A finn törvényhozás elsőként nyitotta meg postai piacát teljesen a szabad verseny előtt. Ennek szabályozási keretét a 313/2001. számú postai szolgáltatási törvény és annak 1365/2006. számú módosítása teremtette meg. A postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósításáról szóló 2008/6/EK irányelv értelmében az egységes belső postai piac teljes megvalósítása 2010. december 31-ig, a 2004-ben csatlakozott új tagállamok tekintetében 2012. december 31-ig kell, hogy megtörténjen.[1] Az új helyzet szabályozási alapjainak tagállami törvényekben való kidolgozása során szükséges a liberalizált piacon hosszú utat megtett Finnország tapasztalatainak elemzése. Ezt az elemzést Magyarország, mint egy nem liberalizált piaccal rendelkező tagállam szabályozásával és a közösségi irányelv rendelkezéseivel összevetve értékeljük a példaként szolgáló finn szabályokat és azok adaptálhatóságát.
A finn törvény első szembeötlő eltérése a magyar és más tagállami postai törvényekhez képest, hogy annak hatálya az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik, amit a törvény 4. fejezetében meghatározott tartalommal az ország valamennyi felhasználója részére permanensen biztosított szolgáltatásként definiál, míg a magyar szabályozásban a postáról szóló magyar törvény hatályát valamennyi postai szolgáltatásra[2] és a többi postai tevékenységekre[3] is kiterjeszti. A finn törvény hatálya a postai vállalkozás által végzett egyetemes szolgáltatások közül sem terjed ki mindenre, a kivételeket öt pontban sorolja fel.
Az első kivétel a törvény hatálya alól az újságok és folyóiratok szállítása és elosztása.[4] A tagállamok között a postai piac egységesítésének előkészítése során folyamatosan problémaként merült fel, hogy az újságok és folyóiratok továbbítását egyes tagállamok az egyetemes szolgáltatás részének, míg más tagállamok az egyetemes szolgáltatáson kívüli körként kezelték és kezelik napjainkban is. A közösségi jogalkotó által biztosított lehetőséggel élve tehát a finn törvényhozó az újságokat és folyóiratokat nem sorolja bele a postai küldemények fogalmába, és kifejezetten kiemeli a postai szolgáltatási törvény hatálya alól. Az újságok és folyóiratok külön kiemelése a törvény hatálya alól azért is fontos, mivel ezáltal jobban elkülönül egymástól a küldeménytovábbítási és az újság/folyóirat-továbbítási piac. Ennek révén az újságok kötegelt továbbítása, szétosztása nem minősül postai szolgáltatásnak. Postai szolgáltatásnak minősül viszont az újságok külön címzett küldeményekként való továbbítása. Ezek a címzett küldeményekként továbbított újságok viszont már - mivel szabvány postai küldeménynek minősülnek - nem élvezhetik azokat a mennyiségi és egyéb díjkedvezményeket, amelyeket az újságok kötegelt továbbításakor jellemzően érvényesíteni lehet. Ezek alapján a postai szolgáltatást végző vállalkozás az újságok és folyóiratok szállítását, elosztását nem a 313/2001. számú törvény, hanem más vonatkozó finn jogszabályok hatálya alatt végezheti. A folyóirat terjesztés a kialakult joggyakorlat szerint elkülönült piacnak számít. Ezen a piacon a Bronner ügyben[5] az országos terjesztő hálózatok multiplikálása vs. hozzáférés biztosítása kérdését tárgyalta a Bíróság. Ebben az ügyben a Bíróság a folyóiratok terjesztését nem minősítette alapvető szolgáltatásnak, hanem kimondta, hogy a folyóirat terjesztő hálózatokat a piac alakítja, ezért nem léphet fel egy - adott esetben kis piaci súllyal rendelkező versenytárs - annak érdekében, hogy hozzáférést kényszerítsen ki a domináns pozícióban lévő versenytársa hálózatához.[6]
