Az európai kartelljogi szabályok a 19. és a 20. században jelentek meg. E kodifikációs hullám részeként született meg a magyar kartelltörvény is 1931 -ben. A kartellek szabályozása a korabeli gazdasági és politikai viszonyok tükrében megváltozott. Az állam nem tiltotta a kartellek létrehozását, de tevékenységüket felügyelni kívánta. Európa számos országában hasonló szabályozási tendenciát figyelhetünk meg a kartellek vonatkozásában. A magyar kodifikáció szempontjából ki kell emelni az osztrák kartelljog fejlődését a 19. században, ami hatást gyakorolt a magyar kartellmozgalomra.
A 19. században már felmerült annak a gondolata Ausztriában, hogy a versenyjogot szabályozni kellene. Az osztrák kartelljog előzményeként meg kell említeni, hogy az 1803. évi büntetőtörvénykönyv (továbbiakban: StGB) az ún. "coalitiot" büntetni rendelte, ami az 1852. évi StBG-ben is megtalálható. Ezek a rendelkezések az ár- és munkabérszabályozás körében tilalmazták a kartellek kialakítását.[1]
Az osztrák szabályozás következő fontos lépése, hogy az osztrák pénzügyminiszter 1870-ben bemutatta a kartellek szabályozására vonatkozó törvénytervezetét. A javaslat leginkább a fogyasztási adók védelmét és az árdrágítást szabályozta, vagyis azt, hogy "a kartellek az államnak kárt ne tegyenek".[2]
Az 1870. április 7-én elfogadott Koalitionsgezetz-ben (továbbiakban: KoalitionsG) a kartellek magánjogi érvénytelenségét szabályozták, ami egyébként módosította a büntetőtörvénykönyvnek a közösséget károsító megállapodásokra vonatkozó rendelkezéseit. "Az osztrák kormány tehát még a legújabb időben is hivatalos álláspontjának azt vallotta, hogy az 1870. évi Koalitionsgezetz egyuttal kartelltörvény jellegével bír ugyan, de ez
- 249/250 -
csak korlátolt körben érvényesíthető a kartellek ellen."[3] Az 1870. évi ún. KoalitionsG, ahogyan azt röviden nevezték, nem volt más, mint az 1803. évi büntetőtörvénykönyv vonatkozó, az 1852. évi büntetőtörvénykönyvben is hatályban tartott rendelkezéseinek az átültetése a magánjog területére.[4] Ráth Zoltán helytálló érvelését elfogadva a jelzett szabályokat a korabeli viszonyok között kell értelmezni, ami azt jelenti, hogy a hivatkozott büntetőjogi rendelkezések tulajdonképpen a céhekre vonatkoztak, az adókihágást és szükségleti cikkek eltitkolását kívánták szabályozni az ár- és munkabérmegállapító összebeszélésekkel kapcsolatban. E büntetőjogi rendelkezések a céhbeli kisiparosok helyi monopoltevékenységének megakadályozását szolgálták. A szabályozás hatálya azokra az árukra vonatkozott, amelyek a mindennapi fogyasztás tárgyai voltak, a két világháború közötti szóhasználattal élve, közszükségleti cikknek minősültek. "Az 1870. évi legislatio a munkaviszonyok összebeszélés által való szabályozásával egyetemben az iparosok árfelhajtó megállapodásait is szabadelvű megbírálásban részesíti, mikor azokat kiveszi a büntetőjogi sanctio alul s csak a magánjogi érvénytelenséget alkalmazza reájuk, hogy a forgalom szabadságát fentartsa."[5] E rendelkezések tehát nem a két világháború közötti kereskedelemben létező nagyipari kartellekre vonatkoztak, hiszen azok ebben az időszakban még nem is léteztek. Ezért ezt a jogszabályt modern értelemben nem is lehet kartell-törvénynek nevezni.
Az osztrák igazságszolgáltatás jelentős hatást gyakorolt a kartellek magánjogi érvényességének megítélésre. Az Oberster Gerichtshof 1899-ben egy zsírkő bányakartellt mondott ki érvénytelennek és magyarázta ítéletében az 1870. évi törvény 4. szakaszát. Több stájerországi zsírkőfejtő tulajdonosa 1896 őszén kartellbe tömörült azzal a céllal, hogy az iparukat fellendítsék, korlátozzák a termelést és Bécsben közös eladási irodát hozzanak létre. A mészkőszakszervezet a szerződés érvénytelenségét akarta bizonyítani az eljárás során, mert az véleménye szerint jó erkölcsbe ütközött. Az elsőfokon eljáró bíróság elutasította a felperes keresetét arra hivatkozva, hogy az áremelés szerény mértékű és a fogyasztókat károsító szándékot nem lehet bizonyítani. A fellebbezés során a főtörvényszék kimondta, hogy a kartellszerződés csak akkor semmis, ha a kartell a gazdasági előnyök elérése érdekében olyan árat szab meg, ami már a megengedett mértéket
- 250/251 -
jelentősen meghaladja. Ezt követően került az ügy az Oberster Gerichtshof elé, mely bíróság megváltoztatta az alsóbb fokú bíróságok döntését és érvénytelennek mondta ki a kartellszerződést. A hivatkozott törvényszakasz esetében kijelentette, hogy már kis létszámú vállalkozói tömeg is befolyásolhatja az árat és a versenyképességet. Az összebeszélésnek nem kellett kifejezetten az áremelésre irányulnia. Az áremelés puszta lehetősége is elégséges jogalapnak minősült, hogy a kartelltszerződést érvénytelennek mondja ki a bíróság. A bíróság véleménye szerint a törvény tárgyi hatályát nem lehetett csak a közszükségleti cikkekre korlátozni. Ez azt jelentette, hogy a termeléshez szükséges segédanyag drágítása is a törvény hatálya alá tartozott. A közösség szempontjából azok a termékek voltak relevánsak, amelyek közszükségleti cikknek minősültek. A törvény célja az volt, hogy a fogyasztót megvédje a túlzott mértékű mesterséges árdrágítástól.[6] Ezzel a bíróság a kartellszerződés magánjogi érvénytelenségét általánosságban rendezte, amelynek hatálya alá tartozott valamennyi kartell, melynek célja az áremelés volt. Ez azt jelentette, hogy a kartellekkel szemben igénybe lehetett venni a magánjogi védelmet, de ez nem garantálta a fogyasztók teljes körű oltalmát a kizsákmányoló árszabásokkal szemben.
