A Jogtudományi Közlönyben megjelent publikáció a hagyatéki eljárás megváltozott szabályaival foglalkozik. Középpontjában a tárgyalás nélküli hagyatékátadás elméleti és közjegyzői szempontból való gyakorlati elemzése áll.
Bevezetésként a szerző elhelyezi a közjegyzői nemperes eljárások között a hagyatéki eljárást, amely nem pusztán az örökhagyó halálával már bekövetkezett jogutódlás megállapítására szolgálhat, hanem garanciái által lehetőséget biztosít az öröklésben érdekelteknek jogalakító jelleggel rendezni a vagyonátszállást, továbbá az esetleges jogviták bírósági út nélküli rendezésére is lehetőséget biztosít.
A tanulmány első részében a szerző a hagyaték átadásának módját elemzi, amelynek vízválasztóját 2020. február 1. napjában jelöli meg. A hagyatéki eljárások esetében 2020. január 31. napjáig főszabályként a tárgyaláson történő eljárás érvényesült, és kizárólag különleges eljárásként jelent meg a törvényi szabályozásban, hogy a közjegyző mikor adhatja át a hagyatékot tárgyalás tartása nélkül. A végintézkedés hiánya, egyetlen örökös léte, öröklési illetéktől mentes ingóság, póthagyatéki eljárás esetkörét sorolja fel a szerző. A jogalkotó döntése következtében 2020. február 1. napjától megforduló szabályozás már a tárgyalás nélküli hagyatékátadást teszi főszabállyá.
A szerző kifejti, hogy a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) módosítása következtében külön meghatározásra kerültek azok az esetek, amikor tárgyaláson kell átadni a hagyatékot, amely eseteket véleménye szerint két nagyobb csoportra bonthatóak. Az első csoportba a kivételt nem tűrő, míg a második csoportba a közjegyző mérlegelési körébe tartozó döntés alapján van helye annak, hogy mikor kell és lehet tárgyalás tartani. Kiemelendő, hogy a kötelező esetek indoka lehet a végintézkedés megléte, valamely örökös öröklési érdekének veszélyeztetése, az özvegyi jog megváltása iránti igény, illetve az öröklésben érdekeltek és a hagyatéki hitelezőkön kívüli más személyek közötti egyezségkötés. A mérlegelési jogkörbe tartozó okok között a szerző a közjegyző által észlelt vitás körülmény vagy egyéb okból való indokoltságot
- 120/121 -
jelöli meg. Új szabályként jelenik meg az a sajátos eset, amikor valamelyik öröklésben érdekelt fél kéri a tárgyalás kitűzését, amely a felek rendelkezési jogával összhangban értelmezhető. Jelentős korlátozást is bevezetett a jogalkotó, amikor kimondja, hogy nem kérhető tárgyalás tűzése, amennyiben egyetlen örökös van, illetve amennyiben a hagyaték tárgya olyan ingóság, amely mentes az öröklési illeték alól.
A szerző megállapítja, hogy egyfajta utólagos korlát érvényesül azzal, hogy a hagyaték tárgyaláson kívüli átadása után a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése előtt kérhető a tárgyalás tartása.
A tanulmány első részének zárásaként a megújult szabályozás szükségességét a szerző a hagyatéki eljárások hatékonyságának növelésével és az eljárások időtartamának csökkentésével indokolja.
A tanulmány második részében a szerző a világjárvány következtében ideiglenes bevezetett speciális szabályozással foglalkozik. 2020. március 31. napjától kezdődően az ország egész területére bevezetett veszélyhelyzet a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Veir I.) került kihirdetésre, amely számos külön rendelkezést foglalt magába a veszélyhelyzet ideje alatti egyes eljárásjogi intézkedésekre, így a közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozóan is. Ezen időszakban hagyatéki tárgyalás nem lehetett tartani, még erre irányuló kérelem esetén sem, valamint a tárgyalás kitűzését a közjegyző a veszélyhelyzet megszűntét követő időpontra halasztotta. Az alkalmazandó jogszabály még szélesebb körben kívánta biztosítani a hagyatékátadó végzés tárgyalás tartása nélküli meghozatalát, akár a végintézkedés megléte esetén is egyfajta végzéstervezet postai úton való kézbesítésével.
A tanulmány foglalkozik a világjárvány okozta, 2021. évben ismételten bevezetett rendkívüli eljárási szabályokkal. A veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir II.) 2021. március 8. napjától a szigorított védekezés ideje alatt a Veir. I. által korábban bevezetett, majd 2020. június 18-tól kivezetett szabályokhoz való visszatérést jelentette. Mindezek alapján a hagyatéki tárgyalások kitűzésére a szigorított védekezés ideje alatt sem kerülhetett sor, a tárgyalás kitűzését a közjegyző a szigorított védekezés megszűntét követő időpontra kellett elhalasztania. A szerző két változást említ a korábbi Veir I. rendelkezéseivel szemben. Egyrészt kiemeli, hogy a megidézendőkkel írásban közölt végzéstervezetre nem kifejezett elfogadás, hanem kifejezett tiltakozás kellett, amennyiben a megküldött tervezettel valamely érdekelt nem értett egyet. Másrészt a még ki nem hirdetett végrendeletek írásbeli közölhetőségére is utalás történt. Végső megállapításként a szerző kimondja, hogy 2021. április 19. napjával megszűnt a Veir II. alkalmazása, így a 2020. február 1. napjával bevezetett szabályokra tért vissza a hagyaték átadása.
A tanulmány harmadik részében a szerző a hagyatéki eljárás közjegyzői gyakorlatát elemzi, amely során - nem reprezentatív - kérdőíves kutatás eredményeit összegzi. A kutatás első megállapítása, hogy a válaszadó közjegyzők a korábbi lehetőséggel élve is alkalmazták már a különleges eljárási megoldást azokban az esetekben, amikor fennálltak a tárgyalás tartása nélküli feltételek. Fontos leszögezni azonban, hogy a meghatározó hagyatékátadási mód a tárgyaláson történő eljárás volt. Második megállapításként a szerző
- 121/122 -
a 2020. február 1. napját követő közjegyzői gyakorlattal kapcsolatban kijelenti, hogy a válaszadó közjegyzők 75%-ban a hagyatékot tárgyalás nélkül adták át, míg csupán 25%-ban volt tárgyalás tartásával történő hagyatékátadás. További jelentős megállapítás, hogy a tárgyalás tartása nélkül meghozott hagyatékátadó végzést követően az örökösök többsége nem kérte a tárgyalást.
Végezetül a szerző a kérdőív nyitott válaszadási lehetőségeit elemzi. Többek között negatívumként számol be arról, hogy az öröklésben érdekeltek nincsenek tisztában a jogaikkal, valamint a hagyatéki eljárás jegyzői szakaszában megjelenő, a leltározási tevékenységgel kapcsolatban felmerülő problémákra - pontatlan, hibás és hiányos leltár felvételekre - hívja fel a figyelmet.
Zárásként a szerző összefoglalja következtetéseit. Ezek közül kiemelendő, hogy a Hetv. új 43/C §-a nem kizárólag a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó - így a közjegyzői gyakorlat - számára is fontos változást hozott. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a hagyatékátadás tárgyalás nélküli módja eddig nem változtatta meg gyökeresen a közjegyzői tevékenységet. A tárgyalás megtartása több esetben is kötelező maradt, emellett a tárgyaláson kívüliség nem vált egyeduralkodóvá. A jogszabályváltozás folytán a hagyatékátadások nem a tárgyalásra, hanem az írásbeli előkészítési szakaszra helyezik a hangsúlyt. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Debrecen.
Visszaugrás
