In honorem Professoris Gabrielis Hamza sexagenarii
Marcus Tullius Cicero Kr. e. 56 márciusában mondta el beszédét Publius Sestius védelmében - a per Sestius felmentésével végződött - akit a lex Plautia de vi alapján a közrendet/köznyugalmat sértő erőszakos cselekményekkel vádoltak, amelyekről védője meggyőzően bizonyította, hogy csupán a jogos védelmi helyzet megkívánta intézkedések voltak. A Pro Sestio az első alkalom, amikor Cicero száműzetéséből hazatérve megfogalmazhatja programját a belviszályoktól elgyötört res publica eszméjének újragondolása és az állam megőrző-megújító újjászervezése kapcsán. E beszédében Cicero világosan állást foglalt a sullai "alkotmány" mellett, vagyis amellett, amit ő sullai alkotmányként értelmezett: az állam vezetésére hivatott szenátus helyzetének megerősítése mellett érvelve.
Az alábbiakban először a beszéd történeti-jogi hátterét elemezzük, ami a Cicero száműzetését és hazahívását kiváltó és kísérő eseményekbe ad bepillantást. (I.) Ezt követően érdemes figyelmet szentelni a Pro Ses-ftoban megfogalmazott állambölcseleti gondolatoknak, mivel Cicero egyéni látásmóddal határozza meg az állam vezetésére hivatott optimates fogalmát. Ezzel összefüggésben definiálja a derék polgárokat (optimus quisque), a közéletben vezérlő célt (cum dignitate otium), amely két kulcsszó, a morális értékeket, tartást és méltóságot kifejező dignitas és a materiális jóléthez, a (jog)biztonsághoz és a köznyugalomhoz fűződő érdek, az otium mentén kristályosodik ki. (II.) Végül pedig röviden megvizsgáljuk, hogy a Pro Sestióban megfogalmazott állambölcseleti gondolat, a kiterjesztett optimates-defmíció, illetve a dignitas és az otium kulcsfogalma hogyan, esetlegesen milyen módosításokkal jelenik meg kiérlelve Cicero egyik - a De legibus és a De officiis mellett - legfontosabb államfilozófiai munkájában, a De re publicában. (III.)
Mindazonáltal - mi adja a Pro Sestio e szemszögből történő elemzésének aktualitását? " Cicero állambölcselete sajátos módon éppúgy vonzza a konzervatív gondolkodókat, mint a progresszív eszmék iránt elkötelezetteket. ... A konzervatív gondolkodók a hagyományokhoz visszatérést tartják követendőnek a cicerói gondolatvilágban, a progresszívek viszont a zsarnokság feltétlen elutasításának eszméjét hangsúlyozzák. A cicerói állambölcselet joggal szolgál egyfajta interpretatio multiplex alapjául. Annak ugyanis az elkötelezett köztársaságpártiság, a libertas hirdetése, az önkényuralom elvetése, a mikté politeia, a magántulajdon sérthetetlenségének eszméje, az arányos szociális és politikai egyenlőség tana, a természetes arisztokrácia kissé homályos ideája és a mérsékelt, felvilágosult vallási és episzte-mológiai szkepticizmus egyaránt részét képezi. "2
I. Cicero pályájának csúcspontja vitathatatlanul con-sulatusának évére, Kr. e. 63-ra esett, a homo novust, a lovagrendből származó férfi, akinek ősei nem viseltek curulisi hivatalt, ekkor emelkedett az állam vezetői, a principes civitatis sorába, s a Catilina-összeesküvés leleplezése és elfojtása során megteremtve az áhított concordia ordinumot3 abban bízott, hogy e tettével mindörökre biztosította magának polgártársai háláját, valamint jövőbeli állandó és mérvadó befolyását a közéletre.4 Cicero e reményében hamarabb csalatkozott, mintsem várhatta volna: a 63. december 10-én hivatalba lépő néptribunusok közül ketten, L. Calpurnius Bestia és Q. Caecilius Metellus azonnal heves agitációba kezdtek Cicero ellen azon a címen, hogy csupán a con-sulként kapott senatus consultum ultimum alapján, jogerős ítélet nélkül öt összeesküvőt kivégeztetett5 - amit egyébiránt mind a szenátus, mind a közvélemény helyeslése kísért -, s azon óhaja ellen, hogy utolsó hivatali napján, december 29-én beszédet intézzen a néphez, vétót emeltek. Így Cicero csupán nyilvános esküt tehetett arra, hogy intézkedéseivel megmentette az államot.6