A kartellekkel kapcsolatos kritikus helyzetre hívta fel a figyelmet Friedrich Kleinwächter osztrák közgazdász is 1883-ban megjelent monográfiájában. A szükség gyermekeinek (Kinder der Not) nevezte a kartellt, melyeknek közgazdasági hatásait vizsgálta elsősorban. Alapvető problémaként merült fel, hogy a kartelleket közgazdasági vagy jogi kérdésként elemezzék.[7] Ezt követően Adolf Menzel osztrák jogtudós fogalmazta meg, hogy a kartellek milyen hatást gyakorolnak a gazdaságra. Az osztrák professzor javaslatai[8] komoly vitát váltottak ki, amelyet követően a kormány 1897-ben előkészítette javaslatát: Törvény azon kartellekről, melyeknek az ipari termeléssel szoros viszonyban álló fogyasztási adókkal terhelt szükségleti cikkek vannak alávetve (Kartellgesetzentwurf) címen.[9] David J. Gerber hangsúlyozta tanulmányában, hogy ez egy magas szakmai színvonalon elkészített javaslat, ami a későbbi kodifikációs munkálatok alapját képezte.[10] Ez volt az
- 251/252 -
első kartelltörvényjavaslat Európában.[11] A javaslat a kartellek felügyeletét miniszteriális úton kívánta elsősorban megvalósítani, amelyből azonban nem lett törvény.[12] Az osztrák Birodalmi Tanács először 1897. június 1-jén, majd kisebb módosításokat követően október 12-én tárgyalta.[13]
Az 1897. évi kartelljavaslat jelentős hatást gyakorolt a kartellekkel kapcsolatos jogfejlődésre. A javaslat alapvetően a kiegyezést követő időszak jogi terminológiáját használva az ún. "ipari termeléssel szoros kapcsolatban álló indirekt adózás" tárgykörébe tartozó termékekre (pl. cukor, szesz, sör, vaj, só) vonatkozott.[14] Azt is lehet mondani, hogy a javaslat a fogyasztási adó alá eső termékekkel kapcsolatos kartelleket szabályozta.[15]
Az 1897. évi törvényjavaslat rögzítette, hogy az állami felügyelet alá tartoztak a vállalkozók olyan célú szövetkezései is, amelyek a szabad versenyt korlátozzák vagy megszüntetik, azaz kartellnek minősültek. A javaslat a kartell céljaként definiálta az ipari termeléshez szorosan kapcsolódó közvetett adó hatálya alá tartozó fogyasztási cikkek termelésének, árának vagy értékesítési feltételeinek befolyásolását. Az állami felügyeletet kiterjesztette a két vagy több belföldi kartell, illetve a belföldi és a külföldi kartell között létrejött megállapodásokra is.[16]
Meghatározta a törvényjavaslat azt is, hogy milyen feltételeknek kell teljesülni egy kartell létrejöttéhez. A legfontosabb feltétel az volt, hogy a kartellmegállapodást közjegyző által hitelesített okiratba kellett foglalni, amelyben a tagok közötti szövetkezés lényegét világosan és egyértelműen meghatározták, különösen a kartell célját és eszközeit; a
- 252/253 -
kereskedelemi tevékenységet; a kartellbe belépett cégek nevét és tevékenységi körét; a tagok jogait és kötelezettségeit; az eljáró bíróságokat; a kezességet; a kartell székhelyét (a külföldi kartell esetén a belföldi képviselet székhelyét); az ügykezelés, az irányítás és vezetés rendjét; a külképviseletet; a kartell időtartamát és azon intézkedéseket, amelyek a kartelltagok közötti jogviták rendezését szolgálják. A közjegyzők bevonása azt jelentette a kartellek vonatkozásában, hogy az okirati kényszer egy egészen új esete jött létre. A kartellek közül a munkaviszonyokat szabályzó kartellek nem tartoztak a javaslat hatálya alá, mert esetükben továbbra is az 1870. évi KoalitionsG rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A javaslat szabályozta a bemutatási kötelezettséget is. A pénzügyminiszternek kellett bemutatni a kartellmegállapodásokat. Erre nyolc napos határidő állt rendelkezésre a megállapodás elfogadását követően. A megállapodás módosítását szintén közjegyzőnek kellett hitelesíteni, majd pedig bemutatni a pénzügyminiszternek. A tagok be- és kilépésére, továbbá a kartell feloszlatására a bejelentési kötelezettség szabályait kellett alkalmazni. A közjegyzőnek kellett a kartell hitelesített alapszabályát öt példányban a pénzügyminiszternek elküldeni. A bemutatástól számított 14 napon belül a kartell nem kezdhette meg tevékenységét, illetve a jelzett határidőt követően lehetett csak alkalmazni a megállapodás-módosításokat. A kartell azon határozatait, amelyek ármegállapításra, a termelésre, a beszerzésre és az eladásra vonatkoztak azonnal, vagy legkésőbb 24 órán belül be kellett mutatni a pénzügyminiszternek. A megállapodást vagy annak módosítását, a kartell feloszlatásról szóló értesítést, valamint az árak, a termelési mennyiségek, a beszerzési kapcsolatok vagy belföldi értékesítési területek felosztásának rögzítésére irányuló kartellhatározatok hitelesített másolatát szintén be kellett mutatni kartell-nyilvántartásba történő letétbe helyezés céljából. A nyilvántartásba bárki betekinthetett. A letétbe helyezett fentebbi dokumentumokat haladéktalanul közzé kellett tenni a pénzügyminisztérium által erre a célra meghatározott közlönyében. A kartelltagoknak vagy személyesen, vagy felhatalmazással ellátott képviselő útján lehetett bejelentést tenni. A törvényjavaslat a kartellek esetében a bejelentési kényszert vezette be és betekintési jogot biztosított a felügyeleti jogot gyakorló pénzügyminisztériumnak. A bemutatás által az állam információt szerezhetett a kartell tényleges működéséről, továbbá arról, hogy kik a kartell tagjai, milyen biztosítékokat tartalmaz a megállapodás, melyek a felek jogai és kötelezettségei, hogyan néz ki a kartellek szervezeti felépítése, hogyan döntik el a vitás kérdéseket, vagy épp milyen szankciókat rögzítettek kötelemszegés esetére. A minisztérium betekinthetett a kartell üzleti nyilvántartásába, a kartell és a kartellbe bevont vállalkozások üzleti és raktárhelységeibe, tájékoztatást kérhetett a kartell vezetőitől és az érintett vállalkozóktól.[17] "A javaslat az eddig jórészt homályban, titokzatosság leple alatt működő kartellekre a delelő nap egész verőfényét akarja vetni, indokolva ezt azzal, hogy a társadalomnak joga van a jólétet oly közelről érdeklő e megállapodásokat megismerni s kifejezve azt a reményt, hogy a nyilvánosság fénye el fogja oszlatni a kartellek ellen általában mutatkozó ellenszenvet és gyanakvást."[18]
- 253/254 -
A javaslat az alábbi eszközrendszert biztosította a pénzügyminiszternek a kartellekkel szemben történő hatékony fellépés végett. A pénzügyminiszter a kartellhatározatok végrehajtását megtilthatta abban az esetben, ha a vállalatok tevékenysége a gazdasági helyzet által nem indokolt áremelésre vonatkozott, vagy a fogyasztók fogyasztási és adózási tevékenységét negatív irányban befolyásolta. Ilyen esetekben a kartellben résztvevő vállalkozókat meghallgathatták, amelyet követően a pénzügyminiszter dönthetett az előbb jelzett intézkedés foganatosításának szükségességéről. Az intézkedés meghozatalát alapos vizsgálatnak kellett megelőznie. Amennyiben a pénzügyminiszter a kartell működését betiltotta, akkor a megállapodás, a megállapodást érintő módosítások és a kartellhatározatok is hatályukat vesztették. Ezt a döntést szintén rögzíteni kellett a kartellnyilvántartásban és nyilvánosságra is kellett hozni. A pénzügyminiszter óvadék letételét is megkövetelhette a kartelltagoktól. Az óvadék célja az volt, hogy a kartell a jogszabályban előírt kötelezettségeit teljesítse. Az óvadék letételezésére, kezelésére és felhasználására vonatkozó szabályokat külön rendeletben kívánták szabályozni.
