https://doi.org/10.59851/jk.81.07-08.5
Joghoz kötött politikai vita, avagy a fordított luxemburgi kompromisszum kezdetei? Az Európai Unió Bírósága a Bizottság kontra Málta ügyben hozott ítéletében az uniós polgárságot az EUSZ 2. cikkben rögzített uniós értékekhez és a tagállamok közötti kölcsönös bizalomhoz kötve, mintegy a "közösségi ethosz" hordozójaként határozza meg. Ez koncepcionális elmozdulást jelent, amelynek nyomán a tagállami állampolgárságtól való megfosztás mellett immáron annak megadását is az uniós jognak rendeli alá: a tagállami hatáskör gyakorlása nem történhet olyan módon, amely nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az uniós polgárság "természetével". Következésképp a Bíróság szerint az ügy tárgyát képező máltai aranyútlevél-program - amennyiben a tagállami állampolgárságot és ezáltal az uniós polgárságot puszta visszterhes ügyleti tárggyá redukálja - nyilvánvalóan sérti az uniós polgárság lényegét. Ez a fordulat az uniós polgárság fogalmának értelmezésében ugyan politikailag érthető és az integrációs célokkal összeegyeztethető, de jogi megalapozottsága vitatható, különösen a hatáskör-megosztás és a korábbi ítélkezési gyakorlat összefüggéseiben. Az ítélet indokolása azt a benyomást kelti, mintha egyfajta fordított luxemburgi kompromisszum jelenne meg az uniós jogban: az uniós jog "betűje" helyett a "Szerződések szellemébe", illetve az "uniós értékekbe" csomagolt politikai érdekek válnak meghatározóvá.
Tárgyszavak: Bizottság kontra Málta EUB-ítélet, állampolgárság, uniós polgárság, máltai aranyútlevél-program
In its judgment in Commission v Malta, the Court of Justice of the European Union (CJEU) conceives of Union citizenship as carrying a 'community ethos', bounded by the values set out in Article 2 of the Treaty on the European Union (TEU) values and the principle of mutual trust between Member States. Building on this conceptual shift the Court holds that the conferral of Member State nationality is subject to limits set by EU law: Member States must refrain from conduct that runs counter to the 'nature' of Union citizenship. Consequently, the Maltese investor-citizenship programme, to the extent that it reduces Member State nationality, and thereby Union citizenship, to a transactional good, infringes the essence of Union citizenship. This article argues that while such a move is politically reasonable and aligns with integrationist aims, its legal basis is debatable, particularly in terms of the division of competences and the CJEU's prior case law. The tone of the judgment suggests the emergence of a kind of 'reverse Luxembourg compromise' in EU law: political interests, cloaked in the 'spirit of the Treaties' and 'EU values', displace the 'letter of EU law' and effectively override principles previously settled by the Member States.
Keywords: Judgment of the CJEU in Commission v Malta, citizenship, Union citizenship, Maltese investor-citizenship programme
Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB vagy Bíróság) a Bizottság kontra Málta ügyben hozott - az elmúlt években alighanem az egyik leghevesebb szakmai visszhangot kiváltó - ítélete[1] markáns irányváltást jelez az uniós polgárság dogmatikájában. Az EUB a kérdéses ügyben azt vizsgálta, az uniós jog szabhat-e korlátokat a tagállami honosítási feltételeknek olyan konkrét konstrukció esetén, amely "valódi kapcsolat" vizsgálata nélkül, visszterhes ügyleti alapon teszi megszerezhetővé a tagállami állampolgárságot - és ezzel együtt az uniós polgárságot.
