Napjainkban a legtöbb ország törekszik arra, hogy növekvő súlyt fektessen a büntető jogszabályok kialakítása során a szabadságvesztés büntetés (túl)súlyának csökkentésére a büntetési rendszerben. Ennek több oka is van. Egyrészről a szabadságelvonással járó büntetések költséges volta indokolja a büntetési rendszerben való csökkenő jelentőségüket, másrészt az újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartásra való alkalmasságukba vetett hit megingása, harmadrészt a benne rejlő, egyre inkább közismert hátrányok azok, amelyek a szabadságelvonással járó büntetésekkel, illetve azok nagyarányú alkalmazásával szemben kétségeket ébresztenek.
A közérdekű munka egyre növekvő súlya a büntetőjogban nagyrészt általánosságban a közösségi szankciók bevezetésének és fejlődésének köszönhető, melyek elsődlegesen a börtönnépesség csökkentését, és a szabadságelvonás alternatívájának megteremtésével a büntető igazságszolgáltatás költségeinek mérséklését voltak hivatottak szolgálni. A közérdekű munka az Egyesült Államokban alakult ki, és az európai államok közül Angliában és Walesben szerepelt először a kiszabható büntetések lajstromában. Napjainkra azonban valamennyi európai állam ismeri és szabályozza a szabadságvesztés alternatívájaként ismert szankciót. A skandináv országok szabályozásának vizsgálatát elsősorban jó bűnözési és börtönnépességi mutatóik, valamint a rendelkezésre álló adatok sokasága indokolják, valamint az a tény, hogy az OECD adatai alapján ezeknek az államoknak a polgárai bíznak leginkább saját igazságszolgáltatásukban.[1] Tanulmányomban a skandináv országok közérdekű munka szabályozására fókuszálva, ezúttal a dán és a finn büntetőjog szabályait tekintem át.
Dániában a közérdekű munka története "A börtönbüntetés alternatívái"[2] című vitairattal kezdődött 1977-ben. Még 1975-ben az igazságügyi minisztériumban létrehoztak egy munkacsoportot, aminek a feladata az olyan büntetőjogi válaszok keresése volt, amelyek alkalmasak a szabadságvesztések számának csökkentésére. A munkacsoport ennek alapján vitatta meg - többek között - a közérdekű munka bevezetésének lehetőségét is a dán büntetőjogba. A bevezetés előtt megvizsgálták valamennyi ország helyzetét, ahol már volt ilyen büntetés, és felhasználták az összes tapasztalatot, ami ebben az időszakban rendelkezésre állt.
A közérdekű munka már 1982 óta jelen van Dániában, ám kezdetben csak Koppenhága és Észak-Jütland[3] néhány bírósági körzetében, kísérleti jelleggel.[4] A korai kísérleti szakasz ellenére Dánia hivatalosan viszonylag későn, csak 1992-ben vezette be a közérdekű munkát, mint szabadságelvonással nem járó szankciót. A dánok ugyanakkor mégis büszkék arra, hogy ezt a büntetést a skandináv államok közül náluk vezették be elsőként. A közérdekű munkának a kezdetektől azt a szerepet szánták, hogy csökkentse a szabadságvesztés büntetések arányát, mint olyan büntetés, ami akkor is alkalmazható, amikor a felfüggesztett szabadságvesztés nem.[5]
Miután a hosszabb, mintegy tízéves próbaidőszak során kedvező tapasztalatok születtek a büntetés gyakorlati kipróbálása kapcsán, 1992 januárjában került be a büntető törvénykönyv új, nyolcadik fejezetébe. Kezdetben a közérdekű munka konkrétan meghatározott bűncselekmények miatt kiszabott rövid tartamú szabadságvesztések helyettesítésére szolgált, mint például vétségek és a kisebb súlyú erőszakos bűncselekmények.
1997-ben, hogy a közérdekű munka addigi viszonylag csekély szerepét növeljék a kiszabott büntetések között, és lehetővé váljon a szélesebb körű elterjedése, jelentősen módosították alkalmazásának feltételei. Ekkortól nem csak a jogalkotó által konkrétan meghatározott és felsorolt esetekben volt kiszabható, hanem olyan esetekben is, amelyek előbbiekhez hasonló jellegűek voltak, valamint lehetővé vált a pénzbüntetéssel és a részben felfüggesztett szabadságvesztéssel való kombinált alkalmazása is.
A 2000-ben lezajlott reformot követően ittas vezetőkkel és más közlekedési bűncselekményt elkö-
- 419/420 -
vetőkkel szemben is kiszabhatta a bíróság. A bíróságok éltek is a lehetőséggel, és már bevezetésének évében 1.235 esetben, a következő évben pedig már 2.828 esetben alkalmazták a büntetést közlekedési bűncselekményeknél.[6] Egy 2002-ben elfogadott módosítás során lehetővé vált a közérdekű munka kiszabása a jármű önkényes elvétele[7] esetén is. A gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok leginkább 18 év alatti elkövetők esetén szabják ki ezt a büntetést.[8]
2012-től a közérdekű munka tartamának felső határa módosult. Az addigi 240 óra 300 órára nőtt.[9] A miniszteri indokolás szerint a módosítás célja az volt, hogy a közérdekű munka alkalmazását lehetővé tegyék - ha csak kivételesen is - azokban az esetekben is, amikor a kiszabható szabadságvesztés hosszabb lenne, mint az egyébként mértékül szolgáló egy év hat hónap, de nem haladná meg a két évet.[10]
Dániában a közérdekű munka a végrehajtásában felfüggesztett büntetés egyik feltételeként vagy a feltételes szabadságra bocsátás feltételeként alkalmazható. A dán Btk. a 62. §-tól a 67. §-ig terjedően szabályozza a közérdekű munkát.