A törvény hatálya alól tett második kivétel[7] a kis jelentőségű postai forgalmat veszi ki a törvény hatálya alól: "kisebb jelentőségű postai küldemények korlátozott szállítása és elosztása azon mértékig, ameddig az nem elemi jelentőségű az 1. fejezet (1) bekezdésben meghatározott cél eléréséhez". Vagyis az olyan kis jelentőségű forgalom, amely nem veszélyezteti a postai szolgáltatások egységes és magas színvonalát az egész országban, nem tartozik a törvény hatálya alá. Ennek az elemzés-
- 440/441 -
nek az adott esetre vonatkozó elvégzése csak a nemzeti szabályozó hatóság nyilvántartásai, statisztikái és az alkalmazott standardok elemzése alapján lehetséges. Elvi síkon egy kis földrajzi területet lefedő és csekély küldeményforgalommal bíró vállalkozás akkor is megfelel ennek a kivételnek, ha az általa nyújtott szolgáltatás minősége elmarad az országos standardoktól, de a lokalitás mértéke és a küldeményforgalom mennyisége miatt ez statisztikailag kimutathatatlan az országos és egységes szolgáltatási minőség vizsgálatakor. A kivétel vizsgálatakor megkerülhetetlen a Bíróság C-320/91. számú ún. Corbeau-ügyben született ítéletének figyelembe vétele. A Corbeau-ügyben, ahol Liége-i városban bevezetett regionális küldemény továbbítási szolgáltatás tekintetében foglalt állást a Bíróság, és kifejtette, hogy a kizárólagos jog biztosítása egy szolgáltatónak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetén nem zárhatja ki más gazdasági szereplő piacra lépését, amelynek tevékenysége nem veszélyezteti a kizárólagos jogosult gazdasági stabilitását. Mint az a Corbeau-ügyben már világossá vált,[8] az olyan vállalkozások, amelyek egy adott településen belül és annak közvetlen körzetében vállalkoznak küldeménytovábbítási szolgáltatásra, jellemzően többletszolgáltatást nyújtanak az egyetemes szolgáltató által felkínált szabvány küldemény-továbbítási szolgáltatásnál. A hivatkozott ügyben az egyetemes szolgáltató által nyújtott szolgáltatáshoz képest meghatározott többlet-szolgáltatási elemek:
a) a küldemény gyűjtése a feladó lakhelyén
b) kézbesítés a feladást követő nap délig a szolgáltatási területen; szolgáltatási területen kívüli címzett esetében továbbítás az egyetemes szolgáltató segítségével.[9]
A harmadik kivétel a vállalkozás saját műveleteihez szükséges postai tevékenységek kivétele a törvény hatálya alól,[10] melynek két oldala jelenik meg. Egyfelől - ez korábban világszerte elhanyagolható szegmensét tette ki a postai piacnak - a vállalkozás saját belső küldeményforgalma, jellemzően a különböző telephelyei között, mivel ezt a tevékenységet a vállalkozások jellemzően saját belső kézbesítési csatornákon valósítják meg, nyilvános postai hálózatok igénybevétele nélkül, esetenként pedig gyorspostai szolgáltatásokat vesznek igénybe, ami nem része az egyetemes szolgáltatásnak. A másik oldal jellemzően a közszolgáltató és a pénzintézeti szektort érinti, mivel a 3) alpont utolsó fordulata értelmében ("azzal kapcsolatosak") kiterjed a kivétel ezen vállalkozásoknak a fogyasztóival való küldeményforgalmára, ami a közszolgáltatók és hitelintézetek számlalevél-forgalmát jelenti. Ez a B2C - business to consumer - szegmens meghatározó hányadát teszi ki, így a teljes küldeményforgalom nem elhanyagolható része a törvény hatályán kívül kerül. Viszont a kivétel szövege kizárja annak a lehetőségét, hogy az adott közszolgáltató, vagy hitelintézet a számlalevelek kézbesítését kiszervezze egy leányvállalatába, hiszen a kivétel kizárólag a vállalkozás saját tevékenységéhez kapcsolódó küldeményforgalmat veszi a kivétel alá, nem pedig a "saját, vagy vállalatcsoportja más tagjának műveleteihez szükséges, vagy azokkal kapcsolatos" megfogalmazással él, ami lehetőséget adna a kiszervezésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