Egy kartellbizottság felállítását is tartalmazta a javaslat. A bizottság elnöki tisztségét maga a pénzügyminiszter vagy az általa kinevezett személy töltötte be. A bizottság 12 tagból állt, amelynek felét a pénzügyminiszter a pénzügyminisztérium és a többi érintett minisztérium tisztviselői közül nevezte ki, míg a másik felét szakértők alkották. Ez alól kivételt képeztek az adóhivatal dolgozói. A miniszternek a kartell működésének beszüntetéséhez vagy egy kartellhatározat végrehajtásának megtiltásához a bizottság véleményét ki kellett kérnie. A pénzügyminiszter az előbb említett eseteken kívül a felügyeleti jog gyakorlását a bizottságra átruházhatta. A felügyeleti jogkör gyakorlása során a pénzügyminisztérium vagy a bizottság biztosokat nevezhetett ki. A testületre vonatkozó részletszabályokat külön rendeletben kívánták szabályozni. A tanács tagjainak és a biztosoknak titoktartási fogadalmat kellett tenniük.
A törvényjavaslat hatálya kiterjedt a törvény hatálybalépésekor már fennálló kartellekre, azzal a megkötéssel, hogy a korábban ismertetett bemutatási kötelezettség teljesítésére egy hónapos határidő állt rendelkezésre.[19]
A javaslat magánjogi és büntetőjogi eszközöket egyaránt biztosított az államnak a kartellekkel szemben. A magánjogi eszköz volt a már korábban is említett tilalom alá eső kartell, illetve a kartellhatározat érvénytelenségének kimondása és annak nyilvánosságra hozatala. A tilalom megállapítása rögzítésre került a kartell-nyilvántartásban és a hivatalos lapban. A büntetőjogi eszközök kétfélék lehettek a javaslat alapján. Az egyik a fentebb már említett óvadék elkobzása, míg a másik a szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabása. Nem csak a dolus, hanem a culpa lata is büntetendő a javaslat alapján, ami azt jelentette, hogy az elkövető nem menthette magát arra hivatkozva, hogy nem tudta, hogy megsérti a tilalmat. "S miután a tilalom közhírré tétele kötelező: a törvény sújtó keze utolérhet minden, betiltott kartellben résztvevő vagy betiltott határozatot foganatosító kartelltagot, miután e közzététel tudomásul nem vételét bizonnyal gondatlanságnak fogják minősíteni az e cselekmények elbírálására illetékes rendes bíróságok."[20] A javaslat erős jogi eszközöket biztosított az állam számára, amelyek az ún. "statutum" nélküli, zugkartellekkel szembeni fellépést is elősegítették. Ez utóbbi kategóriába tartoztak azok a
- 254/255 -
kartellek is, amelyek bejelentették ugyan a megállapodást, de azt nem tartották be, vagy más megállapodás alapján jöttek létre, mint, amelyet bejelentettek. A bejelentéstől számított 14 napon belül nem lehetett a működést megkezdeni, ha azonban ezt valaki mégis megtette, akkor vele szemben úgy kellett eljárni, mintha egy tilalmazott és betiltott kartellről lenne szó.
A j avaslat szankcionálni kívánta a kartell vezetőségét vagy tagjait, ha a nyilvántartási, illetve a bejelentési kényszer és a betekintési jog kapcsán követtek el mulasztást, vagy azt akadályozták. A javaslat a rendes bíróságok hatáskörébe utalta és nyolc naptól három hónapig, illetve pénzbüntetéssel sújtotta a bejelentések és a felvilágosítások vonatkozásában a "tudva vagy vastag hanyagságból", ahogy Ráth fogalmazott, történő olyan nyilatkozattételt, amely valótlan tényt tartalmazott, vagy a kartellmegállapodás hatályára vonatkozó lényeges kérdések tekintetében hiányos adatot szolgáltatott.[21] Az előbbi bűncselekmény minősített esete, ha valaki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból az állami tilalmat megszegve vagy a bemutatási kötelezettség kapcsán rögzített határidő lejárta előtt részt vett a kartell működésében; egy tiltott kartellhatározatot végrehajtott; tagja olyan kartellnek, amelyet nem mutattak be vagy megállapodás nélkül működött.[22] A minősített eset büntetése hat hónapig terjedő szabadságvesztés és pénzbüntetés lehetett.
A kodifikáció történetéhez hozzátartozik, hogy az osztrák javaslatot akkor terjesztette be a pénzügyminiszter,[23] amikor a cukorkartell megszületett.[24] Nem volt véletlen az egybeesés, hiszen a javaslattal ezt a kartellt akarták többek között beszüntetni. Francis Walker tanulmányában bejegyzett rablóbandának titulálta a cukorkartellt, amelynek létrehozása a kisiparosok és a kiskereskedők, alapvetően ez utóbbi kategóriában a boltosok körében, jelentős ellenszenvet váltott ki, akik kormányzati intézkedést vagy törvényi szabályozást követeltek. A kormány attól tartott, hogy a kartellszerződés hatálya alá tartozó árucikkek ára jelentősen emelkedik, ami a fogyasztás visszaesését, közvetetten pedig az állami bevételek csökkenését eredményezi.[25]
A kartelljavaslat a hiányosságai ellenére is jelentős lépés volt a kartelljog európai kodifikációjának történetében, hiszen a kormánynak lehetőséget teremtett a felügyeleti jog gyakorlására és a közérdek védelme érdekében a beavatkozásra, mintát adva a későbbi szabályozás számára. Emellett egy olyan szakértői testület felállítását kívánta megvalósítani, ami a két világháború közötti európai kartelljogi szabályokban is megjelent. A kartelljavaslat nem tekintette a gazdaság szempontjából tilalmazott kereskedelmi szövetkezésnek a kartelleket, hanem csak állami ellenőrzés alá kívánta vonni azokat.[26]
Az osztrák kormány ezt követően többször is foglalkozott még a kartellkérdéssel. Mauriz von Rössler kereskedelemügyi miniszter 1911-ben az osztrák Ipartanács ülésén hangsúlyozta, hogy a kartellek szabályozása már igen régóta mozgásban tartja a közvéleményt és a törvényhozást. A Honi Ipar című napilap arról tájékoztatta az olvasót, hogy az osztrák kartelltörvény kérdéséről az osztrák képviselőház illetékes bizottsága december
- 255/256 -
6-án terjesztette elő jelentését. "A kormány felhívatik, hogy mielőbb tegyen a képviselőháznak jelentést arról, hogy a vas, a cukor, a sör, a petróleum, a szesz, a szén, a szappan és a kartellek által drágított egyéb árukkal való kereskedelem monopolizálása mennyiben fogja maga után vonni ezen cikkek termelésének monopolizálását is. Felhívatik továbbá arra is, hogy addigra is, amig a kartelltörvény tető alá nem kerül, vonja meg a kartellszerűen szervezett gyáraktól az államvasutakon megadott kedvezményeket és ezen gyárakkal szemben az iparegészségügyi, iparjogi és adójogi rendelkezéseket kezelje a legszigorúbban".[27] A kartellek szabályozása végett 1912-ben Kartellankétot tartottak, ahol állami felügyelők delegálását javasolták a kartellvezetőségbe, továbbá szorgalmazták a bemutatási kötelezettség és a nyilvántartás bevezetését.[28] Az ankét célja az volt, hogy a kartellekkel kapcsolatos ismereteket megvitassa, továbbá a törvényhozás számára ajánlást tegyen, ami alapján elkészülhet majd egy újabb törvénytervezet.[29]