A közérdekű munka alkalmazásában a 2000-es reform óta a bíróságoknak meglehetősen nagy szabadságuk van, szabadon alkalmazhatják minden olyan ügyben, amikor az egyébként kiszabható szabadságvesztés nem éri el a 12 hónapot, de fontos szabály, hogy nem szabhatnak ki a bíróságok közérdekű munkát azokban az esetekben, amikor az sértené a közösség igazságérzetét.[11] Ilyenek lehetnek a közfelháborodást kiváltó súlyos, erőszakos bűncselekmények.
Az elítélt köteles ingyenesen dolgozni az ítéletben megjelölt időtartamban,[12] állami vagy önkormányzati intézménynél vagy jóléti szolgáltatásokat nyújtó más intézményeknél. Ilyen intézmények lehetnek például a sportegyesületek, egyházak, hajléktalanszállók, bentlakásos iskolák, múzeumok, színházak, használtruha-üzletek és ifjúsági szervezetek. A munkaerőpiaci torzulásokat megelőzendő csak olyan munka jelölhető ki, amely egyébként nem kerülne elvégzésre.[13]
Közérdekű munka kiszabására azokban az esetekben kerülhet sor, amikor a felfüggesztett büntetés kiszabása önmagában hatástalannak látszik, és az elítélt egyébként alkalmas a közérdekű munkára. Az elítélt alkalmasságát a pártfogó felügyelő által kötelezően elkészített jelentés alapján ítéli meg a bíróság. A pártfogó felügyelői véleményt a közérdekű munkára ítélés előtt a bíróság egyrészről azért szerzi be, hogy megállapítsa, hogy az elítélt alkalmasnak mutatkozik-e a munkavégzésre, illetve annak megállapítására, hogy milyen típusú munka lenne számára a leginkább alkalmas. További szerepe a pártfogó felügyelői véleménynek a kényszermunka tilalmába ütközés elkerülése szempontjából van.
Dániában a közérdekű munka tartama legalább 30 és legfeljebb 300 óra lehet. Az előírt munkát meghatározott időn belül kell teljesíteni.[14] A rendelkezésre álló időtartamot, amennyi idő alatt a közérdekű munkát be kell fejezni, a bíróság ítéletében állapítja meg, ez az időtartam minimum 4 hónap, maximum 12 hónap lehet, de a pártfogó felügyelő[15] indokolt esetekben az eredetileg rendelkezésre álló időtartamot meghosszabbíthatja, ám ebben az esetben sem haladhatja meg a próbaidő tartamát,[16] ami legfeljebb 2 év lehet.[17] Fontos szabály mind a közérdekű munka közösségi szolgálatként való elismerése, mind pedig a piaci viszonyokba be nem avatkozás elve szempontjából, hogy közérdekű munkaként olyan munka határozható meg, amelynek elvégzésére egyébként vélhetően más módon nem kerülne sor. A közérdekű munkára ítélt, amíg a munkát el nem végzi, pártfogó felügyelet alatt áll. A bíróság további magatartási szabályokat[18] is megállapíthat a közérdekű munka alkalmazása mellett, ha ezt szükségesnek látja.[19]
Közérdekű munka vagy állami intézmények részére vagy karitatív célokra teljesíthető. Lehetőség van arra is - mint láttuk a történeti fejlődés bemutatásánál -, hogy a közérdekű munka mellett a bíróság pénzbüntetést vagy szabadságvesztést is kiszabjon. A szabadságvesztés ebben az esetben rövidebb lehet az egyébként törvényi minimumban rögzített három hónapnál.[20]
A közérdekű munka nem teljesítése esetén vagy azokban az esetekben, amikor az elítélt a bíróság által előírt magatartási szabályokat megszegi, a bíróság vagy szabadságvesztést alkalmaz, vagy dönthet úgy is, hogy a közérdekű munka végrehajtására nyitva álló időtartamot a törvényi keretek között meghosszabbítja, és újabb lehetőséget biztosít annak végrehajtására.[21] A legtöbb országban, ahol a közérdekű munka szerepel a büntetések lajstromában, az átváltoztatás esetén alkalmazandó szabadságvesztés mértékét vagy előre meghatározzák, vagy a közérdekű munka órákban meghatározott tartamából vezethető le a törvényben meghatározott módon, egy átváltási skála alapján. Dániában azonban ilyenkor a bíróság dönt, min-
- 420/421 -
den esetben szabadon mérlegelve a szabadságvesztés hosszáról, figyelemmel az elítéltek eltérő személyiségére.[22] A törvény mindössze annyit határoz meg, hogy közérdekű munka átváltoztatása esetén a már elvégzett munkát a bíróság a szabadságvesztésbe beszámítja.[23]
