Szerző: KECSKÉS Gábor
Affiliáció: tudományos munkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet; egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem
Rovat: Nemzetközi jog
Rovatszerkesztő: SULYOK Gábor
Lezárás dátuma: 2026.08.24.
Idézési javaslat: KECSKÉS Gábor: "Az államok nemzetközi jogi felelőssége" in JAKAB András - KÖNCZÖL Miklós - MENYHÁRD Attila - SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Nemzetközi jog rovat, rovatszerkesztő: SULYOK Gábor) http://ijoten.hu/szocikk/az-allamok-nemzetkozi-jogi-felelossege (2026). Konkrét szöveghelyre való hivatkozáshoz javasoljuk a szövegbeli bekezdésszámok használatát, pl. [8] vagy [12]-[18].
Az államfelelősség azt jelenti, hogy államközi viszonyokban az állam jogellenes károkozó tevékenysége vagy mulasztása miatt a nemzetközi jog alapján felelősségre vonható. Mivel azonban a nemzetközi jogban a kötelezettségeket és felelősséget létrehozó szabályokat maguk az államok alkotják, ezért az államok nem érdekeltek szigorú felelősségi szabályok kialakításában. Jelenleg nincs hatályban olyan kötelező erejű, egyetemes érvényű nemzetközi szerződés, amely az állam nemzetközi jogi kötelezettségszegése esetén a felelősség érvényre juttatásának pontos szabályait adná. Az államok felelősségének megállapítása így legfeljebb jogelveken vagy egyedi, bíróság általi jogértelmezés révén valósulhat meg, aminek az esélye a nemzetközi jogban csekély. Az ENSZ Közgyűlésének a nemzetközi jog kodifikációjáért és fokozatos fejlesztéséért felelős segédszerve, a kiváló nemzetközi jogászokból álló Nemzetközi Jogi Bizottság több évtizednyi előkészítő munka után 2001-ben elfogadott egy államfelelősségi tervezetet, amelyet ma már szokásjogi (azaz potenciálisan akár jogilag kötelező) alapokon is vizsgálhatnuk, miközben ennek szövege ideális esetben egy későbbi nemzetközi szerződés alapja is lehetne. Jelenlegi formájában azonban jogi kötelező ereje nincsen, legfeljebb egyes szabályainak szokásjogi kötőerejét erősítik meg egyes nemzetközi bírói fórumok bizonyos ügyekben, azonban ez korántsem tekinthető még általánosnak. E szerződés aláírásában azonban az államok nem feltétlenül érdekeltek, ezáltal tehát jelentős nehézségekbe ütközik az államfelelősség felhívása és érvényesítése államközi viszonylatban, akár egy nemzetközi bírói fórum előtt is. Az államok nemzetközi jogi felelőssége kapcsán a főbb szabályozási pontok közé sorolható az államfelelősség definíciója és egyben elhatárolása a nemzetközi jogban releváns egyéb típusú felelősségtől (például az egyén nemzetközi büntetőjogi felelőssége, a nemzetközi szervezetek felelőssége, az államok felelőssége magánjogi ügyeletekben), az államoknak való betudhatóság kérdése, a felelősség alól való mentesülés, valamint a felelősség érvényesítése.
[1] Az egységes állameszme (->állam), majd az abszolutizmus térhódításával és az egységes államszervezet kialakításával a modern államok az addig tipikusan alkalmazott magánrepresszáliák intézményét tudatosan visszaszorították. Azaz az alattvaló védelme egy másik állam területén - ha még az államától független jogviszonyba került is az alattvaló (pl. egy kereskedelmi szerződés folytán állt kapcsolatban egy másik állammal) - valójában az ->állampolgárság vagy a honosság szerinti állam számára fennálló kötelezettségként volt felfogható.[1]
[2] A nemzetközi jogban a ->felelősség általános koncepciója kapcsán egyértelmű, hogy speciális jogrendszer lévén nem tehető vitássá a felelősség létjogosultságának kérdése.[2] Ennek eredete valójában a jóhiszeműség, a kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének (pacta sunt servanda) - azóta egyébként a nemzetközi jog feltétlen érvényesülést kívánó szabályaként[3] is testet öltött - elvére, valamint azon feltevésre épül, miszerint amennyiben a szuverén ->államok egymást szabadnak és egyenlőnek ismerik el, akkor a nemzetközi kapcsolataik szükségszerűen a jogok és kötelezettségek reciprocitásán alapulnak.[4] Ezek megléte egy primer norma, majd szekunder felelősségi norma alkalmazásához, ezáltal a jogvita feloldásához elengedhetetlenül szükséges. E körben a primer szabályok az államoknak a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségeit jelentik, míg a másodlagos szabályok a primer szabályok megszegéséhez kötődnek, mivel döntő mértékben a kötelezettségszegés következményeit határozzák meg.