A magyar kartelljog kodifikációja kapcsán külön meg kell említeni, hogy arra jelentős hatást gyakorolt a két ország közös gazdasági együttműködése, a vámunió szabályozása is. A védvámrendszer és a kartellek kialakulása között az összefüggés megállapítható, hiszen mindkettő célja az ipar támogatása: "csakhogy míg a védvámmal az állam iparkodik az ipar helyzetén segiteni, addig a kartell alakitásával az ipar segit önmagán".[30]
Az osztrák tervezetet báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter "vette először kézbe", amelyet követően egy körlevélben véleményadásra hívta fel a kereskedelmi és iparkamarákat, a mezőgazdaság szakegyesületeket arra nézve, hogy a kartelleknek milyen hatásuk van a gazdaságra és szükséges-e egyáltalán a szabályozásuk. A magyar jogszabály megalkotásának folyamata ezt követően szinte láthatatlanná vált a politikai küzdelmek hátterében. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter megbízást adott Ráth Zoltánnak, a kassai jogakadémia tanárának, hogy készítsen egy szaktanulmányt. A szabályozás azonban továbbra sem készült el.[31] Ezt követően Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter adott megbízást Mandel Pál ügyvédnek, országgyűlési képviselőnek, hogy készítsen egy törvénytervezetet, amelyet 1904-ben közzé is tett. Felmerült a gondolat, hogy Ausztriával közös kartelltörvényt kellene alkotni, valamint hozzanak létre egy közös kartellhivatalt és kartellbíróságot. Ezt azonban a két ország közötti 1867. évi kiegyezés szabályaiból közjogi értelemben nem lehetett levezetni és nem is lehetett a közös ügyek körét bővíteni.[32]
A Honi Ipar hasábjain megjelent cikk írója találóan fogalmazott, amikor kijelentette, hogy "ha nálunk valaha kartell-törvény életbeléptetésére sor kerülhet, az kartelljeink túlnyomó részének Ausztriáéval közös volta folytán, alkalmasint közös, tehát osztrák alapelveken fog nyugodni."[33] Az osztrák törvényjavaslat előterjesztése hazánkban is felszínre
- 256/257 -
hozta a kartell-kérdés szabályozásának szükségességét. A kereskedelemügyi miniszter a szaktestületektől arra várta a választ, hogy a kartelleknek milyen hatásuk van a gazdaságra, szükséges-e a törvényi szintű szabályozás és a kartellek bejelentése, jogában álljon-e az illetékes felügyeleti szervnek a kartellmegállapodások tartalmát megvizsgálni és szükség esetén a megállapodás végrehajtását felfüggeszteni, továbbá létre kell-e hozni egy szakértői testületet. Gelléri Mór - az Iparegyesület igazgatója - kiemelte, hogy a magyarországi ipar és kereskedelem fejlesztésében nélkülözhetetlen szerepet játszanak a kartellek, sőt "a magyar ipar az osztrák ipar hatalmas versenyével szemben legtöbb esetben csak úgy tudja magának a haladást biztositani, ha a versenyző osztrák iparvállalatokkal alkalmas kartellviszonyba lép."[34]
Árkövy Richárd a kartelljog korabeli szakértője kijelentette, hogy "százat egy ellen, hogy nyomon fogjuk követni őket".[35] A Pesti Hírlap hasábján megjelent előbbi idézetnek valós tartalma lett, hiszen elkészült az első magyar kartelltörvény-tervezet. Az osztrák javaslat azonban mindenképp példaként szolgált a hazai jogalkotó számára a felügyeleti jogkör tartalmának kialakítása során.[36]
A Mandel-féle tervezet 1904-ben látott napvilágot és alapvetően a kartellszerződést szabályozta kötelmi jogi szempontból, külön kitérve a kartellek törzskönyvezésére, ami tulajdonképpen az állami felügyelet bevezetését jelentette.[37] "A javaslat azonban nem statuál eredeti intézkedéseket s amellett, hogy külföldi példák után indul, sok tekintetben nem egyéb mint komplexuma idegen kartelltörvények lényegeinek. Főleg az 1897. évi osztrák kartelltörvény javaslat hatása alatt készült, kibővülve néhány illuzórikus értékű rendszabállyal, amelyek azonban az egész javaslatot lex imperfectá-vá teszik."[38]
A magyar tervezetből nem lett törvény, de ennek ellenére mérföldkőnek mondhatjuk a magyar kartelljog kodifikációja során. Nem kívánom az osztrák javaslat fentebb már részletesen ismertetett rendelkezéseit újra leírni, hanem csak az összehasonlítás szempontjából releváns rendelkezésekre utalok a magyar tervezet egyes szakaszainak bemutatása során. A Mandel-féle tervezet meghatározta, hogy kartellszerződésnek minősül az a szerződés, amelyben a felek megegyeztek az üzleti termelés vagy a forgalom szabadságának önkéntes korlátozásában. Az osztrák törvényjavaslat kartellfogalma kapcsán is megállapítható, hogy a hangsúly a szabad verseny korlátozásán vagy megszüntetésén volt. Lényeges különbség azonban az, hogy az osztrák javaslatban található kartellfogalom csak az ipari termeléshez szorosan kapcsolódó közvetett adó hatálya alá tartozó fogyasztási cikkekre vonatkozó megállapodásokra terjedt ki.[39] Ilyen korlátozást a magyar
- 257/258 -
tervezetben nem találunk. A kartell fogalmának meghatározását követően kerültek rögzítésre a kartellszerződés érvényességi kellékei. A magyar tervezet szerint a szerződést írásba kellett foglalni, amelynek tartalmazni kellett a kartelltagok nevét és lakhelyét, ha cégről volt szó, akkor annak megnevezését és az üzleti telephely megjelölését. A szerződés időtartamát is kötelező elemként határozta meg a tervezet, sőt a lejárat előtti megszűnés eseteit is pontosan ismertetni kellett. A szerződés céljának eléréséhez szükséges tevékenységek felsorolása szintén szerepelt az érvényességi feltételek között. A szerződésben pontosan rögzíteni kellett annak a kereskedelmi társaságnak[40] a nevét, amely a kartellügyeket intézte. A magyar tervezetben viszont nem szerepelt, hogy a kartellmegállapodást közjegyző által hitelesített okiratba foglalják.[41] Megállapítható, hogy az osztrák javaslat részletesebben szabályozta a kartellmegállapodás tartalmi elemeit (pl. tevékenységi ágazat, tagok jogai és kötelezettségei, jogviták rendezése). A magyar tervezet azonban tágabb teret engedett a megállapodás tartalmának szabad kialakítása során. Az osztrák és a magyar tervezet hatálya egyaránt kiterjedt a magyar vállalatoknak külföldi vállalattal vagy kartellegyesüléssel kötött megállapodására is.[42]