A dán Btk. 40a § alapján a közérdekű munkának van még egy változata, amely a feltételes szabadsághoz kapcsolódik. Azoknak az elítélteknek, akiket a szabadságvesztésre ítélésüket követően, a büntetés kitöltése alatt tanúsított kifogástalan magatartásuk miatt, a büntetésük fele részének kitöltése után feltételesen szabadlábra bocsátanak, ezzel egy időben vállalniuk kell valamilyen közérdekű munkát. A pártfogó felügyelet ezekben az esetekben kötelező, mégpedig a feltételes szabadság teljes tartamára.[24]
További kérdés lehet, hogy mennyiben alkalmazható a közérdekű munka fiatalkorú elkövetők esetén. Dániában nincs külön fiatalkorúak bírósága, és a fiatalkorúak is a rendes bíróságok előtt felelnek. Mindazonáltal a fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezések léteznek, és 1998-ban és 2001-ben bevezetett reformokkal, az úgynevezett "ifjúsági szerződéssel" ki is bővültek. Az "ifjúsági szerződés" egyfajta feltételes szabadságra bocsátás, amely a felelősségérzetet hivatott felébreszteni a fiatal bűnelkövetőkben. Az úgynevezett ifjúsági szankció pedig, ami a rövid tartamú szabadságvesztések kiváltására hivatott, két részre oszlik, melynek második része a közösségi rész, amely akár közérdekű munka is lehet.[25]
1992-ig az elítélt kifejezett beleegyezése a bíróságon szükséges feltétele volt a büntetés alkalmazásának, hogy az ítélet megfeleljen a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek. A beleegyezés kérdése ugyanakkor nem került bele a Büntető Törvénykönyvbe a kodifikáció során a közérdekű munkára vonatkozó szabályok sorába, arra való hivatkozással, hogy ha a szabadságvesztést helyettesít, akkor joggal feltételezhető az elítélt beleegyezése a nyilvánvalóan enyhébb büntetésbe.[26]
A jelenlegi gyakorlat szerint a Pártfogó Felügyelői Szolgálat az előkészítő szakaszban létrejövő találkozó során biztosít lehetőséget a terhelt számára, hogy egy dokumentumot aláírva, megismerje a közérdekű munkára vonatkozó szabályokat. A dokumentum tartalmazza az alapvető információkat, és az elítélt kötelességeit, de nem tartalmaz a beleegyezésre vonatkozó szakaszt. A terhelt az aláírásával mindössze azt igazolja, hogy informálták a közérdekű munka jellegéről annak feltételeiről és természetéről, és átvette a rá vonatkozó tájékoztatót.[27] Ha viszont nem írja alá a tájékoztatót, abban az esetben nem ítélhető közérdekű munkára.
Dániában az elítélt beleegyezésének kérdése kapcsán nagyon érdekes vita alakult ki.[28] A legtöbb országban - így természetesen Dániában is - a beleegyezés kérdése elsősorban a kényszermunka tilalmának fényében szükséges elvárás.[29] A Dániában lezajlott viták értelmében viszont van egy másik alapelv is, amely felmerül a beleegyezés kérdése kapcsán, ez pedig az ártatlanság vélelme,[30] illetve az ahhoz az Emberi Jogok Európai Bírósága által több esetben is hozzákapcsolt, önvádra kötelezés tilalma.[31] Mivel mindkét alapelv benne van az Emberi Jogok Európai Egyezményében, hasonló súllyal esnek latba. Dániában a vita mégis inkább arról szól, hogy a beleegyezés nem tekinthető-e egyfajta indirekt beismerésre kötelezésnek,[32] és a fent ismertetett eljárás a kérdés sajátos dán megoldása.
Évente csaknem 4000 főt ítélnek közérdekű munkára, ezek közel fele közlekedési bűncselekmények miatt kerül kiszabásra.[33] Ezen kívül a 2006 és 2014 közötti statisztikák szerint kimagasló helyet foglalnak el a vagyon elleni bűncselekmények, sőt az erőszakos bűncselekmények is.[34] A végzendő munka általában jótékonysági szervezetek, múzeumok, egyházak, részére hasznos tevékenységet foglal magába.[35]
A Pártfogó Felügyelői Szolgálat a büntetésvégrehajtási intézetekben megfogalmazott alapelveket figyelembe véve megfogalmazta saját ars poeticáját a közérdekű munka kapcsán is. A szabadságvesztések esetén a legfontosabb alapelv a büntetés-végrehajtás során, hogy az elítéltek büntetésként, és nem büntetésért mennek a börtönbe.[36] A közérdekű munka viszonylatában ez azt jelenti, hogy az arra való ítélés a büntetés, nem pedig annak a kiállása kell, hogy érezhető hátrányt tartalmazzon. Az elítélt ennek értelmében aztán minden támogatást megkap, hogy sikerrel teljesítse a kiszabott munkát, és hogy szolgálatnak, ne pedig büntetésnek tekintse.