[3] Az államközi viszonyok területén először minden bizonnyal Heffter osztályozta a felelősséget eredményeztető kötelezettségeket-kötelmeket a XIX. század közepén, amely valóban egyet jelentett a civiljogi felfogásoknak a ->nemzetközi jog viszonyrendszerébe történő transzformálásával. Klasszifikációja szerint a kötelezettségek - a mai nemzetközi jog akkori szinonimájaként használt európai nemzetközi jogban[5] - eredhetnek szerződésekből (ex contractu), szerződésnek nem minősülő jogi aktusokból (quasi ex contractu), valamint jogellenes cselekményekből (ex delicto).[6] Eagleton szerint ugyan Heffter nem vizsgálta mélyrehatóan a témát, de azzal, hogy összegyűjtötte és rendszerezte az anyagokat, a felelősség elismeréséhez mint a nemzetközi jog egyik intézményéhez vezető törekvéseknek adott jelentős támogatást.[7]
[4] Már a klasszikus nemzetközi jog korszakában (a XVII. századtól 1945-ig) az államfelelősség megállapításának konjunktív feltételéül gondolt, mai kifejezéssel élve vétkesség-felfogás uralkodott, amelynek értelmében az állam - mint az abszolút és korlátozhatatlan szuverén (->az államok szuverén egyenlősége) - felelőssége nem állapítható meg saját vétkessége hiányában. Ezen államfelelősségi paradigma a XIX. század végéig domináns nézet volt, azzal az előfeltevéssel, hogy az államoknak a területük felett gyakorolt kizárólagos joghatósága képezi a felelősség alapját. Ugyanakkor az Eagleton által idézett és a XX. század elejének általános felfogását hirdető álláspont szerint abból, hogy egy állam a határain belül szuverenitást és kizárólagos jogköröket gyakorol, még nem következik, hogy az állam felelőssé tehető a határain belül felmerült vagy onnan kiinduló és más állam területén jelentkező bármely sérelemért.[8]
[5] A felelősség nemzetközi jogi kérdése valójában mindig is az államfelelősség dogmatikájának és szerződéses szabályrendszerének megalkotása körül forgott. Eszerint a felmerülő kérdés a téma kapcsán leegyszerűsíthető arra a két vetületre, hogy i) a nemzetközi szokásjogi normák lehetővé teszik-e az állam nemzetközi jogi felelősségének megállapítását, illetve ii) az államok érdekeltek-e államfelelősségi normák elfogadásában. A feltevések közül az első (i)) esetén a nemzetközi szokásjog szabályaiból jogi kötelezettségként lefordítható, az állam mint nemzetközi jogi entitás felelősségére, "számonkérhetőségére" vonatkozó norma nem olvasható ki, amelyet például egy bírósági eljárásban az eljáró fórum egyértelműen megállapítana, még akkor sem, ha az államfelelősség egyes kérdései és intézményei (pl. betudhatóság) kapcsán egy nemzetközi bírói fórum a nemzetközi szokásjog meglétére utalna.[9] A második felvetés (ii)) kapcsán azt kell látnunk, hogy egyelőre hiányoznak azok a kötelező erejű kodifikált normák, amelyek az államfelelősség általános rendszerét létrehozzák, de lege ferenda azonban nem elképzelhetetlen, hogy ilyen jellegű szabályok megalkotására a jövőben sor kerüljön.
[6] Egyre inkább az a jelenség tapasztalható a jelenkor nemzetközi jogában, hogy a nemzeti/belső jogi és nemzetközi jogi felelősség konvergál, és az utóbbi terület mindinkább a szükségszerűen fejlettebb belső jogi eszközöket, felelősségi formulákat, dogmatikát és fogalomkészletből építkezik, és valamelyest a saját rendszeréhez, annak sajátosságaihoz igazítva jeleníti meg e belső jogból eredő jogintézményeket egyes nemzetközi normákban.
[7] A nemzetközi jogban az állam magatartása és a jogsértő tény közötti ->okozati összefüggésen felépülő objektív felelősség tanát Anzilotti fejtette ki, amit ő maga ki is terjesztett a nemzetközi felelősség egész területére,[10] ezzel intézve kihívást a XIX. század elejéig uralkodó grotiusi tradícióval (a szuverének vétkességén alapuló felelősséggel) szemben. Anzilotti ugyanis az állami felelősség alapját a tisztviselők kinevezésénél tanúsított gondatlanságból[11] és a felettük gyakorolt felügyelet hiányosságából levezetni akaró elméletekre utalva mutatott rá, hogy ha az államnál ilyen természetű "vétkesség" fennforog, akkor az "culpa in qui inest in re ipsa", azaz "az állam szervezetében rejlő olyan hiba, amelyért az állam mindenképpen felelős, tekintet nélkül arra, hogy vétkesnek tekinthető-e vagy sem."[12] Dupuy összegzésképpen megállapítja: Anzilotti elméletének hatalmas előnye, hogy az rendkívül gyakorlatias, hiszen i) a jogellenes tevékenység koncepciójának egyszerűsítésével; ii) az okozatossági kapcsolat tisztázásával, valamint iii) a felelősség tárgyának, céljának egységesítésével egy megbízható jóvátételi mechanizmust alkotott, amely egy bíró számára megkönnyíthette az eligazodást a XX. század elejének nemzetközi jogában.[13]
[8] A jogsértés tárgyilagos ténye és az államnak betudható magatartás által okozott kár megvalósulása az államfelelősség elméleti megalapozásához már elegendő volt. Kertész - az 1930-as évek nemzetközi jogának uralkodó nézetét képviselve - úgy véli, hogy "a vétkességi eszmét a nemzetközi jogból nem mint lehetetlen, hanem mint szükségtelen és fölösleges nézeteltérésekre alkalmat adó tényezőt kell kikapcsolni."[14] Ez a XX. század elejéig, elsősorban a jogirodalom szintjén végbement paradigmaváltás arra sarkallta a nemzetközi közösség szereplőit, hogy az egyre inkább kikristályosodni látszó felelősség-koncepciót egy ->nemzetközi szerződés formájában kodifikálják. Az erre irányuló törekvések pedig hamarosan egy kodifikációs szándékkal összehívott konferencia égisze alatt váltottak ki éles vitákat.[15]
[9] Ugyan az első világháború előtt történtek már arra irányuló kísérletek, hogy a lázadás és a polgárháború során külföldieknek okozott károk miatti felelősséget szabályozzák,[16] és 1926-ban a japán Nemzetközi Jogi Egyesület kódextervezetében[17] is hangsúlyosan szerepelt az államfelelősség kérdésköre, ezeket a dokumentumokat azonban nemzetözi jog sohasem fogadta el. Megemlíthető továbbá, hogy a Harvard Egyetem jogi karának professzorai 1929-ben elkészítettek e témában egy magánkodifikációs tervezetet, Draft Convention on Responsibility of States for Damage Done in their Territory to the Person or Property of Foreigners (nem hivatalos magyar fordításban: Az államok felelősségéről szóló egyezménytervezet a területükön külföldiek személyében vagy vagyonában okozott károk miatt) címmel. Az időközben eltelt évtizedekben végbement változások, hangsúly-áthelyeződések miatt ugyanezen jogi fakultás égisze alatt 1961-ben is publikáltak egy tervezetet, immáron valamelyest módosított elnevezéséből következően szűkített hatállyal, Draft Convention on the International Responsibility of States for Injuries to Aliens (nem hivatalos magyar fordításban: Az államoknak a külföldieknek okozott károkért való nemzetközi felelősségéről szóló egyezménytervezet) címmel, amely a későbbiekben a Nemzetközi Jogi Bizottság tevékenységére gyakorol jelentős hatást.[18]
[10] Jelentősebb áttörést csak 1927-ben sikerült elérni, amikor a Nemzetközi Jogi Intézet elfogadta az állam területén külföldi magánszemélyeknek és magánvagyonnak (mai kifejezéssel: anyagi javaknak) okozott károk miatti állami felelősség lényeges pontjait rögzítő tizenkét cikkből álló, kötelező erővel nem bíró határozatát.[19] E határozat képezte alapját az 1930-ban, Hágában összehívott, kodifikációs mandátummal felruházott konferencia munkaanyagának is.
