem teljes és további kimunkálást igényelne a jogalkotóktól. Célszerűbb lenne egy olyan "intim" környezet lehetőségének a megteremtésére való törekvés, melynek során a gyermekkorú tanú kihallgatása alkalmával még a kétely lehetősége sem merül fel befolyásolhatóságára, félelemkeltésére.
Természetesen a fentiek csak kis szeletét képezik a gyermekkorú tanúk kihallgatása kérdéskörének, azonban mindenképpen el lehetne gondolkodni egy részletesebb és a gyermekek érdekeit jobban szem előtt tartó olyan eljárásjogi szabályozáson, mely a fentebb kifejtett kételyeket, ha nem is mellőzhetik, de minimum szintre csökkenthetik. ■
- 33/34 -
JEGYZETEK
[3] Elek Balázs: A tanú vallomásának befolyásolhatósága a büntetőeljárásban 75-80. old.
[4] Bányai-Dredán Dóra pszichológus, családterapeuta: Gyermekkorú áldozat meghallgatásának pszichológiai szempontjai. Az előadás elhangzott a Bírónők Egyesülete és az Eötvös Károly Intézet 2009. december 11-i konferenciáján.
[5] A gyermekkor kérdése természetesen a büntetőjogon belül más relációban is felmerül, lásd például Madai Sándor: A csalás büntetőjogi értékelése, HVG ORAC, Budapest, 2011, 108-112. o.
[6] Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban /http://ibolyatibor.atw.hu/Sajat/3.pdf/
[7] Kulcsár Gabriella-Pásztor Attila: A gyermek tanúvallomások információtartalmának torzulási lehetőségei. Rendészeti Szemle. 2007/5 97.o.
[8] Csehné Varga Gabriella: A tanú kihallgatásának taktikája a nyomozásban. Ügyészségi Értesítő 1977. évi 4. szám
[10] Elek Balázs: A tanú vallomásának befolyásolhatósága a büntetőeljárásban 75-80. old.
[11] Orosházi Józsefné: Pszichológus szakértő a rendőrség munkájában. Belügyi Szemle 2004/6. szám 20-26. old.
- 34 -
Lábjegyzetek:
[1] Szentmiklóssy-Szabó Boglárka, bírósági titkár, Debreceni Városi Bíróság
Visszaugrás