Dániában a visszaesési statisztikák kifejezetten jónak mondhatók. Az általános visszaesési ráta mindössze 26%. Ehhez képest is - kis képzavarral élve - kimagaslóan alacsony a közérdekű munkára ítéltek esetében a visszaesés aránya: mindössze 18%. Összehasonlításképpen ugyanez a szabadságvesztés esetén 34%, és házi őrizet esetén pedig 20%.[37]
- 421/422 -
Egy a Rockwool Foundation által elvégzett kutatás 2012-ben hasonló eredményre jutott. A tanulmány szerint nincsen számottevő különbség a visszaesés tekintetében azok között, akiket szabadságvesztésre ítéltek, és akiket közérdekű munkára. Sőt úgy találták, hogy a visszaesés esélye kisebb azoknál az elkövetőknél, akiket erőszakos és kevésbé súlyos bűncselekmények miatt ítéltek börtön helyett közérdekű munkára.[38]
Finnországban a börtönnépesség az 50-es évek elején még kifejezetten magas volt, 200 fő körül alakult évente 100.000 lakosonként, míg Dániában, Norvégiában és Svédországban körülbelül 50 fő volt ugyanez a szám. A négyszeres hátrányból induló finn igazságszolgáltatás átgondolt politikával kezdte csökkenteni a börtönnépességet. A közérdekű munka reformja csak az egyik nagyon fontos tényező volt azok közül, melyek végül a finn büntetőpolitika irigylésre méltó eredményeit megalapozták.
A büntető anyagi jogot az 1889. december 1-jétől hatályos, többször módosított 1889. évi Büntető Törvénykönyv tartalmazza.[39] A módosítások túlnyomórészt, a permanens enyhítés irányába hatnak a XX. század második felétől egészen napjainkig. Ez nemcsak a büntetések és az igazságszolgáltatás egészének szükséges humanizálódását jelenti, hanem tudatos és utilitarista elveken alapuló céltudatos munka eredménye.
A folyamatos csökkenés ellenére még az 1970-es években is Finnországban volt az egyik legmagasabb a bebörtönzöttek aránya, hiszen ebben az időszakban Nyugat-Európában csökkenés volt megfigyelhető. Az 1970-es és 80-as években, amikor a csökkenő trend a nyugat-európai országokban növekvőre változik, a finn számok továbbra is csökkenést mutatnak és az 1990-es évekre, Finnország eléri az északi államok átlagát.[40] Az 1970-es években végbemenő ítélkezési reform során Finnország "létrehozott egy koherens következetes egységet, világos célokkal és következetes stratégiával."[41]
Ennek a jól átgondolt stratégiának egyik eleme volt a közérdekű munka bevezetése is. A közérdekű munka Finnországban 1991-ben került bevezetésre,[42] nagyon átgondolt módon, először egy kísérleti időszakban,[43] csak az ország 12 vidéki körzetében és hat nagyvárosában, majd 1994-től az egész ország területére kiterjesztett működési területtel.[44] A közérdekű munkát egészen 1996 decemberéig kísérleti jelleggel alkalmazták, és csak amikor ez az időszak is sikerrel zárult, vált állandó elemévé a finn büntető törvénykönyvnek.[45]
A közérdekű munka bevezetésekor 20 és 200 óra közötti ingyenes munkavégzést jelentett a közösség számára, felügyelet mellett.[46] A közérdekű munka bevezetésének fő célja a kezdetektől a rövid tartamú szabadságvesztés büntetések helyettesítése volt. Ezért maximum nyolc hónapig terjedő szabadságvesztés büntetés helyett volt kiszabható, de szigorúan csak abban az esetben, ha egyébként az ítélet végrehajtandó szabadságvesztés lett volna.[47]
A finn döntéshozók igyekeztek elkerülni azt a csapdát, hogy a börtönnépesség csökkentésére bevezetett alternatív büntetés végül ne a végrehajtandó szabadságvesztések számát, hanem más alternatív büntetések, például éppen a felfüggesztett büntetések vagy éppen a próbára bocsátások számát csökkentse. Hogy a minél szélesebb körű használatát elősegítsék, illetve a kezdeti alkalmazáshoz segítséget nyújtsanak, a döntéshozók a finn bíróságoknál bevezettek egy kétlépcsős modellt, melyet a közérdekű munka alkalmazása során volt kötelező használni.[48]
Az óvatos bevezetésnek és a társadalmi elfogadottságnak, valamint a jól átgondolt két lépcsős alkalmazási feltételeknek köszönhetően, a közérdekű munka már a bevezetésétől a szabadságvesztés valódi alternatívájává vált, vagyis ahogyan nő a kiszabott közérdekű munka büntetések száma, annak arányában a szabadságvesztések száma arányosan csökken.[49]