[11] Az 1930-as hágai kodifikációs konferencia összehívásának előzménye, hogy a Nemzetek Szövetségének Közgyűlése 1924-ben összehívott egy jogászbizottságra bízta a kodifikációs munka előkészítését. A tizenhét tagú testület végül a "kodifikációra kellőleg érettnek talált" hét kérdése között 4. pontként szerepel az "állam felelőssége a területén külföldiek személyének vagy vagyonának okozott károkért" nevet viselő téma,[20] amely az államfelelősség első hivatalos kodifikációs törekvéseként tekinthető, a magánszemélyek és a nemzetközi tudós társaságok által folytatott magánkodifikációk korszaka után. A Közgyűlés 1927 szeptemberében az állam nemzetközi felelőssége kérdéseinek szabályozását az összehívandó nemzetközi kodifikációs konferencia programjára tűzte. A kodifikációs konferencia 1930 tavaszán egy hónapig ülésezett Hágában, ahol mintegy ötven állam képviseltette magát; a korszak államainak nagyfokú reprezentativitását garantálva. A konferencia azonban végül sikertelennek bizonyult, ugyanis viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a mindössze tíz cikkben összefoglalt szabályok nem nyerik el az ügyrendi szabályokban meghatározott kétharmados támogató többséget, minek következtében az államfelelősség kérdésével foglalkozó különbizottság még csak konklúziókat sem terjesztett a konferencia plénuma elé.[21]
[12] Miután a második világháborút megelőzően a hivatalos kodifikációs törekvések kivétel nélkül zátonyra futottak, és az államfelelősség nemzetközi szabályai nem kerültek kötelező erejű normába, az ENSZ Közgyűlése (->Egyesült Nemzetek Szervezete) 1953-ban, a 799. számú határozatában[22] kérte fel a Nemzetközi Jogi Bizottságot az államok felelősségével kapcsolatos nemzetközi jogi szabályok elveinek kodifikációjára, két évvel később pedig kijelölték a téma jelentéstevőjét (rapportőrét), a kubai García-Amadort. A jelentéstevő egy meglehetősen vitás (és később teljességgel elutasított[23]) elképzeléssel nyitott, amikor a külföldieknek okozott károkért fennálló felelősség koncepciójához kívánt visszatérni, amely az adott korban már kissé anakronisztikus gondolatnak tűnhetett, főleg annak tükrében, hogy elgondolásait az emberi jogok tágabb kontextusában kívánta elhelyezni.[24]
[13] Hét évvel később, 1960-ban, az 1505. számú határozatában[25] az ENSZ plenáris szerve újra napirendre tűzte a kérdést, külön nevesítve, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság munkája a nemzetközi jog kodifikációja és fokozatos fejlesztése területén megy végbe, amellyel a Közgyűlés lényegében prejudikálta a fejlesztés szükségességének kérdését az adott témán belül, egyben teljesen figyelmen kívül hagyva az 1955 óta, elsősorban García-Amador által tett erőfeszítéseket. Az 1960-as évek elején a Bizottság az olasz Roberto Ago vezetésével felállított egy albizottságot, amely a megkezdett munkálatok folytatásának a felülvizsgálatát kapta feladatul.[26] Az albizottság 1963-as jelentése után a téma jelentéstevőjeként már Ago vezetésével folyt a kodifikációra irányuló tevékenység, akinek megbízatása idején egy kardinális kérdést tisztázott, miszerint a felkérés (és így az államfelelősség szabályai) kizárólag a szekunder - azaz a primer forrásokban fellelhető kötelezettségek megszegése esetén alkalmazandó - normák kodifikációját jelentik.
[14] Ago jelentéstevői munkája (1963-80) idején már konkrét cikkek formájában "született meg" a majdani 2001-es Tervezet szakaszainak legnagyobb része, köztük olyan jelentős kérdésekről, mint a nemzetközi felelősség eredetéről szóló fejezetek. E minőségében Ago összesen nyolc jelentést terjesztett elő, az ezekben foglalt elméleti megalapozások a folyamat során mindvégig meghatározó befolyást gyakorolnak az államfelelősség számos részkérdésének szabályozására irányuló törekvésekre. Ago 1980-ban a Nemzetközi Bíróság (->nemzetközi bíráskodás) bírája lett, így megbízatását a holland Riphagen vette át, aki 1986-ig látta el a téma jelentéstevői feladatait. Riphagen - továbbgondolva elődjének a primer és szekunder normák szerinti megkülönböztetését - mindvégig hangsúlyozta, hogy az elsődleges (primer) szabályoknak kell részletezniük a megsértésük következményeit, azaz a szekunder normákat. Ez meglehetősen "defenzív", viszont a kormányok számára pozitív lépésként könyvelhető el, mert ezáltal a kodifikációs munka és irány jelentős szűkítése került napirendre, ellenben a nemzetközi szerződésekben szabályozott primer kötelezettségek megalkotása során a jogalkotó államok szerepét felértékelte. Riphagen kifejtette, hogy a téma kapcsán kifejezetten a jogellenes cselekedetek miatti felelősséggel kell foglalkozni, míg az addig a folyamatnak szerves részét alkotó, a jogszerű tevékenységből fakadó káros következmények miatti felelősség kérdése külön tárgyalandó.[27] 1988-tól az olasz Arangio-Ruiz látta el a jelentéstevői tevékenységet az államfelelősségi kodifikáció területén, akinek rapportőri megbízatása idején a Nemzetközi Jogi Bizottság első olvasatban elfogadta a nemzetközi felelősség tartalmáról és alkalmazásáról szóló részeket, hangsúlyosan kiemelve a kötelezettségszegés következményeit, a folyamatos jogsértés abbahagyásának kötelezettségét, valamint a közérdek szerepét a jóvátétel esetében.