A Bíróság ítélkezési gyakorlatában mindeddig következetesen elismerte, hogy az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételei kizárólagos tagállami hatáskörbe tartoznak; az EUB az állampolgárság elvesztésének következményeit érdemben vizsgálhatja (lásd különösen a Rottmann,[2] Tjebbes,[3] JY[4] ügyeket). Ezzel szemben a Bizottság kontra Málta ügyben hozott döntésében már a Bíróság - alapvetően (de nem teljes mértékben) a Bizottság érvelését követve, és a főtanácsnok indítványától eltérve - lényegében az uniós jog hatókörébe vonja a tagállami állampolgársági jogot. A "szolidaritáson és lojalitáson alapuló különleges kapcsolat" tételének uniós szintre emelésével, majd annak kimondásával, hogy a vitatott aranyútlevél-program megtöri az uniós polgárság alapját képező kölcsönös bizalmat, a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy az uniós polgárság kommercializálása összeegyeztethetetlen az uniós polgári alapvető jogállás Szerződésekből fakadó eszméjével, tehát jogsértő. A tanulmányban amellett érvelek, hogy az ítélet indokolása törékeny normatív alapokon nyugszik és erőteljesen politikai természetű. Noha az uniós polgárság "piacosításának" tilalma politikailag akár rokonszenves gondolat is lehet, a döntés jogi érvelése körkörös, önmagát igazoló szerkezetű, több logikai inkoherenciával. Az Unió részéről a hatáskör-kiterjesztés anélkül valósul meg, hogy egyfelől egyértelmű lenne, hogy az Unió valóban kiterjesztheti a hatásköreit a tagállami állampolgárság megadásának kérdéseire, másfelől pedig a kifogásolt nemzeti politika okozta kár meggyőző igazolást, illetve az uniós jogsértés tételes bizonyítást nyert volna. Osztom továbbá azoknak a szerzőknek az álláspontját, akik szerint az ítélet lopakodó hatáskör-kiterjesztésként,[5] ily módon pedig az Unió alkotmányos szabályaitól és magától a jogállamiságtól való markáns eltávolodásként értelmezhető.[6] Az EUB paradox módon mindezt az uniós célokra/érde-
- 341/342 -
kekre hivatkozással teszi, ami azt az érzetet kelti, mintha egyfajta fordított luxemburgi kompromisszum jelenne meg az uniós jogban: az uniós jog betűje helyett a Szerződések "szellemébe" csomagolt politikai érdekek válnak irányadóvá annak érdekében, hogy szükség esetén az Unió elérhesse az uniós jog betűjével alá nem támasztható célkitűzéseit.
2014-ben Málta elindította a Citizenship by Investment (CBI) rendszert, amely lehetővé tette, hogy harmadik országok állampolgárai jelentős pénzügyi befektetés és adomány ellenében[7] máltai állampolgárságot, és így uniós polgárságot kapjanak, annak minden jogosítványával együtt. Az Európai Parlament,[8] egyes civil szervezetek (például a Transparency International)[9] és több tagállam már a kezdetektől bírálták a programot. Az Európai Bizottság 2020-ban végül kötelezettségszegési eljárást indított Málta ellen, azzal az indokolással, hogy a program ellentétes az uniós polgárság "természetével és értékeivel", mivel állampolgárságot pusztán anyagi hozzájárulásért ad, a tagállam és a polgára közti "valódi kapcsolat" (genuine link) fennállása nélkül.
Collins főtanácsnok azt javasolta, hogy az EUB utasítsa el a keresetet, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy az uniós jog "valódi kapcsolatot" követelne meg a honosításhoz.[10] Ezt támasztja alá a Maastrichti Szerződéshez fűzött 2. számú nyilatkozat is, amely a tagállami állampolgárságot a szuverenitás és a nemzeti identitás lényegéhez tartozó kérdésként azonosítja. A tagállamok kifejezett döntése volt, hogy ők maguk határozhassák meg, ki minősül állampolgárnak. E hatáskörök gyakorlása nem sértheti az uniós jogot azokra az esetekre nézve, amelyek az uniós jog hatálya alá tartoznak, így kifejezetten a tagállami polgárság (és ezzel adott esetben az uniós polgárság) elvesztése esetében.[11] A Bíróság végül 2025 áprilisában hozta meg ítéletét (a főtanácsnok érvelésétől eltérve).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