A közérdekű munkára vonatkozó szabályozás a finn Btk. 6. és 7. fejezetében található. A hatodik fejezet szól a büntetések kiszabásáról.[50] A fejezet első szakaszában a jogszabály felsorolja a büntetéseket, melyeket a bíróság alkalmazhat, ezek az egyösszegű és a napi tételes pénzbüntetés, a felfüggesztett szabadságvesztés, a közérdekű munka, az elektronikus nyomkövető, és a végrehajtandó szabadságvesztés.[51] Nemzetközi összehasonlításban a finn büntetőjog viszonylag kevés szabadságvesztést helyettesítő alternatív eszközzel rendelkezik, azonban ezeket meglehetősen eredményesen alkalmazzák.[52]
A 6. fejezet 11. § értelmében azokat, akiket legfeljebb 8 hónap végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, ehelyett közérdekű munkára lehet ítélni. Ha az elítéltet korábban már szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára ítélték, vagy más súlyos indokok merülnek fel, például egy korábbi meghiúsult közérdekű munkára ítélés, akkor a közérde-
- 422/423 -
kű munka nem alkalmazható. Közérdekű munkát csak akkor lehet alkalmazni, ha az elítélt ehhez előzetesen a beleegyezését adta, és a közérdekű munkát előreláthatóan képes lesz elvégezni. A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni, ha az elkövető a 21. életévét még nem töltötte be, ebben az esetben mint fiatal felnőtt, több bizalmat, korának megfelelő munkát, szorosabb felügyeletet és rövidebb büntetést kap.[53]
A közérdekű munka kiegészítő büntetésként is alkalmazható. A finn Btk. értelmében a két évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén van lehetőség annak végrehajtásában való felfüggesztésére. Felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén, ha nem haladja meg a nyolc hónapot, a közérdekű munka tartama 14 és 90 óra közötti tartamban szabható ki.[54] A 8. fejezet 11. §-a szerint a közérdekű munka elévülésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a szabadságvesztés büntetés elévülésére.[55]
A közérdekű munka alkalmazásának elősegítésére már a kezdetektől bevezettek egy büntetéskiszabási protokollt, melynek lényege a következő. Az első lépésben a bíróság egy előzetes döntést hoz, követve a büntetéskiszabására vonatkozó általános elveket és kritériumokat, elvileg itt még tekintet nélkül arra, hogy esetlegesen felmerülhet a közérdekű munka kiszabásának lehetősége is. Abban az esetben, ha az első lépés eredménye az, hogy az általános büntetéskiszabási gyakorlat szerint végrehajtandó szabadságvesztést kellene kiszabni, a bíróság e helyett közérdekű munkát alkalmazhat, de csak abban az esetben, ha az alábbi három feltétel is teljesül egyidejűleg.
A második lépés első feltétele a kényszermunka tilalmára tekintettel, hogy az elkövető előzetesen és kifejezetten hozzájáruljon ahhoz, hogy ezt a szankciót alkalmazzák vele szemben. A második lépés második feltétele, hogy a bíróság szerint az elkövető, tekintettel az általános testi és szellemi állapotára, előreláthatóan képes legyen eleget tenni az ítéletben meghatározott munkakötelezettségnek. A harmadik pedig, hogy ne legyen visszaeső vagy büntetett előéletű. Ebben az esetben ugyanis a bíróság nem függesztheti fel a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását.
Néhány más országhoz hasonlóan Finnországban is szükség van egy pártfogó felügyelői véleményre.[56] Ezek a vélemények tartalmazzák a terhelt előzetes beleegyező nyilatkozatát is. Lappi-Seppälä szerint sajnálatos, hogy a legtöbb országban a beleegyezés egy formális aktussá degradálódik, célja és feladata mindösszesen annyi, hogy a kényszer és kötelező munka tilalmába ütközést elkerülje az ítélet. Finnországban ezzel szemben a beleegyezést részletes tájékoztatatás előzi meg, és Lappi-Seppälä szerint a terhelt kifejezett előzetes egyetértése a legbiztosabb záloga annak, hogy a végrehajtás várhatóan sikeres lesz.[57]
A közérdekű munkát bevezetésekor 20 és 200 óra közötti tartamban lehetett kiszabni. A finn közérdekű munka tartama 2015 januárjától megváltozott. Mind az alsó, mind pedig a felső határa a nagyobb jogalkalmazói szabadság irányába mozdult el. Az alsó határ 14 órára csökkent, míg a felső határa 240 órára nőtt.[58] A szabadságvesztés átváltása egy az egyhez arányban történik, bár ez az arányossága nagyon barátságos, hiszen egy nap szabadságvesztés egy órányi közérdekű munkának felel meg, ami kifejezetten kedvezőnek tűnik az elítélt számára. Tehát a szabadságvesztés tartama a közérdekű munka hosszától függ.