[15] Arangio-Ruiz lemondása után[28] a téma ötödik, egyben utolsó jelentéstevője, az ausztrál Crawford 1996-ban lett a tárgykör felelőse, és az ő megbízatásának idejéhez köthető a Tervezet 2001-es elfogadása. Még Crawford kinevezése előtt, 1995-ben az ENSZ Közgyűlése az 50/45-ös számú határozatában[29] sürgette a Nemzetközi Jogi Bizottságot, hogy a négy évtizede folyó kodifikációs munkálatokban érdemben lépjen előre, főleg a nemzetközi jogi felelősség tárgykörében. Az időközben elfogadott 1996-os tervezet (Draft Articles on State Responsibility)[30] az államokat szigorú felelősséggel ruházta volna fel a határokon átterjedő jelentős károkért, amelyeket a Tervezet által taglalt cselekmények, közöttük az 1996-os Tervezet 19. cikkébe foglalt "nemzetközi bűntettek" (->nemzetközi büntetőjog) idéztek elő.[31] Egyéb kérdésekben az 1996-os tervezet a 2001-es végső változat "előfutárának" tekinthető, hiszen ez előbbi alapvető rendelkezéseit a későbbi megőrizte, még ha kisebb-nagyobb fogalmi pontosításon ment is keresztül. A legalapvetőbb kérdés mindvégig az volt, hogy vajon továbbra is az államok szigorú felelőssége elvének a nemzetközi jogban való kiterjesztésére fókuszáljanak, vagy inkább hagyjanak fel ezzel a megközelítéssel. Az elkövetkező öt évben a Bizottság második olvasatban megtárgyalta az 1996-os tervezetet, és az egyetértéssel fogadott részeket továbbra is fenntartotta, míg a vitás kérdéseket egyszerűen kihagyta a 2001-es szövegből. Talán ennek tudható be, hogy a mintegy fél évszázadnyi kodifikációs tapasztalat birtokában készült Tervezet egy "jól csiszolt, választékos szöveg, viszont túlságosan absztrakt és szűkítő értelmű."[32]
[16] Az államfelelősségre vonatkozó cikkeket magában foglaló Tervezetet az ENSZ Közgyűlése határozatba foglalva több ízben is a kormányok figyelmébe ajánlotta,[33] azonban eleddig ez semmilyen eredményt nem hozott, mivel az eltelt egy évtized folyamán egyszer sem volt érzékelhető az államok azon irányú szándéka, hogy az államfelelősségi cikkek alapján nemzetközi szerződést írjanak alá. Mivel a Nemzetközi Jogi Bizottság 2001-es tervezetét tehát az ENSZ Közgyűlése több határozatába is foglalta (először 2002-ben), ezért 2002 után indokolt már nem tervezetként, hanem cikkekként hivatkozni a szövegre. Az ENSZ Közgyűlés 2022. december 7-én elfogadott 77/97. számú határozatában felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy a Közgyűlés nyolcvanadik ülésszakán nyújtson be jelentést, amely táblázatos formában felsorolja a cikkekre hivatkozó nemzetközi bíróságok, törvényszékek és egyéb szervek határozatait, döntéseit, és újfent hangsúlyozza az államfelelősségi cikkekről szóló párbeszédet egy későbbi nemzetközi szerződés elfogadása céljából.[34] Az ENSZ Közgyűlésének ünnepi, nyolcvanadik ülésszakán végül újra megismételték eme felkérést, külön is hangsúlyozva az államfelelősségi tervezet elfogadásának 25. évfordulójára való megemlékezést az ENSZ Közgyűlésének 2026-ban induló nyolcvanegyedik ülésszakán.[35]
[17] A cikkekről elmondható,[36] hogy a 2001-re már a jogsértésen alapuló államfelelősségre korlátozott téma szinte teljes körű és szokásjogi megalapozottságon (->nemzetközi szokásjog) nyugvó áttekintést ad, még akkor is, ha a cikkek nemzetközi szerződés útján való kodifikálása elmaradni látszik.
[18] Az állam felelőssége a nemzetközi jogot sértő cselekedeteiért (minden ilyen cselekedetért) akkor hívható fel, ha ez a cselekvés vagy mulasztás a nemzetközi jog szerint az államnak betudható, és valamely (primér) nemzetközi kötelezettség megszegését valósítja meg. Egy harmadik állam cselekedete kapcsán is felvethető azonban bármelyik állam felelőssége, ha megállapítható, hogy valamely állam segítséget vagy támogatást, irányítást vagy ellenőrzést gyakorolt, illetve kényszert alkalmazott egy másik állam ellen.
[19] Az államfelelősségi cikkekben az államfelelősség keletkezéséről szóló részben (1-27. cikkek) a tárgykört orientáló alapelvek, az államnak való betudhatóság, a nemzetközi kötelezettségszegés fogalma, egy állam másik állam cselekedete kapcsán fennálló felelőssége, illetve a jogellenességet kizáró körülmények kapnak helyet. Ez utóbbi kimentési okok körében is a legtöbb állam belső jogában ismert és széles körben alkalmazott okokat nevesíti, amikor is a beleegyezés, az önvédelem, a nemzetközi jogsértéssel szembeni ellenintézkedés (->szankciók), az erőhatalom (force majeure vagy vis maior), a végszükség és a szükséghelyzet (20-25. cikkek) gyanánt okozott jogsértés alól mentesülhet az állam.