A magyar tervezetben is szerepelt a kartellfelügyelet megvalósítása. Közös jellemzője a két vizsgált dokumentumnak, hogy a főfelügyeleti jog gyakorlását az illetékes szakminiszterre bízta. Továbbá az, hogy az osztrák és a magyar tervezet is előírta a bemutatási kötelezettséget. Az osztrák javaslat azonban részletesebben határozta meg a pénzügyminiszter felügyeleti jogkörét, mint a magyar tervezet, sőt azt is szabályozta, hogy milyen konkrét intézkedéseket tehet a miniszter. A magyar javaslatban a bemutatási kötelezettség teljesítésének határidejét nem rögzítették.[43] A magyar kereskedelemügyi miniszter az alaki feltételeknek eleget tevő megállapodást a törzskönyvbe bejegyezte és annak tényét a hivatalos lapban közzétette. Az osztrák javaslatban is szerepelt, hogy a megállapodásokról nyilvántartást kell vezetni a pénzügyminisztériumban.[44] A magyar tervezet szerint a kartellszerződés a bejegyzést követően a kihirdetéssel egyidőben lépett hatályba. Az osztrák javaslat ettől konkrétabban fogalmazott, mert kimondta, hogy a kartell nem kezdhette meg tevékenységét a bejelentés kézhezvételétől számított 14 napon belül.[45]
Beszélni kell még a két dokumentum egy további közös jellemzőjéről, a szakértői testület felállításáról. A magyar javaslat rendelkezett arról, hogy a kartellügyekben eljáró illetékes törvényszék szakértőket hallgathat meg, továbbá Budapesten és Zágrábban állandó szakértői testületet állítsanak fel, amelynek elsődleges feladata a szakvélemények kiadása, amelyhez indokolást és különvéleményt is lehetett csatolni. A bizottságok elnökeit és tagjait az igazságügyi miniszter, a Horvát-Szlavónországok vonatkozásában a bán nevezi ki hat
- 258/259 -
évre. A bizottságok működési rendjét külön ügyrendben határozták meg.[46] Az osztrák javaslatban is szerepelt egy szakértői bizottság felállításának terve. Az osztrák rendelkezések érdekessége, hogy a szakértői bizottság tagjait a kartellfelügyeletet ellátó pénzügyminiszter nevezte ki és a testület hozzájárulása nélkül a miniszter nem tilthatta meg a kartell vagy kartellhatározat végrehajtását. Egyedülálló módon az osztrák javaslat tartalmazott a bizottsági tagok vonatkozásában összeférhetetlenségi szabályokat, miszerint az adóhatóság tisztviselői nem lehettek tagjai a bizottságnak.[47]
A tervezethez fűzött ún. "Irányelvek"- ben számos helyen utalás történik az osztrák kartelljogra. Mandel először a bírói gyakorlat elemzése kapcsán hozta fel példaként a külföldi jogállapot bemutatását. A kartellszerződések tekintetében megállapította, hogy azok nem részesültek oltalomban Ausztriában, ami azt jelentette, hogy "bíróilag nem érvényesíthetők"[48] Kijelenti, hogy ennek ellenére mégis mindenhol kötnek kartellszerződéseket, amelyek először 1880-as években Németországban, majd ezt követően Ausztriában és Magyarországon is megjelentek. A törvényalkotást szükségesnek és időszerűnek érezte Mandel, tekintettel a megnövekedett ipari termelésre, a közlekedés forradalmasítására, az alacsony kamatozású hitel megjelenésére, amelynek következtében túltermelés figyelhető meg az egyes szektorokban. A "féktelen" szabadverseny az, amelynek egyenes következménye a kartellek számának jelentős növekedése. A kartellszerződéseknek az árakra gyakorolt negatív hatása miatt a jogi elismerést és védelmet nem csak Ausztriában tagadták meg, hanem még Angliában, Amerikában, Franciaországban is. Véleménye szerint a verseny tisztaságának, szabadságának garantálása végett szükséges a törvényi szabályozás, ahogy azt Ausztriában is tervezik.
A kartelljog korabeli és jelenkori feldolgozása során nem kapott különösebb figyelmet a Mandel-féle tervezett részletes bemutatása. A tervezet bemutatását fontosnak tartom egyrészt az osztrák kartelljogi kodifikációnak a magyar kartelljogra gyakorolt hatásának igazolása végett, másrészt pedig azért, hogy a szakirodalomban eddig megjelent általános ismertetésen túl részletes bemutatása is rendelkezésre álljon a kartelljog történetével foglalkozó kutatók számára. A szakirodalomban lépten-nyomon a tervezet pár soros, általában inkább negatív bemutatásával találkozhatunk, pedig az egyetlen olyan kodifikációs eredmény, ami kitért a kartellmagánjog, a kartellszerződések elemzésére.[49] Stipta István tanulmányában egy külön fejezetet szentelt a tervezetnek és kiemelte, hogy "szerzője jogászként közelítette a feladatát, így e bonyolult gazdasági kérdést a jogalkotás aktív közreműködésével vélte megoldhatónak"[50]
A két világháború közötti időszak gazdasági változásai hazánkat is számos új törvény elfogadására sarkalta, ami első sorban az állami beavatkozás eszközrendszerét teremtette
- 259/260 -
meg a magánjogban.[51] Forbáth Tivadar 1916-ban megjelent tanulmányában hangsúlyozta, hogy a "kartelltéma elhanyagolása nem helyes és jogászaink előbb-utóbb kénytelenek lesznek a kartellel behatóbban foglalkozni, mert helytelen, hogy a kartell nálunk a nagy nyilvánosság előtt rejtőzve, csak eredményeiben kerüljön napvilágra."[52]
Az osztrák kartelljog hatását vizsgálva érdemes megnézni az első magyar kartelltörvénnyel kapcsolatos országgyűlési irományokat és naplókat is. Az 1931. évi kartelltörvényjavaslat részletes indokolását vizsgálva szintén találunk utalást az osztrák kartelljog szabályozására. Az indokolás Ausztriát azon országok között említette, ahol szükségesnek érezték a gazdasági verseny korlátozásainak törvényi szabályozását. E tekintetben a tanulmány elején ismertetett 1952. évi büntető törvénykönyvet és a KoalitionG rendelkezéseit hozta fel példaként az indokolás. A KoalitionG alapján kontrolálni lehetett a káros kartelek működését és az osztrák perjog szabályai alapján pedig a választott bíróság ítéleteit lehetett érvényteleníteni. A kartellek törvényi elismerését célozta az indokolás szerint a Mandel-féle javaslat is. Mandel képviselő tervezete nem volt elszigetelt javaslat a maga idejében. Az indoklás példaként pont az 1897. évi osztrák javaslatot hozta fel, hiszen az osztrák kormány a fogyasztási adó alá eső árukra vonatkozó kartellekről terjesztett elő törvényjavaslatot. Az indokolás kiemelte, hogy a német kormány épp akkor kezdte meg a kartellek szabályozásának előkészítését, mikor az osztrák kormány előterjesztette javaslatát 1897-ben. "Azonban mind e kísérleteknek akkoriban nem lett eredménye, mert a
- 260/261 -
nagy háborút megelőző években az általános gazdasági fellendülés elterelte a figyelmet a kartellkérdésről."[53]