A kritikusokat, akik az "egy óra munka - egy nap szabadságvesztés" arányt túlságosan enyhének ítélik, talán megnyugtathatja, hogy a közérdekű munkából nincs mód a feltételes szabadságra bocsátásra, azaz ebben az esetben az elítélt teljes egészében letölti a büntetését, míg a szabadságvesztés esetén a büntetés felének kitöltése után szabadon bocsátható az elítélt.[59]
A közérdekű munka Finnországban csak a munkakötelezettségre és annak időtartamára korlátozódik, és nem jár együtt extra felügyelettel. Azaz a közérdekű munka végrehajtása során a meglehetősen szoros felügyelet csak a munkavégzés idejére terjed ki, és nem tartalmaz kontroll elemeket az elítélt munkán kívüli magatartására. Ellentétben a többi skandináv állammal, ahol ez jellemző. Kimondható tehát, hogy a felügyelet a közérdekű munkához szorosan kötődő és nem önálló eleme a közérdekű munkának.[60]
Abban az esetben, ha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, az esetek túlnyomó részében új eljárásban, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.[61] A kisebb fokú szabályszegések esetén egyszerűen megrovásban részesül az elítélt, a komolyabb, súlyosabb szabályszegést jelentő ügyekben azonban értesítik az ügyészt, aki jogosult a bíróság elé vinni az ügyet. Ha a bíróság úgy találja, hogy a szabályszegés súlyos, a fennmaradó órákat átváltoztatja végrehajtandó szabadságvesztésre, a már ledolgozott órákat azonban nem veheti figyelembe.[62]
Az elítélt, akit közérdekű munkára ítéltek, egy előre meghatározott terv szerint tesz eleget az ítéletben meghatározottaknak. A tervet jóvá kell hagynia a végrehajtásért felelős ügynökségnek is.[63] A tervet az elítélt bevonásával készítik el, mely
- 423/424 -
tartalmazza a munka végrehajtásának részleteit, amelyet az elítélt köteles követni.
A közérdekű munka végezhető elsősorban az állami szektorban (állami, önkormányzati, önkormányzati-hatósági), egyháznál, köztestületeknél vagy egyéb non-profit szervezeteknél (egyesület, sportklub, alapítvány). Tilos viszont profitorientált cégeknél vagy magánvállalkozásoknál végezni. A kijelölt munkahelyek nem kapnak anyagi támogatást, csak az ingyenesen végzett munka a közvetlen hasznuk.
A közérdekű munka általában kisegítő tevékenységet, könnyű fizikai munkát jelent. A leggyakoribb feladatok ingatlan-karbantartás vagy konyhai munka önkormányzati intézményekben, illetve ápolási otthonokban, kórházakban, és egészségügyi központokban. Az egyházak részére végzett közérdekű munka gyakran temetőtakarításból és karbantartási feladatokból áll.
A terv egy alakalommal általában 3-4 óra munkát határoz meg, heti két alakalommal. Az elítélt utazással kapcsolatos költségeit a munkahely megtéríti. A munkahelyen egy kijelölt személy végzi az elítélt felügyeletét, és ő tartja a kapcsolatot az ügynökséggel is. Finnországban Körülbelül 2. 600 végrehajtó munkahely van, erre a listára fölkerülni önkéntes jelentkezéssel lehet.[64]
Az 1998-99-es időszakban elért csúcs után a közérdekű munka alkalmazása kicsit csökkent,[65] majd ezt követően lassú növekedésnek indult. Az átlagos egy napra lebontott közérdekű munka büntetések száma a 2000-es években 15%-kal nőtt. Az újabb csúcsát 2007-ben érte el napi 4800 fővel, azóta az alkalmazásának mértéke folyamatosan csökken. 2014-ben a napi átlag már csak 3. 137, ami 35% csökkenést jelent a 2007-es esztendőhöz képest.
A közérdekű munka alkalmazásában való visszaesés nem volt drámai mértékű az elmúlt 25 év során Finnországban, és a témával foglalkozó finn büntetőjogászok szerint teljesen természetes és logikus válasz a megelőző gyors emelkedésre.[66] Ez érdekes példa lehet Magyarország számára is, ahol az elmúlt években szintén kiugró értékeket produkál a közérdekű munka büntetés alkalmazásának aránya, majdnem elérve a kiszabott büntetések 25%-kát.