[20] Az 55-58. cikkek szerint nem tartozik a hatálya alá a ->nemzetközi szervezetek felelőssége, amelyről a Nemzetközi Jogi Bizottság 2011-ben fogadott el tervezetet,[37] az egyén nemzetközi (büntetőjogi) felelőssége, azaz a delicta iuris gentium (->nemzetközi büntetőbíráskodás), amely az 1998-as Római Statútumban (a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma) van kodifikálva. Nem alkalmazhatók a tervezet szabályai akkor sem, ha az ENSZ Alapokmányából folyó kötelezettségeknek tesz eleget egy állam (és ezzel okoz kárt) a Tervezet 59. cikke szerint. Emellett abban az esetben alkalmazhatók a szabályok, "amennyiben és amilyen mértékben a nemzetközi jogsértő cselekedet meglétének feltételeit vagy a nemzetközi államfelelősség tartalmát vagy alkalmazását a nemzetközi jog speciális szabályai rendezik" (lex specialis). Utóbbi körbe tartozik például a regionális és univerzális nemzetközi szerződéseken, valamint az államok belső jogán alapuló emberi jogsértésekért való felelősség (-> az emberi jogok regionális védelme, -> az emberi jogok univerzális védelme) vagy az űrkárfelelősség (->térség és terület a nemzetközi jogban) kérdése, amelyre vonatkozóan egy lex specialis norma, egy kötelező erejű nemzetközi szerződés jött létre.[38]
[21] Az államfelelősségi cikkek kizárólag az államfelelősség kérdésével foglalkoznak, azonban - mivel az állam mint ->jogi személy a maga absztraktivitásában nem képes jogellenes cselekményt elkövetni, csak szervei útján - szükségszerűen megjelennek azok a felelősségi jogviszony alanyi oldalán azon formák (az államon, ennek szervén, illetve másik államon mint alapkategóriákon kívül), amelyek a betudhatóság jogintézménye révén egy személy vagy egyéb entitás tevését vagy mulasztását az állam tevésévé vagy mulasztásává transzformálják (5-11. cikkek). Az államnak eszerint betudható az állami szerv magatartása, kormányzati hatalom elemeit gyakorló személy vagy egység magatartása, a másik állam által az állam rendelkezésére bocsátott szerv magatartása, az állami szerv ultra vires (azaz hatáskörét átlépő) aktusa, az állam irányítása vagy ellenőrzése alatt álló szervek magatartása, a hivatalos hatóságok hiányában vagy helyett kifejtett magatartás, a felkelők, elszakadók magatartása (amennyiben a felkelés, elszakadás eredményeként új állam jön létre), illetve az a magatartás, amelyet az állam sajátjaként ismert és fogadott el.[39]
[22] Az államfelelősséget keletkeztető tevés vagy mulasztás nem érinti az állam irányában továbbra is fennálló teljesítés folyamatos kötelezettségét, valamint az abbahagyás és meg nem ismétlés kötelezettségét.
[23] Az államfelelősség tartalmáról szóló második rész (28-41. cikkek) szintén az alapelvek taglalásával kezdődik, majd a sérelem jóvátételére (ezen belül a jóvátétel formáira, így az eredeti állapot helyreállítására, kártérítésre és elégtételadásra, valamint a kamat megfizetésének kötelezettségére) térnek ki a 35-37. cikkek, végül a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályaiból fakadó kötelezettségek súlyos megsértését rögzíti a dokumentum (40-41. cikkek). A megismétlés elleni garanciák atipikus szankcióként foghatók fel, mivel a körülményektől függően bizonyos biztosítékszolgáltatási kötelezettséggel járnak, és voltaképpen sok esetben nem követi őket valós szankciókiszabás a klasszikus helyreállítás-kártérítés-elégtétel hármas szankciós dimenzióban.
[24] A harmadik részben (42-54. cikkek) kap helyet az államfelelősség felhívása, majd az ellenintézkedések kérdésköre, amelyek - absztrakt megszövegezésük okán - kevés vitát generáltak, csakúgy, mint a negyedik részben (55-59. cikkek) található általános rendelkezések köre, amelyek az államok számára üdvözítő módon, a primer normák szerepét erősítik fel, ezáltal jelentősen behatárolva az államfelelősségi tervezet alkalmazási területét. Az államok eszerint a nemzetközi jog speciális szabályai területén (55. cikk), az államfelelősségnek a Tervezetben nem szabályozott kérdéseiben (56. cikk), a nemzetközi szervezet felelőssége tárgyában (57. cikk), az egyén felelősségének (58. cikk) koncepciójában továbbra is korlátlan jogalkotási szerepet élvezve; szabadon, saját érdekeik szerint alakíthatják ki a felelősségi szabályokat, melyeket érdemben egyetlen államfelelősségi cikk sem befolyásolhat.
[25] Az államfelelősségi cikkek felfogásukban, amely a szokásjog vonatkozó szabályainak összefoglalásán és erőteljes jogfejlesztő tevékenységen alapult, Crawford rapportőr szerint az objektív felelősségi rendszerhez közelítenek,[40] akárcsak a nemzetközi bírói fórumok gyakorlata, amely az állam nemzetközi jogi felelősségének megállapításához felróhatóságot (vétkességet) nem, csak egy nemzetközi kötelezettség megsértésének tényét követelik meg.[41] A vétkesség és a kárfogalom kategóriái tipikusan a primer normák szintjén kerülnek megfogalmazásra, ezek a jogsértésből keletkező nemzetközi jogviszonyok részleteit tartalmazó szekunder normák hatálya alól kikerülnek.[42]
[26] E felfogás viszont támadható, mivel az államfelelősségi cikkek eredeti formájukban csupán annyiban tartoznak a nemzetközi jog forrásai közé, amennyiben nemzetközi szokásjogot kodifikálnak, a bírói gyakorlat pedig nem elsődleges jogforrás, így az objektív (állam)felelősségről kizárólag egy kodifikált és hatályba lépett nemzetközi szerződés rendelkezhet, amelyre generális szinten - az űrkárfelelősség speciális kérdéskörét leszámítva - nem találunk példát.
[27] A nemzetközi jogot sértő cselekményekből vagy mulasztásból következő államfelelősség mellett az 1970-es évektől élénk figyelem övezte a nemzetközi jog által nem tiltott cselekményekből származó káros következményekért való helytállás témáját is.[43] Ennek kapcsán 1970-ben, az ENSZ Hatodik Bizottságában (Jogi Bizottság) széles körű egyetértés bontakozott ki arról, hogy a kérdést külön kezeljék az 1950-es évek közepe óta több-kevesebb sikerrel folyó nemzetközi jogi felelősség koncepciójától, mivel eltérő felelősségi dogmatikát és részletszabályokat követelt meg a két felelősségi alakzat kodifikálása. E törekvések és elvként megfogalmazott, rejtett elvárások ismeretében az 1970-es évek közepe táján számos határozatot fogadott el az ENSZ Közgyűlése,[44] amelyekben felkérte a Nemzetközi Jogi Bizottságot a téma "megfelelő időben való" kidolgozására.
