A tervgazdaság építményének lebontása során elsődleges cél volt az állam vállalkozói vagyonának privatizálása. E privatizálás rendkívül gyorsan és intenzíven valósult meg, napjainkban pedig épp ellenkező irányú folyamatoknak lehetünk tanúi.
A megmaradt közvagyon megóvása az Alaptörvényben rögzített feladat. Ennek az alkotmányos kötelezettségnek a teljesítésére a jogalkotó a vonatkozó joganyag tavaly decemberi revíziójával egy áttekinthető, minden köztulajdonban álló vagyonelemre kiterjedő szabályozást vezetett be.
A szabályozás jelenleg hatályos struktúrájának csúcsán a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) áll. Az Nvtv. határozza meg a nemzeti vagyon fogalmát, annak kezelésének, értékesítésének legfontosabb szabályait. Az államháztartás alrendszereihez igazodva, az Nvtv. szabályainak megfelelően, immár csak az állam tulajdonában álló vagyonról rendelkezik az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény, az annak végrehajtásáról szóló rendeletekkel kiegészülve, míg az önkormányzati tulajdon vonatkozásában a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény rögzíti a főbb szabályokat, amelyet - az önkormányzatiság elvének megfelelően - a helyi önkormányzati rendeletek részleteznek.
A nemzeti vagyon körébe tartoznak az állami és önkormányzati gazdasági társaságok is. E társaságok önmagukban is - akár nemzetgazdasági mércével mérve is - igen jelentős értéket képviselnek, de még figyelemre méltóbb az általuk kezelt nemzeti vagyon összértéke.
E társaságokra is vonatkoznak a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.), a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény és más, a gazdaság működését szabályozó, alapvetően magántulajdonosokra szabott előírásai.
A jogalkotó az Nvtv.-vel a nemzeti vagyon kezelőjének kötelezettségévé tette a nemzeti vagyon megőrzését, ami a közérdek védelme szempontjából érthető és elfogadható indok. Annak sincsen akadálya, hogy az állam mint jogalkotó olyan normákat alkosson, amely kötelező jelleggel meghatározza a kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon, és az ebbe a körbe tartozó gazdasági társaságok működését, hiszen a tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhet.
Kérdéses lehet azonban, hogy hol van a köztulajdon védelmének határa, és meddig rendelkezhet normatív módon az állam mint jogalkotó a saját tulajdonában álló nemzeti vagyon jogi sorsa felett azokban a gazdasági társaságokban, ahol nem egyedüli tulajdonos? Befolyásolhatja-e, és ha igen, akkor milyen mértékben az állam mint jogalkotó a részesedésével működő gazdasági társaság magántulajdonosainak jogait, és kötelezettségeit?
Az Nvtv. hatálybalépésével a jogalkotás válaszolt ezekre kérdésekre.
Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa azon gazdasági társaságok működésének anomáliáit, amelyekben az állam, vagy a helyi önkormányzat kisebbségi tulajdonos, vagy ugyan többségi befolyással rendelkezik, de a gazdasági társaságban más magántulajdonosoknak is van részesedésük, akinek bizonyos jogai csak korlátozással érvényesülhetnek a köztulajdon védelme érdekében.
Ezen korlátokat két csoportba sorolhatjuk, amely a tárgyalás tematikáját is meghatározza, így a továbbiakban az átláthatóságra vonatkozó szabályokat, majd a továbbtársulási tilalomra és kontrollra vonatkozó rendelkezéseket mutatjuk be.
Az Nvtv. 8. § (2), valamint (4)-(5) bekezdései értelmében, amennyiben egy olyan gazdasági társaság, vagy annak bármely tagja, részvényese nem átláthatóvá válik, amely társaságban az állam, vagy a helyi önkormányzat közvetlenül, vagy valamely részesedésükkel működő gazdasági társaság által közvetetten alapított, vagy részesedést szerzett, az állam, vagy az önkormányzat, vagy az ezek részesedésével működő gazdasági társaság tag, részvényes "kezdeményezi a társasági szerződés felülvizsgálatát és a gazdasági társaság e törvény átlátható szervezetre vonatkozó előírásainak megfelelő átalakítását".
Megjegyzendő, hogy ugyan az Nvtv. 8. § (2) bekezdése csak tagról rendelkezik, de a törvény helyes értelmezése alapján álláspontunk szerint azt nem csak a tagokra, hanem a részvényesekre is alkalmazni kell. Ugyanígy a törvény társasági szerződés módosítására vonatkozó rendelkezései álláspontunk szerint megfelelően alkalmazandók az alapszabály vonatkozásában is, ugyanakkor irreleváns alapító okirat esetén, tekintettel arra, hogy nem egyszemélyes társaságokról rendelkeznek a hivatkozott jogszabályhelyek. Ellenkező tartalmú jogértelmezés esetén azt a következtetést kellene levonnunk, hogy az egyedüli tag, részvényes vagy az állam, önkormányzat (vagy a nevükben joggyakorlásra jogosult szervezet), avagy ezeken kívüli bármely szervezet. Előbbi esetben az átláthatósági szabályok ipso iure [Nvtv. 3. § (1) bek.] teljesülnek, utóbbi esetre a törvény hatálya nem terjed ki [Nvtv. 1. §].
A 8. § (2) bekezdése szempontjából irreleváns tényező, hogy az állam, vagy a helyi önkormányzat mekkora részesedéssel rendelkezik, ha - az akár csak minimális részesedésükkel - működő gazdasági társaság, vagy annak bármely (akár többségi befolyást biztosító tagja) nem átláthatóvá válik, az államnak, vagy a helyi önkormányzat tulajdonosnak a fentiek szerinti eljárást kell kezdeményeznie.
A 8. § (4) és (5) bekezdése szempontjából is teljesen indifferens, hogy az állam, vagy önkormányzat által alapított gazdasági társaságnak mekkora részesedése van a vizsgált gazdasági társaságban, ugyanakkor a törvényben rögzített mechanizmusok aktiválódáshoz elegendő az, ha a köztes gazdasági társaságban az államnak többségi befolyása van.
Az Nvtv. nem határozza meg a "nem átlátható szervezet" fogalmát, ugyanakkor az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pontja taxatív módon felsorolja az "átlátható szervezeteket". E felsorolásból véleményünk szerint a contrario értelmezéssel következtetni lehet a nem átlátható szervezet fogalmára.
Nehezebben megválaszolható kérdés, hogy vajon a jogalkotó mit ért a fenti hipotesis megvalósulása esetén alkalmazandó sanction? Nevezetesen azon, hogy az államnak, a helyi önkormányzatnak, vagy a részesedésükkel működő gazdasági társaság tagnak
a) kezdeményeznie kell a gazdasági társaság társasági szerződésének felülvizsgálatát és a
b) gazdasági társaság tulajdonosi szerkezetének Nvtv. átlátható szervezetre vonatkozó előírásainak megfelelő átalakítását.
ad a) A Gt. 141. § (2) bekezdésének r) pontja, valamint 231. § (2) a) pontja értelmében a létesítő okirat módosítása főszabály szerint a társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik. A Gt. 49. § (1) bekezdése alapján a legfőbb szerv összehívását azok a tagok, részvényesek kezdeményezhetik, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek. A Gt. 142. §-a, valamint 236. § (1) bekezdése alapján a létesítő okirat módosításához háromnegyedes többség szükséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
