A nemzetközi magánjog célja1 a nemzetközi elemet tartalmazó, kollíziós tényállás elbírálása szempontjából legadekvátabb jog megtalálása és alkalmazása. A kapcsolás végrehajtását követő végeredmény azonban bizonytalan, egy "ugrás a sötétbe",2 ahogyan azt Raape találóan nevezte, hiszen a jogtalálás eredménye lehet egy, a lex fori alapvető értékrendjével (pl. erkölcsi hagyományaival, jogi alapintézményeivel) összeegyeztethetetlen jog is. Ez a kapcsolást korlátozza, a külföldi jog alkalmazásával szemben a nemzeti jogrendszer védekező magatartást vesz fel. Minden jogrendszerben létezik tehát egy belső, érinthetetlen mag,3 amelynek a feladására egyetlen jogrendszer sem nyitott. Ez a közrend jogintézménye.
A közrend (ordre public, public policy, öffentliche Ordnung) egy utólagos korrekciós eszköz tehát, melyet az eljáró fórum a külföldi jog alkalmazásával szemben vet be, ha az feloldhatatlan ellentmondásba kerülne a lex fori alapvető értékrendjével.
Az eljáró fórum közrendje ugyan konkrétan a külföldi norma alkalmazását utasítja vissza, mégsem jelenti a külföldi norma feletti általános értékítéletet. Nem a külföldi normát utasítja vissza általában (mint ahogyan az az alkotmányos normakontroll esetében történik), hanem a konkrét tényállás kapcsán mellőzi azt. A közrendi fenntartás - Szászy időtálló megfogalmazásában a következőképpen hangzik - ".. .alkalmazásának esete szűkre szabott, célja nem egy-egy idegen állam jogszabályának, vagy jogszabályainak, kirekesztése magáért a szabályért, hanem idegenkedés az idegen jog befogadásától az azáltal létesítendő konkrét jogi eredmény, az alkalmazása esetén kiváltandó effektív hatás miatt."4 (kiemelés: a szerző) Például a nigériai jog szerint nők a 12. életévük betöltésétől kezdve házasságot köthetnek. Ez a szabály önmagában nem sérti a magyar közrendet, csak abban az esetben kell közrendi fenntartással élni, ha valaki Magyarországon ebben az életkorban szeretne házasságot kötni. 18. életévének betöltése után kötött házassága esetén pedig, fel sem merül a közrend problémája.5 Ezért is képezi minden egyes esetben külön vizsgálat tárgyát a közrendi klauzula igénybevétele.6
Jogtechnikai szempontból tekintve a közrend kettős funkcióval bír: egy pozitívval és egy negatívval. A pozitív funkciót a belföldi anyagi jog olyan konkrét, közrendet megtestesítő előírásai, feltétlen alkalmazást igénylő (kényszerítő, imperatív) normái jelentik (lois d'ordre public, lois de police, mandatory rules, international zwingendes Recht), melyektől a jogalkotó nem engedélyez eltérést. Ezeket a normákat, mérlegelés nélkül, a külföldi jog rovására is alkalmazni kell. A közrend védelme érdekében a jogalkotó felhatalmazza az eljáró fórumot saját anyagi normája közvetlen alkalmazására. Alkalmazásának előfeltétele a belföldi joghoz való kapcsolódás (Inlandsbeziehung, Binnenbeziehung). A belső joggal való szoros kapcsolat a tényállásban rejlik, vagyis a tényállásnak kell szorosan kötődni a nemzeti joghoz. És ez nem a kollíziós kapcsolás keretei között valósul meg. A belföldi jog alkalmazására nem az utalás eredményeként kerül sor. A norma előre meghatározott, és kizárólag az adott tényállás felmerülése esetén kerülhet képbe (egyfajta rejtett egyoldalú kollíziós normáról beszélhetünk!). Alkalmazása tehát közvetlen és automatikus (ellentétben a kollíziós normával!), az irányadó jog kiválasztására már sor sem kerül. Kiszorítja a külföldi jogot. Ez nem jelenti azt, hogy a szabály imperatív volta a tényállás függvénye lenne. A norma vagy imperatív vagy nem, a benne megtestesülő jogpolitikai céloknak megfelelően. Ugyanakkor az már a konkrét tényállás függvénye, hogy a norma alkalmazásra kerül-e. Az imperatív normák tehát egy "előzetes, apriorisztikus értékválasztást testesítenek meg"7 (kiemelés: a szerző), amelytől a jogalkalmazó nem térhet el.