Áttérve az 1931. évi törvényjavaslat országgyűlési tárgyalására, megállapítható, hogy néhány esetben az osztrák kartelljogot hozták fel példaként a honatyák. A képviselőházi vita során Baracs Marcell képviselő a választott bíróság előtti eljárás kapcsán hangsúlyozta, hogy az osztrák jognak azt az álláspontját támogatja, miszerint a választott bírósági ítéletekkel szemben az érdekelteknek megadná a kartellszerződések megtámadási jogát érvénytelenségre hivatkozva.[54] Simon András felszólalásában szintén nem támogatta a választott bírósági eljárást, mert szerinte "nincs olyan mértékben az anyagi jogszabályok által megkötve, mint az angol, osztrák vagy egyéb külföldi hasonló választott bíróságok".[55] Az előző témakörön kívül még a kodifikáció szükségessége kapcsán került elő az osztrák szabályozás. Griger Miklós azt hangsúlyozta beszédében, hogy a törvényalkotás azért fontos, hogy a magyar ipar - az egyenlőtlen versenyben - az osztrák iparral szemben ne kerüljön hátrányba. Visszautalt a századfordulós jogalkotási folyamatokra, amikor a kartellszabályozás háttérbe szorult. "Hiszen például még az a törvénytervezet is, amelyet Mandel Pál 1904-ben Hieronymi kereskedelemügyi miniszter megbízásából szerkesztett, voltaképpen csak a kartellek törvényes ellenőrzését célozta."[56] A kartellek törvényi szintű szabályozása kapcsán Jókay-Ihász Miklós az osztrák mintát arra hozta fel példaként, hogy Ausztria egyike azon országoknak, ahol a német szabályozási mintát visszautasították.[57] A felsőházi vita során Fellner Henrik szintén kiemelte, hogy a német minta nem feltétlenül követendő, ahogy azt Ausztria sem tette, "sőt a Schober-kormány igazságügyminisztere egy hozzá intézett interpellációra azt a választ adta, hogy az osztrák kormány nem vállalj a a felelősséget a kartelltörvény megalkotásáért, mert az ipar mozgási szabadságának korlátozása beláthatatlan károkat okozhat az országnak."[58] A képviselőházi és a felsőházi felszólalásokban nem csak az osztrák kartelljog szabályozásának eredményei jelentek meg, hanem utalásokat találhatunk a két ország szoros gazdasági együttműködésére, ami jelentős hatást gyakorolt az iparra, a kereskedelemre és a mezőgazdaságra.
Kőházi Endre szerint a takarékosság és a racionalizálás az a világtörvény, ami a kartellek szabályozásának hátterében állt.[59] Állandó problémát jelentett, hogy a gazdasági szervezeteknek milyen hatalmat és befolyást juttasson a mindenkori jogalkotó, ami még a közérdek védelme érdekében indokolható és megengedhető. Kijelenthető, hogy a kartellek kérdése a közgazdasági életet, a kormányokat és a törvényhozó testületeket mindig is foglalkoztatta. A termelés és a fogyasztás szabályozása során elképzelhetetlen volt,
- 261/262 -
hogy a gazdasági folyamatokból a kartelleket kikapcsolják a 20. század első felében. Az erkölcstelen kartellalakulatok így válhattak megtűrt gazdasági szereplőkké az I. világháborút követő időszakban.
A közjogi kapcsolatunk Ausztriával, továbbá a gazdasági együttműködés a két ország között, valóban indokolttá tette az osztrák kodifikációs eredmények figyelembevételét a magyar kartelljog szabályozása során. A kartelljog európai szabályozását jelentősen befolyásolta az első világháborút követő időszak gazdasági és politikai változásai, amelynek következtében a jog Európa számos országában hasonló eszközrendszerhez nyúlt a kartellek állami ellenőrzésének megvalósítása során.
European antitrust law rules emerged in the 19th and 20th centuries. As part of this codification wave in Europe, the Hungarian Cartel Act was adopted in 1931. The regulation of cartels changed in the light of the economic and political conditions of the interwar period. The state did not prohibit the foundation of cartels, but wanted to supervise their activities. From the point of view of Hungarian codification, the development of Austrian cartel law in the 19th century should be highlighted, which influenced the Hungarian cartel movement. Our public law relationship with Austria and the economic cooperation between the two countries have indeed justified the consideration of the Austrian codification results in the regulation of Hungarian cartel law. The regulation of cartel law in Europe has been significantly influenced by the economic and political changes of the post-World War I period, which led to the use of cartel supervisory institutions. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00198/189) támogatásával készült. Az osztrák és a német kartelljog kodifikációja a 19. és a 20. században című kézirat átdolgozott változata. "Verabredungen von Gewerbsleuten, Fabriks- OrderArbeits-Untenternehmern oder Dienstgebern, um eine Umänderung in den Arbeitsoder Lohnverhältnissen zu erwirken, oder um den Preis einer Ware oder einer Arbeit zum Nachtheile des Publikums zu erhöhen, oder zu ihrem eigenen Vorteil herabzusetzen, oder um Mangel zu verursachen, sing als Übertretungen zu strafen." 479. § https://de.wikisource.org/wiki/Strafgesetz_1852_(%C3%96sterreich) (letöltés időpontja: 2024.01.24.). Ráth Zoltán: Emlékirat a kartellekről. Központi Értesítő (2) 1900/94. 72. p., Szokolay István: Az új osztrák büntető törvénykönyv magyarázata. Nyomtatott Lukács Lászlónál. Pest, 1852. 258. p.
[2] Az osztrákkartell-törvény. Magyar kereskedők lapja (17) 1897/23. 2. p.
[3] Baumgartner Nándor - Meszlény Artúr: Kartellek, trustök keletkezésük - fejlődésük - helyzetük a gazdasági és jogrendszerben, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1906. 311. p.
[4] Gesetz vom 7. April 1870, wodurch unter Aufhebung der §§ 479, 480 und 481 des allgemeinen Strafgesetzes in von Gewerbsleuten zur Erhöhung des Preises einer Ware zum Nachtheile des Publikums besondere Bestimmungen erlassen werden. https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10001676 (Letöltés időpontja: 2021. 08. 19.), Bayer, Wilhelm F.: Das neue österreichische Kartellgesetz Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht. (17) 1952/4. 658. p., Fischer, Curt Eduard: Die Gesichte der Deutschen versuche zur Lösung des Kartel- und Monopol-problems. Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft (110) 1954/3. 443. p., Gerber, David J.: The Origins of European Competition Law in Fin-de-Siècle Austria. The American Journal of Legal History (36) 1992/4. 420. p, Tunyogi Szűcs Kálmán: A kartelek jogi elismerése és szabályozása. Köztelek (37) 1927/97. 1855. p. Menzel, Adolf: Die Kartelle und die Rechtsordnung, Duncker & Humblot. Leipzig, 1902. 19. p., Ettinger, Markus: Die Regelung des Wettbewerbes im modernen Wirtschaftssystem. I. Teil: Die Kartelle in Oesterreich. Manzsche k. u. k. Hof-Verlags- und Universitäts-Buchhandlung. Bécs, 1905. 2-5. pp.
[5] Ráth 1900, 73. p.