A közérdekű munka remek alternatívát kínál a közlekedési bűncselekmények elkövetőinek szankcionálására, és Finnországban erre szükség is van. Finnországban ugyanis rendkívül magas - nem csak Európában, de talán a világon is a legmagasabb - a közlekedési bűncselekmények, ezen belül az ittas vezetések száma. Finnországban a felfüggesztett ítéletek több mint felét ittas vezetésért szabják ki, továbbá jellemző, hogy az ittas vezetésért kiszabott ítéletek fele szabadságvesztés. Összehasonlításképpen Svédországban mindössze az összes elítélt harmada kerül börtönbe ittas vezetésért, míg az alacsonyabb kockázatú bűnelkövetők jellemzően inkább próbára bocsátást és főként elektronikus nyomkövetőt vagy közérdekű munkát kapnak.[67]
Amennyiben a közérdekű munka bűncselekmények szerinti megoszlását vizsgáljuk, ahogy azt említettem a közérdekű munka büntetéseket elsősorban ittas vezetés, másodsorban testi sértés, majd főként lopások miatt alkalmazzák.[68]
Finnország a 35%-os visszaesési arányával az egyik legjobb eredményeket felmutató ország a világon. Ami több tényre is visszavezethető, de a legjelentősebb ezek közül a döntéshozóknak, a témával foglalkozó kutatóknak és a gyakorlati szakembereknek az a közös meggyőződése volt, hogy a kezdetben kimagasló börtönpopuláció léte szégyen volt Finnországra nézve, és ezért (is) mindent megtettek, ami hatalmukban állt, hogy azt csökkentsék. A szakmai együttműködés eredménye pedig nemcsak az alacsony börtönpopuláció, hanem az alacsony visszaesési ráta is.[69]
Az emberek Finnországban bíznak a közérdekű munka büntetésben, általános a vélekedés, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Népszerű büntetés a gazdaságossága miatt is. Az átlagos költsége a végrehajtandó szabadságvesztéseknek, éves költséget alapul véve Finnországban 71.000 euró körül alakul, ugyanez a költség a közösségi büntetések esetén hasonló időszakra vetítve 5000 eurót tesz ki.[70]
A skandináv államok közérdekű munkára vonatkozó szabályainak és gyakorlatának a részletes megismerése után a legfontosabb tanulság a következő: a közérdekű munka alkalmazásának sikere és eredményessége a megfelelően tervezett és végigvitt bevezetésen, és a jól szervezett, gondosan ellenőrzött, infrastrukturálisan és financiálisan jól ellátott végrehajtáson múlik.[71] A közérdekű munka törvényi szabályozása, legyen bár kazuisztikus, vagy éppen meghökkentően rövid anyagi jogi és eljárásjogi szabályozás, a közérdekű munka sikere és népszerűsége nem az anyagi jogi szabályokon
- 424/425 -
fog múlni. Ha a végrehajtásra megfelelő energia, figyelem és szükséges agyagi ráfordítás jut, az eszközök rendelkezésre állnak, a jogintézmény jól működik, míg hiába a szépen cizellált, körültekintően összeállított mindenre tekintettel lévő szabályozás, ha a végrehajtás nem megfelelő, a büntetés nem lesz eredményes. ■
JEGYZETEK
[1] http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/governance/government-at-a-glance-2015_gov_glance-2015-en#page173 (2016. február 21-i letöltés)
[2] Stougaard Jensen: Straffelovrådets betænkning om samfundstjeneste, Delbetænkning II om sanktionsspørgsmål. Koppenhága 1990. 7. o.
[3] Uo. 27. o.
[4] Straffelovrådets betænkning om samfundstjeneste (a bűnügyi tanács jelentése) NR. 1211 Koppenhága 1991. 7. o.
[5] Langsted, Lars Bo - Garde, Peter - Greve Vagn: Criminal Law in Denmark. Kluwer Law International BV, Netherlands 2011. 105. o.
[6] Klement, Christian: Samfundstjeneste, en effektevaluering, Justitsministeriets Forskningskontor. 2011. 7. o.
[7] Dán Btk. 293. §
[8] Klement: i.m. 4. o.
[9] A büntető törvénykönyv módosításáról szóló 1062. számú 2011. november 17-i törvény.
https://www.retsinformation.dk/Forms/R0710.aspx?id=13960 5 (2015. december 25-i letöltés)
[10] Indokolás:
https://www.retsinformation.dk/Forms/R0710.aspx?id=13960 5 (2015. december 27-i letöltés)
[11] Andersen, Signe Hald: Serving time or serving the community? Exploiting a policy reform to assess the causal effects of community service on income, social benefit dependency and recidivism. University Press of Southern Denmark, Odense 2012. 7. o.
[12] Johnsen, Berit - Storgaard, Anette: Consent and cooperation in community supervision - Denmark and Norway, European Journal of Probation 2014. vol. 6. no. 3. 242-259. o.
[13] The Danish Prison and Probation Service - in brief, Kriminal forsorgen. 2001. 10. o.
[14] Dán Btk. 63. § 1. bekezdés
[15] "Tilsynsmyndigheden", "szabályozó hatóság" szerepel az eredeti szövegben.
[16] Dán Btk. 63. § 2. bekezdés
[17] Dán Btk. 63. § 3. bekezdés
[18] Például: meghatározzák, hogy hol lakhat, kivel találkozhat, alkohol- vagy kábítószer-elvonó kúrára, pszichiátriai kezelésre kötelezhetik, személyes pénzügyeinek felügyeletét, valamint jóvátétel fizetését írhatják elő az áldozatnak.
[19] Dán Btk. 63. § 4. bekezdés
[20] Dán Btk. 64. §
[21] Dán Btk. 66. § 1. bekezdés
[22] Andersen: i.m. 7. o.
[23] Dán Btk. 66. § 3. bekezdés
[24] http://www.cepprobation.org/uploaded_files/Denmark.pdf (2016. február 24-i letöltés)
[25] Dünkel Frieder: Juvenile Justice Systems in Europe - Reform developments between justice, welfare and 'new punitiveness'. Kriminolgijos Studijos 2014/1. 53. o.
[26] Stougaard: i.m. 67-68. o.
[27] Johnsen - Storgaard: i.m. 250. o.