[28] Az ENSZ Közgyűlésének 32/151 számú határozata[45] 1977-ben jóváhagyta a Nemzetközi Jogi Bizottság tervét, és feladataként határozta meg, hogy a téma[46] kapcsán mihamarabb készítsen munkaanyagot, figyelemmel a nemzetközi jog által tiltott cselekményekből eredő felelősség terén megindult kodifikációs lépésekre. 1992-ben a Nemzetközi Jogi Bizottság - egy munkacsoport javaslatára - döntést hozott arról, hogy először a megelőzés kérdéséről kell elfogadni tervezetet, és csak ezután kell állást foglalni a károk orvoslásáról. Ennek eredményeként döntés született az eredetileg egységesnek gondolt és sokáig a nemzetközi jogi felelősség részterületének tekintett, a nemzetközi jog által nem tiltott cselekményekből származó káros következményekért való felelősség mint kodifikációs téma felosztásáról, a Bizottság döntött a két irányban folytatódó kodifikációs munkálatokról és a témák hivatalos elnevezéséről.[47] Ennek megfelelően a Bizottság immáron külön vizsgálta a veszélyes tevékenységből eredő határon átterjedő károk megelőzése, illetve a veszélyes tevékenységből eredő határon átterjedő veszteségek miatt fennálló nemzetközi felelősség kérdéskörét.
[29] A párhuzamosan futó kodifikáció "gyümölcseként" a Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről 2001-ben fogadta el tervezetét (Draft Articles on Prevention of Transboundary Harm from Hazardous Activities[48]), míg a nemzetközi jog által nem tiltott tevékenységből származó káros következmények miatti nemzetközi felelősségről szóló, 2006-ban elfogadott elveinek (Draft Principles on the Allocation of Loss in the Case of Transboundary Harm Arising out of Hazardous Activities[49]) elfogadására később került sor, figyelemmel arra a tényre, hogy ennek koncepcionális előkérdéseként fogható fel a 2001-es "megelőzési tervezet", amely nélkül a 2006-os instrumentum sem töltheti be valódi szerepét.
[30] A nemzetközi jogot nem sértő cselekmények miatt beálló károkért való, sine delicto felelősség (liability) koncepciójával tehát a Nemzetközi Jogi Bizottság hosszú évtizedeken keresztül foglalkozott, noha az általa elfogadott két kapcsolódó tervezet - hasonlóan a jogellenes magatartásokból eredő kárfelelősség tárgyában elkészült 2001-es államfelelősségi Tervezethez - még nem hatályosult egy univerzális jellegű nemzetközi szerződés formájában.
[31] Az állam nemzetközi jogi felelősségének generális és szokásjogi elveit tartalmazó, ENSZ közgyűlési határozatként elfogadott államfelelősségi cikkek jelenlegi, illetve későbbi szerepét jól illusztrálja az a tény, hogy a cikkek egyes, korábbi változataira (az 1996-os Tervezetre) a Nemzetközi Bíróság ítéleteiben (->nemzetközi bíróságok döntései) hivatkozott,[50] amelyek abban az esetben bírnak kötelező erővel, ha szokásjogot kodifikálnak. Mivel a tervezeteknek csak egyes részei kodifikálnak szokásjogot, ezért azok tervezetként, teljes szöveggel nem bírtak (és bírnak) kötelező erővel. Kétségtelen tény, hogy az államfelelősségi cikkek elfogadása után csaknem minden nemzetközi bírói fórum "más szemmel" tekinthetett már az állam nemzetközi felelősségének problémájára, hiszen a bírói fórumok az ENSZ Közgyűlése által régóta szorgalmazott, egységes (igaz, még nem kötelező), a nemzetközi jog majd' minden részterületére kiterjedő felelősségi rezsim koncepcionális és nemzetközi jogilag releváns kérdéseit közgyűlési határozatként elfogadott tervezet formájában megismerhették, és arra de facto támaszkodhattak az ítélkezésük során.
[32] A jövőre nézve egyértelműnek tűnik, hogy a nemzetközi jogi realitás értelmében az államfelelősségi cikkek jelenlegi szövegét az államok nem hajlandóak egy nemzetközi szerződés formájában kodifikálni, ami végső soron egyfajta kudarcként fogható fel, noha egyidejűleg a több évtizedes munkafolyamat eredményeként elfogadott és többször idézett Tervezet sikerét és annak a nemzetközi jog fejlődésére gyakorolt hatását nem lehet elvitatni. Ezt jól példázza Bruhács kijelentése, miszerint "megtörtént az államok nemzetközi felelősségére vonatkozó szokásjogi szabályok quasi-autentikus (...) leszögezése."[51] Említést érdemel továbbá az is, hogy 2017 óta a Nemzetközi Jogi Bizottság napirendjén van az államfelelősség kodifikációjának kérdése az államutódlásról.[52]■
[1] KECSKÉS Gábor: "A klasszikus nemzetközi jog szankcióival kapcsolatos felfogások a magyar jogirodalomban - kitekintéssel a hatályos nemzetközi jogra" Állam- és Jogtudomány 2007/3, 489-508. és KECSKÉS Gábor: "A jogellenes magatartásból eredő államfelelősség kodifikációjának története" Jog, Állam, Politika 2012/2, 31-45.
[2] Erről ld. bővebben: James CRAWFORD: State Responsibility. The Max Planck Encyclopedia of Public International Law [MPEPIL], Oxford University Press, Oxford, 2006. és James CRAWFORD - Alain PELLET - Simon OLLESON (szerk.): The Law of International Responsibility, Oxford University Press, Oxford, 2010.
[3] Az elv fogalmát ld. 1969. évi bécsi egyezmény, 53. cikk. Kihirdette: 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről.
[4] Clyde EAGLETON: The Responsibility of States in International Law, Washington Square East, New York, 1928, 3-5.
[5] Ld. az egyik első magyar nyelvű nemzetközi jogi tankönyv példáját: Kiss István: Európai nemzetközi jog, Érsek-Lyceumi Kő- és Könyvnyomda, Eger, 1876.
[6] August-Wilhelm HEFFTER: Le droit international public de l'Europe, Berlin-Paris, E.-H. Schroeder, 1857, 100-104.
[7] EAGLETON (4. j.) 19.
[8] EAGLETON (4. j.) 8.
[9] Vladyslav LANOVOY: Complicity and its Limits in the Law of International Responsbility, Hart Puplishing, Oxford-Portland, 2016. 9. Ugyanakkor nem kizárt, hogy eme megállapítás pontosítására, a nemzetközi szokásjogi szabályokon túl a felelősség fogalmának progresszívebb felfogására és kimunkálására a nemzetközi bíróságok döntései kísérletet tesznek. Ld.: CRAWFORD (2. j.).