[6] Pfaff, Leopold - Schey, Josef v. - Krupsty, Vincenz (Hrsg.): Sammlung von Zivilrechtlichen Entscheidungen des k.k. Obersten Gerichtshofes. 36. kötet. Verlag der Manzsche k. u. k. Hof-Verlags- und Universität-Buchhandlung. Bécs, 1901. 199-203. pp., Ráth 1900, 73-74. pp.
[7] Kleinwächter, Friedrich: Die Kartelle: ein Beitrag zur Frage der Organisation der Volkswirtschaft. Wagner. Innsbruck, 1883. 143. p., Ulrich, Jürgens: Selbstregung des Kapitals: Erfahrungen aus der Kartelbewegung in Deutschland um die Jahrhundertwende. Zum Verhältnis von Politik und Ökonomie. Campus Verlag. Frankfurt/New York, 1980. 103. p., Resch, Andreas: Industriekartelle in Österreich vor dem Ersten Weltkrieg. Markstrukturen, Organisationstendenzen und Wirtschaftsentwicklung von 1900 bis 1913. Duncker & Humblot. Berlin, 2002. 14. p. Gerber 1992, 406-440. pp. Az 1931. évi magyar kartelltörvény kapcsán is felmerült, hogy a kartellkérdés az jogi vagy közgazdasági probléma. Kuncz Ödön: A kartel, mint jogi probléma. In: A kartel. A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének 1929. évi május hó 8-án, 14-én és 16-án tartott vitája. Magyar Jogászegylet. Budapest, 1930. 19-35. pp.
[8] Menzel, Adolf: Die wirtschaftlichen Kartelle und die Rechtsordnung. In: Stieda, Wilhelm - Menzel, Adolf: Referate erstattet der am 28. und 29. September 1894 stattfindenden. Generalversammlung des Vereins für Socialpolitik. I. Über wirtschaftliche Kartelle. Duncker & Humbolt, Berlin, 1894. 21-45. pp.
[9] Gesetzentwurf über Cartelle in Beziehung auf Verbrauchsgegenstände, die einer mit der industriellen Production enger Verbindung stehenden indirecten Abgabe unterliegen.
[10] Gerber 1992, 424. p. Landesberger, Julius: Der österreichische Cartelgesetzentwurf. Zeitschrift für das Privat- und Öffentliche Recht der Gegenwart 1897/24. 602. p.
[11] Borič, Tomislav: Kritische Betrachtung des österreichischen und europäischen Kronzeugenprogramms - ein Ausweg aus dem Kartell? Karl-Franzens-Universität. Graz, 2008. 11. p., Fischer 1954, 444. p., Tschierschky, Siegfried: Zur Reform der Industriekartelle: Kritische Studien. J. Springer. Berlin, 1921. 6. p.
[12] Baeck, Paul L.: The Austrian Cartel Law. The Business Lawyer (13) 1958/4. 798-800. pp., Menzel 1902, 50-57. pp., Kleinszig, Carmen: Die Entstehung des österreichischen Gesetzes über die Gesellschaft mit beschränkter Haftung. Beiträge zur Rechtsgeschichte Österreichs. https://www.austriaca.at/0xc1aa5576%200x003c764c.pdf (letöltés időpontja: 2023.03. 07.) 37. p.
[13] Menzel 1902, 54. p. A kartelljavaslatot újra tárgyalták 1898. március 29-én és október 3-án. Gunzel, Josef: Über Kartelle. Duncker & Humbolt. Leipzig, 1902. 173-185. pp.
[14] Osztrák kartell törvény. Magyar Kereskedők Lapja 1897/15. 5. p.
[15] Liefmann, Robert: Schutzzoll und Kartelle. G. Fischer. Jena, 1903. 21. p.
[16] A törvényjavaslat első előterjesztése: Cartelle in Beziehung auf Verbrauchsgegenstände, die einer mit der industriellen Production in enger Verbindung stehenden indirecten Abgabe unterliegen. (továbbiakban: Kartellgesetzentwurf) In: Stenographische Protokolle über die Sitzungen des Hauses der Abgeordneten des österreichischen Reichsrates im Jahre 1897. XII. S. (188 der Beilagen zu den stenorg. Protokollen des Abgeordnetenhauses.) Aus der kaiserich-königlichen Hof- und Staatsdruckerei. Bécs, 1897. 1-7. pp., A törvényjavaslatot először 1897. június 1. napján, majd ezt követően ugyan ezen év október 12-én terjesztették elő. A törvényjavaslatot a következő évben kétszer is megtárgyalták, először 1898. március 29-én, majd pedig a legutolsó szövegváltozat még ugyan ezen év október 3. napján került az osztrák parlament elé. A legfontosabb változás az első és az utolsó szöveghez képest, hogy az utolsó változatban már szerepel a kartellnyilvántartás részletes ismertetése. In: Stenographische Protokolle über die Sitzungen des Hauses der Abgeordneten des österreichischen Reichsrates im Jahre 1898. XV. S. (154 der Beilagen zu den stenorg. Protokollen des Abgeordnetenhauses.) Aus der kaiserich-königlichen Hof- und Staatsdruckerei. Bécs, 1899. 3. p. A tanulmányban a törvényjavaslat legutolsó szövegváltozatát ismertetem. E. Davies, Joseph: Trust Laws and Unfair Competition. Government. Printing Office. Washington, 1915. 268. p., Richter, Klaus W.: Die Wirkungsgeschichte des deutschen Kartellrechts vor 1914. Eine rechtshistorisch-analytische Untersuchung. Mohr Siebeck. Tübingen, 2007. 237. p., Johnson, Fred A.: Laws and References concerning Industrial Combination in Australia. Canada, New Zealand, and Continental Europe. Government Printing Office. Washington, 1912. 70. p.
[17] Kartellgesetzentwurf 1-7. §§ Landesberger 1897, 5878. p.
[18] Ráth 1900, 75. p. Tunyogi elsősorban a kartellfelügyelet bevezetését emelte ki az osztrák javaslat kapcsán. Tunyogi 1907, 1856. p.
[19] Kartellgesetzentwurf 8-13. §§ Menzel 1902, 56. p., Landesberger 1897, 589.p., 596. p.
[20] Ráth 1900, 77. p.
[21] Uo. 75. p.
[22] Kartellgesetzentwurf 14-16. §§, Landesberger 1897, 596-597. pp. Landesberger 1897.
[23] Osztrák kartell-törvény. A jog 1897. 190. p.
[24] F. W.: The Sugar Situation in Austria. Political Science Quarterly (18) 1903/4. 565-598. pp., Rosenberg, Wilhelm: Das österreichisch-ungarische Zukercartell. Zeitschrift für Staats- u. Volkswirtschaft. (32) 1897/8. 3-4. pp.
[25] F. W. 1903, 569. p.
[26] Kartelltörvény Ausztriában. Magyar Ipar (18) 1897/6. 157. p.
[27] A kartellek világából. Honi Ipar (12) 1911/24. 56. p., A drágaság és a kartellek. Magyar Gyáripar (1) 1911/21. 3. p.
[28] Harasztos Király Ferenc: A kartel. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1936. 298. p.
[29] Kartellmozgalmak Ausztriában. Közgazdasági Szemle (48) 1912/541. p.
[30] Baumgartner Nándor - Meszlényi Artur: A védvám befolyása a kartellekre és trustökre. Közgazdasági Szemle (35) 1906. 309. p., Liefmann 1903, 41-42. pp.
