Az Ikerintézményi Programot az Európai Bizottság 1998-ban hozta létre. A program alá tartozó projektek keretében az EU tagállamok közigazgatási szerveinek szakértői a kedvezményezett államba kiutazva, az ottani szakemberekkel együttműködve fejlesztik a fogadó ország intézmény- és jogrendszerét. A Twinning program tehát tudásátadásra és tapasztalatcserére épülő együttműködési projekteket támogat a tagállamok és az EU-n kívüli kedvezményezett államok közigazgatásai között.[1]
A megalapítással elérni kívánt cél az volt, hogy az Európai Unió határain kívüli, tagjelölt, potenciális tagjelölt valamint a keleti partnerség (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova, Ukrajna) és a déli partnerség (Algéria, Tunézia, Jordánia, Libanon, Marokkó, Egyiptom, Izrael) országaiban a közigazgatás fejlesztését, az uniós joganyag átvételét és alkalmazását, a kormányzati és gazdasági stabilitást elősegítse. Az ikerintézményi program keretében az EU tagállamok államigazgatási szervei szakértők kiküldetésével valósítanak meg, a fogadó ország intézményrendszerének kapacitásfejlesztését célzó, tudásátadásra és tapasztalatcserére épülő projekteket.[2]
Az projektek átlagosan 1-2 év időtartamúak, és költségvetésük körülbelül 1-2 millió euró, amelyet az Európai Unió és a kedvezményezett ország együttesen, teljes mértékben finanszíroz. A Twinning programon belüli pályázatra vonatkozó felhívásokat a fogadó ország az Európai Bizottsággal együttműködésben dolgozza ki, és hirdeti meg a tagállamok részére. Ez a felhívás tartalmazza a projektben bármilyen minőségben résztvevő szakértőkkel szemben támasztott követelményeket.[3] Fenti közreműködő szakértők utazási költségének, szakértői díjának, napi díjának finanszírozásán és egyéb költségeinek megtérítésén túl a Twinning projekt költségvetése a projektet megvalósító tagállami intézmény menedzsment költségeinek átalány alapú fedezésére is forrást biztosít.[4]
Az Ikerintézményi programra vonatkozó operatív szabályokat az Európai Bizottság által kiadott Kézikönyv[5] fekteti le. Első lépésként megtörténik a projekt beazonosítása, melynek keretében a kedvezményezett ország beazonosítja a szükségleteket valamint elkészíti az ún. Twinning felhívást[6 (Európai Bizottság közreműködésével). Ezt követően a felhívást megküldik az EU tagállamok Nemzeti Twinning Koordinátorai számára (NCP[7).[8]
A pályázatokat a tagállam, vagy tagállamok konzorciuma elkészíti, és a Nemzeti Twinning Koordinátoron keresztül benyújtja azt a kedvezményezett ország által vázolt cél elérése érdekében.[9] Ezt követően a kedvezményezett ország értékeli a javaslatokat, és szóbeli meghallgatást követően dönt arról, hogy mely tagállammal kívánja a projektet megvalósítani (ez tehát a partner kiválasztásának fázisa). A sikeres kiválasztást követően a tagállam, és a kedvezményezett ország közösen állítja össze a megvalósításra vonatkozó szerződést, melybe beletartozik egy részletes munkaterv és költségvetés is. A megkötést megelőzően az Európai Bizottság és a kedvezményezett ország adminisztratív irodája felülvizsgálja a Twinning szerződést, ami csak e két szerv jóváhagyása esetén kerülhet megkötésre.[10]
A program ezt követően léphet a magvalósítási fázisba, a nyertes tagállam (vagy egyes tagállamok konzorciuma) a projekt megvalósításának teljes időtartamára legalább egy hosszú távú szakértőt (RTA)[11], illetve több (természetesen csak bizonyos időszakokra szóló mandátummal) rövid távú szakértőt (STE)[12] küld a kedvezményezett országba. A szakértőket feladatuk ellátása során a tagállam által kijelölt projektvezető (PL)[13], másrészt a kedvezményezett ország projektvezetője, valamint a kedvezményezett ország által kijelölt hosszú távú szakértő (RTA) támogatja.[14]
A projektek előrehaladásának nyomon követése negyedéves jelentések által történik. A megvalósítást követően pedig egy úgynevezett záró jelentés által, melyeket az Európai Bizottság delegációja, illetve a kedvezményezett ország adminisztratív irodája ellenőriz, valamint az egész Twinning projektet egy független, külső auditor vizsgálja meg ez az úgynevezett audit szakasz.[15]
Megjegyzendő, hogy emellett létezik a rövid távú ikerintézményi projektek kategóriája is (Twinning Light)[16]. A rövid távú ikerintézményi projektek a fentieken túl abban is különböznek a normál ikerintézményi projektektől, hogy esetükben nem szükséges hosszú távú szakértő kiküldése, vagyis a projekt teljes egészében rövid távú szakértői kiküldetésekkel valósul meg.[17]
- 25/26 -
További eltérés, hogy csak önállóan lehetséges pályázni, konzorciumi formában nem. A projektek általában egy meghatározott, specifikus témára irányulnak. Szóbeli meghallgatásra ebben az esetben nem kerül sor. Munkaterv nem készül, a szerződés az ikerintézményi felhívás és a tagállami pályázat alapján jön létre.[18]
A Twinning projektben való részvételhez a következő szakértőket szükséges biztosítani (az egyes projektekre vonatkozó, részletes követelményeket a Twinning felhívásban találjuk):
1. Project Leader (PL): a küldő intézmény részéről adott projekt megvalósítását irányító vezető tisztviselő. az irányítással járó feladatokat a küldő intézményben látja el, csak a projektirányító bizottsági ülésekre utazik a kedvezményezett országba (rendszerint 3 havonta).
2. Resident Twinning Advisor (RTA): hosszú távú szakértő, aki az adott projekt teljes időtartama alatt a kedvezményezett országban tartózkodik (1-2 fő/projekt). Általános elvárás az RTA-kkal szemben az egyetemi végzettség, az 5-10 éves szakmai tapasztalat a pályázati felhívásban jelölt szakterületen, a vezető beosztás, anyanyelvi szintű nyelvtudás (rendszerint angol vagy francia).[19]
3. Short Term Experts (STE): egyes projekttevékenységekben való közreműködésre néhány napos - néhány hetes időtartamra kiküldött rövid távú szakértők.[20] Megfelelő nyelvtudás és a kommunikációs készségek szükségesek. Az esetek többségében 3-5 napos vagy akár néhány hetes időtartamra utaznak a kedvezményezett országba, a projekt időtartama alatt akár több alkalommal. A projekt komplexitásától függően az elvárt rövid távú szakértők száma 10-30 fő is lehet.[21]
Mint már említésre került, a küldő intézmény projekttel kapcsolatos költségeit az Európai Unió 100%-ban finanszírozza. A Twinning programot az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA[22), másrészt az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI[23) finanszírozza[24]. E két pénzügyi eszközre vonatkozó európai uniós jogszabályok fektetik le az ikerintézményi program szabályozási kereteit[25]. A vonatkozó Európai jogszabályok:
az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló 1085/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2007. június 12-i 718/2007/EK bizottsági rendelet
2006/1638/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozásáról
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