[10] Ld.: Dionisio ANZILOTTI: Teoria generale delle responsabilitá dello stato nel diritto internazionale, Lumachi, Firenze, 1902, 172-173. és KERTÉSZ István: Az állam nemzetközi felelőssége, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1938, 186. Pierre-Marie DUPUY: "Dionisio Anzilotti and the Law of International Responsibility of States" European Journal of International Law, 1992/1, 141.
[11] Ez az ún. culpa in eligendo esetköre, amely Dupuy szerint a vétkességgel kapcsolatos jogi fikciók kizárásának egyik lehetséges módja a vizsgált területen. Ld.: DUPUY (10. j.) 143.
[12] Vö.: Dionisio ANZILOTTI: "La responsabilité internationale des Etats en raison des dommages soufferts par les étrangers" Revue Générale du Droit Internationale Public, 1906, 287-290. és KERTÉSZ (10. j.) 186.
[13] Ld.: DUPUY (10. j.) 148.
[14] Ld.: KERTÉSZ (10. j.) 192.
[15] Manley HUDSON: "The First Conference for the Codification of International Law" American Journal of International Law, 1930/3., 447-466. és Edwin BORCHARD: "Responsibility of States" at the Hague Codification Conference" American Journal of International Law, 1930/ 3, 517-540.
[16] Ld. a Nemzetközi Jogi Intézet 1900-ban kelt anyagát a nemzetközi felelősség vonatkozó kérdéseiről. Réglement sur la responsabilité des États á raison des dommages soufferts par des étrangers en cas d'émeute, d'insurrection ou de guerre civile. Institut de Droit International, Session de Neuchâtel, 1900.
[17] Draft Code of International Law, Kokusaiho Gakkwai (International Law Association), International Law Association, Japanese Branch, 1926.
[18] A magánkodifikációs törekvésekről ld. NAGY Károly: Az állam felelőssége a nemzetközi jog megsértése miatt, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, 14-16. és Boros Balázs Sándor: "Nemzetközi jogi felelősség, különös tekintettel az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága szerződéstervezetére" Iustum, Aequum, Salutare, 2007/3, 133-134.
[19] International Responsibility of States for Injuries on Their Territory to the Person or Property of Foreigners. Resolutions of the Institute of International Law Adopted at Lausanne, 1927.
[20] Ld. KERTÉSZ (10. j.) 39.
[21] Ld. KERTÉSZ (10. j.) 42-56.
[22] Ld.: Request for the codification of the principles of international law governing State responsibility, G.A. Res. 799, 468th plen. mtg, 7 December 1953, U.N. Doc. A/RES/8/799.
[23] James CRAWFORD: The International Law Commission's Articles on State Responsibility. Introduction, Text and Commentaries, Cambridge University Press, Cambridge, 2002, 1.
[24] Talán ennek is tulajdonítható, hogy García-Amador javaslataival a Nemzetközi Jogi Bizottság plénuma hivatalosan soha nem foglalkozott. Daniel BODANSKY - John CROOK: "Symposium: The ILC's State Responsibility Articles. Introduction and Overview" American Journal of International Law, 2002/4, 777. és CRAWFORD (23. j.) 1-2.
[25] Ld.: Future Work in the Field of the Codification and Progressive Development of International Law, G.A. Res. 1505, 943rd plen. mtg, 12 December 1960, U.N. Doc.A/RES/15/1505.
[26] CRAWFORD (23. j.) 2-3.
[27] Robert ROSENSTOCK: "The ILC and State Responsibility" American Journal of International Law, 2002/4, 793.
[28] A negyedik jelentéstevő lemondásának oka az volt, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság nem fogadta el az állam által elkövetett bűncselekményekre, a békével és biztonsággal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó javaslatait. Így a kötelező vitarendezés inkább kikerült a végleges tervezetből, mert az államok túlnyomó többsége nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. Ld.: ROSENSTOCK (27. j.) 796.
[29] Ld.: Report of the International Law Commission on the work of its forty-seventh session. G.A. Res. 50/45, UN Doc A/RES/50/45 (December 11, 1995). Resolution adopted by the General Assembly on the Report of the Sixth Committee (A/50/638). A/RES/50/45. 26 January 1996.
[30] Ld.: Yearbook of the International Law Commission, Vol. II (1996) Part Two, 58-65.
[31] A nemzetközi bűntett (mint international crime, elhatárolva a nemzetközi deliktumok - international delict - fogalmától) az említett 19. cikk 2. bekezdése szerint minden olyan "nemzetközi jogellenes cselekmény, amelyik a nemzetközi közösség alapvető érdekeinek megvédése szempontjából olyan lényeges nemzetközi kötelezettség állam általi megszegéséből ered, hogy a jogsértést ez a közösség mint egész bűntettnek ismeri el."
[32] Ld.: BODANSKY-CROOK (24. j.) 779.
[33] Ld.: Resolution adopted by the General Assembly on the Report of the Sixth Committee, G.A.Res. 56/83, U.N. GAOR, 56th sess., A/56/589 and Corr. 1, 28 January 2002., Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 59/35, U.N. GAOR, 59th sess., 16 December 2004.; Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 62/61., U.N. GAOR, 62nd sess., 8 January 2008, Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 65/19, U.N. GAOR, 65th sess., 10 January 2011, Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 68/104., U.N. GAOR, 68th sess., 16 December 2013; Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 71/133, U.N. GAOR, 71st sess., 13 December 2016, Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 74/180, U.N. GAOR, 74th sess., 18 December 2019, Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 77/97, U.N. GAOR, 77th sess., 7 December 2022, UN General Assembly Draft Resolution on Responsibility of States for internationally wrongful acts, A/C.6/80/L.18, 14 November 2025.
[34] Responsibility of States for internationally wrongful acts, G.A. Res. 77/97, U.N. GAOR, 77th sess., 7 December 2022, 1-9. bekezdések.
[35] UN General Assembly Draft Resolution on Responsibility of States for internationally wrongful acts, A/C.6/80/L.18, 14 November 2025, 8. bekezdés.
