A határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra, az Európa Tanács 1346/2000. számú Rendelete (a továbbiakban: EIR) alkalmazására vonatkozó, az Európai Unió tagállamaiban hozott döntések általában az adós vállalkozások fő érdekeltsége központjának (CoMI) meghatározásához kapcsolódnak.
Ezért tűnhet különösen érdekesnek a Köln-i Kerületi Bíróság 2004. január 23-i ítélete, melyben arról a kérdésről döntött, hogy lehetséges-e főeljárásként folytatni az adós ellen az Egyesült Királyságban az Administration elnevezésű fizetésképtelenségi eljárást, mint főeljárást, illetve másodlagos eljárásként Németországban a debtor-in-possession eljárást. Alapvetően mindkét eljárás reorganizációs jellegűnek tekintendő, és az eldöntendő kérdés azért merül fel, mert az EIR 3. cikkének (3) bekezdése szerint "Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, a (2) bekezdés szerint indított minden további eljárás másodlagos eljárás. Ezeknek az utóbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük."
Az (1) bekezdés a főeljárásra (main proceeding), a (2) bekezdés a területi eljárásra (territorial proceeding) utal.
A vállalat, amelyre az ítélet vonatkozik a Köln-i Kerületi Bíróságon van bejegyezve, és az autóipar számára gyárt és szállít műanyag alkatrészeket. A vállalat Köln melletti üzemében 103 alkalmazottat foglalkoztat, egyébként pedig az Egyesült Királyságban bejegyzett L-G. Ltd. 100%-os tulajdonában van.
Az adós cég vezetője 2003. december 31-én Németországban fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezett maga ellen, azonban ezelőtt az időpont előtt a Birmingham-i táblabíróság már fizetésképtelenségi eljárást indított az adós ellen, és kinevezte a csődbiztosokat. A Birmingham-i bíróság végzése rögzítette, hogy az eljárás az EIR 3. cikke alapján indított főeljá-rás. Az adós cég vezetője az Egyesült Királyságban benyújtott kérelemben közölte és indokolta, hogy a vállalat fizetésképtelen és a fő érdekeltségeinek központja az Egyesült Királyságban van. Ennek alapján a csődbiztosokat 2003. december 18-án kinevezték. A csőd-biztosok a német bírósághoz fordultak, hogy az EIR 33. cikke alapján határozzon a vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztéséről. A német bíróság a kérelem alapján 2004. január 12-én kiadott egy végzést, mely szerint az adós a csődbiztosokkal való előzetes egyeztetés nélkül nem értékesítheti vagyontárgyait. Ezt követően szinte ugyanazon időpontban a csődbiztosok, illetve az adós cég vezetője kezdeményezte Németországban a fizetésképtelenségi eljárást, ezek közül is azt, amely lehetővé teszi, hogy az adós vezetője irányítsa a vállalatot a fizetésképtelenségi eljárás alatt (debtor-in-possession).
A német bíróság másodlagos eljárásként (secondary proceeding) nyitotta meg a fizetésképtelenségi eljárást, és kinevezte a német csődbiztost. A bíróság megállapította, hogy az adós telephellyel rendelkezik Németországban, valamint hogy a főeljárást a többi tagállam bíróságának automatikusan el kell ismernie az EIR 16. cikkének (1) bekezdése alapján és a főeljárásra vonatkozó végzés nem sértette a közrendet (public policy, EIR 26. cikk). A német bíróság megállapította, hogy az Egyesült Királyságban kinevezett csődbiztosoknak joguk volt másodlagos eljárást kezdeményezniük az EIR 29. cikk a) pontja, valamint a német csődtörvény 356. szakaszának (2) bekezdése alapján. Azt is megállapította a német bíróság, hogy az adós vezetőjének szintén volt joga 2003. december 31-én másodlagos fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezni az adós céggel szemben, mert a csődbiztosok kinevezése az Egyesült Királyságban nem fosztotta meg az adós vezetőjét attól a jogától, hogy másodlagos eljárást kezdeményezzen Németországban.
Bár egyes német szakértők tagadják az adós vezetőjének jogát másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megnyitásának kérelmezésére, a kölni eljáró bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonyos jogai megmaradnak az adós vezetőjének a fizetésképtelenségi eljárás megnyitása után is. Kifejtette, hogy amennyiben az adós vezetőjének nem lenne joga a másodlagos eljárás kezdeményezésére, akkor nem lenne értelme az EIR 29. cikk b) pontjának, amely szerint a "másodlagos eljárás megindítását kérheti bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a jogszabályai szerint, amelynek a területén belül a másodlagos eljárás megindítását kérik". A bíróság azt is közölte, hogy döntésénél figyelembe vette az EIR 4. cikk (1) bekezdését, mely szerint a főeljárás joga alkalmazandó a fizetésképtelenségi eljárásra, és az angol Administration eljárás megfosztja az adós vezetőjét valamennyi jogától és átadja a csődbiztos számára, de mivel az angol csődbiztosok is kezdeményeztek másodlagos eljárást, így annak elrendelése mindenképp megtehető volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