[28] Uo. 242-259. o.
[29] Article 4 in the European Conventions on Human Rights
[30] Article 6 in the European Conventions on Human Rights [31]Ashworth, Andrew: Self-invrimination in European human rights law-a pregnant pragmatism. Cardozo law review 2008. vol. 30. no. 3. 751-774. o.
[32] Johnsen - Storgaard: i. m. 242-259. o.
[33] http://www.kriminalforsorgen.dk/Hvad-er-samfundstjeneste-710.aspx (2016. március 12-i letöltés).
[34] Kriminalforsorgens Statistik 2014: http://www.kriminalforsorgen.dk/%C3%85rlige-statistikberetninger-1365.aspx (2016. január 16-i letöltés)
[35] http://www.cepprobation.org/uploadedfiles/Denmark.pdf (2016. március 16-i letöltés).
[36] "Going to prison as punishment, not for punishment!"
[37] The Danish Prison and Probation Service - in brief, Kriminal forsorgen 2001, 11.
[38] Andersen: i.m. 21. o.
[39] A továbbiakban Finn Btk.
[40] Lappi-Seppälä, Tapio: Penal policy and prisoner rates in Scandinavia. In: Nuotio, Kimmo (szerk.): Festschrift in Honour of Raimo Lahti. Faculty of Law, University of Helsinki, Helsinki 2007. 265. o.
[41] Lappi-Seppälä (2004): i.m. 6. o.
[42] Act of 14 December 1990 (1990/1105)
[43] 1991. január 1. - 1993. december 31.
[44] Act of 25 March 1994 (1994/227)
[45] The Act of 12 December 1996 (1996/1055)
[46] Joutsen, Matti - Lahti, Raimo - Pölönen, Pasi: Criminal Justice Systems in Europe and North America. HEUNI-Tammer-Paino Oy Tampere, FINLAND 2001. 32. o.
[47] A comperative review of alternatives to custody: lessons from-finland, Sweden and western Australia. Scottish Parliamentary Corporate Body 2005. 31. o.
[48] Ld. részletesen: A közérdekű munka hatályos szabályai cím alatt.
[49] Statistics Finland
[50] Rangaistuksen määräämisestä
[51] Finn Btk. 6. fejezet 1. §
[52] Lappi-Seppälä, Tapio: Regulating the Prison Population: Experiences from a Long-term Policy in Finland. National Research Institute of Legal Policy, Helsinki 1998. 26. o.
[53] Finn Btk. 11. § (10.4.2015/401)
[54] http://www.rikosseuraamus.fi/material/attachments/rise/esitteetenglanti/IeIQUMT5/CRIMINAL_SANCTIONS_AGENCY_BROCHURE_A4.pdf (2016. március 3-i letöltés)
[55] 11. 4.2003/297
[56] Ilyen vélemény beszerzését követeli meg a cseh, a dán, a svéd és az angol szabályozás is.
[57] Lappi-Seppälä, Tapio: Techniques in Enhancing Community-Based Alternatives to Incarceration: A European Perspective. In: United Nations Asia and Far East Institute for the Prevention of Crime and Treatment of Offenders, apan. Annual Report for 2002 and Resource Material Series No. 61. NY: United Nations Publications. New York 2003. 73. o.
[58] 400/2015 törvény 8. fejezet 37. §
[59] Lappi-Seppälä (2003): i.m. 74. o.
[60] Uo. 75. o.
[61]A comperative review of alternatives to custody: lessons from Finland, Sweden and western Australia. Scottish Parliamentary Corporate Body 2005. 32-33. o.
[62] Lappi-Seppala (2003): i.m. 75. o.
[63] Büntetés Végrehajtási ügynökség - Rikosseuraamusalueet [64][] http://www.rikosseuraamus.fi/text/en/index/sentences/communitysanctions/communityservice/carryingouttheservice.html (2015. december 30-i letöltés)
- 425/426 -
[65] A comperative review of alternatives to custody: lessons from -finland, Sweden and western Australia, Scottish Parliamentary Corporate Body 2005. 34. o.
[66] Uo. 42. o.
[67] Kristofferson, Ragnar: Correctional Statistics of Denmark, Finland, Iceland, Norway and Sweden 2001-2005. Correctional Service of Norway Staff Academy, Oslo 2007. 171. o.
[68] http://www.stat.fi/til/syyttr/2014/syyttr_2014_2015-09-30_tie_001_en.html (2016. január 03-i letöltés)
[69] Ekunwe, Ikponwosa O. - Jones, S. Richard: Finnish Criminal Policy: From Hard Time to Gentle Justice. The Journal of Prisoners on Prisons 2012. Vol. 21. No. 1-2. University of Ottawa Press. 181. o.
[70] Minister of Justice of Finland Anna-Maja Henriksson at the 19th Council of Europe Conference of Directors of Prison and Probation Services on 17 June 2014, Helsinki
[71] Kelemen Ágnes: A Community Service - közérdekű munkavégzés - büntetés angliai tapasztalatairól. Magyar Jog 1989. 1. sz. 74-79. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem ÁJK, Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék.
Visszaugrás