[36] BLUTMAN László: "Nagy Károly felelősség-elmélete és a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete" in BALOGH Elemér - BLUTMAN László (szerk.): Az államok nemzetközi jogi felelőssége - tíz év után. In memoriam Nagy Károly (1932-2001), Pólay Elemér Alapítvány, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2013; BODNÁR László: "Szilánkok" az állam belső jogi aktusaiért fennálló nemzetközi jogi felelősség köréből" in BALOGH Elemér - BLUTMAN László (szerk.): Az államok nemzetközi jogi felelőssége - tíz év után. In memoriam Nagy Károly (1932-2001), Pólay Elemér Alapítvány, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2013; KOVÁCS Péter: "Soft responsibility a soft law megsértéséért" in BALOGH Elemér - BLUTMAN László (szerk.): Az államok nemzetközi jogi felelőssége - tíz év után. In memoriam Nagy Károly (1932-2001), Pólay Elemér Alapítvány, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, 2013.
[37] Draft articles on the responsibility of international organizations. Yearbook of the International Law Commission, 2011, vol. II, Part Two. Erről ld. továbbá: Matthias HARTWIG: International Organizations or Institutions, Responsibility and Liability. Max Planck Encyclopedia of Public International Law [MPEPIL], Oxford University Press, Oxford, 2011.
[38] 1973. évi 3. törvényerejű rendelet az űrobjektumok által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXVI. ülésszakán 1971. november 29-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről, II. és III. cikk. A Föld felszínén vagy repülésben levő légijárműben okozott károk esetén az állam felelőssége objektív, míg a világűrben, űrobjektumban okozott károk esetén az állam felelőssége a felróhatóságon alapul.
[39] Erről ld. Paolo PALCHETTI: De Facto Organs of a State. Max Planck Encyclopedia of Public International Law [MPEPIL], Oxford University Press, Oxford, 2017.
[40] Ld.: CRAWFORD (23. j.) 77-80.
[41] Ez egyébiránt már Anzilottinál alaptétel volt, aki szerint a nemzetközi jogot sértő cselekmény az objektív (értsd: pozitív) nemzetközi joggal ellentétes cselekmény lehet. ANZILOTTI (12. j.) 14. Az Állandó Nemzetközi Bíróság az ún. Marokkói foszfát-ügyben kimondta, ha egy állam egy nemzetközi jogsértő cselekedetet követ el egy másik ellen, a jogsértő állam nemzetközi felelőssége - közvetlenül a két állam viszonylatában - megállapítható. Fourteenth Annual Report of the Permanent Court of International Justice (1937-1938), Series E, No. 14. 119-124. A további, hasonló elvet kimondó bírósági döntéseket ld.: Yearbook of the International Law Commission, Vol. II (2001) Part Two, 32-33., illetve Rüdiger WOLFRUM: "Internationally Wrongful Acts" in Rudolf Bernhardt (szerk.): Encyclopedia of Public International Law, Instalment 10, 1987, 271.
[42] BRUHÁCS János: "Az államok nemzetközi felelősségéről szóló végleges tervezet" in TÓTH Károly (szerk.): In Memoriam Nagy Károly, Szeged, Acta Juridica et Politica, Tomus LXI. (2002) Fasc. 1-26, 121.; Jean COMBACAU - Denis ALLAND: "»Primary« and »Secondary« Rules in the Law of State Responsibility: Categorizing International Obligations" Netherlands Yearbook of International Law, 1985, 81-109.
[43] Erről ld. bővebben: Attila TANZI: Liability for Lawful Acts, The Max Planck Encyclopedia of Public International Law [MPEPIL], Oxford University Press, Oxford, 2021.
[44] Ld. többek között: Report of the International Law Commission (A/9334), U.N.G.A. Res. 3071 (XXVIII), 2186th plen. mtg, 30 November 1973, Report of the International Law Commission, U.N.G.A. Res. 3315 (XXIX), 2319th plen.mtg, 14 December 1974, Report of the International Law Commission, U.N.G.A. Res. 3495 (XXX), 2440th plen. mtg, 15 December 1975; Report of the International Law Commission, U.N.G.A. Res. 31/97, A/RES/31/97.Resolution 31/97,15 December 1976.
[45] Ld.: Report of the International Law Commission, U.N.G.A. Res. 32/151, A/RES/32/151, 19 December 1977.
[46] A Nemzetközi Jogi Bizottság munkaanyagaként:
1. International Liability for Injurious Consequences Arising out of Acts Not Prohibited by International Law, vagy
2. International Liability in Case of Loss from Transboundary Harm Arising out of Hazardous Activities.
[47] Ld.: Report of the International Law Commission on the Work of its Forty-ninth Session. U.N.G.A. Res. 52/156, A/RES52/156, 26 January 1998.
[48] Draft Articles on Prevention of Transboundary Harm from Hazardous Activities, with Commentaries. Report of the International Law Commission on the Work of Its Fifty-Third Session, U.N. Doc. A/56/10, at 370 (2001).
[49] Draft Principles on the Allocation of Loss in the Case of Transboundary Harm Arising out of Hazardous Activities. Report of the International Law Commission on the Work of Its Fifty-Eighth Session, U.N. Doc. A/61/10, at 106 (2006).
[50] Az 1996-os tervezet elfogadása után röviddel, az 1997. szeptemberi, a Bős-Nagymaros ügyben (Magyarország/Szlovákia) hozott ítélet 58., 79., 83, 94., 122. és 123. szakaszaiban a Nemzetközi Bíróság utalt a Tervezetre. Ld.: Gabčikovo-Nagymaros Project (Hungary/Slovakia), Judgment, I.C.J. Reports 1997, p. 7. Az államfelelősségi cikkek nemzetközi bírósági döntésekben való megjelenéséről ld. bővebben: Malgosia FITZMAURICE - Dan SAROOSHI (szerk.): Issues of State Responsibility before International Judicial Institutions, Hart Publishing, Oxford-Portland, 2004. A Nemzetközi Bíróság egyébiránt több ítéletében vagy tanácsadó véleményében utalt egyes államfelelősségi cikkekre nemzetközi szokásjogként értelmezve ezeket. Ld. pl. Armed Activities on the Territory of the Congo (Democratic Republic of the Congo v. Uganda), Judgment, I.C.J. Reports 2005, 160., 293., 316. és 325. bekezdések. Ld. még: Obligations of States in respect of Climate Change, Advisory Opinion, 2025 I.C.J. Rep. 187 (July 23, 2025) 104., 105., 111., 166., 407., 411., 423., 425., 426., 442., 448. és 450. bekezdések.
[51] Ld.: BRUHÁCS (42. j.) 121.
[52] Ld.: Succession of States in respect of State responsibility,
Visszaugrás