[31] A kartelek szabályozása hazánkban. Honi Ipar (6) 1905/13. 16. p.
[32] A kartellek szabályozása hazánkban. Pécsi Közlöny (13) 1905/133. 5. p.
[33] A kartellek törvényhozási szabályozása. I. Honi Ipar, (5) 1904/9. 14. p.
[34] Gelléri Mór: Hetvenév a magyar ipar történetéből. Országos Iparegyesület. Budapest, 1912. 223. p.
[35] Pesti Hírlap (30) 1908/1. 49. p.
[36] Árkövy Richárd: A kartellszerződésekről szóló törvénytervezet birálata. Köztelek (14) 1904/91. 3. p.
[37] A kartellek felügyeleti rendszerét az 1931. évi törvény szabályozta először hazánkban. Szabó István: A kartellfelügyelet szervezete és hatásköre az 1931. XX. törvénycikk nyomán. Versenytükör (12) 2016. Különszám.65-83. pp.
[38] A kartelltörvény tervezete. Független Magyarország 1904. september 10. 3. p.
[39] Mandel Pál: Törvényjavaslat a kartellszerződésekről (kézirat). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 3. p. Vö. Kartellgesetzentwurf. 1. § 1. bekezdés. A magyar tervezethez maga Mandel Pál adott magyarázatot a Jogtudományi Közlöny hasábjain. Mandel Pál: A kartell-törvény tervezete. Jogtudományi Közlöny (32) 1904/44. 356-357. pp.
[40] 1875:XXXVII. tc. 61. § "Kereskedelmi társaságoknak tekintetnek: 1. a közkereseti társaságok, 2. a betéti társaságok, 3. a részvénytársaságok és 4. a szövetkezetek." Mandel 1904, 3. p.
[41] Vö. Kartellgesetzentwurf 2. § Ezeket a szabályokat a kartellszerződés módosítására is alkalmazni kellett.
[42] Vö. Kartellgesetzentwurf 1. §
[43] Vö. Kartellgesetzentwurf 4. §
[44] Vö. Kartellgesetzentwurf 5. § Az osztrák javaslat a kartellhatározatok azonnali, de legkésőbb a határozat meghozatalát követő 24 órán belüli bemutatását is előírta, abban az esetben, ha annak célja az árak, a termelési mennyiség, a beszerzési vagy értékesítési arányok voltak. Kartellgesetzentwurf 4. §, Mandel 1904, 15. pp.
[45] Vö. Kartellgesetzentwurf 4. §
[46] Mandel 1904, 6. p.
[47] Vö. Kartellgesetzentwurf 11. §
[48] Mandel 1904, 13. p.
[49] Homoki-Nagy Mária: Megjegyzések a kartellmagánjog történetéhez. Versenytükör (12) 2016. Különszám. 39-52. pp.
[50] Stipta István: A gazdasági versenyt szabályzó megállapodásokról szóló 1931. éviXX. tc. hazai előzményei. Versenytükör (12) 2016. Különszám. 57. p. A kérdéssel közgazdasági szempontból foglalkozott: Kovács György: A kartellkérdés és -szabályozás gazdaságpolitikai háttere a két világháború közötti magyar közgondolkodásban. Versenytükör (12) 2016. Különszám. 27. p.
[51] Mezey Barna: Az első világháború jogi törvényhozói előkészítése: A kivételes hatalomról szóló 1912. évi 63. törvénycikk. In: Kónya Péter (szerk): Pravá svetová vonja v Karpatoch/Első világháború a Kárpátokban. Prešovskej univerzita v Prešove. Prešov, 2016. 12-17. pp., Pétervári Máté: A kivételes hatalom magánjogi viszonyokra gyakorolt hatása és a csődönkívüli kényszeregyezség bevezetése Magyarországon. In: Farkas Ádám - Kelemen Roland (szerk.): Szkülla és Kharübdisz között - Tanulmányok a különleges jogrend elméleti és pragmatikus kérdéseiről, valamint nemzetközi megoldásairól. Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság. Budapest, 2020. 171-172. pp., Pétervári Máté: A kivételes hatalomról rendelkező törvény alapján elrendelt moratóriumok hatása a csődeljárásokra. Katonai Jogi és Hadijogi Szemle (8) 2020/2. 28. p., Pétervári Máté: Changes in the Hungarian Insolvency Law in the Interwar Period. Krakowskie Studia z Historii Państwa i Prawa (15) 2022/2. 230-231. pp., Pétervári Máté: The Bankruptcy in Hungary in the Interwar Period. In: Frenkel, David A. - Norbert Varga: Law and History New Studies. Athens Institute for Education and Research. Athén, 65-84. pp., Szívós Kristóf: The Changes in the Right of Novelty in Hungary Civil Procedure in the Interwar Period. Krakowskie Studia z Historii Państwa i Prawa (15) 2022/2. 245-259. pp., Szívós Kristóf: Das freie Vorbringen und seine Begrenzung nach der Kodifikation des ungarischen Zivilprozessrecht, Journal on European History of Law (13) 2022/2. 114-120. pp., Szívós Kristóf: The Changes in the Right of Novelty in Hungarian Civil Procedure in the Interwar Period. Krakowskie Studia z Historii Państwa i Prawa (15) 2022/2. 245-254. pp. Krusóczki Bence: Magánjogi oltalom vagy tételes versenytörvény - Az 1923. évi V. törvénycikk megalkotásának körülményei. In: Homoki-Nagy Mária (szerk.): Publicationes Doctorandorum Juridicorum, 2020/10. 87-98. pp., Krusóczki Bence: A jóerkölcs magánjogi megítélése a tisztességtelen verseny vonatkozásában. In: Fejes Zsuzsanna et. al. (szerk.): Jog, erkölcs, kultúra: Értékdilemmák és identitások a jogrendszerekben. SZTE ÁJTK Doktori Iskola. Szeged, 2020. 75-86. pp., Legeza Dénes: A kiadói szerződés története: a reformkortól 1952-ig. Iurisperitus Kiadó. Szeged, 2018. 65-68. pp.
[52] Forbáth Tivadar: Kartelljogi kérdések I. Német és osztrák eredmények. Jogtudományi Közlöny (54) 1916/13. 114. p. Az osztrák jogban 1938-ban és ezt követően 1951-ben találkozhatunk a kartellek szabályozásának újabb fontosabb állomásával, ami már nem kapcsolódik az 1931. évi magyar kartelltörvény kodifikációjához.
[53] Indokolás a gazdasági versenyt szabályzó megállapodásokról szóló törvényjavaslathoz. In: Az 1927. évi január hó 25-ére összehivott országgyűlés képviselőházának irományai. 23. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat. Budapest, 1931. 371. p.
[54] Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (továbbiakban: KN.) 33. kötet Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. Budapest, 1931. 67. p.
[55] KN. 33. kötet 205. p.
[56] KN. 33. kötet 108. p.
[57] KN. 33. kötet 261. p.
[58] Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója. 5. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. Budapest, 1929. 207. p.
[59] Dobrovics Károly - Kőházi Endre: Kartel, Árelemzés, külföldi törvények. "Monopol" Könyvkiadó Vállalat. Budapest, 1938. 12. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék.
Visszaugrás