Ezen oltalmat Pompeiusnál remélte megtalálni, aki nagy tettek hőseként tér haza 62 végén hatéves távollét után Itáliába. A Crassusszal immáron kibékült Pom-peius elégedetlensége és Caesar kezdeményezése hozta létre az ún. első triumvirátust, amelynek célja röviden megfogalmazva abban állt, hogy a közéletben ne kerülhessen sor olyan eseményekre, fordulatokra és intézkedésekre, amelyek hármójuk valamelyikének érdekeit sértik. Pompeius, aki Ciceróval baráti kapcsolatot ápolt, igyekezett őt is megnyerni e hármas szövetség számára. Cicero csekély politikai éleslátással és nagy morális meggyőződéssel távolságot tartott a hármas szövetségtől, mivel Caesarral, akiben elsősorban a nép-Tpävti/popiilaris politikust látta megnyilvánulni, nem volt hajlandó közösséget vállalni. Ciceróra erősebb nyomást kifejtendő Caesar a Cicerót szenvedélyesen gyűlölő P. Clodius Pulchert használta eszközül.7
Clodius, hogy Cicerón hatékonyabban állhasson bosszút a tőle elszenvedett jogos sérelemért, elhatározta, hogy néptribunussá választatja magát. 59-ben a comitia curiata jóváhagyásával arrogatio útján8 a nevét a patríciusi hangzású Claudiusról Clodiusra változtatva egy plebejussal örökbefogadtatta magát, s így a triumvirek támogatásával már megválaszthatták néptri-bunusnak. Tribunusi működésének megkezdése, vagy 59. december 10-e után négy törvényjavaslatot vitt keresztül, amelyek segítségével felforgató tevékenységét megalapozhatta.
A két, 58-ban hivatalban levő consullal, Gabiniusz-szal és Pisóval (Caesar apósával) Clodius alkut kötött, amelynek értelmében hivatali évük után megfelelő katonai és pénzügyi kondíciók mellett megkapják az általuk kívánt provinciákat. 58 végén előterjesztette a lex Clodia de capite civiumot, amely szerint mindazokat, akik római polgárt bírósági eljárás nélkül végeztettek ki, törvényen kívül kell helyezni. Ezen - visszaható hatállyal hozott (!) - törvény név szerint nem említette ugyan Cicerót, ám a jogtipró jogalkotás célja egyértelművé vált mindenki számára. Cicero gyásztógát öltött, és könyörgésével a népgyűlés elé járult. Clodius és bandája zavargást szított. Erre polgárok ezrei - elsődlegesen a lovagrend tagjai közül - öltöttek gyászt. Küldöttség járult a szenátus elé. Piso távolmaradt a szenátus ezen ülésétől, Gabinius pedig ridegen elzárkózott attól, hogy bármit is tegyen Cicero érdekében. L. Ninius néptribunus javaslatára a szenátus is úgy határozott, hogy testületileg gyászt ölt.9 A consulok hamarosan parancsba adták, hogy a szenátorok tegyék le a gyászt, és viseljék szokványos öltözéküket. 10 A contiókon Clodius újra meg újra elismételte, hogy Caesar, Pompeius és Crassus egyetértésével cselekszik," s noha hármójuk közül egyikük sem nyilvánított coram publico véleményt, Cicero mégis remélte, hogy Pompeius beváltja korábban tett, segítő szándékú ígéretét.12
Pomepius azonban, hogy a kínos állásfoglalás elől meneküljön, visszavonult vidéki birtokára, annál is inkább, mivel ellenségei azt sugallták neki, hogy Cicero hívei életére törnek.13 Clodius - eljárását legitimálandó
- népgyűlést hívott össze, amelyen kérdést intézett a consulokhoz és Caesarhoz, a 63. december 5-én történt kivégzések kapcsán. Gabinius és Piso Cicero eljárását törvényességi szempontból helytelenítették, hiszen a Catilina-összeesküvés néhány résztvevőjét Cicero con-sií/ként valóban ítélet és a római polgárokat megillető provocatio adpopulum lehetősége nélkül végeztette ki
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