Az imperatív normákat meg kell különböztetni az ún. belső közrendi normáktól (ordre public interne, ius cogens), amelyek a nemzeti jogviszonyok vonatkozásában írnak elő kötelező jelleggel alkalmazandó normákat.
A közrend negatív funkciója a közrendi klauzulában (Vorbehaltsklausel) testesül meg. A tényállás belső jogrendszerhez való kapcsolódása mellett, az alkalmazandó külföldi jog olyan magas fokú idegenségével társul,8 melyet az eljáró fórum alapvető értékrendje nem viselhet el, jogrendszere nem fogadhat be. A negatív funkció a generálklauzulák szintjén testesül meg, a bírói gyakorlatra hárul tartalommal való kitöltése. A döntés alapját mindig annak a kérdésnek a megválaszolása képezi, hogy a külföldi jog alkalmazása vezethet-e olyan konkrét eredményre, ami alapjaiban sérti az eljáró fórum jogrendszerét. Az eredmény mindkét esetben a külföldi jog alkalmazása helyett a lex fori, esetleg a lex causae másik, közrendbe nem ütköző szabálya lesz.9
E két megnyilvánulási forma napjainkban jól elkülönül egymástól. Ez az elkülönülés a jogszabályokban is tetten érhető, pl. a német jogalkotó az adott jogszabály keretei között, de egymástól jól elkülönülten a jogszabály különböző részeiben helyezte el őket.10 Mégis a közrend e két aspektusa között nincs alapvető különbség, csak a megközelítés eltérő, de valójában ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó: ha a jogrendszer egy alapvető értéke jogszabályban konkretizálódik, a közrend pozitív funkciójáról beszélünk - pl. a többnejűséget kizáró imperatív norma [Csjt. 10. § (1), Btk. 192. §] hátterében a monogám házasság védelmének alapelve áll - ha konkrét előírás hiányzik, és generál klauzula jellegű jogszabályban fejezi ki ugyanezt a jogalkotó, akkor a közrend negatív funkciója érvé-nyesül.11 Az "imperatív szabályok is betöltenek természetesen negatív funkciókat is, ugyanakkor a közrendi záradék - legalábbis közvetve, rendszerint a materiális lex fori megfelelő szabályainak segítségével - maga is kitölti a kiszorított idegen jogszabály helyét."12 Ez a kétarcúság jellemzi napjainkban is a közrendet, ezért e két megközelítésmód között rangsort, fontossági sorrendet felállítani nem lehet.
Ide kívánkozik azonban Burián álláspontja, amely szerint a közrendi klauzula és imperatív norma között nem pusztán módszerbeli különbségről van szó. Míg a közrendi záradék szerepe kimerül egy negatív, védelmi funkcióban, addig az imperatív norma kettős szerepkörben működik: egyrészt közvetlenül biztosítja a közrendi szempontok érvényre juttatását, másrészt olyan jogpolitikai célokat is kifejezhet, "melyeknek a közrendhez semmi közük sincsen".13
A szakirodalomban a vélemények tehát megosztottak, és ez is újabb bizonyítéka annak, hogy a közrend fogalma körüli bizonytalanságok száma az idő előre haladtával sem csökken.
A nemzeti közrend egyrészt a kollíziós norma rendszer (substantive international public policy) keretei között, másrészt a nemzetközi eljárásjogi szabályok (procedural international public policy) körében teljesíti ki védelmi funkcióját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
